Demokrácia modellek

1. Demokrácia modellek „Többségi” és „Konszenzusos” Demokrácia

2. A modellek közötti különbség? • A legitim döntés a többségi demokrácia logikája szerint a többség, a konszenzusos demokrácia szerint a lehető legszélesebb egyetértés döntése • Az intézményi megoldások terén a többségi demokrácia a döntéshozatalra képes többség létrejöttét és akadálytalan hatalomgyakorlását szolgálja, míg a konszenzusos demokrácia olyan megoldásokkal él, amelyek a győztes többséget a vesztes kisebbséggel való egyeztetésre és hatalmának korlátozására kényszerítik

3. A „többségi” modell lényege • A többségi demokrácia lényegét az adja, hogy a választások során előállított többség uralmának és hatalomgyakorlásának nincsenek sem intézményes, sem intézményen kívüli korlátai, a rendszer alapvető működési elve az, hogy a többséget ruházza fel meghatározott időre a népuralommal járó jogosítványokkal, s a kisebbség csupán (újabb) választások eredményeként kerülhet olyan helyzetbe, hogy érdekeit, értékeit és szempontjait érvényesítse…

4. A „konszenzusos” modell lényege • A konszenzusos demokrácia eleve intézményi és egyéb politikai gátakat épít a többség uralmával szemben, a kisebbségi érdekek érvényesítését biztosítva, ezek az elemek a konszenzus felé szorítják a politikai élet szereplőit, korlátozzák tehát a többség uralmát, cserébe viszont biztosítják a kisebbségbe szorultak érdekeinek bizonyos fokú érvényesülését…

5. A „többségi” modell • A végrehajtó hatalom összpontosítása: egypárti, kis többségű kormányok • Hatalomkoncentráció és a kormány uralkodó szerepe • Aszimmetrikusan kétkamarás törvényhozás • Kétpártrendszer • Egydimenziós pártrendszer • Egyszerű többségen alapuló választási rendszer • Egységes és központosított kormányzati rendszer • Íratlan alkotmány és parlamenti szuverenitás • Kizárólagos képviseleti demokrácia

6. 1. A végrehajtó hatalom összpontosítása • Jellemző a hatalom strukturális egysége: egypárti kormányzás, nincs koalíciós kényszer • Koncentrált végrehajtó hatalom és egyértelmű felelősségvállalás • Kritika: az egypárti kormányzás rugalmatlanná teszi a rendszert • A győztes kis többséggel nyer minden esetben: a kis többséggel való kormányzás művészete tipikusan a többségi demokrácia miniszterelnökének virtusa kell hogy legyen • Széles körű politikai hatalmat gyakorol egy olyan többség képviseletében és érdekében, amely valójában nem jelent nagyarányú többséget, ugyanakkor egy nagyméretű kisebbséget kizár a hatalom gyakorlásából és ellenzéki szerepre ítél

7. 2. Hatalomkoncentráció és a kormány uralkodó szerepe • A végrehajtás és törvényhozás, személyi és intézményi szempontból egyaránt összefonódik • A kormány tagja csak parlamenti képviselők lehetnek, formailag a parlamentnek van alárendelve • Az egyszerű bizalmatlansági indítvány intézménye a törvényhozást teszi a politikai rendszer központi elemévé, de kormányé a legfőbb hatalom • A parlament szavazógépként működik, szigorú frakciófegyelmet és kormányzati stabilitást eredményezve • A parlamenti többség koncentrált hatalomgyakorlást tesz lehetővé

8. 3. Asszimetrikusan kétkamarás törvényhozás • A törvényhozás a többségi modellben asszimetrikusan kétkamarás, legtisztább esetben azonban egykamarás • A két ház tagjai eltérő választási eljárás eredményeként nyerik el megbízatásukat • A felsőház szerepe korlátozott, szinte minden törvényhozási hatáskör az alsóházat illeti meg, a törvényhozás súlypontja a többségi logika alapján működő alsóházban található • Az ideális egykamarás rendszerben a többségi párt uralkodik, az így létrejövő egypárti kormány a többségi elv legegyértelműbb kifejeződése

9. 4. Kétpártrendszer • A többségi modellben a kétpártrendszer arra utal, hogy – figyelembe véve az adott politikai rendszer választási rendszerét, választói magatartását, és kormányalakítási gyakorlatát – az országban működő pártok közül kettő kiemelkedik abban a tekintetben, hogy csak nekik van esélyük kormányalakításra. • A két domináns párt mellett számos kisebb, kormányzati tényezőnek nem minősülő párt is működik (pl. Liberális párt Nagy Britanniában)

10. 5. Egydimenziós pártrendszer • Egydimenziós pártrendszer, amelynek felépítése és működése egyetlen konfliktusra, illetve a pártoknak az adott konfliktusban elfoglalt álláspontjára vezethető vissza • A legáltalánosabb konfliktusnak azt a társadalmi-gazdasági szembenállást nevezhetjük, amelyik a pártok ideológiai különbözőségét eredményezi (bal-jobb tengely) • Háttérben lehetnek regionális és etnikai különbségek, amelyek azonban nem csapódnak le a pártrendszerben

11. 6. Egyszerű többségen alapuló választási rendszer • Az egyszerű többségi választási rendszerek jelenítik meg legmarkánsabban a többségi demokrácia logikáját • A választási rendszerek kialakítását befolyásoló két szempont – a reprezentativitás, illetve a kormányképes többség létrehozatala – közül egyértelműen az utóbbi elemre helyeződik a hangsúly • A választás egyfordulós, tisztán területi alapú, egyéni választókerületekben zajlik, ahol relatív többséggel lehet mandátumhoz jutni • Ennek eredményeként a „legnépszerűbb” kisebbség rendelkezik a többség jogaival, előnye viszont, hogy egyértelműen képes kormányzóképes többséget előállítani

12. 7. Egységes és központosított kormányzati rendszer • A végrehajtó hatalmat birtokló parlamenti többségnek hatalomgyakorlása során nem kell számolnia sem területi, sem funkcionális alapon szervezett intézményi gátakkal • A területi hatalommegosztás szempontjából az unitárius (egységes) állam számít ideáltípusnak, ahol nincsenek a központi hatalomtól független, széles autonómiával rendelkező szubnacionális szintű egységek • Nincsenek olyan világosan kijelölt földrajzi vagy funkcionális területek, amelyektől a parlamenti többség és a kormány el lenne zárva

13. 8. Íratlan alkotmány és parlamenti szuverenitás • Az íratlan alkotmány nem jelenti az alkotmány hiányát, ezen országok alkotmányát nem egyetlen törvény jeleníti meg, hanem alaptörvények és jogszokások egész csoportja • Ezzel együtt jár a parlamenti szuverenitás elve, vagyis az, hogy a legfőbb hatalom birtokosa a parlament, amely korlátlanságot élvez a törvényalkotásra, abban sem bíróság, sem más hatóság nem bírálhatja felül

14. 9. Kizárólagos képviseleti demokrácia • A parlamenti szuverenitás azt is jelenti, hogy minden hatalom a törvényhozás kezében összpontosul, a nemzet képviselőinek intézményében koncentrálódik • Nincs semmilyen lehetőség a közvetlen demokrácia olyan intézményeinek alkalmazására, mint például a népszavazásra • A parlamenti szuverenitás és a népszuverenitás egymással összeegyeztethetetlen fogalmak • A többségi modell ideáltípusa a tisztán képviseleti demokrácia

15. Többségi modell Tiszta formában sehol sem érvényesül! • Nagy Britannia és Észak-Írország • Írország • Kanada • Jamaica • Ausztrália • Új-Zéland • India • Szingapúr • Malajzia

16. A „konszenzusos” modell • Megosztott végrehajtó hatalom: nagykoalíciók • Formális és informális hatalommegosztás • Kiegyensúlyozottan kétkamarás és kisebbségi képviselet • Többpártrendszer • Többdimenziós pártrendszer • Arányos képviselet • Területi és nem területi alapú föderalizmus és decentralizáció • Írott alkotmány és kisebbségi vétó

17. 1. Megosztott végrehajtó hatalom: nagykoalíciók • Egyetlen párt nem képes önállóan a kormányalakításra • Koalíciós kormányok működnek, amelynek célja a végrehajtó hatalom minél szélesebb politikai alapra helyezése, továbbá a pártok közti versengés intenzitásának csökkentése • A legtöbb esetben nagykoalíció alakul, mivel a pártok programja ideológiailag jelentősen eltér egymástól • A hatalommegosztás intézményesülhet formálisan, vagy informálisan

18. 2. Formális és informális hatalommegosztás • A törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti viszonyrendszer lényegesen arányosabb és kiegyensúlyozottabb, a konszenzusos demokrácia tipikus jegye a hatalmi ágak formális és informális elválasztása • Az elv érvényesülése következtében a törvényhozás és a végrehajtás kevésbé szorosan működnek együtt, nagyobb autonómiával és egymással szemben arányosabb pozícióval rendelkeznek • A kormány tagjai nem a képviselők köréből kerülnek ki • A parlamentnek kevésbé kiszolgáltatott kormányok

19. 3. Kiegyensúlyozottan kétkamarás törvényhozás és kisebbségi képviselet • A konszenzusos demokráciák törvényhozásai tipikusan kétkamarás parlamentek, ahol ráadásul a két ház lényegesen egyenlőbb viszonyban áll egymással, mint a többségi demokráciák esetében. • A győztesnek a hatalma nem korlátlan, a formális szabályozás révén ugyanis a döntéshozatalban együtt kell működnie a másik kamarával • A kisebbségi képviselet biztosítása a második kamarában, amennyiben érvényesül, hogy azt eltérő elv mentén választják meg, illetve hogy közel azonos jogosítványai vannak, mint a másik kamarának

20. 4. Többpártrendszer • A konszenzusos demokrácia modelljében egyetlen párt sem képes abszolút többséget szerezni a választásokon, nincsenek valóban nagy pártok, helyette középpártok vannak • A választók pártpreferenciáira a kétpártrendszerben tapasztalható koncentráltság helyett a többé-kevésbé arányos megoszlás jellemző • A több középszintű pártból álló paletta létrejöttében a politikai törésvonalak bővülése, például etnikai vagy vallási szembenállások játszanak szerepet

21. 5. Többdimenziós pártrendszer • A pártrendszer környezetéül és működési alapjául szolgáló társadalmi-politikai környezetet nem egyetlen konfliktus, illetve az arra vonatkozó állásfoglalás határozza meg • Miután heterogén társadalmakról van szó, ezért a pusztán ideológiai törésvonal mentén elhelyezkedő pártok nem tudják lefedni a társadalomban létező konfliktusmező egészét • Az ideológiai (bal-jobb) törésvonal mellett egyéb, leggyakrabban nyelvi-etnikai, regionális vagy vallási konfliktusok is pártképző erővé válnak, többdimenzióssá téve ezzel a pártrendszert

22. 6. Arányos képviselet • A konszenzusos modell a kormányképes többség kialakítása helyett az arányos választási rendszerekben egyértelműen a reprezentativitásra helyezi a hangsúlyt, arra hogy a választások eredményeként létrejövő parlament pontosan tükrözze a társadalom politikai megoszlását • Az arányos választási rendszer nem akadályozza a társadalmi törésvonalak párttörésvonalakká alakítását • Az arányos választási rendszer a társadalomban létező konfliktusok intézményesítését és kezelhetővé tételét szolgálja • Az arányosság hangsúlyozása egyben oka és következménye a többpártrendszernek

23. 7. Területi és nem területi alapú föderalizmus és decentralizáció • A konszenzusos demokrácia intézményes és formális eszközökkel biztosítja az aktuális többség és kisebbség közötti egyeztetési és megegyezési kényszert • A területi hatalommegosztás szempontjából ideáltípusa a föderáció, ahol az állami hatáskörök a központi (szövetségi) és a tartományi (regionális) hatalom között arányosan oszlanak meg • A hatalommegosztás azonban érvényesülhet más alapon is, így például nyelvi vagy vallási alapon, mindez különös jelentőséggel bír az olyan plurális társadalmak számára

24. 8. Írott alkotmány és kisebbségi vétó • A konszenzusos demokráciák általában írott alkotmánnyal rendelkeznek, amely tartalmazza az ország kormányzásának alapvető szabályait • Az alkotmányt csak különleges többséggel (pl. kétharmados) lehet megváltoztatni, bizonyos helyeken pedig népszavazáshoz is kötik • A gyakorlatban érvényesül a kisebbségi vétó a többség uralmával szemben • A közvetlen demokrácia intézményét nagyobb előszeretettel alkalmazzák, mint a többségi modellben

25. Konszenzusos modell Tiszta formában sehol sem érvényesül! • Belgium • Svájc • Libanon • Ruanda