A magatartástudományok oktatásának jelentősége az orvosképzésben

1. A magatartástudományok oktatásának jelentősége az orvosképzésben Kopp Mária www.sote.hu/magtud

2. Magatartástudományi- behavioural sciences fordulat: • - morbiditási és mortalitási arányok változásai a XX. század során - krónikus betegségek a leggyakoriobbak • az eredmények ellenére elégedetlenség az orvoslással- kommunikáció hiányosságai • - magatartási tényezők a legfontosabb rizikófaktorok • - Behavioural sciences- alaptárgy az USA orvosegyetemeken

3. 1000 megfelelő korú férfire jutó halálozás Magyarországon

4. Középkorú férfiak halálozása (45-64 éves korosztály) 1995-ben

5. Aggregate mortality according to low versus high education

7. A középkorú férfi halálozás és a depressziós tünetegyüttes megyei átlagértékei 2002-ben

8. “Social capital in a changing society: cross sectional associations with middle aged female and male mortality • Journal of Epidemiology and Community Health, 57,2,114-119, 2002 “top ten” cikk közé sorolták • férfiaknál a gazdasági lemaradás, munkanélküliség fontosabb, depresszió igen jelentős kockázati tényező • depresszió hátterében:bizalom hiánya, alacsony részvétel társadalmi szervezetekben és rivalizálás • a variancia 67 %-t magyarázzák pszichoszociális tényezők • nőknél véd a kölcsönösség, vallásosság

10. Miért dohányzunk, iszunk kóros mennyiségű alkoholt? • A dohányosok 66 %-a próbált leszokni. Miért nem sikerül? • Nem csak többen, hanem többet dohányoznak, isznak, akik fokozottan veszélyeztetettek • A legsúlyosabb következmények: fiatal korosztály: a 25-44 éves korosztályban ffiak 41%-a nők 31 %-a dohányzik

11. A dohányzás, kóros alkoholfogyasztás kockázati tényezői: • 25-44 év között a dohányzás kockázata - a halálozás szempontjából meghatározó korban: • érzelmi megbirkózás- nehéz élethelyzetben eszik, iszik, gyógyszert szed- férfiaknál 3-szoros, nőknél 4,4-szeres kockázat • depresszió, reménytelenség- ffiak között 1,3-szoros, nőknél 1,4-szeres kockázat • ellenségesség, bizalom hiánya- ffiak között 1,3-szoros, nők között 1,8-szoros kockázat

14. Melyek a védőtényezők? • 25- 44 év között: • Iskolázottság- ffiak között 3,6-szoros,nők között 2,8-szoros védettség (nyolc általános- felsőfokú) • vallásgyakorlás- ffiak között 2,6-szoros, nők között 2-szeres védettség • társas támogatás- ffiak között 1,2-szeres, nők között 1,9-szeres védettség • munkahelyi kontroll -ffiak között 1,3-szoros, nők között 1,2-szeres védettség

18. A magatartástudomány meghatározása: • Azemberi magatartás törvényszerűségeit és fejlesztésének lehetőségeit vizsgálja rendszerszemléletű, interdiszciplináris megközelítésben, tehát az ember és környezete közötti kölcsönhatások folyamatában. A tudományterület több tudományág szintéziséből jött létre, így miközben a közös vonásokat hangsúlyozza, minden terület önálló módszertannal, hagyományokkal rendelkezik. Nem azonos az etológiával, amely elsősorban az állati viselkedéssel foglalkozik, sem a behaviorizmussal, amely egy pszichológiai irányzat elnevezése.

19. A magatartástudományok oktatásának célja: • az orvostudomány természettudományos alapjaira építve, azt kiegészíti a társadalomtudományi szemlélettel, amely a betegek pszichoszociális igényeit, és a betegségek, valamint a gyógyítás társadalomtudományos befolyásrendszerét hangsúlyozzák, • A legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések megelőzésében, illetve hatékony kezelésében nem lehet eredményes az egyoldalú biomedikális szemlélet, hiszen a magatartási kockázati tényezőket nagy mértékben befolyásolják a pszichológiai és társadalmi hatások.

20. A magatartástudományok híd szerepe: • A magatartástudomány olyan integratív jellegű tudományterület, amely • a természet- és társadalomtudományos paradigmák találkozási pontján egyfajta híd szerepét tölti be, • hiszen tárgya az emberi magatartás szabályozása, • annak bio-pszicho-szociális vonatkoztatási keretében . • E modell alapja a WHO egészségdefiníciója, amely az egészséget testi, lelki, valamint szociális jóllétként definiálja, rámutatva ezzel az egészségi állapot komplexitására.

21. A modern orvoslás paradoxona: • A modern orvoslás paradoxona, hogy miközben az orvostudomány rendkívüli eredményeket ért el az élettartam meghosszabbításával, az orvoslással kapcsolatos elégedetlenség soha nem volt olyan nyilvánvaló, mint ma. • Az orvosképzés jövőjével foglalkozó tanulmányok és munkaértekezletek ennek az ellentmondásnak a feloldására javasolják, hogy az orvosképzésben és az orvosi kompetencia kialakításában • a magatartástudományi készségek és ismeretek a jelenleginél lényegesen nagyobb súllyal kell szerepeljenek.

22. Orvosi szociológia: • az egészség, a megbetegedés és az egészségügy intézmények működésének szociológiai összefüggéseivel foglalkozik. Főbb területei: • a szociális epidemiológia (különös tekintettel a szociokulturális és pszichoszociális faktorok által erőteljesen befolyásolt kórfolyamatokra) • a hátrányos társadalmi helyzet és az egészségi állapot összefüggései • az egészségügyi intézményrendszer és az egészségügyi hivatások jellegzetességei, az e hivatásokra való felkészítés • a prevenció, a betegellátás és a rehabilitáció szociológiája • A kisebbségi csoportokhoz tartozók egészségi állapotának, egészségmagatartásának, egészségügyi ellátásának jellemzői és társadalmi háttértényezői, különös tekintettel a roma népességre.

23. Orvosi kommunikáció: • Oktatásának célja a kommunikációs törvényszerűségek tudatos alkalmazása az orvoslásban, hiszen egy gyakorló orvos pályája során több százezer orvos-beteg találkozás részese lesz, tehát • a kommunikációs kompetencia az orvosképzés egyik alapvető célja. • A hallgatók kommunikációs terepgyakorlaton vesznek részt, amely már az első év során gyakorlati tapasztalatot nyújt az orvosi pálya kommunikációs lehetőségeiről és nehézségeiről.

24. Orvosi antropológia: • Az orvosi antropológia a kultúrának, ezen belül elsősorban az emberi viselkedésnek, szokásoknak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, • valamint a különböző kultúrák, kisebbségek (pl. a roma népesség) egészségmagatartásával, betegséggel, halállal kapcsolatos attitűdjeivel foglalkozik. • bemutatja az alternatív, népi gyógyító módszereket.

25. Orvosi pszichológia: • a gyógyításhoz elengedhetetlen pszichológiai alapfogalmakkal és mechanizmusokkal, • az egészség megőrzésében és a tünetek, megbetegedések kialakulásában jelentős pszichológiai és fiziológiai jelenségek összefüggéseivel, • a gyógyítás lélektanával, • az orvos-beteg kapcsolat fejlesztésének lehetőségeivel, • a kiégettség megelőzésével foglalkozik. • Intézetünk Pszichoszomatikus ambulanciája ad megfelelő klinikai hátteret a képzés gyakorlati megközelítéséhez.

26. Orvosi etika: • célja olyan fogalmi-logikai rendszer kialakítása, amely segítséget nyújt a felmerülő orvosetikai kérdések, erkölcsi problémák megoldásában, • az egészséggel kapcsolatban az egyén, az egészségügy és a társadalom felelősségének megismerésében. • Olyan kérdések etikai vonzatainak megbeszélése, mint a reproduktív medicina, betegtájékoztatás, a halál és haldoklás, a szervátültetés, egészségügyi makro és mikroallokáció.

27. Antonio Damasio:Descartes tévedése: • “Van némi paradoxon a mai orvoslás felfogásában. Számos orvost érdekelnek a humán területek, a művészettől az irodalmon át a kultúráig.Ugyanakkor az orvoskarok javarészt eltekintenek ezektől az emberi dimenzióktól, és csupán a test fiziológiájára és kórtanára összpontosítanak.E hagyomány végeredménye az, hogy szinte teljesen negligálják az elmét, mint a szervezet funkcióját.”

28. Az „agy évtizede” után: • Az „agy évtizede” után végre fel kellene ismerni az agy, az elme, a pszichés funkciók szerepét az orvoslásban és egészség tudományban, • mind a megelőzésben, mind a gyógyításban. • Erről szól a WHO World Helth Report 2001:„Mental Health: new challanges, new hopes”

29. References: • Kopp MS (interview) (2000) Stress: The invisible Hand in Eastern Europe s Death Rates, Science, 288, 9.June 2000, 1732-1733. • Kopp, M.S., Skrabski, Á., Szedmák, S. (1995) Socioeconomic factors, severity of depressive symptomatology and sickness absence rate in the Hungarian population, J. Psychosom. Res. 39, 8,1019-1029. • Kopp, M., Falger, P, Appels, A. ,Szedmák, S. (1998) Depression and Vital Exhaustion are differentially related to behavioural risk factors for coronary heart disease, Psychosom. Med.60, 752-758. • Kopp MS, Skrabski Á, Szedmák S (2000) Psychosocial risk factors, inequality and self-rated morbidity in a changing society, Social Sciences and Medicine 51, 1350-1361.