Katona Vanda ELTE BGGYK MSZT konferencia 2011. november 13.

1. Testi fogyatékossággal élő emberek a gyermek és a felnőtt lét határain – avagy permanens posztadoleszcencia? Katona Vanda ELTE BGGYK MSZT konferencia 2011. november 13.

2. A kutatás tárgya, kutatási probléma • Testi fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációjának problémája • Társadalmi szerepegyéniidentitás szocializációs ágensek család, mint elsődleges színtér Társadalmi felnőttség Társadalmi integráció Társadalmi szerep (Braun, Yeargin-Allsopp, Lollar 2006; Castel 1993; Goffman 1981; Janus 2009; Parsons 1951; Somlai 1997)

3. A kutatás tárgya, kutatási probléma a testi fogyatékossággal élő embereknek milyen szerepváltozatai vannak a társadalmi integrációval összefüggésben, illetve milyen szülői stratégiák vezetnek az adott szerepekhez Szociális modell, mint keret (Barnes, Mercer 2010; Shakespeare 1998; Thomas 2002) Szülői stratégia Társadalmi szerep

4. A kutatás módszere • felderítő vizsgálat • induktív stratégia • a probléma mélyrétegei • inkább naturalisztikus paradigma ►kvalitatív vizsgálat INTERJÚZÁS

5. Az interjú típusa • Félig strukturált szociológiai interjú • Vannak behatárolt témák, amelyek a beszélgetés során kifejtésre kerülnek, azonban ezeknek a sorrendje nem kötött, és nem feltétlenül konkrét kérdésből jutok információhoz • Az interjú kerete: a fogyatékos személy életútja, a felnőttség dimenziói

6. Célcsoport és mintavétel Célcsoport • Gyermekkoruk óta testi (mozgásszervi) fogyatékossággal élő 30-50 év közötti személyek • Szülő (vagy más családtag), akit ő nevezett meg Mintavétel • Szakértői mintavétel • Hólabda módszer ►14 interjú

7. A társadalmi felnőttség kritériumai (Vaskovics László) • jogilag felnőtt • saját lakásukban önálló háztartást vezetnek • anyagilag függetlenek • szülői beleszólás nélkül hozzák meg fontos döntéseiket • saját magukat képesek felnőttként elfogadni (Vaskovics 2000)

8. Hipotézisek 1. Posztadoleszcens szerep A felnőtt lét kritériumai nem teljesülnek maradéktalanul Alhipotézisek • Permanens posztadoleszcencia • Fogyatékos társadalmi szerep → marginális posztadoleszcens szerep • Gyermek és felnőtt lét határain való lebegés

9. Hipotézisek 2. Szülői stratégiák Elrejtés stratégiája • Fogyatékossággal élő személy elrejtése→ posztadoleszcens szerep • Fogyatékosság leplezése→ dacos szerep Realitások talaján álló, fogyatékosságot nem középpontba állító, szabad teret adó stratégia→ öntudatosult felnőtt szerep

10. Lehetséges párhuzamok

11. Lehetséges párhuzamok • Függő helyzet • Bizonytalanság • Gyermeki és felnőtt lét határain való lebegés

12. I. Posztadoleszcens szerep - eredmények 1. Döntések Az alanyok többségénél függő helyzet, kimutatható a párhuzam „Lehet, hogy nem lenne jó, hogyha egyedül döntenék. Sőt… Hát szerintem az alaphelyzetemből kapcsolatban. Szerintem ez életem végéig kicsit mindig, ahogy járok… És inkább kétszer megrágom a dolgokat, vagy hagyok másokra döntést, mert az nem biztos, hogy jó, amit én kiterveltem.” (Zs., 43 éves nő)

13. I. Posztadoleszcens szerep eredmények 2. Családi élet/párkapcsolat A párhuzam itt is kimutatható (későn házasodás, kényszer-szingli helyzet, házastárstól való függés, kiszolgálás) „nem vót párkapcsolata, csak járt híbe-hóba Juhász Jankó hozzá, de az, az semmi se vót. Csak eljött, meg hazament.” (E. édesanyja) „Tehát ha nem vagyunk itthon, akkor magának elkészít dolgokat, megmelegít, megebédel vagy valami, de egyenlőre nincs önálló életvitele. Tehát gyakorlatilag annyi, hogy tényleg tudja, hogy el kell járni dolgozni, de háztartásban, vagy itthoni munkában ő nem.” (L. édesanyja)

14. I. Posztadoleszcens szerep eredmények 3. Szülői leválás A teljes leválás sok esetben nem történt meg, és nem is nagyon van rá esély „Nagyon harcolt azért, hogy ő is megpróbáljon önállóan élni. Aztán amikor a család összefogásával végül is sikerült egy úgymond önálló lakást venni, amiről azt gondoltuk, hogy ő neki ott jó lesz, amikorra ez kialakult, akkor mindig kereste a kifogásokat, hogy most… Igaz, hogy liftes a lakás, de miért nem föld szintes, miért nincs ez, miért nincs az, és akkor végül is elodázódott ez a dolog.” (Z. édesanyja)

15. I. Posztadoleszcens szerep eredmények 4. Munka világa/anyagi önállóság A többségnek nincs stabil munkahelye, vagy kiszolgáltatott helyzetben van „Úgyhogy most aztán már tényleg sokszor zavarban vagyok, hogy amikor kérdezik, hogy mit gyártunk ott. Igazából nem tudom elmondani, ilyen csomagolás, ilyen mappafűzés, mit tudom én, úgy látszik, ami éppen akad. Igazából nem is tudom, hogy mi lesz a sorsa őszintén.” (L., 38 éves férfi)

16. Összehasonlító táblázat az alanyok felnőttségi dimenziói szerint

17. I. Posztadoleszcens szerep eredmények Alhipotézisek • A vizsgált alanyoknál 30 éven túlmenően megjelent a posztadoleszcens szerep, egy kivételével még mindig jelen van, tehát nagyrészt permanens • A párhuzam kimutatható volt a marginális helyzetű posztadoleszcensekkel • Gyermeki és felnőtt lét határain való lebegés jellemző a vizsgált dimenziókban

18. II. Szülői stratégiák eredmények • Tudatos irányítás által létrehozott védőburok→ társadalmi felnőttség minimum 3 dimenzióban nem teljesül „Hát anyám volt mindig az, aki… ő volt a harciasabb és következetesebb. A gyereknevelést, a szülő, vagy az anya irányította leginkább mondta mindig ezt a továbbtanulást is, általános iskolától kezdve, és ő járta ki a dolgok jelentős részét. Tehát, ha hobbi miatt menni kellett, hogy nem szeretnél menni oda? Akkor leginkább vele, ő intézte a dolgokat. Ő mondta azt, hogy menjünk, és csináljad.” (Z., 31 éves férfi)

19. II. Szülői stratégiák eredmények 2. Kevésbé tudatos, spontán védelem→ társadalmi felnőttség 1-2 dimenzióban nem teljesül „K: És a szülők esetleg beleszóltak az iskolaválasztásba? V: Szülőim? Nem, sajnos nem. Azért is hoztam rossz döntést, hogy abbahagytam az iskolát, mert nem nagyon szóltak bele.” (I., 38 éves férfi)

20. II. Szülői stratégiák eredmények 3. Védőburokban tartás és fogyatékosság rejtegetése→ bár teljesülnek a kritériumok, ez nem régen következett be „Hát odahaza egyetlen egy dolog volt, hogy mire felnőtt lettem, a családomban annyira kihatott ez a dolog, hogy már utálattá vált az, hogy mozgássérült vagyok én, és egyszerűen utáltak érte. És ez rám olyan hatással volt, hogy teljesen tönkretették az önbizalmamat. Mikor felnőtté váltam, az önbizalmam még nulla volt, vagy már szerintem a nullánál is rosszabb helyen tartott. Nem volt egyáltalán önbizalmam, nem bíztam magamban, nem hittem, hogy mire vagyok képes, mire nem. És utána mikor onnan elkerültem, akkor kezdődött az, hogy végre…” (M., 41 éves nő)

21. Szülői stratégiák által eredményezett szerepek Vezetési stílusok → fogyatékos társadalmi szerep? (Lewin, Lippit, White 1975)

22. Fogyatékosság társadalmi szerepére ható tényezők Sz. isk. végz. Gyermekkor tel. típ. Szülői str. Jelen tel. típ. F. isk. végz. Fogy. társ. szerep F. súlyosság Életkor F. típus, keletkezés Nem

23. Barnes, Colin; Mercer, Geof (2010): Exploring Disability. Second Edition. Polity Press, Cambridge, UK Braun, Kim Van Naarden; Yeargin Allsopp; Lollar, Donald (2006): A multi-dimensional approach to the transition of children with developmental disabilities into young adulthood: The acquisition of adult social roles. Disability and rehabilitation 28 (15) 915-928. Castel, Robert (1993): A nélkülözéstől a kivetettségig – a „kiilleszkedés” pokoljárása. Esély 1993/3, 3-23. Goffman, Erwing (1981): A hétköznapi élet szociálpszichológiája. Gondolat Könyvkiadó, Budapest Janus, L. Alexander (2009): Disability and the transition to adulthood. Social Forces 88 (1) 99-120. Lewin, K.; Lipitt, R.; White, R. K. (1975): Agresszív viselkedési sémák kísérletileg kialakított társas légkörben. In: Csoportdinamika. KJK. Budapest, 189-191. Parsons, Talcott (1951): The Social System. The Free Press, Glencoe, Illinois Shakespeare, Tom (1998): The Disability Reader. Social Science Perspectives. Continuum Somlai Péter(1997): Szocializáció. Corvina, Egyetemi Könyvtár Sorozat, Budapest Thomas, Carol (2002): Disability Theory: Key Ideas, Issues and Thinkers. In: Barnes, Colin; Oliver, Mike; Barton, Len (szerk.): Disability Studies Today. Polity Press, Cambridge, UK Vaskovics László (2000): A posztadoleszcencia szociológiai elmélete, Szociológiai Szemle 2000/4. 3-20. Felhasznált irodalom

24. Köszönöm a figyelmet!vandakatona87@gmail.com