Pszichiátria és társadalom – a kommunikáció szempontjából - mulasztásaink és tennivalóink-

1. Buda Béla dr. Pszichiátria és társadalom – a kommunikáció szempontjából- mulasztásaink és tennivalóink- X. Magyar Neuropszichofarmakológiai Kongresszus Tihany, 2007. okt. 4-6 Lilly szimpózium, 2007. okt. 5. 17.25-19.00

2. Társadalmi jelenség vagy intézmény képe a köztudatban • kommunikációs rendszerek terméke –”nodális” kommunikációs események sorozata –médiarezonancia, multiplikatív folyamatok • nem a „projektált” énkép, hanem a spontán, szimbolikus „megmérettetések” hatása érvényesül • a kontextusok szerepe – történeti és szinkron „közbeszédi” • kontextusok és ezek aktivál/ód/ásai • az üzleti és szociális marketing, az ügyfélkapcsolatok /PR/ és a tematizáció , manipuláció /korlátozott/ lehetőségei • új tendenciák: szembenézni a valódi képpel és annak dinamikus összetevőivel

3. 2. A pszichiátria példája- a negatív képek árnyékában • az elkülönítés és őrzés a társadalmi projekcióban, az őrült illetve a bolond imázsa, a dehumanizáció és „bezárás” félelme • a második világháború utáni évtizedek – a pszichiátria döntő eseményeit a társadalom által generált diskurzusok határozzák meg • deinstitucionalizáció, emberi jogok • A közösség elmeegészségügy /1962-63 –USA/ • olasz pszichiátriai reform • „pszichoboom” • Lelki egészségpromóció, stb. • magyar viszonyok: „a szocializmus megszünteti az elmebetegségeket”, ágyhiány, indicencia- és prevalencianövekedés, „Nagyfa” /majd Nagyfa abrupt leállítása/, új épület az „Angyalföldi tébolyda” helyett, stb.

4. fezárkózás a medicinához , kuratív hatékonyság, tudományos státus /nozológia, a „közös nyelv”, a neurobiológiai alapok/ a pszichofarmakológia sikere – a Prozac nemzedék, human trait enhancement- lelki egészség kívánság szerint? a riválisok legyőzése –pszichoterápia háttérbeszorulása, addiktológia kiiktatása /komorbiditás/, kettős diagnózis, öngyógyszerelés, a szociálpszichiátria „kivégzése” /Sartorius: social psychiatry disappeared and a world became a better place without it..../ a totális üzleti marketing a nozológiai katgóriák kitágításán át, a pszichiátria mint hidvő a medicina felé , továbbképzés „csodafegyvere”, a depresszió „kisgömböce”... és a pszichológia csendes halála 3. A diadalmas pszichiátria – árnyak nélkül?

5. alku és participatív megosztás a /a szakmapolitikai és tudományos/ hatalommal –a lojalitás kora a társadalomkritikai hagyomány feladása /Pinel, moral treatment, a közösségi befogadás, a szupportív normalizáció ill. pozitív diszkrimináció, az esélyegyenlőség, stb. elveinek elhalványulása/ szabadpiaci ágens szerepében –asszertív egyezmények a betegbiztosítással, a tartós kezelés ill. a másodlagos-harmadlagos megelőzés kontrollhálói a lelki egészség modern víziója –a társadalmi problémák és devianciák pszichiatrializációja, a korai és a „legkorábbi” /preventív/ pszichofarmakológiai kezelésbevétel a dialógusok bezárulása –ortodoxia, ellenségképek /antipszichiátria,szcientológia, stb./, korporatív összetartás 4. A pszichiátria „polgári” nagykorúsodása

6. társadalmilag releváns témákról nem lehet nem kommunikálni, -csak fel lehet adni az „agenda setting”-et az uralmi technikák elrejtése ill. manipulatív használata tömeges ellenérzést kelt /pl. a párbeszéd és vita elfojtása/ és „összeesküvéselméleteket” generál a pszichiátria több, mint a medicina –a lelki egészség az emberi autonómiát , identitás/oka/t, életprogramokat és társas ill. közösségi kapcsolatokat érinti a növekvő /ha úgy tetszik elszabadúlt/ individualizáció kritikus fogyasztókat /ill. felhasználókat/ kreál az emberekből a pszichiátria felé is /akikért alternatív „szolgáltatók” is versenyeznek/ -új típusú kontextualizációk /keletkeznek ill. szükségesek/ 5. Rekurzus a kommunikációelmélethez a tematizáció és a kritikus kontextualizáció szabályainak tanulságai

7. 6. Vissza a pszichiátriához • megengedheti-e /magának/ a pszichiátria a segítő szakmák kiszorítását? –klinikai pszichológusok, szociális munkások, skill trainerek,stb. • meddig bírja el a „biopszichoszociális modell” léggömbje a biológiai szemléleti és praxisdominancia feszültségét? • betegségfogalom és a /kétségtelenül piackonform/ DSM logika maradhat e jelenlegi monolitikus rendszerében? • biopolitika ill. „policy sience” a pszichiátriában –meddig maradhat diszkutáltan /kényszerkezeléek börtönben, forenzikus szexológia és pszichoterápia, „chip” ill. „GPS” a pedofilben, stb./

8. a pszicho- és szocioterápia hatékony módszerei és felhasználásuk a „mainstream” terápiában /WPA: the whole person of the patient in context -?/ Trauma kóroki ill. patoplasztikus szerepe / a gyermekkori szexuális traumák kérdése/ Szocializációs zavarok, elégtelen coping, hiányzó társas támogatás –a szerzett vulnerabilitás szerepe /amely -ha létezik biológiai szubsztrátumnak kell lennie, és akkor a hibás logikai kör visszafut organikus magyarázatokhoz/ autonóm, tanulási, empowerment és támogatási bázisú kezelési rendszerek –kétségtelen eredményekkel, pl. asszertív közösségi ellátás, terápiás közösségek, Soteria, 12 lépéses módszerek, szoros gondozás /British Manic-Depressive Fellowship/, stb. 7. Neuralgikus témák a pszichiátria határterületén

9. 8. A magyar helyzet értékelése –tágabb összefüggésekben • hirtelen státusvesztés és a szakmai önrendelkezés gyors korlátozása, az érdekérvényesítés meghiúsulásai –mégis a pszichiátria marad a „pecking order” végén /és hiába adja át a határterületeit –addiktológia, pszichoterápia, rehabilitáció/ • a hatalom nem hálás a lojalitásért –a társadalom kritika mellőzése nem érdem, hanem gyengeségi jel a hivatalos szemléletben • a társadalom nem értékeli a pszichoterápiát – a tiltakozásokkal kapcsolatos érdektelenség, a szakma belső megosztottsága, a közösségek passzivitása, a vállalkozási sponzorációk hiánya • a szakma mellőzte a problémakommunikációt, míg a sikerkommunikáció nyílvánvalóan hiteltelen maradt

10. szakmai imázs –a belső ellentétek és diszharmóniák átmennek és ellenőrizhetetlenül erősödnek fel a társadalmi kommunikáción – a véleménybefolyásoló értelmiség szerepe a szakmai valóság –hatalom, pályaképek, praxisviszonyok, remunerációk tükröződése a köztudatban – a leleplezés és a tagadás paradox szerepe a nyílvános –értelmiségi- problémadiskurzus hiánya, -népszerűségvesztés és a külső kritikák /gyakran felülvizsgálatlan/ érvényesülése a manifeszt társadalmi problémákban a szerepvállalás hiánya, mint presztizscsökkentő körülmény –hajléktalanság, alkohol, drog, szociális dezorganizáció, nárcizmus- az életértékek értelmezetlensége, „kezeletlensége” –negatívum a pszichiátria számára 9. Újabb kommunikációelméleti kitérő

11. 10. Mit lehetne tenni most? – kommunikációs reorganizáció • a nemzetközi trendek kritikus értékelése –van-e követhető külföldi modell? • a szakma szervezeti rendszerének önkritikus evaluációja, társszakmák bevonásával és fókuszált nyílvánossággal, más orvosi szakmákkal való öszehasonlítás vetületeiben • az ellátási helyzet őszinte és kritikus áttekintése, adatokkal és vizsgálatokkal, krízismegoldások és rövid távú megoldási javaslatok kidolgozása • kritikus és önkritikus párbeszéd a társadalommal, a releváns értelmiségi csoportokon át, a politika mellőzésével • új szakamai összefogás, őszinte belső egyeztetésekkel, a valódi kompetencia és motiváltság alapján a „recovery of psychiatry” szerepelosztásait illetően