240 likes | 378 Views
Az aridifikáció folyamatai a Duna-Tisza közén. Kurcz Mónika ELTE-TTK II. földrajz-környezettan. 2006. 11. 07. Előljáróban. Az antropogén eredetű globális klímaváltozás bizo-nyított ténynek tekinthető, ennek ellenére sokan vitatják jelentőségét, mértékét, következményeit
E N D
Az aridifikáció folyamatai a Duna-Tisza közén Kurcz Mónika ELTE-TTK II. földrajz-környezettan 2006. 11. 07.
Előljáróban • Az antropogén eredetű globális klímaváltozás bizo-nyított ténynek tekinthető, ennek ellenére sokan vitatják jelentőségét, mértékét, következményeit • A földtörténet során a Föld éghajlata sokszor változott természetes okok miatt • Interglaciálisban vagyunk, lehűlés várható, nem felmelegedés • Ne feledjük azonban, hogy a jelenleg végbemenő klímaváltozás fő oka az üvegházgázok légköri koncentrációjának antropogén hatásra történő jelentős megnövekedése. →természetföldrajzi következmények
A fokozódó aridifikációnak (szárazodásnak) külön-böző jelei tapasztalhatók a Duna-Tisza közén. • Az éghajlat változásainak nyomon követése nehéz a klímaingadozások miatt. • De a fent említett terület szárazodása olyan tény, amellyel foglalkozni szükséges.
A klímaváltozás és az elsivatagosodás • Az aridifikáció folyamatai szorosan kapcsolódnak a tájdegradáció, ill. az elsivatagosodás folyamatához. • Elsivatagosodás: nem sivatagok keletkezését jelenti, hanem az arid, szemiarid, szubhumid területek tájdegradációsfolyamatait értjük alatta. • Az elsivatagodás által érintett területet a csapa-dék (P) és a potenciális evapotranspiráció (PET) hányadosának értékei jelölik ki:
0,03-0,20 arid 0,20-0,50 szemiarid 0,50-0,75 szubhumid A csapadék/potenciális evapotranspiráció (P/PET) arány változásai különböző hőmérséklet-emelkedési szcenáriók esetén Forrás: a feldolgozott cikk Az elsivatagosodás Magyarország jelentős területeit érinti, így számunkra sem közömbös, hogy a hőmérséklet emelkedé- sével csökkeni fog a P/PET arány.
A MEDALUS projekt • Európában elsősorban a Mediterráneumot és a vele szomszédos területeket érinti az aridifikáció. → Európai Bizottság: MEDALUS-projekt • MEDALUS I. (1991-1992) • Lejtőn végbemenő természetföldrajzi folyamatok vizsgálata 7 mintaterületen (Portugáliától Görögországig) • MEDALUS II. (1993-1996) • 7 mintaterületből 3 kiválasztása; ott folyó tematikus kutatás a regionális léptékű munkát szolgálta • MEDALUS III. (1996-1998) • 4 cél: pl.: monitoring munka folytatása; időszakos vízfolyások és medrek fejlődésének kutatása (Mediterranean Desertification And Land Use)
Az aridifikáció kutatási programja • MEDEAST: MEDALUS Magyarországon (Mediterrá-neum közvetlen szomszédságában) • MEDALUS II. Mo.-on: Duna-Tisza közének vizsgá-lata • MEDALUS III. Mo.-on: Gerje-Perje vízgyűjtőjének vizsgálata Forrás: a feldolgozott cikk
Az aridifikáció vizsgálata a Duna-Tisza közén Az alábbi szempontok alapján • A talajvízszint ingadozása • A talajdinamika változásai • A növényzet változása
A talajvízszint ingadozása • A vizsgált területen a természetföldrajzi folya-matok elsődleges irányítója mindig is a talajvízszint volt. Ennek magassága függ az éghajlattól, a vízki-vételtől, a növényzet vízfelhasználásától. • 1960-as évek: talajvízszint átl. 2 m, évszakos ingadozása 0,5 m • 1970-es évek: talajvízszint-süllyedések már kimu-tathatók • 1983: legsúlyosabb aszály kezdete • 1985-86: eddigi legalacsonyabb talajvízszint • 1992: országos méretű aszály • 1990-es évek vége: nedvesebb periódus kezdete
1990 tavasza: 60-70% a talajnedvesség a talaj felső 1 m-ében (sokéves átlag=100%) • 1992: 15% a talajnedvesség a talaj felső 0,5 m-ében • Vízkivétel: 1980-as évek második felében helyen-ként 20 m-t süllyedt a talajvíz • Erdősültség: 1000: 25-30% 19. sz.: 6% ma: 10%
Jelentős mértékben csökkent a talajvízszint az 1970-es évektől az 1990-es évek végéig. A talajvízszint folyamatos csökkenését jelző ingadozása az ágasegyházi talajvíz kútban Forrás: a feldolgozott cikk
A talajdinamika változásai • A talajvízszint süllyedése és a talajok nedvesség-tartalmának csökkenése befolyásolja a talajképző-dés folyamatait. Ez általában több évtized alatt megy végbe. • Homoktalajok esetén ez érvényes, kivételek viszont a szoloncsák talajok, amelyek vízoldható sóinak szelvényen belüli átrendeződése rendkívül gyors és évszakos dinamikát mutat. → részlegesen vagy teljesen kiszáradt szikes tavak szoloncsák fenéküledék-összletének vizsgálata különösen jó a szárazodás nyomon követésére. ↓
A mélyre süllyedő talajvízszint és az általa kapilláris úton táplált talajnedvesség között megszűnik a kapcsolat, a szoloncsák talajdinamika megakad, sőt esetenként kilúgzás („sziktelenedés”) is fellép. → zártabb, kevéssé sótűrő növényzet telepedhet meg • A vizsgált terület a Szappan-szék kiszáradt tómedencéje a Duna-Tisza közi futóhomokos minta-terület közvetlen szomszédságában (kiegészítheti a homokos térség későbbiekben bemutatott növény-szukcessziós kutatásait).
A Szappanszék 1. szelvény alapvizsgálati eredményei a legmobilisabb talajjellemzők mennyiségi változásainak feltüntetésével Forrás: a feldolgozott cikk 1998. év bőséges tavaszi és nyári csapadékaitól megtelt a talajgödör, köze- lében fúrást kellett mélyíteni. A kiválasztott talajszelvény minden szempontból megfelel a nátriumsókat tartalmazó, felszínközeli talajvíz hatására kialakult hazai szoloncsákoknak.
Magyarázatuk: • 1997-98 között bővebb csapadék→magas talaj-vízállás, ezért a sók többsége oldatba került, legtovább a szóda marad oldatban, amit a kapilláris zóna emelt vissza a felső talajszelvénybe. • A szódatartalom növeke-dése → pH növekedés A táblázatból levonható következtetések: • A talaj összes sótar-talma a legfelső horizont kivételével jelentősen – harmadára-ötödére – csökkent • Minden szintben nagy-mértékben megnőtt a szóda-tartalom, s ezzel párhuzamosan bő 0,5 (legfelül csaknem 1) értékponttal a pH • Az említett talajjellem-zők mennyisége 70 cm-es mélységig folytonos – a legfelső két szint között ugrásszerű – csökkenést mutat
Hosszabb idő távot vizsgálva A Duna-Tisza köze szoloncsák talajai szóda tartalmának tér- és időbeli eloszlása 1980/1 1980/2 1997 1998 Forrás: a feldolgozott cikk • 1980: mindkét szelvény összsó- és szódatartalma a mé-lyebb szintek felé lassan, többnyire egyenletesen csök-ken; közeli lefutás → kb. azonos sóviszony • 1997: előbbihez hasonló, ám feltűnő, hogy minden szint-ben alacsonyabb a sómennyiség • 1998: a görbe lefutása jelentősen eltér, mert kiugró értéket vesz fel a felső 15-20 cm-es rétegben
Az előbb ismertetett tényekből levonható óvatós következtetések: • A szárazodással még kevéssé sújtott (1980-as) szoloncsák talajok sótartalma és a sók szelvénybeli eloszlása nagy mértékben hasonló • Hosszabb száraz periódust (1997-es) átélt szo-loncsák talajok szódatartalma az egész szelvény-ben kilúgzódik és minden szintben egyenletesen ala-csony értéket vesz fel (bizonyíték sziktelenedésre) • A száraz években kialakult sóviszonyok egyes erősebben csapadékos években (1998) gyökeresen megváltoznak; magasabb talajvízszint → kapilláris zóna → sók felül koncentrálódnak
A növényzet változása • Az élővilágnak a klímaváltozásra adott válaszreak-cióiban bizonyos fáziskésés figyelhető meg. • Egy hosszabb időszakon belül egy kisebb, rövidebb klímaingadozás élővilágra gyakorolt hatása nem jelentős. • Az előbbiek figyelembe vételével Fülöpháza közelében kutatást végeztek. Olyan növényfajokat vizsgáltak, amelyeknek egyedszám változása összefüggésben lehet az éghajlat szárazodásával. Talajvízhatástól független vegetációtípust válasz-tottak.
A vizsgált növények (nyílt, évelő homokpusztagyep alkotói): • Pusztai kutyatej • Mezei üröm • Magyar csenkesz • Homoki árvalányhaj • A mezei üröm alkalmilag üde termőhelyen is előforduló szárazságtűrő növényeket, míg a többi három a hosszú száraz periódusú növényeket reprezentálja. → klímaváltozás kimutatására jók
A négy vizsgált növényfaj egyedszámának alakulása a mintaterület kvadrátjaiban, 1997-ben Forrás: a feldolgozott cikk • Botanikai adatsorokból értékelhető következ-tetéshez hosszú időn át kell vizsgálatokat végezni. Az adott területen az újrafelvételezéseket éves rendszerességgel végzik továbbra is.
Ennek ellenére az utóbbi évek kutatásai bebizonyították: • a homoki árvalányhaj dominanciáját a magyar csenkesszel szemben. Ez bizonyíték az éghajlat szárazodására, ugyanis az árvalányhaj mélyebb gyökérzetű mint a magyar csenkesz, ezért jobban tűri a szárazodást.
Összegzésül • Az összes ismertetett eredmény egy rövid száraz időszakot értékel. • A három vizsgált tényező közül a talajvízszint a fo-lyamatok irányítójaként fogható fel. • A másik két tényező - a talajdinamika és a növényzet – bizonyos fáziskéséssel, ugyanakkor mégis gyorsan reagál a változásokra. Mindkettő hosszabb monitorozása szükséges. • A bemutatott eredmények tehát egy kis lépést jelentenek a globális éghajlatváltozás felderí-téséhez vezető úton.
Forrás: Földrajzi Értesítő 2001. L. évf. 1-4. füzet, pp. 115-126. Kertész Ádám – Papp Sándor – Sántha Antal: Az aridifikáció folyamatai a Duna-Tisza közén