1 / 13

12. A Kádár-korszak gazdasága

12. A Kádár-korszak gazdasága. Magyarország története a Kádár-korszakban (1956–1988). 1956 gazdasági következményei. Anyagi károk és a gazdasági konszolidáció korabeli felmérés szerint 20md Ft kár keletkezett, ebből 3md a harcok miatt

halden
Download Presentation

12. A Kádár-korszak gazdasága

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. 12. A Kádár-korszak gazdasága Magyarország története a Kádár-korszakban (1956–1988)

  2. 1956 gazdasági következményei • Anyagi károk és a gazdasági konszolidáció • korabeli felmérés szerint 20md Ft kár keletkezett, ebből 3md a harcok miatt • a valós károk ennél jóval kisebbek voltak, ipari üzemek nem mentek tönkre, a termelés sem csökkent drámaian (sőt, gyorsan elérte a régi szintet) • 1956-ban a nemzeti jöv. 20%-kal csökkent, de tartós válság nem alakult ki • 1957-re egyéves tervet dolgoztak ki, minimális beruházással (95% fogyasztásra!), számos beruházást le is állítottak • a SzU-tól és más szoc. országoktól politikailag motivált hiteleket kaptunk, ami jelentős segítség volt (40% áru, 60% pénz, harmadát Ny-i valutában) • ennek hatására a gazdaság már 1957 nyarán igen jó állapotban volt, munka-nélküliség sem alakult ki; az eredeti tervet szept.-ben 13%-kal fel is emelték • Új gazdaságpolitikai prioritások • fő cél az életszínvonal és a fogyasztás növekedése lett • ezért a beruházási ráta csökkent, 1960-ig nem érte el a 20%-ot sem • módosult a beruházások ágazati megoszlása is: az ipar aránya 47-ről 35–38%-ra csökkent, a mg.-é 10-13%-ról 16, majd 18% fölé nőtt • a mg. aránya a nemzeti jövedelemben csökkent (szerkezeti modernizálódás) • az iparon belül most is a nehézipar dominál, de a többi ágazat javára veszített túlsúlyából; a hadikiadások is jelentősen csökkentek, ehelyett is az életszín-vonal emelésére költenek

  3. A Varga-bizottság reformtervei • A Közgazdasági Bizottság (Varga István) megalakulása • az MSZMP 1956 dec. 5-én az adottságoknak megfelelőbb gazd.pol.-t javasol • 1957 febr.-ban Varga vezetésével jelentős kutatómunka indult el, régi kisgazda, sőt 1945 előtti szakemberek részvételével • eredetileg ők a többpártrendszer engedélyezését is feltételül szabták • 11 további bizottság működését koordinálták (1957. febr.–jún.), ingyenesen • A bizottság javaslatai és annak fogadtatása • távlatilag a tervutasítással való radikális szakítás szükséges, de rövid távon is óvatosan csökkenteni kell azok számát • a kormányt képviselő szakértők ua. ragaszkodtak a tervhez, igaz, elismerték, hogy azt közvetett szabályozókkal (árak, adók, vámok stb.) is el lehet érni • javasolták az árrendszer szabaddá alakítását; az árak tükrözzék a költségeket, a veszteséges tevékenységeket fel kell számolni • hosszú távon a kétszintű bankrendszerre való visszatérés szükséges • a balos erők opportunistának, revizionistának, antimarxistának nevezik őket • máj. végén a végső javaslatuk (a támadások miatt) jóval visszafogottabb volt • a kevésbé anyag- és energiaigényes ágazatok fejl.-e szükséges, de ekkor már a központi tervek szükségességét hangsúlyozzák • végeredményben a tervmutatók száma így is csökkent, a mennyiség-centrikus szemlélet oldódott, a munkaerő-gazdálkodás centralizáltsága is enyhült – de a gazd. egyensúlyba kerülése miatt már nem volt szükséges mélyebb reform

  4. A II. hároméves terv • A II. hároméves terv (1958–60) kialakulása, céljai • 1957. jún. pártértekezlet: nem kell jelentős reform • egyszerűsödött a tervezés, kevesebb mutatót szabtak meg s ezzel nőtt a vállalatok önállósága (a termelés­irányítás jórészt a helyi tanácsokhoz került) • a bérezési formát a vállalatokra bízták (nyereség-részesedés) • a következő években a nagyobb, szélsőséges fordulatokat kerülni akarták, • a fő cél az életszínvonal állandó emelése volt (beleértve az áruválaszték növelését és a biztos megtakarítási rendszer kialakítását – takarékbetétek stb.) • felismerték, hogy Mo. ásványkincsben szegény, és visszatértek a hagyomá-nyos magyar ipari ágazatok fejlesztéséhez • a külföldi piaci igényeket is jobban mérték fel • 1958 jún. felemelték a terv irányzatait, 1959 márc.-ban pedig 3 helyett 2 év alatti befejezéséről döntöttek (mint Rákosi idején…) Az eredeti tervet 45%-kal túlteljesítették, de az emeltet nem sikerült teljesíteni • Reform helyett: a gazdaságirányítás módosítása • 1959-től tervezték. 1962-ben felszámolták a minisztériumok és a vállalatok közti iparigazgatóságok nagy részét, miközben a központi irányítást és a vállalati önállóságot is növelték – senkinek nem volt valódi döntési lehet.-e • emellett összevonták 1–1 ágazat üzemeit (13 iparágban egyetlen tröszt volt csak, máshol 2–3 cég is) – túlzott ipari koncentrációt alakítva ki • gátolta az egységes irányítást, hogy fennmaradtak az ágazati ipari min.-ok (ezek és a trösztök csak saját profiljuk érdekeit védték; jelentős lobbierővel) • az átszervezés kudarcba fulladt, ami növelte a valódi reformok esélyét

  5. A mezőgazdaság a kollektivizálás után • Következmény: (átmeneti) káosz és visszaesés • a föld tulajdonjoga a parasztoké maradt (öröklési joggal együtt, amit később korlátoztak), a föld használati joga viszont a tsz-é lett • megszűnt a földek adásvétele, s a tsz.-ek a cserejogot sem kapták meg • 350e fő áramlott el az iparba, főleg fiatal férfiak; csak a család idősebb és női tagjai léptek be a tsz-be, csak annyi munkaegységet teljesítve, ami jogot adott a háztájira; így nem volt elegendő munkaerő (sem munkakedv) • nem volt gép, vezetői gyakorlat sem; a mg.-i termelés 10%-kal visszaesett, sok termés a földeken maradt; 1960-tól gabonát kellett behozni Kanadából • Eltávolodás a szovjet kolhoz-szisztémától • sokan ideiglenes kedvezménynek véltek, de Fehér Lajos és Erdei Ferenc a tudatos, tartós reformnak tekintették ezeket • aki teljesítette munkaegységét, 1 hold háztáji földet kaphatott, árutermelésre is jogot kap; a háztáji mérete később tovább nőtt, nem tsz-tagok (a falu papja is!) kaptak rá jogot. A tsz-tagok jövedelmének fele a háztájiból származott • lehetővé válik a családi állattartás (1956 előtt ez tilos volt) • jórészt emiatt vezetik be a részes művelést (többlettermés 25–50%-a is övék) (aránya eléri a termés 30%-t) – erről éveken át éles ideológiai viták! • szakosodott brigádok, családok/brigádok közt állandó területfelosztás • munkaegység túlteljesítése esetén pénz- vagy áruprémium járt • havonta felvehető áru- vagy pénzelőleg, év végén levonják a részesedésből • gépállomások helyett a tsz-ek saját gépparkot kapnak, jelentős gépesítés, műtrágyázás stb. – ez kihat a vegyipar, gépgyártás fejlődésére is

  6. A II. ötéves terv és a KGST • A II. ötéves terv (1961–65) • 1961 szept. 12-én véglegesítette a KB. Célok: szorosabb integráció a KGST-vel, növekvő kereskedelem a harmadik világgal, jelentős vidéki ipartelepítés, 250e lakás felépítése, viszonylag sok mg.-i beruházás (19%) • a terv első éveiben jelentős visszaesés, s mindvégig maradtak problémák • a nemzeti jövedelem 36% helyett csak 24%-kal nőtt 5 év alatt, pedig a beruházások volumene felül is múlta a tervet • A KGST „újraalakítása” és a kooperáció kezdetei • Szófia, 1959 dec. 14. – a szervezet alapokmányának elfogadása • a tagok 1962 jún. 6–7-i moszkvai értekezlete 20 éves együttműködési programot fogadott el • Mo. fő feladata a vegyipar és egyes gépipari ágak fejlesztése lett, viszont visszafejlesztették az ország néhány hagyományos, kevés nyersanyagot igénylő iparát (pl. mg.-i gépgyártás, híradástechnika) • 1962 nov.: megkötötték a magyar–szovjet timföld–alumínium egyezményt • 1963 okt: kétoldalú elszámolások helyett szövetségi szintű rendszert alakítottak ki (ezért jött létre a transzferábilis rubel, a „keleti dollár”). Később e rsz. is nehézkessé vált és a 70-es években egyes termékeket dolláralapon számoltak el • 1964-ben jött létre a Magyar–Szovjet Gazd. és Műszaki–Tud. Együttműködés Komplex Bizottsága, amely a gazd. tervek szoros összehangolásához vezetett. Gépgyártás: jelentős szakosodás indult (autóbusz: Rába-Csepel-Ikarus), de ennek révén vettük meg a házgyárak licenszét is (5 panelgyár épült).

  7. Egyes gazdasági ágazatok 1968 előtt • Ipar: átlag évi 8,5, majd a 60-as évek végén 7%-os növekedés • extenzív növekedés (új munkaerő+gyárak), termelékenység fele a Ny-i szintnek • a nehézipar aránya az 1938-as 42%-ról 1960-ra 61%-ra nőtt, az élelmiszeripar 30-ról 19-re, a textilipar 15-ről 7%-ra esett • a vegyipar jelentősen felfutott, iparon belüli aránya 3×-ra nőtt (kőolajfinomítás, műtrágya, gyógyszer, később műanyagok gyártása) • a bányászat, kohászat és villamosenergia-ipar is gyorsan növekedett; 1964-ben még a szén adta az energia 70%-t, 1967-ben már csak 58%-t; új kőolaj- és földgázmezők felfedezése, Barátság olaj- és Testvériség gázvezetékek ép.-e • Mezőgazdaság: jelentős, évi átlagban 2,5%-os növekedés • a fejlődés itt intenzív (munkaerő-elvándorlás és termőterület-csökkenés volt!) • terméshozamok jelentősen emelkedtek a 60-as évek közepén, intenzívebb művelési formák terjedtek el (kert, gyümölcs, szőlő; főleg kistermelők révén). • szántókon belül is a kapások aránya nőtt a gabonához képest. • állattenyésztés szerepe is nőtt (mg.-on belüli aránya az 1938-as 37%-ról 1970-re 48%-ra, főleg a sertés és baromfi-tenyésztés révén – sok „háztáji” állat is) • Infrastruktúra: elhanyagolt ágazat (a beruházások alig 12%-a) • a közúti közlekedés felfutása, utak aszfaltozása; ua. a vasút elöregedik • Kereskedelem: jelentős jövedelmet termel, kevés beruházással • belker.: javul a boltsűrűség, felszereltség, de jelentős lemaradás a Ny-tól • külker.: SzU, NDK, Čs. a legfőbb partnerek, egyre több gépet exportáltunk

  8. Az Új Gazdasági Mechanizmus • Előzmények • visszafogott célok a III. ötéves tervben (1966–70): öt év alatt 20% növekedés, a fejlesztés zöme a gépipar, vegyipar, alumínium-ipar területére irányul • spontán folyamatok révén a tervutasításos rendszer valamelyest lazult (pénz szerepe nő, vállalati döntési jogkör nő, tervmutatók száma csökkent, ezek tk. alku révén alakulnak ki stb.), de jelentősége kicsi. • 1963-tól ismét előtérbe kerültek a Varga-bizottság javaslatai, mert napirendre került az ipar intenzív fejlődésre való átállítása (a reformot Nyers Rezső irányította, a KB 1966 máj. 25–27-én fogadta el az alapelveit • Az 1968 jan. 1-jén meginduló ÚGM legfontosabb intézkedései • a központi tervezés csökken, a vállalati önállóság nő (termelés és beruházás terén is); (öt)éves tervek vannak, de vállalatokra bontott tervmutatók helyett a gazdaságot adókkal, hitelekkel stb. próbálja az állam befolyásolni • árrendszer reformja: rögzített, sávokban mozgó és teljesen szabadáras termé-kek (alapvető élelmiszerek végig kötött árúak). A fogyasztói árak csak lassan nőttek (ártámogatás!); a termelői árak viszont hamar közeledtek a világpiaci szinthez, ami viszont idővel fékezte az új beruházásokat + inflációt is okozott • a szakmák szerinti központi bérszabályozást átlagbér-rsz. váltja fel, a váll.-ok szabadon differenciálhattak (képzettségi fok, ill. vezető poszt szerint); az alacsony átlagbér érdekében szükség volt sok alacsony fizetésű munkás felvételére (kapun belüli munkanélküliség!) • Csekély eredmény: nem sikerült közelíteni a Ny-i fejlettséghez

  9. A reform kibontakozása • Mezőgazdaság: próbaüzem már 1968 előtt • 1964–67: lebontották a kp.-i tervezést, lehetővé téve az üzemi vállalkozásokat • új tsz-törvény (1967. III. tv.): a munkaegység-rendszer eltörlése • maradékelv helyett a tagok meghatározott bért kapnak • a tsz önállóan alakítja ki termelése szerkezetét és beruházásait; köteles tervet készíteni, de azt nem kell más szervnek (helyi tanácsoknak) jóváhagynia • melléküzemágak létesíthetők (feldolgozás, beszerzés, értékesítés, szolgáltatás) • a tsz vezetőit a tagok (közgyűlésen) választják, nő a függetlenség • saját érdekvédelmi szervet alakíthatnak (1967: Tsz.-k Országos Tanácsa) • új földtörvény (1967. IV. tv.): szövetkezeti földtulajdon bevezetése • a föld tulajdonjogát öröklő nem tsz-tagokat kötelezték, adják el a földet a tsz-nek, vagy lépjenek be abba; a tsz-tag is eladhatta a földet a tsz-nek, vagy földjáradékot kapott évente; az állami tulajdonú tsz-földek is szövetkezeti tulajdonba kerültek • A reform eredményei és a beépített fékek szerepe • világpiachoz való közeledés; a mennyiségi szemlélet helyett a minőségre és a gazdaságosságra figyeltek; nyereségre törekedés fontossá vált; termelékenység növekedése Magyarországon ekkor volt a legnagyobb • vállalkozó-szellem, jobb áruellátás – átfogó és nehezen visszafordítható hatás • de a jövedelmezőség nem vált igazán motiválóvá, nem alakult ki egészséges kétoldalú kapcsolat a tervezés és a (szabályozott) piac közt, nem szűnt meg a hiány és a verseny folyamat­szabályozó szerepe is alig érvényesült • nem alakul ki szilárd bázisa a további előrelépésnek, az öröklött intézményi struktúra lényegében változatlan, sőt ez lett a reformok legfőbb meggátlója

  10. Szektorális jellemzők 1968 után • Mezőgazdaság – évi 4-5%-os (kiugróan magas) növekedés • kedvező munkamegosztás a nagyüzemek és kisüzemek között • sok kisebb tsz összeolvadt nagyobb gazdaságokká • a gépesített nagyüzemek főleg szemes terményeket termeltek, a háztáji és kisgazdaságok pedig intenzív kertgazdálkodást folytattak • iparszerű mezőgazdaság (Burgert Róbert, Bábolna): kukorica, csirke, sertés • jelentősen nőttek a hozamok, az öntözés, a (mű)trágyázás – ezzel együtt a talajszennyezés, káros anyagok megjelenése az élelmiszerekben is • Ipar mérséklődő fejlődése (évi 6%) • javuló energia-ellátás: összekapcsolt áramhálózatok, kiépülő olaj- és gáz-vezetékek –» energiaigényesebb iparágak (pl. Al-kohászat) létrejötte • szűk és korszerűtlen termékszerkezet, világszínvonalat csak az Ikarus, Rába, Videoton és a gyógyszeripar ért el • szélesedő választék, de továbbra is elmaradás a könnyű- és élelmiszeriparban • Közlekedés, kereskedelem, tercier szektor: gyors fejlődés • dízel- és villanymozdonyok a 80-as évekre kiszorítják a gőzöst; a vasút aránya a szállításban mégis 36-ról 15%-ra esett (1968–80) • a személyautók száma a 70-es években 4×re nőtt (1m db-ra) • megindul az autópályák és a metró építése, nő a taxi- és a légiforgalom • megjelennek a nagyobb, ill. többfunkciós boltok, áruházak (ABC-k, Domus, 1976: Skála, majd Sugár, Flórián • rendkívüli mértékben elmaradott a telefonvonal-ellátottság

  11. Reformellenes évek és a nagyvállalatok • A reformellenes támadás háttere és jellemzői • nehézkes együttműködés a tervutasítást megtartó KGST országokkal • a gyorsuló növekedés miatt a gazdaság érzékenyebbé vált, főleg a szerkezeti aránytalanságok éleződtek ki (pl. a gyenge infrastruktúra) • a jövedelem-differenciálás (mesterségesen növelt) társ. feszültségeket keltett • a korábban létrejött nagyvállalatok nem tudtak alkalmazkodni, komoly működési zavarokat éltek át, az ipari termelés növekedési üteme lassult, a kapacitások kihasználása csökkent • 1971-től összehangolt támadást indítottak a reformok és a mg.-i szektor ellen; a vállalatvezetők személyesen jártak el pártközpontbeli ismerőseiknél • 1972 nov. 14: a KB határozata 40–50 kiemelt nagyvállalat tevékenységének fokozott figyelemmel követését írta elő • az amúgy is túl koncentrált ipar tovább koncentrálódott • paradox módon az ÚGM sikere tette lehetővé a reform leállítását: volt miből átcsoportosítani a veszteséges cégek javára • A 70-es évek: újabb recentralizálás; hibás, ésszerűtlen intézkedések • a központi tervezés erősítése: 1973 jún. 27–29. Állami Tervbizottság • veszteséges cégek dotálása, teljesítmény nélküli ipari béremelés, pl. 1973 márc. 1.; csökkentik a bérezési különbségeket, a vállalkozó-kedvet • ideológiai kirohanások a profithajsza ellen, sikeres tsz-vezetők perbe fogása • ismét a pol. megbízhatóság a legfőbb szempont a posztok betöltésénél • újra szocialista munkaverseny, társadalmi munka kezdődik

  12. A válság (1973 után) • Olajár-robbanás és cserearány-romlás • 1973-tól az energiaárak jelentősen emelkedtek a világpiacon, az ideológiai szólamok ellenére a válság begyűrűzött Mo.-ra is (a SzU már nem is ötéves, hanem éves átlagárat számít saját olajáért is, dollár-elszámolás bevezetése) • a magyar ipar gyengébb minőségű termékei leértékelődtek, elmaradt az ipari szerkezetváltás (nem követik, nem tudják követni a Ny-i csúcstechnológiákat) • Az eladósodás és a pénzügyi válságok • az arab olajdollárok Ny-i bankokba kerültek, amik szívesen adtak kölcsönöket • közvetlenül nem a kölcsönt fordították jobb életszínvonalra, de ezek nélkül csökkenteni kellett volna azt; a kölcsönöket beruházásokra fordították, de azok oly iparágakba történtek, melyek termékeinek ára esett és/vagy nem feleltek meg a Ny-i szigorúbb (környezetvédelmi, eü.-i stb.) szabványoknak • tipikus példa az 1976-os eocén- és liászprogram (sok pénzért gyenge szén) • 1970-ben 800m $ adósság, 1980-ban már 9,1md. 1978-ban a törlesztést már csak újabb hitelből tudták fedezni, de az életszínvonalhoz nem mertek nyúlni • 1982-ben már szovjet és világbanki segítség kellett az egyensúlyban maradás-hoz; ettől kezdve az USA pol.-i okokból élezi is a KGST-sek hitelválságát • 1985-ben ismét fizetési nehézségek, s ekkor hibás gazd.-élénkítési tervek is • Következmények: a növekedés megállása • a nemzeti jövedelem 5-5 év alatt 2,9%-kal, majd csak 1,6%-kal nőtt (1976–85) • stagfláció: korábban ismeretlen módon a stagnálás inflációval járt együtt

  13. Újabb piacgazdasági reformok • radikális árreform, 1979. júl. 22.: hazai és világpiaci árak közelítése, termékek 70%-a szabadáras; de már a kötött árak inflációja is megindul • PB határozat a második gazdaságról 1980. febr. 19.; 1981. szept. 9.: gmk-k is • nagyvállalati rendszer decentralizálása (1980–81: 400 új állami vállalat alakult) • 1980. dec. 5-én megszűntek az ágazati ipari min.-ok, a veszteséges cégek pedig nem támogatást, csak átütemezést kapnak (később pedig fel is számolták őket) • külkereskedelem liberalizálása, vegyes vállalatok Ny-i cégekkel • megszűnik a Ft kettős (kereskedelmi és turista) árfolyama (1981. okt. 1.) • lakossági megtakarítások bevonása a gazd.-ba. 1982 nov. 26–27. megjelentek az infrastrukturális kötvények, melyek a bankinál nagyobb kamatot adtak. 1983-tól már számtalan gáz-, telefon- és más kötvény forgott. • vállalati részvénykibocsátások (1982) • belépés a Nemzetközi Valutalalapba (IMF), és a Világbankba (1982. máj.–jún.) • MSZMP KB 1984-ben újabb reformokat határozott el: vegyes (állami, szövetke-zeti és magán) tulajdonú irányított piacgazdaság a cél • kétszintű bankrendszer visszaállítása (jegybank és kereskedelmi bankok külön-választása, 1986. dec.–1987. jan.) • új adórendszer elfogadása (1987. szept. 16–19.) (áfa, szja, bérek bruttósítása) • eredmények: a reformok ellenére a gazdasági növekedés tovább csökkent, megindult az életszínvonal hanyatlása, tovább nőtt az eladósodás (1989-ben 20md $), de a piacgazdaságba való átmenet ezek révén könnyebbé vált

More Related