A képzőművészet-terápia elmélete II. A gyermekterápiák elméletéről (játék és rajz)

1. A képzőművészet-terápia elmélete II.A gyermekterápiák elméletéről(játék és rajz)

2. Játék szerepe a gyermekek életében • Evolúciós megfigyelés: minél fejletlenebb idegrendszerrel születnek egy faj gyermekei, annál többet játszanak gyermekkorukban  fontos szerep az idegrendszer érésében, fejlődésében • A gyermekeknek játéktérre van szükségük! + ésszerű korlátokra és gyökerekre (érzelmi biztonságra) is…

3. A játék jelentősége • A játéktevékenység, a világ felfedezésének vágya a gyermek természetes, biológiailag programozott igénye. • A játék nem haszontalan, hanem a világ felfedezésének eszköze. • Hogy ezt ki tudja bontakoztatni, ahhoz optimális stimulációra van szükség. • Optimális stimuláció: az elhanyagolás és a túlzott elvárás között. (A fű nem nő gyorsabban, ha húzzák…) • A játék feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban érezze magát. A teljesítménynyomás is bizalmatlanságot szül, nemcsak az elhanyagolás vagy a bántalmazás. • Egészséges énképéhez szüksége van önmaga hatékonyságának megtapasztalására  homloklebeny, fiatal felnőtt korig érik…

4. Korunk gyermekei • Sokan nem tudnak játszani • Fokozott teljesítmény elvárások, társadalmi versenyszellem • Stress, idegesség, fantáziatevékenység beszűkülése • Legrosszabb esetben a gyermek önálló aktivitásának csökkenéséhez és nyugtalan passzivitáshoz vezet.

5. Vizuális önkifejezés • Egyfajta játékként is felfogható • A személyes hatékonyság megélésének fontos közege – otthoni körülmények között is. • Terápiásan: • Megközelíteni a kimondhatatlant és kimondhatóvá tenni • Különösen, ha a nyelv előtti időszakban történt eseményekről van szó  szimbolizációs folyamatokat indíthat el • A nyelv által hozzáférhetetlen esemény: trauma  megjelenítése • Az alkotó megélheti, hogy saját életének alakítója lehet.

6. A gyermek-pszichoterápia • A felnőtt világ sokat korlátoz – főleg a gyermek testi épsége érdekében, sok spontán, felfedező és mozgásos aktivitást legátolnak. • A terápia új helyzetet teremt: „használhat (majdnem) bármilyen eszközt”, viselkedését nem kritizálják olyan mértékben, mint egyébként  a saját szükségletek szabadon előtérbe kerülhetnek és vizsgálhatja őket. • A terápiás közegben az én öngyógyító mechanizmusai előbb-utóbb felszínre hozzák a konfliktust, mely ilyen módon körüljárható lesz.  megértés, segítés

7. Játék- és rajzterápia • A játék és rajz: királyi út a gyermeki tudattalanhoz • Mikrokozmosz teremtődik, metaforikus reprezentációs közeg • A gyermeki érzelem- és gondolatvilág nehezen hozható egy felnőtt számára élmény közelbe. A narratívákból néha nehéz kiokoskodni, mi is történt valójában. A játék és rajz a terápia közegében történik, a terapeuta minden mozzanatot végigkísér, a megértés és empátia így könnyebbé válik.

8. Gyermekterápiák specifikumai • A gyermeknek nincs betegségbelátása. Bár tüneteitől szenved. Nem a gyermek kéri a terápiát, hanem a szülő viszi… • Válogatás nélkül elmondja ötleteit, ezeket nem (mindig) társítja a meglevő anyaghoz, álomhoz, játékhoz. Magunknak kell kitalálnunk játékának és mondanivalójának értelmét  nagyobb a veszélye a projekcióknak. • Hiányzik az önmegfigyelés, önreflexió. A terapeuta aktívabb kell legyen, minden apró részletre figyel, a gyermek szemléleti szintjéhez alkalmazkodva ad visszajelzést. Ugyanakkor a saját szintjén is feldolgozza a megfigyelt anyagot.

9. A terápiás szerződés • A gyermek a világban kiszolgáltatott, a terápiás közegben ez csak fokozódik  feltétlenül tájékoztatni kell, hogy mi fog történni a terápiában: terápiás szerződés • Nem jó: • Ha a terapeuta semmit sem mond, csak megfigyeli a gyermeket • Ezentúl hetente találkozni fogunk és azt csinálhatsz, amit akarsz. • Tudod miért jöttél hozzám? • Szüleid elmesélték, hogy dühkitöréseid vannak. Te mit gondolsz erről? • Inkább: A szüleidet már egy kissé megismertem, a problémáidról is hallottam. Szüleid szeretnék, ha segítenék nektek. Minden érdekel, ami veled történik, az a dolgom, hogy megfigyeljem a játékodat, rajzodat és EGYÜTT rájöjjünk arra, miben kell változás. Együtt fogjuk megbeszélni, meddig kell hozzám járnod. • A szerződés megkötése nem mindig sikerül az első ülésen. Főleg a latecia korúaknál: nemcsak a betegségbelátás hiányzik, hanem bizalmatlanok is.

10. A szülő szerepe a gyerekterápiában • A szülő a kezdeményező (a „megbízó”), de a gyermek érdekeit kell képviselni • A szülő általában ambivalens, a terapeuta kritikájától tart • A gyermekkel azonosul, és attól tart, hogy a terapeuta megrója őt, kiderülnek a „hibái” • A szülő-gyermek viszony tudattalan szintjei fontosak a terápia szempontjából • Felmérni, van-e konfliktus a szülők között, és ebben a gyermek milyen szerepet játszik  családterápia?, szülő pszichoterápiája? • A gyermek érdekeit szem előtt tartva  a terapeuta ne rendelje alá magát a szülőnek • Saját szülővel való viszony tisztázott legyen

11. A terápia bevezető szakasza • Meleg, baráti, elfogadó, permisszív légkör • A gyermek érzelmeit folyamatosan tükröző, saját probléma megoldását respektáló • Non-direktivitás, a t. hagyja a folyamatot saját ritmusában haladni • A gyermek tudjon róla, hogy „mire megy ki a játék”. (Változnia kell, de ennek ő is aktív résztvevője, neki is kontrolja van felette.) • Az első üléseken szükségszerű a félelem és bizalmatlanság a terapeutától: • A legoldottabb gyermek viselkedésében is van némi megtorpanás • Kész arra, hogy ellenkezzen, de egy érdeklődő, megértésre kész személyt talál • Az első ülés lefolyása azt tükrözi, hogy hogyan tud a gyermek egy új helyzetben egyensúlyba kerülni.

12. Korlátozás és agresszió a gyerekterápiában I. • Ésszerű és igen következetes korlátok  a gyermek biztonságban érzi magát, hisz nem neki kell megszabni, hogy hol a határ. Főleg magatartás zavarok esetén nagyon fontos. • Jól átgondolt legyen, soha ne a t. aktuális „hangulata” határozza meg. A terápiás helységet eleve úgy kell berendezni, hogy viszonylag keveset kelljen tiltani.

13. Korlátozás és agresszió a gyerekterápiában II. • Korlátozni kell: (a realitás tényezőit, pénzügyi tényezőket és a társas együttélés szabályait figyelembe véve) • Ha a játékon kívül egyebet rongál • Ha saját és a terapeuta fizikai épségét veszélyezteti, a terapeutát fizikailag bántja • Ha a teremben az ülésen túl akar maradni • Ha játékot el akarja vinni, vagy az ablakon kivinni • Szakaszai: • A gyermek vágyának észlelése • Világosan korlátozni (verbális  fizikai) • Egyéb csatornák felé terelni • A korlátozás a direkt fizikai destrukciót tiltja, a szimbolikusat nem  újfajta hatékonyság, a fejlődés élménye az önszabályozás terén, szinte önmagában gyógyító • Mi történjen, ha nem hatásos a korlátozás?

14. Játékrongálás, destrukció a terápiában • Gyakran azzal a személlyel kapcsolatos agresszió, akit a tárgy szimbolizál • Fontos, hogy ne moralizáljunk, de a destrukciót persze nem szabad bátorítani sem. • Beszélje ki érzéseit a dologgal kapcsolatban. • A bűntudat szinte mindig megjelenik. • A játék javításának vágya = a kapcsolat javításának vágya

15. Viszontáttétel • Fölé-alárendeltségi érzések, pl. „csak egy gyermek”, pedig a gyermekek elhárító mechanizmusai sokkal merevebbek, stb. • A gyermek gyakran ágálásra késztet pl. a gonosz boszorkányt játszatja el a terapeutával… • A „fölényes gyermek”: saját generációs probléma aktiválódása, ha a gyermek is hozza ezt a problémát. • Máskor a gyermek mindenhatónak képzeli a terapeutát.

16. Hogyan hat a gyermekterápia? • Vajon mitől javulnak a tünetek? Mitől lesz jobban a gyermek? A terápiától? Spontán fejlődés következik be? • A terápia célja valójában a megzavart fejlődési folyamat helyreállítása.

17. Az értelmezés problémái a gyermekterápiában • Játékát, rajzát nem szükséges értelmezni, az játék „értelme” a terapeutának fontos. • A kezelés célja valójában a hibás magatartás rendezése. Segítség a konfliktusok rendezésében a gyermek és a családtagok (környezet) között. • A terapeuta saját maga számára értelmez. Kivárja az érzelmek megjelenését a terápiában, a kapott anyagot az anamnézissel kiegészíti. És azután segíti a feszültség lereagálását rajzban vagy játékban, rezonál, empatizál azokkal  korrekciós élmény.