Tenyésztési program

1. Tenyésztési program

2. Tenyésztési program elemei • Tenyésztési cél meghatározása • Tenyésztés-szervezés • Alkalmazott tenyésztési eljárások • Termelés ellenőrzés • Egyedi azonosítási és nyilvántartási rendszer • Adatgyűjtés és törzskönyvezés • Értékmérő tulajdonságok gyűjtése • „A” Törzskönyv • „B” Törzskönyv • Küllemi bírálat • Tejhasznú kecskék küllemi bírálata • Kettőshasznosítású kecskék küllemi bírálata • Tenyészértékbecslés • Alkalmazott szelekciós módszerek

3. Tenyésztési cél meghatározása • A termékek előállítása. Gondosan kell mérlegelni a rendelkezésre álló, illetve beszerezhető kecskeállomány adottságait, genetikai potenciálját, a környezeti lehetőségeket és az egyes termékek piaci helyzetét. • Az anyakecskék tartásának, termeltetésének körülményei. • A kecsketej és a gidahús iránti piaci igény az EU-ban elég sajátos. • A kecskegyapjú (moher és kasmír) rövid és hosszú távú ellentmondásos piaci helyzete, valamint az ebben rejlő nagy kockázat, nem indokolja jelenleg a gyapjútermelő fajták behozatalát, illetve az ilyen irányú nemesítést

4. Tenyésztés-szervezés I. • A kecsketenyésztési program/ok és a termékelőállítás sikeressége: megtörténik a specializáció, különválik a tenyészállat előállítás és az árutermelés. • A különválás fontos még gazdaságossági szempontból is, mert teljesen más eszközrendszert, illetve tenyésztési és tartási technológiát igényel a törzs-, és az árutermelő tenyészet. • A törzstenyészetek, árutermelő szaporító tenyészetek egy meghatározott program szerint egymásra épüljenek.

5. Tenyésztés-szervezés II. • A meghatározott program alapja egy adott régióban egy, esetleg két fajtára alapozott szakosodott termelés, szigorúan előírt termeléstechnológia mellett. • Mindez csak akkor lehet sikeres, ha a program megvalósítása Szövetség által szervezetten, állam által támogatott módon, egységes elvek alapján, az adott régióhoz kapcsolódó tenyészkörzethez kapcsolódóan - amely a helyi sajátosságokat figyelembe veszi - valósul meg.

6. fajtatiszta tenyésztést: amikor az anyákat ugyanazon fajtába tartozó kossal fedeztetjük, illetve termékenyítjük. keresztezési eljárásokat: amikor az anyákat eltérő fajtájú kosokkal fedeztetjük, illetve termékenyítjük. Alkalmazott tenyésztési eljárások A tenyésztési eljárásokon belül megkülönböztetünk:

7. Fajtatiszta tenyésztés típusai: A kecsketenyésztésben elsősorban a vonaltenyésztés alkalmazása javasolható, mivel egy anya után csak relatíve kisszámú utód nyerhető, ezzel szemben egy bak után lényegesen több utóddal lehet számolni termékenyítési módtól függően. • Rokontenyésztés • Beltenyésztés • Vonaltenyésztés

8. A keresztezés I. Keresztezési eljárások választásának szempontjai: • a fajták közötti átlagos termelési különbség, • a heterózis hatás nagysága, • a rekombinációs veszteség nagysága.

9. A keresztezés II. A kecsketenyésztésben a következő keresztezési eljárások alkalmazása célszerű: • fajtaátalakító keresztezés, • nemesítő keresztezés, • közvetlen végtermék-előállító keresztezés, • közvetett végtermék-előállító keresztezés, • rotációs keresztezés, • szintetikus fajta-előállító keresztezés .

10. Termelés ellenőrzés I. Egyedi azonosítási és nyilvántartási rendszer: ENAR Alapvető fontosságú a minden kétséget kizáró egyedi megjelölés a kecsketenyésztésben és tartásban a tenyésztőmunka és az árutermelés szempontjából egyaránt. Ennek alkalmazása EU. előírás is, és a piacra jutás feltétele is. Erre a célra az ENAR-rendszer - tízjegyű számjegy mind két fülbe behelyezése, illetve a fül krotáliákra való felírása vonalkóddal együtt, sorszám szerinti elosztásban - alkalmas.

11. Termelés ellenőrzés II. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A tejtermelésre utaló legfontosabb értékmérő tulajdonság : laktációs tejtermelés(tej és tejzsír, valamint fehérje kg), amely a havonkénti (30 naponkénti) próbafejésekkel jól becsülhető. gépi fejhetőség(a tőgy és a tőgybimbók alakulása), amelyet a küllemi bírálat során kell elbírálni, illetve az első 3 perc alatt kifejt tejmennyiség alapján.

12. Termelés ellenőrzés III. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A hústermelésre utaló értékmérő tulajdonságok egyedire vonatkozóan : • Hízlalás (vizsgálat STV, ITV hús) alatti napi súlygyarapodás (g/nap), és a húsformák (pont), amelyet a húsfajták küllemi bírálata során – a későbbiek folyamán kerül kidolgozásra. • A hús ITV alkalmával mért vágási %, életnapra jutó csontos hús termelés (g/nap), hús-csont (kg/kg) és hús-faggyú (kg/kg) arány, valamint az a vágás utáni S/EUROP minősítés (pont).

13. Termelés ellenőrzés IV. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése A hústermelésre utaló értékmérő tulajdonságok csoportra vonatkozóan: • tenyésztésbe-vételi idő (nap), ellésenkénti ollószám (db/ellés), az ollónevelő képesség az ellésenkénti választott ollók súlya (kg/nap).

14. Termelés ellenőrzés V. Értékmérő tulajdonságok gyűjtése • A gyapjútermeléssel kapcsolatos legfontosabb értékmérő tulajdonságok vizsgálata jelenleg nem történik. • Egyéb értékmérő tulajdonságok : • szervezeti szilárdság és konstitúció megítélése • reprodukcióval összefüggő tulajdonságok • szaporaság, báránynevelő és termékenyítő képesség.

15. Törzskönyvezés I. Magyar parlagi (őshonos) kecske • A jelenlegi kecskeállomány heterogén fenotípusában és teljesítményében, korrekt teljesítmény adatok nem állnak rendelkezésre, ezért indokolt két egymással összefüggő „A” és „B” törzskönyv bevezetése. • A törzskönyvbe 5 éven át minden olyan egyed besorolható, amely sem fenotípusában, sem származását tekintve más fajtához nem tartozik. • A törzskönyvbe színváltozatra való tekintet nélkül, életkortól függetlenül származásuk alapján sorolhatók be az egyedek. A törzskönyvön belül három színváltozatot kell megkülönböztetni: egyszínű fehér, tarka, és szürke. • Csak azon egyedek törzskönyvezhetők, amelyek az egyedi nyilvántartási rendszerben szerepelnek, egyedei azonosításuk megtörtént és tulajdonosuk kéri a törzskönyvi besorolást

16. Törzskönyvezés II. Külföldi fajták • Napjainkban Magyarországon megtalálható külföldi kecskefajták kisebb-nagyobb mértékben keveredtek egymással, ezért ebben az esetben is indokolt két egymással összefüggő „A” és „B” törzskönyv bevezetése. • A törzskönyvbe 5 éven át minden olyan egyed besorolható, amely fenotípusában és származását tekintve (min. 50 %-ban) az adott fajtához tartozik. Törzskönyvből kizáró ok az adott fajtától lényegesen eltérő színezet. • Csak azon egyedek törzskönyvezhetők, amelyek az egyedi nyilvántartási rendszerben szerepelnek, egyedei azonosításuk megtörtént és tulajdonosuk kéri a törzskönyvi besorolást

17. Az „A” törzskönyvbe az az egyed kerülhet, amely: származása (pedigréje) legalább négy ősi sorig ismert, génaránya az adott fajtára vonatkozóan 93,75 %, nyilvántartása megtörtént, tulajdonosa kéri a törzskönyvezését. Az „A” törzskönyvben rögzíteni kell: tulajdonos adatait: tenyésztő adatait, fajta kódját, fajta változat kódját, nagyszülőkig bezáróan ősei fülszámát, születés dátumát, hányas ellésből származik, választási súlyát, küllemi bírálati pontszámot, a hasznosítási iránynak megfelelő értékmérő tulajdonságokat. „A” Törzskönyv

18. A „B” törzskönyvbe az az egyed kerülhet, amely: származása (pedigréje) legalább egy ősi sorig mindkét szülőre ismert, génaránya az adott külföldi fajtára vonatkozóan 75 %, magyar parlagi esetében 50 %, mutatja az adott fajtára jellemző fenotípust, nyilvántartása megtörtént, tulajdonosa kéri a törzskönyvezését. A „B” törzskönyvben rögzíteni kell: tulajdonos adatait, tenyésztő adatait, fajta kódját, fajta változat kódját, legalább egyik nagyszülőig bezáróan ősei fülszámát, születés dátumát, hányas ellésből származik, választási súlyát, küllemi bírálati pontszámot, a hasznosítási iránynak megfelelő értékmérő tulajdonságokat . „B” Törzskönyv

19. A tenyészértékbecslés célja • A tenyészcéllal összhangban javító hatású tenyészbakok előállítása, így ez törzstenyészetekhez kötött. A tenyészcélnak a piac igényeit, illetve a termelés gazdaságosságát kell szolgálnia. A tenyészértékbecslés lépései: • az ősök és oldalági rokonok, • az egyed és • az utódok termelése alapján.

20. Az ősök termelési adatai előzetes tájékoztatást nyújtanak az egyed várható termeléséről. • Az oldalági rokonok - juhoknál féltestvérek - termelésének ismerete jelentősen pontosíthatja az egyed tenyészértékének megállapítását. • Ennek megvalósítása baknevelő anyák kiválasztásával és azok a tenyésztési célnak megfelelő javító hatású (korábbi tenyészértékbecslésen átesett) kosok célpárosításával valósul meg.

21. Baknevelő anyák kiválasztásának minimum kritériumai * első három laktáció átlaga alapján 1 kettőshasznosítású ** első három ellés alapján 2 tejhasznosítású *** fél éves korban 3 egyhasznú hús

22. A tenyészbak-jelölteknél, mivel a bakok javító-rontó hatása széles körben érvényesül a sajátteljesítmény-vizsgálatot (STV-t) el kell végezni. • Az STV-ben hasznosítási típustól függetlenül fajtánként egyszerre minimálisan 10-10 tenyészbak-jelöltnek kell résztvennie.

23. Tej és kettőshasznosítású STV kritériumai • csak „A” törzskönyvvel rendelkező baknevelő anya és javító hatású bak célpárosításból igazolt származású és azonos termékenyítési ciklusból származó gidák vehetnek részt, • kizáró ok a gida a fajta standardtól eltérő küllemet mutat, • minimum 12 gidának kell részt venni benne, • a választásnak 6-8 hetes kor között kell megtörténnie, • a szoktatási idő maximum 10 nap lehet, • az STV időtartama 40 nap.

24. Tej és kettőshasznosítású STV-ben vizsgált és mért tulajdonságok • beállítási kor (nap) és súly (kg*), • STV végi súly (kg*), • STV alatti átlagos napi súlygyarapodás (g/nap), • küllemi bírálat 7 hónapos korban, • ondóminősítés 10 hónapos korban 3 különböző alkalommal. * a testsúlyt 0,1 kg-os pontossággal kell megmérni.

25. Értékelés: az STV-on részt vett egyedek átlagteljesítményét figyelembe véve történik. • Csak azok a tenyészbak-jelöltek kerülhetnek ivadék teljesítmény vizsgálatra amelyek átlag fölötti teljesítményt mutattak a küllemi bírálat és az STV alatti napi átlagos súlygyarapodás alapján. • A szelekció független szelekciós szintek alapján történik. • A nem megfelelő ondóminőség függetlenül az STV alatt nyújtott teljesítménytől kizáró ok.

26. Ivadékteljesítmény-vizsgálat (ITV) • A bakok örökítő képességéről ad pontos képet. • Az egyedről csak idősebb – tejtermelés esetén a leányivadékok laktációjának első 100 napját értékelve – leghamarabb 31-33 hónapos korban nyerhetünk ilyen irányú információt. • Ez bakok esetében azért különösen kedvezőtlen, mivel a bak sperma mélyhűthetősége még nem megoldott és így az anyák termékenyítése az ITV-n átesett bakokkal csak életük során lehetséges.

27. ITV végrehajtása • Az ivadékvizsgálatot üzemi körülmények között, vagy ivadékvizsgálati központban (törzs és szaporító tenyészetek) kell végrehajtani, megfelelő számú (a tulajdonság h2-étől függően) utód tesztelésével. • A központos vizsgálat : - a környezeti hatásokat jobban kiszűri, - jelentős költséggel jár, - különböző tenyészetek kosai összehasonlíthatóvá válnak. A nemzetközi gyakorlatban azonban az üzemi (farm) vizsgálatok szélesebb körben terjedtek el, mert ezek kevésbé költségesek

28. Tej és kettőshasznosítású ITV kritériumai • csak az STV-n átesett és átlagosnál jobb teljesítményt elért és azonos termékenyítési ciklusból származó tenyészbak-jelöltek vehetnek részt, • egyszerre minimum 6 tenyészbak-jelöltnek kell részt venni benne, • egy-egy tenyészbak-jelölttel összesen minimum 35 anyát kell termékenyíteni (üzemi ITV esetén minimum 3 üzemben), • az ITV akkor értékelhető, ha tenyészbak-jelöltenként 12-12 nőivarú egyed értékelhető, • az a nőivarú utód értékelhető, amely 12-14 hónapos kór között leellett, egészséges, és az első laktáció első 100 napján túljutott.

29. Tej és kettőshasznosítású ITV-ben vizsgált és mért tulajdonságok • első elléskori kor (nap), • született ollók száma az első elléskor (db), • az első 100 nap alatt termelt tej (kg), • az első 100 nap alatt termelt tejzsír (kg), • az első 100 nap alatt termelt tejfehérje (kg), • küllemi bírálat 7 hónapos korban.

30. Köszönöm a figyelmet!