AVK 1 = Szatmár csoport

1. AVK 1 = Szatmár csoport AVK1 Idősebb DVK–Bicske, Bény, Becsehely Fekete gyöngyözéses festés, lásd előző óra Késő Körös Vinča A Késő Starčevo P. Raczky_ Chronological Framework of the Early and Middle Neolithic in the Tisza Region. VAH 2 (1989) 233-251

2. Kalicz N. – Makkay J.: Die Linienbandkeramik in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Stud. Arch VII (1977)

3. Csoportokra bomlás Kérdések: Pontos kronológiai keretek (a csoportok egymáshoz viszonyítva illetve a Vinča kronológián belüli párhuzamosítás) A csoportokra bomlás okai Csoportok létének indokoltsága Korek József: Vonaldíszes kerámia elterjedése az Alföldön. MFMÉ 1958-59 (1960) 19–52. A stíluskülönbségek és a földrajzi elhelyezkedés alapján az alábbi csoportok mutathatók ki: 1, Szarvas-érparti csoport 2, Szilmeg (plasztikus díszek, Szolnok és Polgár környékén, erős Körös hazásokat vél felfedezni benne) 3, Tiszai kultúrában jelentkező anyag (ez a csoport már elavult, a Tisza VK egyidejűségen alapult) 4, Bükki szállásterület anyaga 5, zselizi beütések (szerinte az Alföld déli részén jellemző) 6, Festett anyaggal rendelkező kerámia (Hortobágy környékén)

4. AVK 2. fázisa Nem a legkorábbi AVK de a csoportokra bomlás előtti fázis hiszen nincs Bükk, Szilmeg, Szakálhát – negatív bizonyítás A felső Tisza régióból lefelé húzódik és elfoglalja a Körös területeket, így szomszédos lesz a Vinča kultúrával (határ a Maros) Lelőhelyek: Gyoma 107 Abádszalók-Berei rév Hortobágy-Faluvéghalom Kisköre-Gát (Korek J.: Az AVK népének települése Kisköre-Gáton. ArchÉrt 104 (1977) 3-17) Öcsöd-Kiritó 3. gödör Endrőd 42 Szarvas 102 Tiszafüred-Morotvapart Ebben a periódusban még nincs a településtől elváló temetkezőhely

5. P. Raczky_ Chronological Framework of the Early and Middle Neolithic in the Tisza Region. VAH 2 (1989) 233-251 AVK2 AVK3

6. AVK 2 kerámiaanyaga, Kalicz-Makkay 1977

7. P. Raczky_ Chronological Framework of the Early and Middle Neolithic in the Tisza Region. VAH 2 (1989) 233-251 AVK3 – klasszikus AVK Helyi csoportok kialakulása Raczky: Vinča A-B váltása, Vinča B1 Tiszadob AVK2 Szamos vidéki festett kerámia (Sátoraljaújhely, Sonkád) Kottefejes-Zseliz-Keszthely AVK3 Esztár-Lumea Noa Korai Szakálhát Malo Korenovo Vinča A/B1 Bukovaţ-Bánát Sopot

8. AVK 4., végső fázisa –Vinča B2 (Raczky 1989 VAH II) Bükk Szamos vidéki festett kerámia Szilmeg Esztár-Lumea Noa Bükk kultúra megjelenése, Esztár, Szilmeg és Szakálhát kialakulása Szakálhát Malo Korenovo Bukovaţ Vinča B2 Sopot

9. AVK Téreparti csoportjaHorváth F.: Az Alföldi Vonaldíszes Kerámia első önálló települése a Tisza-Maros szögében: Hmvh-Tére fok. In.: A kőkortól a középkorig. Szeged 1994, 95–124 Hmvh Tére-fok: AVK ismert legdélebbi települése, 2 szint, tapasztott agyapadló és cölöplyukak, a szelvény nem olyan nagy hogy a teljes házat meg lehetett volna figyelni. AVK és Vinča kerámia együtt (az AVK elemek túlsúlya van ezen a lelőhelyen) /innen délre az ún Bánáti kultúrában szintén ez a két elem keveredik, de fordított arányban/ Legkorábbi AVK-ra utaló jegyek (már AVK 1 sajátosságok is) A település kezdete a Maroslele-Pana 3. gödör, Ószentiván, Tiszasziget, Gyálarét-Szilágyimajor 1 horizonttal egyidőre tehető (ez a késő Körös vége) Vinča A1/A2 De a leletanyag zöme az AVK 2 időszakra tehető (lásd fentebb) — ez Horváth szerint már a legkorábbi Tiszadobbal egyidős + Esztár legkorábbi fázisa: Berettyószentmárton-Morotva A gödör A település nagy része Vinča A2 A település már nem éri meg a Szarvas-Érpart-Szakálhát-Késő Tiszadob-Vinča A3 időhorizontot nyílhegyminta – nem a szarvas érpart hanem a klasszikus AVK leletanyag hasonló mintájával áll kapcsolatban Konklúzió: Tisza-Maros szögben egy olyan régészeti egység körvonalazódik, ami a Bánáti és az AVK jellemzőinek együtteséből jött létre Horváth F: Vinča A2 – AVK 2 - un klasszikus AVK (csak a Hortobágyon Kalicz-Makkay szerint) Dél-Alföldön Tére csoport (Vinca+ AVK együttélés) A korszak végén a Szakálhát kultúra kialakulása (black burnished megjelenése) Szarvas-érpartot (Vinča A3-B1 a késői vonaldíszes időszakra teszi) fiatalabb fiatalabb

10. Tére foki csoport Tére foki nyílhegyminta

11. Szarvas-Érpart-típus, Kalicz-Makkay 1977 1966-os cikkükben még önálló csoportnak tartják 1977-ben csak az AVK késői megjelenési formájaként értékelik Az AVk késői csoportjainak leletegyütteseiben (Tiszadob, Esztár, Szilmag, Szakálhát) mindenütt megjelenik (ezek adják a típus kronológiai keretét is) De ismert önálló települése is: Szarvas-Érpart Feltételezik, hogy már az AVK korai periódusában is lézetett Bekarcolt vonalak és beböködött pontok együttes megléte a kerámiadíszítésben Tipikus dísze a nyílhegyminta hullámos oldallal

12. Goldman Gy.: Az AVK fiatal szakaszának leletei Békés megyében ArchÉrt 110 (1983) Békés-Déló 3. gödör: Szarvas-Érpart csoprt kalsszikus megjelenése — nyílhegyminta tűzdelt dísz További lelőhelyek: Kunszentmárton-Érpartz, Vésztő-Hidashát, Gerla-Kászmán A Szarvas-Érpart és az Esztár csoport között erős kapcsolat van Szintén időrendi kapcsolat van a Szakálhát és a Szarvas-Érpart csoport között, ezt a Szarvas-érparti anyagban a vörös pasztózus festés megjelenése bizonyítja Furugyi lelőhely: Szarvas-Érpart csoport és fiatal Szakálhát együttes megjelenése — nem önálló típus

13. Tiszadob A csoport első különhatárolása: Kalicz N. –Makkay J: Die Probleme der Linearkeramik in Alföld. Acta Ant et Arch X (1966)35-47. Kalicz-Makkay1977 Átmenet az AVK és Bükk között, mivel a Bükkk és Tiszadob teljes elterjedési területe fedi egymást Felső-Tisza mindkét partja, északra a Nyíregyháza-Füzesabony vonaltól, Sajó, Hernás, Bodrog völgyek, Nyírség Északon a gömöri VK határolja A legjellemzőbb edényformája a korsók (hengeres nyakú gömbös hasú), szinte minden példánya díszített Csőtalpas tálak Négyszögletes hasú, nyakas edények Négyszögletes, lekerekített testű csészék Kónikus tálak A durva kerámia az AVK-val egyforma Kiöntőcsöves edények Körbefutó és zonálisan tagolt minták (4 részfelület –de nincs keretminta) A hullámok sűrűbbek mint az AVK-nál Meander Nyílhegyszerű meander Az AVK-hoz képest jobban befedi a minta, U, M, V és Y formájú párhuzamos vonalak, koncentrikus körminta A minta ált 3-5 párhuzamos bekarcolt vonalból áll Ritka az inkrusztáció Kurucz Katalin: A nyíri mezőség neolitikuma. Jósa András Múzeum kiadványai 28 (1989) A nyíri mezőségebn a Vinča A-B1 időszakban tiszadobi leletanyag található. Tőle északra korai Bükki anyag van ebben az időben, délkeletre az Esztár csoportttal kell számolnunk

14. Tiszadobi kerámia, Kalicz-Makkay 1977 Kalicz N. – Koós J.: Újkőkori Arcos edények a Kárpát-medence északkeleti részéből. HOMÉ XXXIX (2000) 15-44.

15. Szilmeg-csoport Kalicz N: Jászkunság 1955 III. 40 a csoport első leválasztása Korek 1960 –ban már mint elfogadott Szilmeg csoportot említi Mátra és Bükk előterében a Tiszáig Eger és Polgár között Névadó lelőhely: Polgár-Folyás Szilmeg Lelőhelyei: Eger-Kiseged Egedi dűlő Bükkaranyos-Földvár Zalkod-csenke Miskolc-tapolca-Várhely Füzesabony-Pusztaszikszó Tiszanána Indok: Korábban előtte ott AVK volt AVK késői csoportjaival van körülvéve (Tiszadob, Bükk, Esztár, Szakálhát) innen importkerámiát is ismerünk Nincs bekarcolt vonaldísz Plasztikus díszek: tagolt bordák Belülről kinyomott hólyagos bütykök — ún szilmegi bütyök Tipikus még a szögletes fül a nyaktájon

16. Szilmegi kerámia, Kalicz-Makkay 1977

17. Esztár-csoport, Kalicz-Makkay 1977 Sebeskörös, Berettyó és Bihar megye sík területei, Debrecen és Nyíregyháza környékén ritkább településnyomokkal Esztár Konyár Zsáka-Markó és Vizesi tanya Debrecen Tócó-part Nagykálló-Uszoda Újfehértó Gáva Égetés előtti festés — nincs bekarcolt vonaldísz A festés előtt a kerámiát vörös vagy bőrszínű polírozott bevonattal fedték De az AVkKelterjedési területét részben fedi Edényformái az AVK-val megegyezőek, durva kerámiája a Szilmegéhez hasonlít A Szamos és a Kraszna folyása mentén egy szintén festett de eltérő mintakincsű csoport határolja: Szamos vidéki festett kerámia: Rossz megtartású kerámia a Tiszadobi és a Bükki bekarcolt motívumokra emlékeztető széles sávosan festett mintakinccsel

18. Esztár-csoport Gy. Goldman – J. G. Szénászky: Die neolithische Esztár-Gruppe in Ostungarn. JAMÉ XXXVI (1994) 225-230. Új lelőhelyek: Mezőgyán, Geszt, Zsadány Ezektől délre és nyugatra a klasszikus AVK és a Szakálháti kultúra található A formakincs az AVK-hoz hasonlít, az eltérés a festésben figyelhető meg Vörös bevonat, fekete festéssel, a bevonat a finomkerámián belül is megfigyelhető Csonkakúp alakú tálak, hullámos peremű tálak – belülről is festettek lehetnek Alacsony és magas csőtaplú tálak Négyszögletes edények Az AVK késői csoportja A Szarvas-érparti csoport lelőhelyein vannak Esztár importok vagyis azzal egyidős Ebből következik, hogy az Esztár csak az AVK egy bizonyos időszakával élt egyidőben, ez a Szarvas-Érpart időhorizont Továbbá egyidős a Szakálháti kultúrával is.

19. Esztár kerámia, Kalicz-Makkay 1977

20. Gy. Goldman – J. G. Szénászky: Die neolithische Esztár-Gruppe in Ostungarn. JAMÉ XXXVI (1994) 225-230.

21. P. Raczky-A. Anders: The internal relation of the Alföld Linear pottery culture in Hungary and the characteristics of human representation. In: Morgenrot. 2003, 155-182.

22. Horváth Ferenc interpretációja a festett kör kialakulásához Esztár-csoport – Horváth szerint nem VK kultúra Lumea Noa - Erdély Esztár – Berettyó vidék Tordai hasadék Piskolt Amikor az AVK már sűrűn lakja a Szatmár vidéket Ny-Ény Bulgáriai illetve Tráciai polikróm csoportok jelennek meg az É-Tisza vidéken égetés előtti fehér-sárga-fekete-mézszínű festés Az AVK elején megújul a kapcsolat Tráciával és a Balkánnal

23. Sz. Máthé M.: Újkőkori település Berettyószentmárton-Morotva lelőhelyről. DMÉ 59, 1978 (1979) 35-56. A gödör – ferdén ujjal húzott barbotin Késő-Körös-Starcevo+ Vinca A+ tráciai polikróm anyag

24. Szakálháti-kultúra Goldamn György és G. Szénászky Júlia munkássága alapján G. Szénászky J.: A korai Szakálháti kultúra Battonyán. A békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből. Tanulmányok és forrásközlemények. 1988, 5-29. Battonya-Parázs-tanya tell település 3 méter vastag szakálháti rétegsor a tetején vékony Tiszai réteggel Az eddig ismert legkorábbi Szakálhát, ez a horizont a Körösöktől délre található a Vinča A végén Korai Vinča és Starčevo edényformák (több helyen utalnak rá, hogy a Körös vége után kellett keletkezni déli befolyásra, de ott még van egy kronológiai hézag: Körös vége Vinča A1, Szakálhát eleje Vinča A3) Kétfülű palack, melynek füle mindig a nyakról indul és a vállra támaszkodik Fekete vagy sötétszürke alapon vörös pasztózus festés, bekarcolt vonalak között Az edények peremének feketére festése M arcos edények Kalicz-Makkayval ellentétben nem lát sok egyezést az AVK és a Szakálhát között A vastagon szedett jellegzetességek mind Szakálháti új találmányok Szakálhát a Vinča A végén jelenik meg és a Vinča B időszakban csaknem a teljes AVK területét elfoglalja — északra húzódás

25. Korai Szakálhát Vinca A3 (vele párhuzamosan Bukováţ a temesvölgyben) Battonya-Parázstanya, Tápé-Lebő, Hmvh-Szakálhát Vinca B1-re a Szakálhát felmegy a Tisza mentén a Jászságig szomszédja lesz a Késő Esztárnak, Tiszadobnak, Szilmegnek A szakálhátban megjelenik a tell település Szakálhát-Tisza átfejlődés Vinča B2-C — későneolitikum indulása Bitumenes festés megjelenése erre az átmeneti horizontra tehető Leletanyagközlések: Goldman Gy.: Battonya-Gödrösök, eine neolithische Siedlung in Südost-Ungarn. 1984 — a kultúra kutatástörténetével Ez a lelőhely a kultúra életének végét képviseli, Tiszai átmenet fázisa GoldmanGy.:Gesichtsgefäße und andere Menschendarstellungen aus Battonya. BMMK 5 (1978) 13-60. — az oszlopszerű fogó nem a Szilmeg sajátossága hanem úgy vette át a Szakálháttól. G. Szénászky J., a korai szakálháti csoport települése Battonyán. ArchÉrt 106, 1979, 67-77. — Battonya-Vidpart, 15x8 méteres paticsfolt–házalap-korai szakálháti anyag

26. G. Szénászky J.: A szakálháti csoport idoltöredéke Battonyáról. ArchÉrt 104 (1977) 216-220. — spondylus karperec az idol felső karján, az idolplasztika már a tiszai felé mutat Raczky P.: Előzetes jelentés a Tisza III vízlépcsőhöz kapcsolódó régészeti munkálatokról Szolnok megyében. ArchÉrt 109 (1982) 223-230. — Szakálhát eredetére utaló déli kapcsolatok és hatások, Bánátban a Bukovaţ kultúra Vinča és Szakálhát keveredésre jön létre Hegedűs K.: Újkőkori lakótelep Csanytelek határában. ArchÉrt 108 (1981) 3-12. Hegedűs K.: The Settlement of the Neolithic Szakálhát group at Csanytelek-Újhalastó. MFM É. 1982-83, 7-54. Gy. Goldman – J. Szénászky: Die Szakálhát-Kultur am Rand des Vinča-Kreises

27. Goldman Gy.: Battonya-Gödrösök, eine neolithische Siedlung in Südost-Ungarn. 1984fiatal szakálháti telep

30. Bükk Korek J. – Patay P.: A bükki kultúra elterjedése Magyar- Országon RégFüz Ser.II 2, 1958 Elterjedési terület a Tiszadobbal esik egybe Tiszadob-Bükk egymásutániság, genetika Kalicz-Makkay 1977: Bükk I keverten Tiszadobbal Bükk II – klasszikus Bükk Bükk III – már nincsenek meg más csoportok elemei Távolsági kapcsolatok –vsz az obszidián kereskedelme révén Vékony falú, finoman soványított, fekete vagy sötétszürke polírozott felületű kerámia Vékony bekarcolt vonalakkal díszített, ezek főleg a fiatalabb fázisokban többszörös párhuzamos vonalkötegeket alkotnak Piros, fehér és sárga inkrusztáció jellemző Kevés a csőtalpas tál, minimális a plasztikus díszítés Lichardus, L.: Studien zur Bükker Kultur. Sarbrücker Beiträge zur Altertumskunde 12. Bonn 1974 Barlangi lelőhelyek: Baradla, Domica, Kőlyuk — barlangokban is cölöpszerkezetek nyomai Kevés temetkezés ismert: Megyaszó (4 sír), Onga, Mályinka (1-1 sír), Felsővadász (dupla temetkezés)

31. Negatív minta Obszidiándepok: Boldogkőváralja: 567 db penge, Domica, Barca 100 penge A díszített kerámia 3 alapformája ismert: csésze, bombaformájú edény, korsó Belső kronológia: A, szabad kézzel bakarcolt önálló vonalak AB dupla vonalak B fésűszerű vonalkötegek, fehér inkrusztáció C fésűszerű vonalkötegek, vörös-sárga inkrusztáció Tiszadob és Bükk kezdettől fogva egyidejű, egyikből a másikat levezetni lehetetlenség Legfiatalabb Bükk megéri a korai Tiszát és részt vesz a Herpály kialakításában

32. Bükk, Kalicz-Makkay 1977

33. Lichardus, L.: Studien zur Bükker Kultur. Sarbrücker Beiträge zur Altertumskunde 12. Bonn 1974

34. Kettős temetkezés Bükk B vége Bükk C periódus Szakálháti importkerámia Zöld pala – zselizi területekről Csengeri P.: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga. HOMÉ XL (2001) 73–105.

35. Újfajta megközelítések 1 P. Raczky-A. Anders: The internal relation of the Alföld Linear pottery culture in Hungary and the characteristics of human representation. In: Morgenrot. 2003, 155-182.

36. Gy. Goldmann – J. Szénászky: Neue Angaben zum Neolithischen Bauopfer in Südostungarn. In: Morgenrot (2003) 183-192. Újfajta megközelítések 2 Zsadány-Püski halom Tell telep, alul Esztár szintek, fölötte 3 méter vastagon Tiszai szintek 2. ház, kultikus gödör: vörös okkerrel festett marhakoponya és két részben bitumennel, részben vörös pasztózus festéssel díszített edény Eddig ezt a Szakálhátra jellemző díszenk tartották — ilyen nagy számban az Esztárban való megjelenése esetleg közös gyökerekre is utalhat

37. A KORAI ÉS KÖZÉPSŐ NEOLITIKUM A DUNÁNTÚLON Keszthely / Zseliz 5250 - 5000 cal BC fiatalabb VK / kottafejes kerámia / Keszthely 5300 - 5200 cal BC 5450 - 5300 cal BC idősebb VK legidősebb VK 5600/5500 - 5400 cal BC Starčevo kultúra 5750 - 5400 cal BC A táblázat Oross Krisztián és Marton Tibor A KÖZÉP-EURÓPAI VONALDÍSZES KERÁMIA KULTÚRÁJÁNAK RÉGÉSZETE című 2007 március 9-én Miskolcon tartott előadásából származik

38. Kalicz N.: Die Keszthely-Gruppe der Transdanubien (Mitteleuropäischen) Linienbandkeramik im Lichte der Ausgrabung in Kustánszeg (Westungarn) CommArchHung 1991, 5-32. + további irodalom Lelőhelykatalógus a 26. oldalon Keszthely csoport Bükki kultúra Kottafejes kerámia és Zseliz csoport Korábban szélesen bekarcolt vonaldíszes változatként említették Kalicz N. idézett munkájában nevezte el Keszthely csoportnak Névadó lelőhely: Keszthely-Dobogó, Keszthely-Zsidi utca Területileg és kronológiailag is elkülönülő csoportj a DVK-nak Határvonal: Kőszeg-Sopron, Bakony, Veszprém, Balaton vonala, Sió-Sárvíz, Duna, Mura, Dráva + Bács-Kiskun megyében Fajsz környéke Tőle északra kezdetben a kottafejes kerámia kukltúrája, majd a Zselizi kultúra található. Déli szomszédja a Malo Korenovo csoport (Dráva-Száva közének vonaldíszes csoportja, kevés Mo-i lelőhely pl.: Becsehely I) Keszthely-csoport Malo Korenovo-csoport

39. Eva Lennis: Nachweise von Keszthely-Keramik in Österreich. In: Morgenrot, 2003, 207-223.

40. Telepek: alacsonybb teraszokon vízközelben, a homokos és magasabban fekvő területeket kikerüli 2 temetkezési hely: Kaposvár-Tüskevár? és Téglagyár Kustánszeg-Lisztes sarok lelőhely bemutatása Egységes leletanyag Homokkal finoman soványított, sötét színű kerámia Háromnegyedgömb vagy bobmba formájú edény Magas tálak Csonkakúp alakú tálak Csőtalpas edények csak ritkán Szélesen mélyen bekarcolt motívumok: Geometrikus, egyenes vagy íves minta U és V forma gyakori Vonalak általában egyedül Csillogó grafitbevonat az edényeken A durvakerámia vörös vagy barna Díszítetlen vagy körömbenyomással díszített Kövér, rövid bütykök, bordadíszítés: alakot is formázhat Háromszögfejű arcábrázolás M alakú arcos edény Szakálhát kapcsolat

41. Nem önálló csoport, kialakulásában az É-D-i kapcsolatokat fenntartó útvonalak játszottak szerepet Tipológiailag elkülönített csoport Feltehetően a kottafejes kerámia kialakulásával párhuzamosan fejlődik Kalicz szerint feltűnő hasonlóságokat mutat az ačkovy és flomborn kerámiával (korai Középeurópai vonaldíszes) Kalicz már a Vinča A2 idejére teszi kezdetét Mások Vinča A/B váltásra keletezik kialakulását A Dunántúl Dny-i részén a Zseliz középső sőt esetleg fiatal fázisáig él. J. Regenye: transdanubian Linear Pottery Culture in Balatonalmádi-Vörösberény. Anteus 25, 2002, 221-236. L. A. Horváth – K. H. Simon: Das Neolithikum und die Kupferzeit in Südwesttransdanubien IPH VIII (2003) 47–49 a kronológiai problémákkal foglalkozó rész Becsehely I: az árok alsó részében önállóan keszthelyi leletek az árok felső részében Zseliz, Sopot és Malo Korenovo anyaggal együtt találták Becsehely II: külön korai DVK és külön Keszthely objektumok J. Barna: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmogyoród-Kápolnapusztáról. — TLPC finds from Balatonmogyoród-Kápolnapuszta. Zalai Múzeum 9 (1999) 9-32. —a Keszthely-csoport klasszikus fázisába sorolható telep R. Gläser-J. Jegenye: A vonaldíszes kerámia és a Lengyeli kultúra telepe Kúpon (Siedlung der Linienbandkeramik und der Lengyel-Kultur in Kúp) Veszprémi történelmi tár 2 (1989) 18-33. – Keszthely + északi csoportok széles átmeneti sávjában található a lelőhely Kevesebb keszthely sajátosság, kottafejes és zselizi kerámiaanyag is előkerült

42. Balatonszárszó-Kis erdei dűlőkeszthely és Zseliz kerámia együttszéles átfedési sáv lelőhelye T. Marton: Material Finds from Balatonszárszó, Neo.lithic Settlement: Connection within and without the TLPC Territory. Anteus 27 (2004) 81-86. N. Kalicz: Figürliche Kunst und bemalte Keramik aus dem Neolithikum Westungarns. Archeolingua. Series Minor 10 (1998)

43. Kottafejes Kerámia kultúrája J. Pavuk: Neolithisches Gräberfeld in Nitra. SlovArch XX (1972) 3–105. 75 zsugorított csontvázas sír, 66 alkalommal bal oldali fektetés. 53 sír NDny-nak fejjel sírcsoportok Mellékletek: kerámia, csiszolt kőeszközök, spondylus A fiatalabb VK leletanyagnak középső csoportkába tartozik a sírok túlnyomó része (ez a Zseliz-csoport megjelenése előtti időszak) A legfiatalabb sírok már a kialakuló zseliz csoporthoz tartoznak Mon Bicske-Galagonyáson a legfiatalabb anyag a VK idősebb fázisa végén már kottafejes kerámia

44. Nitra

45. Nitra

46. Zseliz Névadó lelőhely: Želiezovce Mitscha-Märheim H.: Vorgeschichtliches aus dem unteren Grantale. WPZ XI (1924) Névadó lelőhely közlése és a zseliz típus fogalmának kialakítása ZselizTompa: Bandkeramik AH V-VI 27. oldal a zselizi anyag „elkülönítése” Mithay S.: Zselizi típusú leletek a Győr, pápai vámi újabb-kőkori lakótelepeken. Arrabona 8 (1966) 5–52. Két rétegű lakótelep, pontos ásatási megfigyelések és tipológiai elemzés A szlovák (lásd következő ábra) elképzeléssel ellentétben nem tartja a zseliz típust önállónak, mert a vonaldíszes kerámia régi stílusát folytatja. 2 fázis a lelőhelyen Alapjában véve VK lelőhely zselizí típusú Díszítéssel Majd a fiatalbb fázisban megjelenik a festés

47. Pavuk J.: Grab des Želiezovce-Typus in Dvory nad Žitavou. SlovArch XII (1964) 5-68. (egy csontvázas sír leletanyaga) Zseliz elemzés: Önálló kultúrcsoportnak tartja, 3 alfázisra lehet osztani, időben a bükki és a tiszai kultúrával párhuzamos A legfiatalabb fázisa a Vorlengyel horizont alapja A festett kerámia megjelenésének fázisát is elemzi Pavuk és Pittioni is megállapítja, hogy a kottefejes kerámia megelőzi a zselizit Mithay szerint az Észak-Dunántúlra vonatkozóan nem választható el a régibb és fiatalabb vonaldíszes edényművesség A zseliz csak vonaldíszes változat J. Pavuk: Chronologie der Želiezovce-Gruppe. SlovArch XVII (1969) 269–367. Vk belső tagolása Kezdeti fézis: Hurbanovo Középső fázis: Nitra, Párkány kezdeti szakasza Késői fázis: Ny-i csoport – Šarka-típus K-i csoport – Zseliz-csoport Zseliz csoport belső kronológiája 3-as tagolás, a középső fázis A és B alcsoportokra osztható Lelőhelyek Tipológia Kronológia helyzet: Bükk, Szakálhát, Tisza idősebb szakasza, Vinča B

48. N. Kalicz: Figürliche Kunst und bemalte Keramik aus dem Neolithikum Westungarns. Archeolingua. Series Minor 10 (1998) A Békásmegyeri lelőhely irodalmát lásd később Pavuk J.: Grab des Želiezovce-Typus in Dvory nad Žitavou. SlovArch XII (1964) 5-68.

49. Középső zseliz fázis J. Pavuk: Chronologie der Želiezovce-Gruppe. SlovArch XVII (1969) 269–367. Korai és középső zseliz fázis

50. J. Pavuk: Chronologie der Želiezovce-Gruppe. SlovArch XVII (1969) 269–367. Késő zseliz fázis