TALAJÖKOLÓGIA

1. TALAJÖKOLÓGIA TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc

2. A TALAJFAUNA ALKOTÓRÉSZEI II.MAKRO-, MEGAFAUNA ÁTTEKINTÉSE • Hangyák • Rovarok, pókok, csigák • Földigiliszta • Megafauna állatai HEFOP 3.3.1.

3. A talaj élő anyagának (edafon) összetevői Forrás: Stefanovits et al.: Talajtan, 1999 HEFOP 3.3.1.

4. Makrofauna (< 20 mm) HEFOP 3.3.1.

5. Hangyák (Formicidae) • A sarkköröktől a trópusokig nagy számban megtalálhatóak. • Számos faja van, sivatagi területeken is jellemző. • Az amazóniai esőerdők állati biomasszájának 1/3-át a hangyák és termeszek teszik ki. Közel 8 millió hangya és 1 millió termesz található hektáronként (Hölldobler és Wilson, 1990). • Társas lények, kolóniákban élnek, melyben számos kaszt található. HEFOP 3.3.1.

6. Hangyák • A talajba nitrogéntartalmú anyagokat kevernek azáltal, hogy fészkeikben a zsákmányolt állatokat raktározzák. • Járataikkal javítják a talaj szerkezetét, levegő- és vízáteresztő képességét. • Nagy mennyiségű talajt szállítanak egyik helyről a másikra. • Szárazabb területeken a föld alatt készítik el a fészkeiket, közben alaposan összekeverik a fel- és altalajt. Nélkülük a talajok jóval tömődöttebbek lennének. • Hegyi legelőkön átveszik a földigiliszták szerepét, mivel azok a köves talajt nem kedvelik. HEFOP 3.3.1.

7. Bogarak, bogárlárvák (Coleoptera) A Földön mintegy 350 ezer (más forrás szerint 400 ezer), a Kárpát-medencében pedig 6300 fajjal a rovarvilág legnépesebb rendje. Testük legnagyobb részét kitinképletek borítják. A bogarak (Coleoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Jellemző rájuk a következő négy tulajdonság együttes megléte: - két pár szárny, az első pár kemény szárnyfedővé módosult, a hátulsó pedig hártyás, - előtoruk szabadon áll, a közép– és utótoruk egymással és a potrohhal is összenőtt, - rágó szájszervekkel rendelkeznek, - teljes átalakulással fejlődnek. HEFOP 3.3.1.

8. A bogarak talajtani jelentősége Táplálkozásuk szerint lehetnek: - ragadozók, növényevők, dög- ill. korhadékevők, némelyek táplálkozása csak a lárvakorra szorítkozik, mások kifejlett korban is esznek. Sok faj emberi szempontból is jelentős, pl. lehetnek erdő- és mezőgazdasági kártevők (cserebogár), hasznosak a biológiai védekezésben (katicabogár), vagy fontos talajjavító fajok (ganéjbogarak). Egy rét 0-3 cm-es rétegében 140 kifejlett bogarat és 910 lárvát, homokos szántóföldön 290 bogarat és 350 álcát számoltak össze m2-enként. HEFOP 3.3.1.

9. Cylindroiulus punctatus Oniscus asellus Schizophyllum sabulosum Oniscus asellus HEFOP 3.3.1.

10. Pókok A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. Minden pók termel pókhálóselymet, egy vékony, erős proteinszármazékot, amit (a legtöbb esetben) a hasuk végében lévő mirigyek termelnek, választanak ki. Sok fajuk használja ezt fel arra, hogy zsákmányát elejtse. Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik. Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak. HEFOP 3.3.1.

11. Pókok HEFOP 3.3.1.

12. Földigiszták (Lumbricidae) • Élőhelyük, gyakoriságuk: Világszerte elterjedtek a legtöbb talajféleségben; Számuk sok: a mérsékelt és trópusi területek erdős és fás vegetációval borított területein; Számuk kevés/nincs: a száraz, sivatagi, ill. fagyos területeken. Gyakoriságuk: 10 – 2000 db /m2 Mérsékelt égövi lombhullató erdőben: 100 – 400 db/m2 HEFOP 3.3.1.

13. A giliszták táplálkozása • Növényi maradványokkal, ill. a rajtuk lévő mikroorganizmusokkal táplálkoznak; • Élő növényi részeket, ill. azok gyökerét nem fogyasztják (nem kártevők); • Elfogyasztják a talajt a benne lévő növényi maradványokkal együtt (2-30-szorosát a saját testtömegének naponta); HEFOP 3.3.1.

14. Csoportosításuk életmód szerint • Bomló szerves anyagokon élők: • erdei ökoszisztémákban, avarban, szerves hulladékokban, korhadó fákban, stb. találhatók, • a tápanyag-forgalomban fontos. • Ásványi talajszintek lakói: • ideiglenes járatok (30-50 cm mély), • a szerves anyag bekeverésben fontos. • Mélyben aknázók: • állandó, függőleges járatok (150-180 cm), • növényi maradványokat leszállítják, • a víz beszivárgását gyorsítják. HEFOP 3.3.1.

15. Morren-féle mészmirigy A giliszta mirigyhámsejtjei fel tudják venni a vérből a táplálékkal bejutott Ca2+-t, és azokat kalcitkristályokká alakítva visszajuttatják a bélcsőbe. A kalcitkristályok a bélcsatornából már nem szívódnak vissza. A kalcitkristályok jelentősége: • A szerves savak közömbösítése, • Sav-bázis egyensúly helyreállítása, • Hozzájárul a járatok falának szilárdításához (Bakonyi, szerk, 2003). HEFOP 3.3.1.

16. Giliszták talajra gyakorolt hatása • Nő a légjárhatóság, levegőkapacitás, vízáteresztő képesség; • Nő a nitrifikáló baktériumok száma; • Élénkül az aerob cellulózbontó baktériumok tevékenysége; • A gyökerek felhasználják a mélyebbre hatolásra a járatokat, jobb tápanyagfelvevő képesség; • Szárazabb talajokban kiemelten javul a vízgazdálkodás; • Az emésztőcsatornán áthaladt talaj veszít savanyúságából; • Mull típusú szerves anyagnak tekinthető az ürülék. HEFOP 3.3.1.

17. Giliszták talajéletre gyakorolt hatása • Az áthaladt szerves a. oldhatósága, N-tartalma és ásványianyag-tartalma nő; • Tölgy lehullott lombtakaróját 1 év alatt képesek feldolgozni; • A mikroorganizmusok többsége élve halad át a bélcsatornán; • Ürülékükben aktívabb a biológiai aktivitás; • Járataikat tartós váladékkal összeragasztják, kitapasztják; • Jelentős szerepük van a morzsalékosság, a jó talajszerkezet kialakításában, • A műtrágyák alkalmazása csökkenti a mennyiségüket. HEFOP 3.3.1.

18. Földigiliszták (Lumbricidae) HEFOP 3.3.1.

19. Giliszta ürüléke • Növények által felvehető formában tartalmaz tápanyagokat, • Növeli a talaj termékenységét, • Növény növekedését fokozó anyagok is vannak benne, • Az ürülékben lévő baktériumok a szerves anyagot lebontják, • A giliszták az ürülékkel terjesztik a baktériumokat, „beoltják” a talajt, • Az ürülék kemény aggregátummá szilárdul. HEFOP 3.3.1.

20. Vakondfélék (Talpidae) Föld alatti életmódhoz alkalmazkodtak. Mellső lábuk ásásra módosult. Földben élő rovarok és azok fejlődési alakjainak (lárvák, bábok, imágók) pusztításával a zöldségeskertekben nagy hasznot hajtanak. A földigilisztákat is kedvelik. Élelem-raktárában több száz gilisztát is elraktároz, melyek olyan merevek, hogy nem tudnak elmászni. Tavasszal – aki túlélte – elvándorol. Nagy mennyiségű talajt mozgatnak meg és kevernek össze. Sok növényi anyagot dolgoznak be a talajba. Járataikkal lazítják, javítják a talaj szellőzését és vízgazdálkodását. HEFOP 3.3.1.

21. Vakondfélék (Talpidae) HEFOP 3.3.1.

22. Talajélőlények tömege (t/ha) rét-legelőn és árpaföldön HEFOP 3.3.1.

23. ELŐADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA A makro és-megafauna legfontosabb képviselői a talajban a hangyák rovarok, pókok, csigák, a földigiliszta és a megafauna gerinces talajlakó állatai. A hangyák jelentősége az, hogy a talajba nitrogéntartalmú anyagokat kevernek azzal, hogy fészkeikben nagy mennyiségű zsákmányolt állatot raktároznak, járataikkal javítják a talaj szerkezetét, levegő- és vízáteresztő képességét. A bogarak számos faja emberi szempontból is jelentős, pl. lehetnek erdő- és mezőgazdasági kártevők (cserebogár), hasznosak a biológiai védekezésben (katicabogár), vagy fontos talajjavító fajok (ganéjbogarak). A giliszták óriási jelentősége a talaj víz- és levegő-gazdálkodás javítása, gyökérfejlődés segítése; szerkezetjavítás, gyorsítják a szerves anyagok lebontását; a giliszta ürüléke (cast) nagyobb mennyiségben tartalmaz: baktériumot, szerves anyagot és felvehető növényi tápanyagot. A vakondfélék és egyéb gerincesek nagy mennyiségű talajt mozgatnak meg és kevernek össze, sok növényi anyagot dolgoznak be a talajba. Járataikkal lazítják, javítják a talaj szellőzését és vízgazdálkodását. HEFOP 3.3.1.

24. ELŐADÁS ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI • Sorolja fel a talajban szerepet játszó makro- és megafauna legfontosabb képviselőit! • Jellemezze a hangyák szerepét a talajszerkezet és egyéb talajtulajdonság kialakításában! • Mutassa be a rovarok és pókok talajtani jelentőségét! • Jellemezze a giliszták talajra gyakorolt hatásait! HEFOP 3.3.1.

25. ELŐADÁS Felhasznált forrásai Szakirodalom: • Kátai J. (szerk.): Talajtan - talajökológia Egyéb források: • Bakonyi G.(szerk.): Állattan • Filep Gy.: Talajtani alapismeretek I-II • Szabó I. M.: Az általános talajtan biológiai alapjai HEFOP 3.3.1.

26. KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKETKÖVETKEZŐ ELŐADÁS CÍME:Talajképződés folyamatai az élővilág szerepe a talajképződésben • Előadás anyagát készítették: • Dr. Kátai János egyetemi tanár • Zsuposné dr. Oláh Ágnes egyetemi docens • Sándor Zsolt tudományos segédmunkatárs HEFOP 3.3.1.