Neveléslélektan

1. Neveléslélektan A családi szocializáció

2. Szülői, nevelői modellek • harmonikus: meleg családi légkör és szülői bizalom • liberális: meleg, emocionális, azonban nincs korlátozás, külső kontroll • ambiciózus: meleg, zárt, erős nevelés, védekező óvatosság jellemzi • túlvédő nevelés: „gumiketrec” • hideg-demokratikus: egyenrangú partnerek, gyenge empátia • elhanyagoló nevelés: gyenge fékrendszer • drilles nevelés: rideg, merev, szabálykövetésre épülő elvárások • diszharmonikus nevelés: rapszodikus hullámzás

3. A család, mint önszabályozó rendszer • Két alapvető funkciója van: • az egyensúly (homeosztázis) fenntartása = nem változás • új körülményekhez való alkalmazkodás (adaptáció) = változás • A rendszer fennmaradását önmagában egyik sem biztosítja, csak a két funkció egymáshoz való viszonya.

4. Szocializációs funkciók: az énrendszer kialakulása

5. A rendszer működését meghatározó tényezők • a szabályrendszer • a kialakult strukturális jellegzetességek • kommunikációs sémák

6. A szabályrendszer • homeosztázis a családban: stabilitást és kontinuitást • az egyensúlyt a két házastárs közösen kialakított szabályrendszere biztosítja, amit saját családjukból hozott normákból és szabályokból kell közössé alakítani • vannak kis szabályok, amelyek az élet rendjét, a mindennapok stabilitását szolgálják (pl.: mikor ki mosogat) • vannak nagy szabályok, amelyek a kis szabályokat meghatározzák (pl.: összetartás; kemény munka stb.), és tükröződnek bennük. A szabályok érvényesítése körüli vitákban a vitázó felek viszonyáról is szó van, arról, hogy ki határozza meg mit kell tenni.

7. A szabályrendszer • tipikus alapszabályok: legyen minden rendben a világ szeme előtt; a szülő a tapasztaltabb, ő tudja mi a jó a gyereknek, a szülő nem téved; a teljesítmény adja az ember értékét; amit érzel nem tartozik másra; ne légy mások terhére ; a konfliktusokat minden áron el kell kerülni • a szabályrendszereket a történelmi, társadalmi tapasztalatok határozzák meg és a családi tradíciók közvetítik.

8. A szabályrendszer • az alapvető szabályok rendkívüli erejüket akkor is megtartják, ha már eredeti védő, segítő funkciójuk érvényét vesztette. Aki az alapvető szabályok ellen vét, azt a család kitaszítja. • a családnak állandóan szembe kell néznie a változások szükségességével, az adaptáció szükségessé teszi a szabályok módosítását, új szabályok kialakítását. (pl.: nőnek a gyerekek, új tag lép a családba stb.) A jól funkcionáló család rugalmas.

9. A család strukturális jellegzetességei A mai tipikus családokban három jellegzetes alrendszer van: • házastársi alrendszer : tagja a férj és a feleség, a házastársi viszony a lényeg • szülői alrendszer: tagja a férj és a feleség, amikor mint anya és apa szerepelnek - ezek funkciókat határoznak meg- • gyermeki alrendszer: külön egység; + lehet még nagyszülői alrendszer is, ahol a szülők szüleiként és a gyermekeik gyermekeinek nagyszüleiként funkcionálnak a tagok

11. JÓL MŰKÖDŐ CSALÁDOK: az alrendszerek közötti határok tisztán kivehetők erős szülői alrendszer a szülők szociális hatalommal rendelkeznek pozitív feed-back mechanizmus KEVÉSBÉ HATÉKONY CSALÁDOK: nem működnek az alrendszeri határok gyenge a szülői alrendszer a szülők nem rendelkeznek megfelelő szociális hatalommal. korlátozott lehetőségek

12. A család, mint kettős vezérlésű kiscsoport • Az apa funkciói: • instrumentális • demonstratív • normatív • irányító • Az anya funkciói: • expresszív • emotív

13. A család strukturális jellegzetességei • a család egészséges működése akkor lehetséges, ha az alrendszerek közti határok egyértelműek és világosak, egyszerre elválasztanak és összekötnek, nem merevek és nem elmosódottak. • normális körülmények között átmenetileg a családtagok valamelyike az egyik alrendszerből a másikba kerülhet (pl.: nagyobb gyerek vigyáz a kisebbre-szülői alrendszerbe lépett), de az alrendszerek tartós megbontása vagy átalakítása, az alrendszerváltás fixálódása eltorzítja a rendszert. Pl.: gyermekét egyedül nevelő szülő a gyermeket a házastársi alrendszerbe bevonja, ennek veszélye: a gyerek önállósodása fenyegeti az alrendszert, ezért a szülő gátolja a gyereket az önállósodásban, nem engedi felnőni, ugyanakkor helyzeténél fogva (pótolni a hiányzó házastársat) koravénnek is kell lennie, a gyerek izolálódik kortársaitól, esetleg valamilyen pszichoszomatikus betegséggel próbál tudattalanul kitörni a csapdából

14. A család strukturális jellegzetességei • A család egészséges fejlődésének alapja a házastársi alrendszer jó működése • ha a házastársi alrendszer labilis, az egyensúly fenntartására szövetséget alakítanak ki valamelyik gyermekkel a másik fél ellen. Tartós koalíciók esetén a gyermeki alrendszer egyensúlya megbomlik.

15. A család strukturális jellegzetességei Az alrendszerek feladatai: • házastársi alrendszer: a gyermek számára minta, hogyan közeledik egymáshoz nő és férfi, hogyan lehet feszültségeket kifejezni, nehézségeket megoldani egy szimmetrikus kapcsolatban • szülői alrendszer: a gyermek számára minta, hogyan lehet létezni, szükségleteket kifejezni, feszültségekkel boldogulni egy aszimetrikus kapcsolatban • gyermeki alrendszer: külön egység, határainak tiszteletben tartása fontos, minta az első kortárscsoportra, megtanulja hogyan lehet egy csoportba tartozni, de ezen belül önállónak lenni

16. A család strukturális jellegzetességei • a határvonalak jellege a család életperiódusának megfelelően változik. A végletesen merev vagy elmosódott határvonalak azonban kóros helyzetet jeleznek • az elmosódott határvonalak az együvé tartozást erősítik, de megnehezítik a családtagok autonómiájának kialakulását. Erősen összefonódott családokban minden közügy, nincs magánélet. Ha több gyermek van, egy beteg gyermek szülőkkel való összefonódása biztosíthat nagyobb függetlenséget a többi gyereknek. A gyerek betegségével leköti és összetartja a szülőket

17. A család strukturális jellegzetességei • ha az alrendszerek közti határvonalak túl merevek, laza kapcsolatú családról beszélünk. Az ilyen család gyakran akkor sem reagál, ha szükséges lenne.(pl. nem tűnik fel, ha a gyerek nem érzi jól magát) A merev határvonalak esetén a család védelmi funkciója korlátozott, a kommunikáció nehezített, a családtagok korai önállóságra kényszerülnek. Erős inger kell ahhoz, hogy a család védő funkcióját aktiválja. pl.: baleset, öngyilkosság • a család és a külvilág közti határok szintén akkor működnek jól, ha rugalmasak. Gyakori, hogy a külső határok épp ellenkezői a belsőknek, elmosódott alrendszerű család kifelé merev határokkal vagy merev belső határok elmosódott külső határokkal. Előbbinél a családtól való túlzott függés, utóbbinál a család korai elhagyása (pl.: menekülés egy házasságba) alakulhat ki

18. Kommunikációs sémák a családban • minden közlésnek van tartalmi és viszonylati vonatkozása. • egymás kölcsönös, ismételt megerősítése minden tartós, érett jó kapcsolat alapja. Ha a viszonylati közlés kölcsönösen és egyértelműen megerősítő, akkor bátran lehet tartalmi egyet nem értés. A kommunikációs zavarok gyakori oka, hogy a közlés tartalmi és viszonylati oldala összekeveredik. A felek gyakran álproblémát csinálhatnak a közlés tartalma feletti vitából, holott valójában a viszonylatokat kellene tisztázni. Ugyanakkor a tartalmi nem egyezés nem fogadható el, ha a partner a nem egyezést a viszonylat szintjén értelmezi. (Pl. ha szeretnél nem mondanál ellent) • tartós kapcsolatok esetén a kommunikációban sémák, kommunikációs körök alakulhatnak ki. Ezek a körök önerősítő jellegűek. (pozitív és negatív is lehet)

19. Kommunikációs sémák a családban • a partnerek alapviszonylatának bizonytalansága minden kommunikációs torzulás alapja • bizonytalan viszonylatokban a kommunikációt a félelem vezérli, számukra érdemi kérdésekben nem mernek egyértelműen állást foglalni, mert félnek az elutasítástól • a kapcsolat bizonytalanságának kinyilvánítása veszélyes, ha ez a kapcsolat megszakadásával fenyeget, ezért az ilyen kommunikáció fő célja a kapcsolat biztosítása. Ez többféle kommunikációs sémát kialakíthat, de mindenütt a lehetségesnek vélt és félt elutasítás elkerülése a cél.

20. Kommunikációs sémák a családban • Leértékelés: a partner személyére, közléseire, megnyilvánulásaira vonatkozik. Az állandóan visszavont megerősítés jelzés a másiknak, hogy törekedjen, harcoljon a kapcsolat fenntartásáért, önmaga leértékelése mások leértékelésének megelőzését szolgálja. • Veszélyes probléma tagadása: A konfliktuskerülés következtében végül valamelyik partner kénytelen saját érzékelését kétségbe vonni, teljesen elbizonytalanodni. • Szkizofrén kommunikáció: változatos formái vannak, lényege, hogy a másik egyértelmű megerősítése a saját végérvényes vereséget jelentené, ezért nem szabad a kapcsolatot egyértelműen meghatározni, elbizonytalanító, elmosódó kommunikáció van jelen

21. Kommunikációs sémák a családban • paradox közlések: lényegük, hogy az egyén nem fedheti föl a bennük rejlő ellentmondást, nem léphet ki a kapcsolatból és az egyetlen lehetséges válasz a „kóros” reakció lesz (pl.: elviselhetetlen szituációban valaki nem az aki, hanem valaki más, máshol van stb.) • érvénytelenítés: saját, vagy a másik közlésének és egyben létezésének érvénytelenítése (pl.: rendes gyerek ilyet nem érez; ne törődj velem, nem számítok)

22. Pszichoszomatikus beteg családi kommunikációja • a család retteg attól, hogy róluk kiderüljön bármilyen probléma, a kommunikáció fő célja a konfliktuskerülés A fő félelmük, hogy ha lenne konfliktus, az veszélyes lenne, azt mindenáron el kell kerülni. • konfliktus tabu: a család bizonyos tagjai között a konfliktus lehetőségének még a feltételezése is tilos; ilyenkor az elfojtott feszültség áthelyeződhet a gyerekre, vagy valamelyik fél önmaga ellen fordítja a tiltott agressziót (depressziós lesz, megbetegszik)

23. Pszichoszomatikus beteg családi kommunikációja • gyermek bevonása a konfliktusba: (1) trianguláció - a házastársak közül mindkettő a maga oldalára akarja állítani a gyereket konfliktushelyzetben; (2) szülő-gyermek koalíció - az egyik szülő szövetkezik a gyermekkel a másik szülő ellen; (3) terelőút szerep - a házastársak között látszólagos egyetértés van a gyermek gondja köti össze őket • A beteg gyermek gondja a házastársi konfliktus legjobb levezetője lehet, a betegség hatékonyan segíti a családi homeosztázis fennmaradását, így önmaga, a betegség fennmaradását is

24. A jól funkcionáló családokban • a szabályrendszerek változatosak lehetnek; a házastársak képesek egymás valódi és egyértelmű elfogadására • a partnerek nem félnek véleményük kinyilvánításától • nem képzelt vagy valódi félelem vezérli őket, bátran lehetnek önmaguk • konfliktustűrő küszöbük magasabb • a visszajelzésre van lehetőség • a kommunikáció direkt és egyértelmű • hibázni szabad, mert a korrekció lehetséges

25. Neurotikus potenciál a családban • a neurózis a lelki élet, szűkebben az érzelmi élet különböző súlyossági fokú zavara, amely viselkedési szinten az interperszonális kapcsolatok hibáiban és zavariban tükröződik • tüneti szempontból sokféle és változatos szervi, idegi és vegetatív idegrendszeri rendellenességben nyilvánulhat meg • neurózis lehet betegség, lehet állapot lehet reakció. • a neurotikus potenciál (a neurózis kialakulására való egyéni hajlam) a gyermekkor során alakul ki a szocializációs folyamat történéseiben. A hajlamnak biológiai és szociális oldala van. • a neurózispotenciálban a környezeti tényezők provokatív szerepe fontos.

26. Neurotikus potenciál a családban • a neurózisra hajlamosító, családi tényezők (Richter): • a csonka család nem tud a gyermek számára megfelelő férfi-női mintát nyújtani. • neurózisra hajlamosítja a gyermeket, ha a családi miliő rejtetten vagy nyíltan diszharmonikus, feszült. • neurózisra hajlamosít a szülő személyiségének rejtett zavara, deviáns magatartása.

27. A család „támogató rendszer” jellegű funkciói (Caplan, 1976) • a világra vonatkozó információk összegyűjtője • visszajelentő és útmutató rendszer • a világról kialakuló kép, az életfilozófia forrása • a problémák megoldásában eligazít és közbenjár • a gyakorlati és konkrét segítség forrása

28. A család „támogató rendszer” jellegű funkciói (Caplan, 1976) • referencia és kontrollcsoportként hat • a pihenés és regenerálódás színtere • az identitás forrása • az érzelmi teherbírást fokozza

29. A támogató funkciók hatékonyságának feltételei • közös nyelv, nyílt kommunikáció • a generációk közötti élő kapcsolat • egységes és harmonikus kapcsolatok • felelősségérzet • egyetértés a család és tágabb környezet között

30. A rendszerszemlélet összefoglalása • a rendszerszemlélet szerint egy rendszer minden eleme elkerülhetetlenül és kölcsönösen befolyásolja egymást • az okozati rendszer nem lineáris, hanem körkörös. • ha egy családi rendszer stabilitásának fenntartását az segíti elő, hogy valamelyik tagja beteg, vagy megőrül, akkor a stabilitást szolgáló szabályrendszer, a kialakult kommunikációs séma és a kialakult struktúra kóros • a rendszer erősebb, mint az egyén, ezért a rendszer működésének módosításával az egyénen is segíteni lehet • az egyén változása a rendszer változásának következménye