Fleischer Tamás MTA Világgazdasági Kutatóintézet <vki.hu/~tfleisch/> <tfleisch@vki.hu>

1. KLÍMAVÁLTOZÁS: KIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉS ÉS ALKALMAZKODÁS Fleischer Tamás MTA Világgazdasági Kutatóintézet <http://www.vki.hu/~tfleisch/> <tfleisch@vki.hu> „A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS A VILÁGGAZDASÁG JÖVŐJE – GONDOLATOK KOPPENHÁGA ELŐTT” Szakmai konferencia a MTA Világgazdasági Kutatóintézete és a Magyar ENSZ Társaság szervezésében Budapest, 2009. november 17.

2. Klímaváltozás: kibocsátás-csökkentés és alkalmazkodás • Klímaváltozás: amit tudunk, és amit nem • Kiotói Egyezmény: célok és eredmények • A kibocsátás-csökkentés (mitigation) lehetőségei • Az alkalmazkodás (adaptation) lehetőségei • Mit várunk Koppenhágától

3. Széndioxid kibocsátás • 1950: 2 milliárd fő – 2000: 6 milliárd fő azaz 3-szoros a népesség-növekedés • 1950-hez képest a földi GDP ötven év alatt 1,8-2,0 szeresére emelkedett • Az emberiség CO2-kibocsátása 1950-ben kb. 1600 millió tonna volt, 2000-ben több mint 8000 millió tonna, azaz ötven év alatt több, mint az ötszörösére nőtt • Az emberi CO2-kibocsátás növekedése közelítően megegyezik a népességnövekedés és a gazdasági teljesítmény növekedés szorzatával • Ez az egybeesés nem bizonyítja az okozati összefüggést, legfeljebb sejteti, vizsgálandóvá teszi. • CO2h kibocsátás = POP x CAP/POP x ENE/CAP x fosszilis ENE/ENE

4. Globális felmelegedés Forrás: Paleoklimatológia. Nemzetközi és hazai éghajlatpolitika 3. előadás 2008. február 28. http://nimbus.elte.hu/oktatasi_anyagok/ha/Nemzetkozi_es_hazai_eghajlatpolitika.pdf

5. Globális felmelegedés Forrás: Paleoklimatológia. Nemzetközi és hazai éghajlatpolitika 3. előadás 2008. február 28. http://nimbus.elte.hu/oktatasi_anyagok/ha/Nemzetkozi_es_hazai_eghajlatpolitika.pdf

6. Széndioxid kibocsátás és felmelegedés • Az utóbbi ezer évet nézve az átlaghőmérséklet és a CO2 koncentráció trendje az utóbbi 150 évben egyaránt eltér a korábbiaktól

7. Széndioxid kibocsátás és felmelegedés • Hosszabb, 400 ezer évet nézve az ingadozás nagyobb, de a jelenleg tapasztalható széndioxid koncentráció nem fordult elő korábban

8. Széndioxid kibocsátás és felmelegedés • Hosszabb, 400 ezer évet nézve az ingadozás nagyobb, de a jelenleg tapasztalható széndioxid koncentráció nem fordult elő korábban

9. Széndioxid kibocsátás és felmelegedés • A felmelegedés trendje ténynek tekinthető • A széndioxid kibocsátás és a hőmérséklet egyaránt emelkedik • Nincs bizonyíték arra, hogy ha visszafogjuk a széndioxid kibocsátásunkat, akkor a hőmérséklet emelkedése abbamarad • Ha abbamarad, akkor is a jelenlegi kibocsátás-csökkentés csak több évtized múlva érezteti a hatását • Mindenképpen fel kell készülnünk a klímaváltozás bekövetkezésére • A csökkentésre irányuló erőfeszítések mellett mindenképpen szükség van az alkalmazkodás lehetőségeinek a vizsgálatára. • Ez a 2000 óta megjelent IPCC jelentések legjelentősebb új üzenete • Vissza: Kiotóhoz

10. A Kiotói Egyezmény • A Kiotói Egyezmény egy 1997-ben elfogadott, elsősorban a fejlett országokra kötelezettséget rovó nemzetközi dokumentum, amelyben a résztvevő államok kötelezik magukat arra, hogy széndioxid-kibocsátásukat az aláírást követő évtizedben 5,2 százalékkal az 1990-es szint* alá szorítják vissza. Az egyezmény 2005. február 16-án lépett életbe és 2012-ig érvényes. • Az egyezmény kidolgozása az ENSZ Klímaváltozási Konvenciójának (United Nations Framework Convention on Climate Change UNFCCC) keretében történt. • 2006 végéig 169 ország csatlakozott, amelyek még mindig csak az összes széndioxid-kibocsátás 62%-áért voltak felelősek. • Az u.n. rugalmassági mechanizmus lehetővé teszi az egyes országok kvótájával való kereskedést, ill. másik országban való teljesítést.

11. A Kiotói Egyezmény • 2007-es állapot: a zölddel jelölt államok aláírták és ratifikálták az egyezményt, sárga: még nem ratifikálta, piros: visszautasította a ratifikálást; szürke: nem is írta alá. • Ország bázison működik

12. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia • A Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtási keret-rendszeréről szóló 2007. évi LX tv. rendelte el • Elfogadva a Parlament által a 29/2008. (III. 20.) OGY határozatban • Fő célok: • kibocsátás-csökkentés • alkalmazkodás • horizontális intézkedések (kutatás, fejlesztés, oktatás) • Időtáv: 2008-2025

13. Kibocsátás-csökkentés és alkalmazkodás • Éghajlatváltozás: 2000 előtt fókuszban a globális felmelegedés tényének elfogadtatása, és a kibocsátás-csökkentés szükségességének hangsúlyozása. • Jelenleg: a felmelegedés ténye igazoltnak tekinthető, az emberi hozzájárulás jelentős. Azonnali cselekvéssel is legfeljebb fékezni lehet a megindult folyamatokat • Két fő csapás: kibocsátás-csökkentés (mitigation) ésalkalmazkodás (adaptation) • Mindkét cselekvés szakpolitikai válasz-reakció, az első a kiváltó okokhoz csatol vissza, a második a hatások és a sebezhetőség mértékéhez.

14. Kibocsátás-csökkentés és alkalmazkodás Közvetlen forrás: Climat Change 2001: Impacts, Adaptation and Vulerability. IPCC TAR Vol II. Közvetett forrás: Smit et al 1999. A csökkentés és az alkalmazkodás mint szakpolitikai válaszok

15. Emberi hozzájárulás • Éghajlat-változás • KIBOCSÁTÁS- CSÖKKENTÉS- • Hatások és sebezhetőség Tervezett ALKALMAZKODÁS Szakpolitikai válasz Kibocsátás-csökkentés és alkalmazkodás Közvetlen forrás: Climat Change 2001: Impacts, Adaptation and Vulerability. IPCC TAR Vol II. Közvetett forrás: Smit et al 1999. A csökkentés és az alkalmazkodás mint szakpolitikai válaszok

16. Kitérő: a sebezhetőség szakirodalmából • UNDP (2004) Reducing Disaster Risk1980-2000 között a Föld lakossá-gának 75%-a élt olyan helyen, amelyik földrengés, árvíz, szárazság, trópusi ciklonok pusztítása közül legalább egynek ki volt téve. • 20 év alatt 1,5 millió ember halt meg természeti katasztrófák következtében. (94%-ban a fenti négy ok valamelyike miatt) • (Fegyveres konfliktusok: 10 év alatt 3,9 millió halott; 20 évre = 5 x több) • (Halálos közlekedési balesetek 20 év kb.21 millió = 14 x több) • Fejlett országokban lakott a katasztrófának kitett népesség 15%-a, és az áldozatok 1,8%-a • A hatás nagyobb mértékben múlik a társadalom felkészültségén, mint a katasztrófa mértékén

17. Ellenállóképesség • Az ellenállóképes rendszer hat alapelve(Wildavsky-elvek) • Az ellenálló-képességet növeli, ha jól funkcionálnak a rendszerműködés hatásait jelző visszacsatolások és ennek nyomán korrekciókra kerül sor a működésben • Külső eredetű sokkok hatása enyhíthető, ha a rendszer diverzifikált forrásokra támaszkodik és alternatív szállítási utakkal rendelkezik • Ha megnöveljük a források átáramlásának a sebességét, a rendszer adott idő alatt több forráshoz jut [ jó ez nekünk? FT ] • Szigorúan hierarchikus rendszerek kevéssé rugalmasak, fej-nehéz (túlcentralizált) rendszerek kevéssé ellenállók • Mozgósítható tartalékkapacitások léte ellenállóbbá teszi a rendszert • Ha a rendszerben átlapolások vannak a funkciók között, zavar esetén a korábbi redundáns elem átveheti a kiesett funkciót.

18. Alkalmazkodás = paradigmaváltás is • A célkitűzések olyan konzisztens menedzselésére van szükség, amelynek során érzékenyek tudunk maradni a (változó) külső feltételekhez való alkalmazkodás követelményéhez • A hálózatokon az átlapoló funkciók hiánya és a tartalék-kapacitások hiánya vezet oda, hogy kis események is nagy zavarokat okozhatnak a rendszerek működésében. • Nem adott terhelésre kicentizett, egyfunkciós, éppen hogy működő rendszerekre van szükség, hanem arra, hogy az előre nem felmérhető változásokra is képes legyen reagálni a rendszer • Ezek a szabályok a normál működést is folyamatosabbá, jobbá teszik, az élhetőbb, fejlődőképesebb települést szolgálják,nem csupán katasztrófa esetén érvényesek. • Ezek a tanulságok teljesen eltérnek a szokásos modernizációs elvektől (hatékonyság, optimum, tervezhetőség, párhuzamosságok kiküszöbölése)

19. Koppenhága fontossága • Koppenhágában 2009. december 7-18. között kerül megrendezésre az ENSZ Klímakonferenciája. • 2012-ben lejár a Kiotói Egyezmény érvényessége (Magyarország 2008-2012 átlagában 6%-os csökkentést vállalt 1985-87-hez képest, ezt teljesíti) • Szakértői anyagok szerint 2050-re legalább 50%-kal, a fejletteknek 80-90%-kal kell a kibocsátásaikat csökkenteni ahhoz, hogy a kritikus globális 2 Celsius fok hőmérséklet-emelkedést ne lépjük túl. • Az Európai Unió egyoldalúan elkötelezte magát, hogy 2020-ig 20%-os kibocsátás-csökkentést vállal; – ha viszont megszületik a nemzetközi megállapodás Koppenhágában, akkor 30%-os csökkentést vállal. • Civil nyomás: 2020-ra fejlett országok 40% csökkentést vállaljanak, és hajtsák végre, ne a fejlődőktől vásárolják ki. E mellett támogassák pénzzel és technológiával a fejlődőket. Mo is ebben vállaljon részt.

20. Koppenhága fontossága • Az első feladat: a kiotóinál szigorúbb, és ugyanakkor az érintettek által elfogadható, majd elfogadott egyezmény kialakítása • A fejlett országok számára a kötelezettség felismerése és vállalása • A fejlődő országok számára a jelenkori felelősség tudatosítása • Mindegyik fél számára az együttműködési kultúra fejlesztése, túllépés kizárólag a közvetlen előnyök mérlegelésén • A valódi kihívás: túllépni a kibocsátás-csökkentési célokon; alkalmazkodás az adott külső körülményekhez, a változásokhoz és mások alapvető létfeltételeihez (A fenntarthatóság intergenerációs (jövő nemzedékek boldogulása) mellett intra-generációs szolidaritási késztetés is) • Annak tudatosítása, hogy a földi élet rendszerműködési folyamatainak a fenntartásáról van szó, globális célról, aminek alá kell rendelni rövid távú érdekeket, és a mások rovására történő érvényesülési törekvéseket (Kitörés a 0-összegű játszmából, pozitív összegű játszma irányába)

21. KLÍMAVÁLTOZÁS: KIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉS ÉS ALKALMAZKODÁS KÖSZÖNÖM A FIGYELMET ! Fleischer Tamás MTA Világgazdasági Kutatóintézet <http://www.vki.hu/~tfleisch/> <tfleisch@vki.hu> „A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS A VILÁGGAZDASÁG JÖVŐJE – GONDOLATOK KOPPENHÁGA ELŐTT” Szakmai konferencia a MTA Világgazdasági Kutatóintézete és a Magyar ENSZ Társaság szervezésében Budapest, 2009. november 17.