Diagnosztikai eljárások, radiológia

1. Diagnosztikai eljárások, radiológia

2. Diagnosztika, radiológia • Diagnosztika: betegségek felismerésének tudománya • Radiológia: képalkotó diagnosztikai módszer. • Sugárzások Dg és Th célú alkalmazása.

3. Történelmi áttekintés: • JOHANN HITTORF: (1824-1914) felfedezte a vákuumcső negatív elektródájából kijövő sugárzást. • NIKOLA TESLA: 1887 kezdte el kísérleteit egy saját fejlesztésű vákuumcsővel és a Crookes-csővel (egy vákuumcső, melyben az elektródák között nagy feszültség van). • HEINRICH HERTZ: 1892-ben kezdte vizsgálni a sugárzást , és kimutatta hogy nagyon vékony fémfólián (alumínium) képes áthatolni.

4. Wilhelm Conrad Röntgen 1895 elkezdi és jegyzi is kísérleteit az otthoni Crookes –vákuumcsővel. A Crookes-cső sugárzást bocsájt ki ezt katódsugárzásnak nevezték el. Kísérletei során bebizonyította hogy a katódsugárzás az oka a fotólemezen megjelenő képnek. Ezeket a sugarakat nevezte el X-ray –nek. A sugarak áthatolnak : fán, papíron, ruhán, a fémeken is kivéve az ólmon.

5. Wilhelm C. Röntgen élete: • 1846- ban született egy porosz városkában. • Az érettségit nem sikerült megszereznie, ezért felvételizett az egyetlen olyan Műszaki Főiskolára (Zurich) ahova érettségi nélkül is bekerülhetett. • 1868-ban gépészmérnöki diplomát szerzett, 1869-ben pedig megszerezte a fizikus doktorit. • 1874márciusában megszerezte a magántanári doktoriját, majd a professzori és címet fizikából és matematikából . • 1881-ben GieBeni Egyetemre került, és a fizika tanszék vezetője lesz. • Az első világháború alatt Amerikába ment , majd a háború végeztével hazaköltözött Münchenbe. • Felesége 1919-ben hunyt el , Röntgen 1920-ban nyugdíjba vonult. • 1923-ban meghalt bélrákban.

6. Wilhelm Conrad Röntgen A kísérletei során röntgent meglepte hogy a felesége kezéről készült felvételen a csontok látszódtak. Ezek után még 6hétig kísérletezett mikor megjelentette eredményeit a röntgensugárnak nevezett jelenség természetéről és lehetséges felhasználásáról. Röntgen kapta a legelső fizikai Nobel-díjat ezért a felfedezésért.

7. A 20. század. Thomas Edison 1895-ben fluoreszkáló anyagokat vizsgált melynek során felfedezte a kalcium –volframátot ami a leghatékonyabb ilyen anyag. 1896-ban a fluoroscop amit kifejlesztett az orvosi rtg. vizsgálatok szabványává vált. Chars Barkla felfedezte a rtg. sugár gázokon való szóródását és a rájuk jellemző karakterisztikus sugárzást. 1917-ben ezért Nobel-dijat kapott .

8. A röntgen sugarak tulajdonságai Tulajdonságait, fizikai, kémiai és biológiai hatásukat 9 pontban foglalhatjuk össze: Gömbfelszínen a tér minden irányában egyenes vonalban terjed. Elektromágneses tér nem téríti el. Anyagon való áthaladása közben részben, vagy egészben elnyelődik. Fényérzékeny lemezen feketedést vált ki. Gázokat ionizál, félvezetőket vezetővé tesz. Bizonyos anyagokban fluorescentiat okoz Érzékszerveinkkel közvetlenül nem tudjuk érzékelni. Negatív biológiai hatása van. Hőt termel

9. Röntgencső: Feladata: a röntgensugár kibocsájtás maximalis, a hőleadás optimális legyen. Két fő részből áll, katódból (-) és a anódból (+). Ha a rtg. csövet egy áramkörbe kapcsoljuk, az áram a katód felöl az anód felé halad, az energiájukat az elektronok leadják melynek következtében röntgensugár és hő keletkezik. ( a hő itt lényegében nem kívánatos melléktermék)

10. A rtg. kép keletkezése: A röntgenkép keletkezésében más szabályok érvényesülnek mint a fényképezésben .A rtg.kép egy „átlátszó” test árnyékképe. A rtg.kép egyes részleteinek világosság-különbsége , kontrasztja , a röntgensugárnak a vizsgált tárgyban bekövetkező elnyelődésétől függ. Ahol a testen szinte akadálytalanul áthalad ott sötétebb, ahol pedig jórészt elnyelődik ott világosabb lesz.

11. A röntgen kép tulajdonságai: A jó röntgen felvétellel szemben állított követelmények 3 tényező határozza meg: 1.Kontraszt. 2.Feketedés. 3.élesség. A kontrasztosság függ: a sugár keménységétől, a rétegvastagságtól, rendszámtól, sűrűségtől. A film feketedése függ: Mindhárom üzemi tényezőtől (KV, mA, sec.).

12. Röntgen vizsgálóeljárások: • 1. Átvilágítás: során a szerveket mozgásukban látjuk és a beteg helyzetének változtatásával az árnyékot adó képletek térben való elhelyezkedéséről is tájékozódhatunk. • Hátránya: nem add maradandó képet, mind a személyzet, mind a páciens sugárterhelése relatíve nő. • 2. Rtg. Felvétel: a térben elhelyezkedő testrészek anatómiai képletek síkban helyezkednek el. • 3. Lágysugár technika: kevésbé sugárnyelő szövetek rtg. Ábrázolásához alkalmazzuk, kihasználva az izom , zsír és bőrszövet különböző fokú sugáradsorbcióját. Elsősorban az emlők röntgen vizsgálatánál (mammográphia) alkalmazzuk. • 4. Keménysugár technika: Elsősorban nagy átmérőjű testrészek vizsgálatakor használjuk. • 5. Nagyított felvételek: célja hogy finom strukturális eltéréseket is ki tudjunk mutatni, melyek normális felvételen nem, vagy rosszul láthatók. • 6. Rétegvizsgálat: Summatios felvételen az egymás mögött elhelyezkedő képletek elválasztása , zavaró árnyékok kiküszöbölése a cél.

13. Komplex emlődiagnosztika: Az emlő olyan lágyrész, amely csekély sugárelnyelési különbséget mutató szövetekből áll. Az emlő natív felvételen történő ábrázolásához korszerű mammográfia technika szükséges. (mammográfiás célberendezések, lágysugár technika, finom fókusz, 60cm-es fókusz –film távolság, mozgórács, pedállal vezérelhető emlő kompresszió. Indikációi:45év feletti nők esetében, mastopathia (emlőbántalom) fennállásakor, ha tumorra van gyanú (férfiak esetében is), pisitiv tapintási lelet esetén, másodlagos elváltozásoknál. Abban az esetben ha a natív vizsgálati lelet positiv , úgynevezett kibővített mammográfiás vizsgálatot kell végezni .

14. Kibővített mammográfiás vizsgálatok: UH vizsgálat: Szolid és cystosus képletek elkülönítésére. Intervenciós beavatkozások: Aspiraciós cytologia, és szövethengeres mintavétel. Galaktográfia: Az emlő tejútjáratainak kontrasztanyagos vizsgálata. Pneumocystográfia: cystosus elváltozások levegővel való feltöltése dg. vagy th. Céllal. Direct nagyított felvétel: A nagyított felvételen az ábrázolt struktúra 2-3x nagyobb lesz.

15. UH diagnosztika: Az UH alapja egy fizikai jelenség : ha egy testbe mechanikai rezgéseket bocsájtunk akkor a rezgések hanghullám formájában terjednek tovább és közben kölcsönhatásba lépnek a vivő közeg alkotóelemeivel. A kölcsönhatás következtében a hanghullámok visszaverődnek , szóródnak, továbbhaladnak, vagy elnyelődnek. A kölcsönhatás után visszajutó hanghullámok (echok)információkat tartalmaznak, amelyeket fel kell fogni és orvosi szempontból értékelhető információvá kell átalakítani. Az UH –nyaláb előállítása: Azokat az eszközöket , amelyek az egyik energiafajtát képesek átalakítani egy másik energiafajtává transducernek nevezzük. A transducerben egy un. Piezoelektromos tulajdonsággal rendelkező kristály (kvarc) van elhelyezve amely, tulajdonságánál fogva képes energia átalakítására.

16. Az UH előnyei: Az UH vizsgálat ugyan nem ad szövettani diagnózist , de találati biztonsága közel 90%-os. Noninvazív Nincs káros biológiai hatása Komplex módszer (egyszerre több szerv, terület vizsgálható) A vizsgálat nem függ a szervek működésétől Nem szükséges kontrasztanyag használata Súlyos általános állapotú betegen is végezhető Intervenciós beavatkozások vezérlésére is alkalmas Elváltozások jellege is megítélhető Olcsó, könnyen kivitelezhető Csecsemők, gyermekek és terhes nők vizsgálatára is alkalmazható.

17. Az Uh vizsgálat előkészítése: • Előkészítést csupán két esetben igényel : hasi és kismedencei vizsgálatoknál. • Hasi vizsgálat előtt 8órával ehet a beteg utoljára , hogy a belek gáz és folyadéktartalma csökkenjen, és az epehólyag epével telt maradjon .A Barium tartalmú kontrasztanyag zavaró jellegű lehet ezért a vizsgálat előtti napokban az ilyen fajta vizsgálatokat lehetőleg kerülni kell. • Kismedencei vizsgálatoknál éhgyomor nem szükséges , de a folyadékfogyasztás előírásával gondoskodni kell arról, hogy a húgyhólyag telt állapotú legyen. (az uterus, az ovarium vagy a prostat megítélése miatt).

18. Speciális UH vizsgálat: Dupplex-Doppler UH vizsgálata: A metszeti , anatómiai ábrázolás és a keringés egyidejű vizsgálata. Az áramló vér és az Uh hullámhosszánál lényegesen kisebb vörösvértestek találkoznak a testbe bebocsájtott UH- nyalábbal, a kölcsönhatás eredményeként a teste bejutó UH frekvenciája megváltozik és ebből a változásból következtethetünk a véráramlás irányára és sebességére. Eredménye a doppler-görbe. A Dupplex-Doppler két formája ismert: Pulzus doppler technika: Kiválasztjuk a vizsgálandó érszakaszt un. Kaput jelölünk ki rajta. Időigényes és nagy tapasztalatot igényel. Színes Doppler technika: ugyan az mint a PD. Csak a feket-fehéret színekkel kódolják.

19. Computertomographia CT Egy osztrák matematikus (Randon) 1917-ben felállított egy tételt, melynek lényege a következő: „Egy háromdimenziós test végtelen sok pont összegzéséből matematikailag bármikor rekonstruálható illetve előállítható.” Ezzel megalapozta a CT elméleti alapját.

20. A CT vizsgálat alapelve: A vizsgált területről (régióról) folyamatosan ,egymás után ( a cső és a mérődetektorok mozgatásával ) több irányból készítünk felvételeket, de a képet nem rögzítjük rtg. filmre , hanem a testből kilépő sugárintenzitásokat , amelyek az elnyelődés után megmaradnak nagyérzékenységű detektorokkal mérjük. Az így kapott mérési eredményekből számítógépes feldolgozás után rekonstruált képet kapunk.

21. A CT működési elve: • A rtg. cső és a vele összeépített detektor rendszer (gantry) forgó mozgást végez. • A rtg. cső változtatható nagyságú sugárnyalábot bocsájt ki, melyet a köríven minden detektor érzékel. • A rtg. Cső impulzus üzemű , de lehet folyamatos üzemmód is. Ennek előnye hogy hőteljesítménye kisebb, ezért nagyobb számú mérés történhet. • Amikor a detektorokat röntgensugár éri elektromos jelet hoznak létre, de ezek a jelek kis rezgésszámúak ezért fel kell erősíteni elektronikus úton hogy a számítógép számára már feldolgozható számsor jöjjön létre . • A CT vizsgálat technikája: A vizsgálat nem igényel komolyabb előkészületeket. • A kontrasztanyagos vizsgálatoknál a beteg 4órával a vizsgálat előtt már nem ehet. • A mercformin tartalmú antidiabeticumokat 48 órával a vizsgálat előtt és után ki kell hagyni. • Branül behelyezése a betegbe az osztályon. • A vizsgálandó területről minden fémtárgyat el kell távolítani.

22. Kontrasztfokozás: A vizsgálat során adott oralis és/vagy iv. kontrasztanyag segítségével számos többletinformáció nyerhető. Segít az anatómiai képletek azonosításában, az ép ás a kóros struktúrák elkülönítésében és a kóros képletek differenciáldiagnosztikájában. Orális kontrasztanyag : hígitott gasztrograffin , vagy más jódtartalmú ka. , a bélkacsok elkülönítését segíti elő. Iv. kontrasztanyag: növeli az ép és kóros szervrészletek közötti kontrasztot. A kontrasztanyag halmozódásának mértéke, jellege vagy hiánya fontos a differenciáldiagnosztikában

23. A mágneses magrezonanciás vizsgálat: MR Alapja lényegében az egy adott anyagban vagy valamilyen biológiai szövetféleségben található hidrogén atommagok mágnesességének változásait vizsgálja két különböző mágneses térerő hatására. A h. atommagok a testszövetekben véletlenszerűen helyezkednek el, és a kicsiny mágneses vektoraik különböző irányba mutatnak. Az emberi testet a vizsgáló berendezés mágneses terébe helyezzük a h. atommagok vektorai a mágnes tér vektorának irányában fognak rendeződni épp úgy ahogy az iránytű a Föld mágnese teréhez igazodik. Az MRI lágyrészek, csontok gazdag megjelenítését biztosítja anélkül hogy a betegre nézve bármely veszélyt jelentene A beteg előkészítést nem igényel, de vannak ellenjavalatai : gépi lélegeztetés, klausztrofóbia, pacemaker, eltávolíthatatlan fém protézis.

24. Interventios radiológiai beavatkozások: • Hasi beavatkozások : Cystapunctio, belső –külső drain behelyezése, drenage, biopszia,( ez lehet UH, átvilágítás, CT vezérelt vizsgálati módszerrel). • Érrendszeri bavatkozások: embolisatio , értágítás, thrombus oldás, stent beültetés (Angriographias vizsgálattal)

25. Intervenciós radiológia: • Werner Forssman :1929-ben saját magán hajtott végre jobb szívfél katéterezést (még medikusként). • André Frédéric Cournand- Dickinson Woodruff: kifejlesztette a korrekt szívkatéterezési technikát , amiért 1956-ban Nobel-díjat kaptak. • 1920-ban végezték az első intervenciós radiológiai beavatkozást , gyerekek gyógyításában. • 1921-ben első cholecysta punctio. • 1955: percutan (bőrön át, Bőrön keresztül) nephrostomia techikája • 1956 : máj drainage (váladék, folyadék elvezetés- lecsapolás) • 1939-85: ballonkatéter kifejlesztése. • 1987: első stent behelyezése az arteria iliaca-ba

26. Angiographia: • Az angiographia egyfajta rtg. vizsgálat, melynek során a vizsgálandó ereket kontrasztanyaggal töltik fel. • A vizsgálat célja, hogy az elzáródás gyanúja esetén annak helyét meghatározzuk. • Artéria: arteriográfia • Véna: flebografia • Koszorúerek: koronarográfia

27. Arteriográfia: az arteria vizsgálatánál ma már arra is van lehetőség az elzáródás, vagy jelentős szűkület helyének felismerésekor a vizsgálat során annak tágítását is elvégezzék. • Flebográfia: a vénák rtg. Vizsgálatát trombóis gyanúja esetén végzik, annak bizonyítására vagy kizárására. (UH előzi meg , gyakran helyettesíti is) • Koronográfia: a koszorúerek UH -val nem vizsgálhatók. Tágítás , szűkületek felkeresése, átjárhatóságának helyreállítása, ez a PTCA (percutantransluminaris coronaria angiplastica)

28. Az invazív (testüregbe hatoló) radiológia feladata: • Az hogy elősegítse a kórisme gyors és helyes felállítását és szerepet vállaljon a kezelésben. • Az invazív radiológia nem versenytársa a sebészetnek vagy a belgyógyászatnak , hanem azokkal társulva , esetenként helyettük alkalmazva szolgálja a gyógyítást. • Más beavatkozásokhoz hasonló eredmény mellett, alacsonyabb morbiditással jár. • Nagy műtéti kockázatoknál alkalmazható. • Műtéti következmények kezelésében alkalmazható. • Kis sebzésen keresztül , mélyen fekvő területek is elérhetők. • Alacsony költség.

29. Kontrasztanyagok: 1896-ban alig 1évvel a rtg. Sugár felfedezése után már használtak kontrasztanyagot állatkísérletek során. Korán felismerték hogy bizonyos elemek , vegyületek pl: báriumszulfát, jód, levegő alkalmazásával a szervek jobban elkülöníthetők egymástól. Az orvosi diagnosztikában 1904ben használtak először kontrasztanyagot. Kontrasztanyagok felosztása: Röntgen kontrasztanyagok. MRI kontrasztanyagok. UH kontrasztanyagok.

30. Röntgen kontrasztanyagok: • Megváltoztatják az eredeti sugárelnyelési viszonyokat. • 1. Negatív kontrasztanyagok: igen alacsony denzitású , gáz halmazállapotú kontrasztanyagok. (levegő, széndioxid) • 2. Positiv kontrasztanyagok:Rendszámuk nagyobb, mint mint az emberi test alkotó elemeinek átlagos rendszáma ezért nagy mértékben sugárfogó. • Bárium: ellenjavallata nincs de bizonyos esetekben nem alkalmazható: Perforáció, garatgyengeség, garatbénulás, idegen test nyelésekor, csecsemőkor, szűkületek belső sipolyok. • Jód:a bárium mellett a jód az a magasabb rendszámú elem melynek sugárfogó képessége a diagnosztikus rtg. sugár tartományban érvényesül a legjobban. VÍZOLDÉKONY.

31. MR kontrasztfokozó anyagok: • Az MR kontrasztfokozó anyagok hatásmechanizmusa az hogy a beadás helyén lerövidíti a relaxációs időt és ennek következményeként a mágneses magrezonanciás jel a környező szövetekhez képest fokozódik, a szövetféleségek között a kontrasz kifejezettebb lesz. • Paramagnetikus kontrasztanyag: Jelenleg világszerte ez a csoport használatos. • Ferromagnetikus kontrasztanyag: A gyakorlatban még annyira nem terjedt el. • Mind a két szer adható oralisan és intravénásan bolusban.

32. UH kontrasztanyagok: • Lényegük hogy a bedás helyén átmenetileg felerősítik a visszaverődő UH jeleket. • Az echót erősítő anyag a levegő, mely apró légbuborékok formájában a kontrasztanyag vivőanyagának a felületéhez kötődik. • 1. Galaktóz alapú kontrasztanyag . granulátum formájában van forgalomban , melyet kiegészítő oldószerrel adnak.Intravénásan és testüregbe. • 2. Albumin a alapú kontrasztanyag: kész oldat , albumin részecskékbe zárt levegőbuborékok. Intravénásan és testüregbe (HSG) kell beadni.

33. Izotópdiagnosztika: • Élő szervezetben végbemenő folyamatok nyomon követése a vizsgált egyednek beadott radioaktív készítmény segítségével. • Radioizotópos leképezések • Sztatikus vizsgálat: A radiofarmakon beadása után megvárjuk az egyensúlyi eloszlás kialakulását, amely a leképezés ideje alatt számottevően már nem változik. Ekkor egy vagy több irányból készítünk felvételeket. • Dinamikus vizsgálat: A radiofarmakon beadása után egy kiválasztott nézetből felvétel-sorozatot készítünk, amely (a farmakontól függően) valamilyen anyagcsere-, kiválasztási vagy más folyamat különböző fázisait tükrözi. • SPECT ("singlephotonemissioncomputedtomography"): a keresztmetszeti síkok radioizotóp-eloszlásának számítógépes előállítása sok irányból készült vetületi képekből. • PET ("positronemissiontomography"): pozitron-sugárzó radioizotóppal jelzett farmakon eloszlásának számítógépes előállítása keresztmetszeti síkokban gyűrű alakban elhelyezett detektorsereg (ún. PET-kamera) mérési adataiból.

34. A röntgen és CT, ultrahang és tulajdonképpen az MRI is szerkezeti (morfológiai-anatómiai) elváltozások kimutatására alkalmas. Egy kóros folyamatot akkor lehet velük azonosítani, ha az már az érintett szerv szerkezetét is átalakította, pl. megváltozik az alakja, sűrűsége, rugalmassága, anyagi összetétele. • Ezzel szemben a radioizotópos leképezés minden esetben funkcionális információt nyújt, azt jelzi, ha az érintett szerv működése megváltozik. • Ezzel: • gyakran jóval korábbi fázisban felismerhető egy kóros folyamat (pl. egy daganat csont-áttéte csontszcintigráfiával 3-6 hónappal korábban kimutatható, mint ahogy a röntgen-elváltozás megjelenik) • olyan folyamat, állapot is kimutatható, amelynek felismerésére a morfológiai leképező eljárások nem alkalmasak (pl. a szívizom életképessége szívizom-perfúziós szcintigráfiával vagy PET-es szívizom-anyagcsere vizsgálattal; ép vagy kóros szövetek azonosítása receptorszcintigráfiával, immunszcintigráfiával) • emellett a radioizotópos leképezés alacsony kockázattal jár (non-invaziv), egyszerűen kivitelezhető (a beteg szempontjából általában egyetlen vénás injekciót és a vizsgáló ágyon fekvést jelent) • a beadott radiofarmakon molárisan olyan kis anyagmennyiséget jelent, amely allergiás reakciót sem vált ki (pl. a pajzsmirigy-szcintigráfiához használt nátrium-jodid jódallergiás betegeknek is adható, szemben a jódtartalmú röntgen-kontrasztanyagokkal)

35. Labordiagnosztika: • Emberi szövetrészletek (pl.: vér) és biológiai produktumok (vizelet, széklet, sebváladék stb.) laboratóriumi körülmények közötti fizikai, kémiai és biológiai módszerekkel való vizsgálata • a minták kvalitatív, kvantitatív összetételének, • biológiai aktivitásának és • fertőzöttségének megállapítása céljából. • Az orvosi laboratórium feladata:a betegek illetve egészséges személyek vizsgálati anyagaiból klinikailag hasznos, és az egészségi állapot megítélésére információt szolgáltasson az orvosok részére. • Területe: a kémia, hematológia, immunológia, szerológia, mikrobiológia és azok határterületei.

36. Sugártherapia: a radiológia terápiás célú alkalmazása • Elméleti alapja: a sugárenergia a sejtekben, szövetekben elnyelődve a sejtek, szövetek károsodását okozza. • A károsodás funkció-csökkenésben, növekedés gátlásban súlyos esetekben a sejtek, szövetek pusztulásában nyilvánul meg. • A sugárérzékenységet befolyásolja a vérlelátás is. A rossz vérellátású necrotizált daganatok sugárérzékenysége kisebb, mint a jó vérellátásúaké. • A daganatok a bőr és a kötőszövet maradandó károsodása nélkül elpusztíthatók. • A daganatos szövet a sugárkárosodást lassabban heveri ki mint az ép szövet, így az ismételt sugárdózisok károsító hatása jobban összegződik a tumoron mint az ép szövetekben. • Ezáltal olyan dózisoktól amelyeket az ép szövet még kihever, regenerálódik, attól a tumorsejt elpusztul.

37. Sugárvédelem: • Az ionizáló sugárzás és a radioizotópok 108-109 évvel ezelőtti feltalálása örömöt oko-zott, mindenki azt hitte, nagyon fontos eszközökhöz jutott a betegségek kezelésében. Ez így is van azóta is, de ezek a sugárzások igen veszélyesek, súlyos károkat okozhatnak a szervezetben. A szakma reagált és létrehozták az ICRP-t a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottságot. • A társadalom félelme tovább fokozódott hirosimai és a nagaszaki bombázás, a csernobili és a pennsylvaniai atomerőművi balesetek óta. • Az ionizáló sugárzás felhasználási területe az elmúlt évszázadban óriási ütemben nőtt. Modern diagnosztikai módszerek meglepő gyorsaságú terjedése és fejlődése.

38. Mi ellen védekezünk? • A ma élő ember több forrásból folyamatosan ki van téve ionizáló sugárzástól származó terhelésnek. • Körülöttünk természetes és mesterséges sugárforrások vannak, ezektől jól ismert és jól mérhető sugárterhelést kapunk. • A természetes sugárterhelés fele abból adódik , hogy a zárt helyiségekben az építőanyagból és a talajból radon kerül a levegőbe, így az innen származó sugárterhelés a szabad levegőhöz képest több nagyságrenddel is megnő. • A mesterséges sugárterhelés 95%-a az orvosi diagnosztikai és terápiás eljá-rások következménye. A maradék 5%-ot a kísérleti atomrobbantások máig tartó következménye.

39. Foglalkozási Lakossági • Foglalkozási: • Effektív dózis: 20mSv/év • Szemlencse: 150mSv/év • Bőr: 500mSv/év • Lakossági: • Effektív dózis: 1mSv/év • Szemlencse: 15mSv/év • Bőr: 50mSv/év

40. A biológiai –egészségi hatásokat kiváltó dózistartományok • Ionizáló sugárzások biológiai hatását a szervezetben, szövetekben, sejtekben elnyelt energia váltja ki. (mértékét befolyásolja a sugárzás minősége is) • A biológiai egészségügyi hatások a mérhető dózisértékekre vonatkoztathatóak. A hatások mértékét a dózishatás- összefüggések alapján becsüljük meg. A sugárvédelemben két modell használatos. • Amikor a sugárzás dózisának növekedésével egy bizonyos biológiai hatás valószínűsége nő , ezek az úgynevezett sztochasztikus hatások (rosszindulatú daganatok keletkezése és az örökletes károsodások) • Amikor a sugárzás dózisának növekedésével egy küszöbdózis felett egy bizonyos hatás súlyossága nő, ezek az úgynevezett determinisztikus hatások. (szövetek, szervek sérülései, a sugársérülések, a sugárbetegség különböző tünetegyüttesei)

41. A sugárhatás biológiai szintjei: • Biológiailag aktív molekulák károsodása: A molekulában lévő kémia kötések felhasadása, új kötések létrejötte. • Károsodás sejt szinten: Kromoszómák és azon belül is a gének szintjén módosulhat a sejt működése,örökletes elváltozás alakulhat ki, sejt pusztulás. • Szövetek, szervek és a szervezet károsodása: makro méretekben bekövetkező változások. Biokémiai változások egyenlőre még nem kellően ismert. • Ionizáló sugárzás: bármelyik típusú sugárzás, ha elegendő energiája van a vele kölcsönhatásba lépő atomok és molekulák ionizációjához. • Effektív dózis: az emberi test összes szövetére vagy szervére vonatkozott egyenérték dózisok összege.

42. A röntgensugárzás, a rádium és a rádiumaktív izotópok sugárzása élettani változásokat hoz létre az élő sejtekben. Röntgenvizsgálat közben szórt sugárzás is keletkezik a tér minden irányában. Ez nem csak a betegre, hanem az ott dolgozókra is veszélyt jelenthet. A leghatásosabb védelmet az ólom biztosítja, ezért az orvos ólomkötényben és kesztyűben, az asszisztens ólomkötényben és ólomfal mögött végzi munkáját. Az ionizálással dolgozó személyek dózismérőt viselnek, mely regisztrálja a kapott sugáradatot. Ezt a mérőt negyedévenként ellenőrzik. • A rádium és a radioaktív izotóp anyagot hordozó személy sugárforrásnak tekinthető mindaddig, amíg a beadott izotóp el nem bomlik. Sugárszennyezettnek tekinthetők ruhái és testváladékai. Ezért székletét, vizeletét ennek megfelelően kell tárolni és megsemmisíteni. Terhes anyákat és kisgyermekek védelmére fokozottan kell figyelni, főleg ha otthonukban tartózkodnak. Intézetből való távozáskor nem utazhat tömegközlekedési járművön. • A vizsgálatra küldő orvosnak tisztában kell lennie azzal, hogyha a várt diagnosztikus eredmény nem ionizáló sugárzással is elérhető, akkor azt kell választani. A terhesség gyanúját már a legkorábbi stádiumban jelenteni kell a vizsgálatra jelentkező személynek. • Ionizáló sugárzású munkahelyen 18 éven aluli személy, illetve terhes nem tartózkodhat.