E N D
A menórát sokan zsidó szimbólumnak tartják, amit a választott nép használt Isten rendelésére. A Messiás (Krisztus) követői az évezredek folyamán egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítottak neki, sőt egyáltalán nem tartják fontosnak. Bár van néhány gyülekezet, templom, ahol a választott népre figyelemmel teszik ki. Pedig Isten Igéje így fogalmaz a menórával kapcsolatban:„Örök rendtartás legyen ez az ő nemzetségöknél Izrael fiai között.”(II. Móz. 27, 21)
A menóra hétágú lámpatartó (mécstartó, gyertyatartó). Isten az elkészítésére vontkozóan ezt a parancsolatot adta Mózesnek: „És készíts színarany lámpatartót, vertművű munkával készüljön a lámpás, törzse, csövei, kelyhei, bimbói és virágai egy darabból legyenek. Hat cső induljon ki oldalaiból, három lámpatartó cső az egyik oldalból és három lámpatartó cső a másik oldalából.” (II. Móz. 25, 31-32)
A menóra már ott állt a találkozás sátrában, amit Mózes még a pusztában épített. Később a Templomban is elfoglalta a helyét. Szerepe mindig az volt, hogy a szenthelyen megjelenítse Isten világosságát. Mert Isten világosságként, tűzben jelent meg Mózesnek a csipkebokorban (II. Móz. 3, 2), tűz közepében a Sínai hegyen (II. Móz. 19, 18).
Ennek megfelelően kellett szüntelenül égnie a Templomban a menórának. „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta törött olajat világítás számára, örökmécses gyujtására.” (III. Móz. 24, 2).
A menóra isteni világosságként még feltűnik több helyen az Ószövetségben. (pl. 1 Kir. 7,49; Jer. 52,19; Zak. 4, 2).
Az Újszövetségben Jézusról mint világosságról János tesz bizonyságot (Jn. 1, 4.,5.,9. versében). Jézus is kijelenti önmagáról: „Én vagyok a világ világossága…” (Jn. 8, 12 vö. Jn. 9,5). „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.” (Jn. 12, 46)
Jézus meghagyja az Őt követőknek: “Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mát. 5, 14-16)
A Jelenések könyvében a Messiás az Egyház különböző korszakait szimbolizáló hét Gyülekezetet úgy jeleníti meg, mint hét menórát. „…amely hét menórát láttál, az hét gyülekezet.” (Jel. 1, 20)
A hét Gyülekezet „Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany menórát; és a hét menóra között hasonlót az ember Fiához…” (Jel. 1, 12-13) Efezusi gyülekezet Szmirnaigyülekezet Laodiceai gyülekezet Filadelfiai gyülekezet Pergámumi gyülekezet „…amely hét menórát láttál, az hét gyülekezet.” (Jel. 1, 20) Szárdiszi gyülekezet Thiatirai gyülekezet
Az isteni világosságot jelképező menórát Isten a zsidóságon keresztül a Messiás egész Testének adta! A Messiás maga a menóra, a világosság a Messiás Testében. Ezt a világosságot hordozzák a történelmi korszakokban megjelenő Gyülekezetek.
Jesua (Jézus) héberül leírt neve is „hét ágú”. Ez a név is „hét lánggal ég”.
Így Isten parancsa, hogy készítsék el a menórát, a Messiásra utalt. A Messiás szolgálatában, nevében, a hét Gyülekezet jelképében teljesedett ki a menóra értelme.
Adon Jesua HaMassiah áldjon meg! Az Úr Jézus Krisztus áldjon meg! www.izrael-immanuel.net