Szociális esetmunka, mint professzió

1. Szociális esetmunka, mint professzió

2. 1915. Abraham Flexner – a szociális munka nem létezik, mert nincs kimunkált továbbadható ismereti anyag és módszertani eszköztára Mary Richmond 1917 Szociális diagnózis 1922 Mi a szociális esetmunka? – válaszként megjelent két szakmai munka

3. Szociális esetmunka kialakulása,iskolái I. • 1920- as évek Diagnosztikus iskola – szociális orvos - pszichoanalitikus modell - egyénen belüli pszichológiai folyamatok - egyéni esetkezelés • pszichiátrián és a kórházakon belüli szociális munka • 1930-as évek Funkcionális iskola - hajlékony esetmunka modell - klinikumon kívüli területek fejlődése

4. Szociális esetmunka kialakulása,iskolái II. • Szociális munka közös elemei 1929 (Milfordi konferencia) • 1960-as évek Ekelktikus eestmunka modell (Hollis Pszichoszociális modellje) - módszertani fejlődés (probléma megoldó modell) - pszichoterápia, pszichiátria, mentálhigiéné hatása - krízisintervenciós eljárások kialakulása és fejlődése • családterápiák térnyerése • 1970-es évek Erős törekvés az egység megőrzésére, közös módszertani bázis kimunkálása - szociális munka általános módszertani keretei - generális modell - közösségi szociális munka kiszélesedése - egyéni esetmunka és a specializációk

5. Szociális esetmunka kialakulása,iskolái III. • 1980-as évek Ökológiai rendszermodellek és a szociális esetmunka problémamegoldó modelljének összekapcsolása - szociális esetmunka nem egységes - közvetlen segítő tevékenység továbbfejlesztése - egyéni esetkezelés időhatárolt és strukturált formái (feladatfókuszú esetmunka, krízisintervenció) - pár- és családkonzultációs eljárások - szociális támogatóhálózatokkal folytatott munka • esetmenedzselési feladatok

6. Szociális munka lényege A szociális munka középpontjában az egyén és környezete közötti interakciók állnak. Környezet: egyén számára anyagi, érzelmi és szellemi forrás jelenik meg, szolgáltatásokat nyújt és alkalmakat ad ahhoz, hogy az egyén megvalósítsa életfeladatait (hivatás választás, házasság, gyerekek felnevelése), és a különböző nehézségekkel való megbirkózást – „normál krízisek” (betegség, gyász, válás, anyagi nehézségek stb.) segíti. (Macht és Quam 1986, Compton és Galaway 1989)

7. Szociális esetmunka definíciója A szociális munka az egyén és környezete közötti interakciók közül azokkal foglalkozik: 1. befolyásolják az életfeladatok teljesítését, 2. enyhítik a feszültségeket, 3. szerepet játszanak az egyén törekvéseinek, értékeinek realizálásában. Célja: 1. az egyén „coping”képességének, kapacitásának fejlesztése, 2. az egyén és a szociális forrásrendszerek közötti kapcsolat kialakulásának segítése, 3. szociális rendszerek működésének, hatékonyságának javítása 4. hozzájárulás a társadalom szociálpolitikai tevékenységének alakításához A szakemberek az adott kor társadalma által kialakított szociális-gondoskodási rendszer keretei között valósítják meg. (Pincus és Minahan 1973.)

8. Szociális munka funkciója és feladatai(Pincus és Minahan 1973.) • Problémamegoldó és „coping” – kapacitás fejlesztése • Forrásrendszerekkel való kapcsolat kiépítése (mikro-, mezo-, exo-, makrorendszerek) • Forrásrendszerek közötti kapcsolatok erősítése • Forrásrendszereken belüli folyamatok facilitálása • Anyagi források elosztása • Szociális kontroll-funkció • Részvétel a szociálpolitika formálásában

9. Szociálpolitikai áramlatok(szoc. pol. formálása) Három szociálpolitikai áramlat (Macht és Quam 1986.): • Konzervatív (szociális jólét és biztonság hatékony gazdaság függvénye, a szoc.pol.szempontjából a legfontosabb egy prosperáló gazdaság – a szociális segítés önkéntes, karitatív, az egyházak dolga – nem pedig professzió.) • Liberális keretek – hatalom és a szociális szakemberek közötti szerepmegosztás – szabad szakmai segítési lehetőségek, de lojalitás a hatalom felé, érték és norma közvetítés terén. (Szociális munka művelői kirekesztődtek a szociálpolitikai döntésfolyamatokból.)

10. Szociálpolitikai áramlatok(szoc. pol. formálása) II. Három szociálpolitikai áramlat (Macht és Quam 1986.): 3. Radikalizálódás – megrendült társadalmi értékrendszer, elégedetlenség és a radikális eszmék hordozója – politika formáló küldetés, és szociálpolitikai döntésekben való részvétel igénye (közösségi szociálismunka elterjedése – szociális munka nem más, mint alkalmazott szociálpolitika) 1. Konzervatív irány ismételt megjelenése – 80-as években – fundamentális változásszintje, ahol a főbb szociálpolitikai trendek kialakulnak (politikai-gazdasági folyamatok összjátékában alakulnak ki akár a szociális szakemberek szempontjai kiszorulásával)

11. Szociális munka képviselői a középosztály jellegzetes képviselői Kliensektől idegen értékeket képviselnek és közvetítenek Olyan viselkedést várnak el, amely a hatalmon lévő társadalmi réteg elvárásaihoz igazodnak, annak értékeit szolgálják Szociális munka a társadalmilag és kulturálisan hátrányosabb helyzetben lévőket segíti Érzékenység és tolerancia a másság elfogadására Szociális esetmunka értékorientációja

12. Primer átfogó társadalmi értékek (társadalomnak miként kell viszonyulnia tagjaihoz, milyen kötelezettségei vannak vele szemben – egyénnel való törődés, az egyén és a társadalom közötti kölcsönös függőség és felelősség) Szociális munka gyakorlataszempontjából fontos alapértékek (vannak minden emberre jellemző közös szükségletek, de minden ember alapvetően egyedi, különbözik a másiktól és ezt a különbözőséget, individualitást a társadalomnak tiszteletben kell tartania) Szociális esetmunka értékorientációja II.Értékek

13. Szociális esetmunka értékorientációja III. Értékek megjelenése a szociális munkában: • Egyén törekvéseinek segítése, • Egyén individualitását, méltóságát respektálja a társadalom • Kliens minősítésének, címkézésének, diagnosztikus skatulyába dugásának elkerülése • Hagyományos betegségmodell után • Kliens erejére, belső potenciájára, fejlődés-lehetőségére támaszkodás • Kliens autonómiájának önmeghatározásának fontossága • Kliens választási, döntései alternatíváinak kibontakoztatása áll • Választás, döntés viszont a kliens dolga • Közös konszenzuson nyugvó felelősségvállalás • Kliens törekvéseit facilitálja • Környezeti feltételek befolyásolása, amelyek ütköznek a kliens belső lehetőségeinek megvalósításával.

14. Szociális munka ismereti bázisa I. • Cselekvő, praxis-orientált mesterség • Szociálismunkások alkalmazói az elméleteknek • Segítés egyedi esetekben valósul meg • Gyakorlati tapasztalataik vannak • Elmélet alkotás nem jellemző

15. Szociális munka ismereti bázisa II. • Általános elmélet, mely a szociális munkához kapcsolódó diszciplináiból táplálkozik (szociológia, pszichológia, antropológia, gazdaságtan, politológia) • Praxis elmélete – mindennapi gyakorlati tevékenységet alapozza meg • Szociális munka módszertanára vonatkozó ismeretek

16. Szociális szakember identitása, és kompetenciája Szociális esetmunka szakmává váljon: • Definiált feladatkör • Felkészítési rendszer kidolgozása • Képzettség kritériumainak meghatározása • A tevékenységi terület művelésének kereteinek meghatározása • Ezzel biztosítható, hogy a tevékenységet csak az erre feljogosított kompetens személyek műveljék

17. Szociális esetmunka, mint segítő tevékenység Cél: Szociális esetmunka elkülönítése, más segítő tevékenységtől (pszichoterápia, pszichológiai tanácsadás)

18. Pszichoterápia definíciója Érzelmi természetű problémák kezelése pszichológiai eszközökkel, amely során az erre képzett szakember, a pácienssel kialakított professzionális kapcsolatban erőfeszítéseket tesz a páciens tüneteinek felszámolására, csökkentésére, megváltoztatására, illetve megkísérli a páciens inadekvát viselkedési mintáit pozitív irányba alakítani, személyiség-fejlődését segíteni. (Wolberg, 1977.)

19. Pszichoterápia • Páciens belső, pszichés folyamataira, intraperszonális történéseire koncentrál • Pszichés zavarokkal, megbetegedésekkel foglalkozik, főként a klinikumban • Speciális képzettséget követel • Segítő alapszakmára épül, de új szakmaként jelenik meg

20. Pszichológiai tanácsadás főbb jellemzői • Felsőfokú tanulmányok során szerezhető meg • Rendelkezik szakmai szerveződésekkel, etikai kódex-szel, műveléséhez szükséges jogi szabályozással • Tanácsadás személyi, szociális, foglalkoztatási, és oktatási nehézségekkel foglalkozik különböző alkalmazási területeken • Azokkal foglalkoznak, akik pszichés funkcióikban normál övezetbe tartoznak, alkalmazkodási, fejlődési vagy szituatív nehézségeik vannak, átmeneti és rövid beavatkozást igényelnek • Elméletileg megalapozott, strukturált keretek között folyó tevékenység, felhasználja a pszichológiai elméleteket • A tanácsadás olyan segítő folyamat, amelyben a kliens megtanulja, hogyan hozzon döntéseket, formálja viselkedését, érzéseit, gondolkodását • Kliens által kívántváltozásra fókuszál • Különféle specializációs irányok ragadhatók meg

21. Pszichológiai tanácsadás definíciója Egy időhatáros, elméletileg megalapozott, interperszonális segítő tevékenység, amelyet szakembervégez. Alapvetően egészséges egyénnek nyújt segítséget fejlődési és szituatív problémáinak megoldásában. A segítő munka személyi, foglalkozási és oktatási nehézségekre specializálódhat. A tanácsadó a tevékenységhez felsőfokú képesítéssel és működési engedéllyel rendelkezik. A „coping-kapacitás” személyen belüli tényezőire teszi a hangsúlyt, kevésbé a környezeti tényezőkre, illetve az egyén és a környezete közötti interakciókkal.

22. Szociális esetmunka definíciója Nehézségekkel küzdő egyének, családok és csoportok számára nyújtott pszichoszociális segítséget. Segítő intervenciók a nehézségek biológiai, pszichológiai és szociális tényezőinek vizsgálatán alapulnak, de szemben más segítő tevékenységekkel , a szociális segítő tevékenység során a szociális kontextus figyelembevétele kiemelt hangsúlyt kap. Intervenciók irányulhatnak személyen belüli változásokra, az egyénnek az életterében jelentős személyekkel való kapcsolatára és/vagy szociális környezet változtatására. (Denveri konferencia 1979.)

23. Időkeretek a szociális esetmunkában • Intézményi határok • A szociális esetmunka megközelítési módja és tartalmi sajátosságai

24. A szociális esetmunka irányzatai

25. A pszichoanalitikus modell A szociális esetmunkában Az „én-pszichológia” Hatása a szociális esetmunkára Diagnosztikai iskolaDinamikus lélektani megközelítés

26. Pszichoanalitikus modell I. • Klasszikus pszichoanalízis a neurotikus tünetképzések mögött meghúzódó, rejtett, tudattalan pszichikus tartalmak feltárásával értelmezte a tüneteket • Valamilyen fájdalmas, traumatizáló élmény rejtett, tudattalan jelenléte a tünetképző erő • A múltbéli élmények felidézése kioldja azok tünetképző erejét

27. Pszichoanalitikus modell II.traumatizáló élmények: • Korábban átélt frusztrációk, konfliktusok, megaláztatások – eredeti tartalmuk transzformálódva jelennek meg • Kora gyermekkori fantáziák, vágyak, indulatok, érzések – melyek felnőttként nem akceptálhatóak (pl. szülőkkel átélt mikrotraumák) • Szexuális ösztönkésztetések kiemelt szerepe

28. Pszichoanalitikus modell III.én-fejlődés folyamata 1923 Freud Ösztön-én, én, felettes-én • Az ösztön-én a késztetéseket, tudatelőttesbe került minden élményt, tapasztalatot tartalmaz • Az én, a külvilág percepcióját és a realitáskapcsolatot képviseli (meg kell felelnie a külvilágnak, a felettes-énnek és az ösztön-énnek) • A szülői tiltás interiorizációja a felettes-én képződése

29. Pszichoanalitikus modell IV.pszichoszexuális fejlődési út • „óceán-érzés” • Primér nárcizmus • Én és a másik differenciálása – én-határok körvonalazódása • Orális szakasz – szükséglet kielégítése a szájon át történik – érzelmi élet • Anális szakasz – szobatisztaságra szokás – agresszió – autonómia kialakulása • Ödipális szakasz rivalizáció, azonosulás – neurotikus személyiség kialakulása • Latencia – kifelé fordulás • Pubertás – genitális szexualitás kialakulása

30. Pszichoanalitikus modell megjelenése a szociális munkában • Korai generális modell • Elméletet kínált a képzés és a gyakorlat számára • Figyelmet a személyiségen belüli pszichológiai történésekre helyezte • Elhanyagolta a szociális környezet jelentőségét • Terápiás módszerként rendkívül időigényes és passzív

31. Pszichoanalitikus modellképviselői I. • Anette Garrett 1949 „a páciens érzelmi életére irányul az esetmunka, nincs értelme a terápiától való megkülönböztetésre” • Gordon Hamillton 1950 „az esetmunka döntően terápiás folyamat”

32. Pszichoanalitikus modellképviselői II. • Austin 1956: pszichoterápia három formája: Szupportív terápia – eszközei a környezeti manipuláció érzelmi ventillálás, tnaácsadás, célja a szorongáscsökkentés és támogatás Intermedier terápia – dinamikus megértés,részleges értelmezés a tanácsadás mellett célja bizonyos mértékű belső változás elérése Pszichoanalitikus terápia – teljes rekonstrukció, gyökeres személyiségváltozás

33. Pszichoanalitikus modellképviselői III. • Roy Grinker 1961- pszichiátria szociális munka – interdiszciplináris jellegű • Florence Hollis 1964 – pszichoszociális terápia – Francis Turner 1978

34. Pszichoanalitikus modellképviselői IV. • Adler 1911 – gyermek fejlődése a szciális tényezők, a szülői nevelési minták hatása – dinamikus lélektan „kulturális”irányzatának első képviselője – gyermeklélektan, nevelési tanácsadó, tanácsadói és gyermekvédelmi munka

35. Az „én-pszichológia” a szociális esetmunkában I. Heinz Hartnann 1939 – az én-funkciók egészséges körülmények között ösztönkésztetésektől függetlenül, konfliktusmentesen működnek, és primer, autonóm funkciójuk az adaptáció biztosítása a külvilág felé. Én-apparátus velünk született,az ösztön-fejlődéstől független, azzal párhuzamos fejlődésutat mutat.

36. Az „én-pszichológia” a szociális esetmunkában II. • Federn 1952 – az én-funkciók fejlődésében a környezeti tényezők jelentősége az én-fejlődésre, én fontos szerepet játszik a külvilághoz való adaptációban, és a realitás-kontroll mellett a a belső pszichikus történések szintézisében, személyiségintegrációjában.

37. Az „én-pszichológia” a szociális esetmunkában III. Erik Erikson 1982 – pszichoszociális fejlődéselmélete • Első év – ősbizalom – kapcsolati bizalmatlanság • 2-3 év autonómai – inkompetencia, bizonytalanság • 4-5 év kezdeményező készség, asszertivitás – bűntudat • 6-12 év tanuláshoz kapcsolódó komplex készségek, intellektuális hatékonyság – kisebbrendűségi érzés

38. Erik Erikson 1982 – pszichoszociális fejlődéselmélete (folytatás) 13-18 év identitás és szerepek kialakítása – identitás- és szerepkonfúzió 19-25 év intim párkapcsolatok kialakítása – izoláció, kötődési nehézségek 26-50 év stabil helytállás, következő generáció felnevelése – életpálya megrekedése 50 év után integráció, megfutott életpálya akcptálása, elfogadása – kiábrándultság, életúj sikertelenségének érzése

39. Az „én-pszichológia” a szociális esetmunkában IV. Bellak 1973 12 lényeges én-funkciót írt le: • Realitás kontroll – a külvilág adekvát észlelése • Ítélőképesség – ok-okozati összefüggések, konzekvenciák felismerése • Külvilág és a self realitásának érzékelése • Impulzus kontroll • Tárgykapcsolatok alakításának képessége • Gondolkodási folyamatok érettsége

40. Bellak 1973 12 lényeges én-funkciót írt le: (folytatás) • Adaptív regresszió az én szolgálatában • Olyan védekező funkciók, amelyek én-védő jellegűek • Ingerhatárok a túl erős ingerekkel szemben • Autonóm funkciók, adaptív működése az énnek • Kompetenciát és hatékonyságot az egyén adott fejelsttségi szintjén • Szintetizáló-integratív funkció Én-erő és én-gyengeség fogalma, krízis esetén az én működése átmenetileg elégtelen lehet.

41. Az „én-pszichológia” a szociális esetmunkában V. • Goldstein 1984 „Én-pszichológia és szociális munka gyakorlat” Én-szupportív eljárások és Én-módosító eljárások összehasonlítása • kliens kurrens viselkedése áll – itt és most • Cél a kliens adaptív viselkedésében beálló változás • Kapcsolat realisztikus elemét hangsúlyozza

42. Goldstein által idézett technikák: • támasznyújtás technikái • Direkt befolyásolás, szuggesszió, tanácsadás • Kliens érzéseinek verbalizálása, ventillációja, facilitációja • Kliens kurrens helyzetére és kapcsolataira fókuszál • Kliens viselkedésének dinamikus tényezőire irányuló tükrözés • Segítő ösztönzi aklienst, hogy a múltbéli gyökerein is gondolkodjon Környezeti tényezőkkel való foglalkozás, szociális munka esetmenedzselése

43. Az „én-pszichológia” a szociális esetmunkában VI. • Hermann Imre 1943 – megkapaszkodási ösztön – tárgykapcsolati iskola képviselője (Melanie Klein, Fairbairn, Winnicott és Tuntrip) • self-pszichológia modellje – az egyén önmagáról alkotott belső képének alakulását inegrálódásának folyamatát teszi középpontba (Mahler, Jacobson, Kohut) • Kernberg a két irányzat szintézise (Hamupipőke mese)