Bevezetés a történettudományba IV.

1. Bevezetés a történettudományba IV. Hayden White és a posztmodern állapot felé vázlat

2. Vádak a történelemmel szemben • Nincs önálló kutatási területe, • Nincs önálló nyelve - a köznapi beszédet alkalmazza (fogalmi rendszere természetesen van) • Képes-e valóságot megragadni, amikor különbözőképpen írnak ugyanarról a dologról,

3. A narrativizmus • A narrativizmus az 1960-as években angolszász irodalmában erősödött fel, teljesedett ki. • Régi probléma ez, az ember egyszerre tanulmányo zandó alany és tárgy is, • Lényege: a leírás és a magyarázat nem jelent két szigorúan elkülönülő műveletet. Még a legtisztább narratív elbeszélés is valójában magyarázat, hiszen válogatással és időbeli sorrendbe tétellel történik meg az összefüggések kialakítása. (Arthur C. Danto)

4. Hayden White: Metahistory (1973) • Az általa javasolt metódus • a. Az események sorozatának, mint tényeknek a létrehozása • b. A tények sorának sorozattá alakítása a cselekményesítés segítségével, • c. A sorozat tudományosan vagy kulturálisan magyarázható alakítása, • d. Végül a diskurzusnak vagy kulturálisan magyarázhatóvá alakítása, • A történeti diskurzusnak különböző szintjei vannak • narratíva, • értelmezés, • ideológia, • Történeti tropologia-elmélet

5. A történeti konstrukció white-i elmélete • A krónika • A történet • Cselekményesítés • Magyarázat • Ideológiai vonatkozás

6. A történeti konstrukció white-i elmélete • A krónika: egyes események kiinduló, mások továbbvivő, harmadsorban befejező motívumként jelennek meg. • A (történelmi) történetek oly módon követik az eseményeket, hogy a társadalmi kulturális folyamatokat a kezdettől a befejezésig tartóan mutatja be, • A krónikának nincs kezdete és befejezése sem,

7. A történeti konstrukció white-i elmélete • A cselekményesítés = egy történetnek jelentést adni, hogy egy ismert történetfajtával azonosítjuk ez a cselekményesítés, • Diakron folyamatos, vagy szinkrón statikus • Diakron a strukturális átalakulás a lényeg, • A szinkronnál a strukturális folytonosság a lényeges, • Frye – elméletét veszi át, lényege különböző formában mondhatók el a történetek • Románc, • Tragédia, • Komédia, • Szatíra,

8. A történeti konstrukció white-i elméleteA formális magyarázat • A megtörtént dolgoknak létezik egy másik szintje is, azt ragadjuk meg - a mi a dolgok lényegében, • A történész egyfajta formális koherenciát ad a történetnek a nomologikus-deduktív formát alkalmazva, • A történészek nemcsak a kérdésfeltevésekben különböznek, hanem az előfeltevésekben is, különböznek, • Az interpretációról szóló vita lényegében a valódi történészmunkáról szól,

9. A történeti konstrukció white-i elméleteA formális magyarázat • A diszkurzív történeti magyarázat változatai • Formalista: akkor tökéletes egy ábrázolás, ha az adott objektumcsoport elemeit tökéletesen definiáljuk, osztályozzuk, általános és különös jellemzőit leírtuk és sajátos mivoltot igazoló címke vagyon rajta • Lehet individuális vagy kollektív • Egyediek vagy egyetemesek, • Konkrétak vagy absztraktak

10. A történeti konstrukció white-i elméleteA formális magyarázat • Organicista • A megközelítés mélyén a mikrokozmosz és a makrokozmosz paradigmatikus viszonya iránti vonzódás • A látszólag széttartó eseményhalmazból létrejövő egységbe rendeződő entitás megszilárdulása • (idealista és dialektikus gondolkodók produktuma • A teloszról hallgat (pl. Ranke), de célokról ír (teloi)

11. A történeti konstrukció white-i elméleteA formális magyarázat • A mechanicista világhipotézisek • Integratív jellegűek és inkább redukcionisták, mint szintetizáló, • A történelem mozgató erejének a felkutatására törekszik és megtalálja a törvényszerűségeket, (Marx)

12. A történeti konstrukció white-i elméleteA formális magyarázat • A kontextualista • Az eseményeket a kontextualitsában lehet leírni • Az összeköttetéseket személyek és intézmények között írja le, „összekötés” a formalista diszperzív és az organicizmusra jellemző integratív módszer kombinációjára törekszik • Ezek alkalmasak az események formális ábrázolására, • A történészek az elsőt és a negyedik választják leginkább,

13. A történeti konstrukció white-i elméleteAz ideologikus rendszer • Az ideológiai komponens • Olyan előírások sorozata, hogyan vegyünk részt a jelen társadalom működésében, illetve miképp gyakorolunk reá nézve a hatást, • Mannheim Károly: ideológia és utópia (ezek kognitív felelőséggel rendelkeznek, míg a autoriter ideológiák nem • Anarchista • Konzervatív • Radikális • liberális

14. A történeti konstrukció white-i elméleteAz ideologikus rendszer • Közös a társadalmi változás elkerülhetetlenségének a tétele • Konzervatívok növényei példák, liberálisok: mechanisztikus hangolás hívei, • A strukturális változás szükségessége, újjászervezése, a másiknál közösségivé formálása adja,

15. A történeti konstrukció white-i elméleteAz ideologikus rendszer • A változások üteme: • Konzervatív természetes, • Liberális parlamenti viták révén megvalósítani, • Katakizmaszerűen a radikálisok és anarchisták,

16. A történeti konstrukció white-i elméleteAz ideologikus rendszer • Az időorientáció • Konzervatív jelenlegi intézményi struktúra – létkongruens, • Radikális utópia azonnal – lét-trancendens • A történelem racionális = radikális és liberálisok,

17. Linguistic turn (1973 / 1982) • Nyelvi fordulatnak 1973 után, illetve 1982-ben fogadták el, • White szerint poétikai eszközökkel létrehozott - nyelvi mentális konstrukció a történelem, amely jelentéstartalommal látja el a narrációkban előadott múltbéli események láncolatát. • A történelem az események tényekké alakításával születik meg, • White szerint a metaforikus nyelvi kifejezés és a cselekményszövés révé lesz ez történelem, • White – történeti tropológia képviselője, • A nyelvi protokoll megválasztásának a fontossága,

18. A történészek és a nyelvi fordulat • Amit egyértelműen elfogadtak a történészek a nyelvi támadások után, • A kvantitatív és a strukturalista szemlélet is lényegében elbeszélés, • Feladata, hogy színpadra vigye a kollektív szereplőket, nemzeteket, osztályokat, nemeket, nemzedékeket, • A múlt látható dimenzióját újjáépítse, a hiányos nyomokból kell teljeset alkotni,

19. Kitérő a trópusokra • Trópusok beszédalakzatokból használatából: • Metafora, • Metonímia, • Színekdoché, • Irónia, • v

21. A posztmodern megjelenése • Bell, Daniel – Az ideológia alkonya, • Foucault, M – Szavak és dolgok (1966) • Lyotard 1979 – A posztmodern állapot, • „bizalmatlanság a nagy elbeszélésekkel (metanarratívumok) szemben” • v

22. A posztmodern megjelenése • A „támadások ” iránya • az irodalomtudomány, • a tudományfilozófia, • nyelvfilozófia, • A főbb tételek • Az objektivitás megkérdőjelezése • Múlt nem egyenlő a valósággal, • A források alapvetően az elitről szóltak, szólnak,

23. Posztmodern • Az az állapot, amiben most vagyunk, • Az értelem, a tudomány és a technológia segítségével a társadalmi formációkban a társadalmi és politikai jólét szintjére jussunk… • A modernizáció egyetemes motorja lefulladt, dezintegrációs jelenségek, • A harmonikus kapitalizmus burzsoá nézete kifulladt, • Globális kommunizmus, • v

24. A Történelem és a történelem válsága, • Történelem és a Posztmodern csapat • K Jenkins, • G. McLennan, • LaCapra, • Berkhofer,

25. Az igazi történelem jellemzői • 1. realista, empirista, objektivista, dokumentarista, • 2. a történetírás nem retorikus, hanem a józan észre támaszkodó kommunikációs modell, • Úgy konstruálja magát, hogy a felszámolhatatlan értelmezési vétkeket, a liberális pluralizmus számlájára írja

26. 4. A múltat állítólag csak a múlt kedvéért vizsgálja, a priori ellenesként és nem jelen központúként viselkedik elutasítva mindenki mást, • 5. a többi történelem hamis, • 6. elfedi azt, hogy ez csak egy konstrukciója a múltnak,

27. 7. mind a felső, mind az alsó történelem ideológiai konstrukciókkal elemekkel terhelt, • 8. Alávethető a posztmodern kritikának

28. Alun Munslow: Tudomány-e még a történelem?A múlt mint történelem • 1. a történész munkaköri leírása sokkal jobban összhangban áll majd az alkotóéval vagy a művészével. • 2. a múltat „történelem”-ként fogják értelmezni, s a múltat és a történelmet nem fogják összekeverni egymással,

29. Alun Munslow • két ismeretelméleti feltevés • a történelem a múlt kulturális, etikai, esztétikai és alkotott jellegű narratív reprezentációja, • A „történelmi jelentés” a történelmi kifejezés folyamatán keresztül jön létre, s ebből kifolyólag a múlttal szemben támasztott minden „igazságigény” esztétikai, és etikai megjelenési formáját tekintve is drámai módon különbözik attól, amit hagyományos, empirikus megalapozottságú történelmi analízis által hoznak létre,

30. Alun Munslow • Következtetése: a jövőben nem lesz a „történelemnek egyetlen diszciplínája”, hanem egyszerűen „csak történelmek” léteznek majd. • Olyan történelmek, amelyeket nem a tartalom vagy az ismeretelméleti feltevések határoznak meg, hanem az a mód, ahogyan szerzőjük a tartalmat és formát összekapcsolja egy komplex és állandóan fejlődő esztétikai és „képzelőerő elméleten” („imagination theory”) keresztül, amely ismeretelméletileg szkeptikus és ironikus impulzusok terméke. Vagyis, az eljövendő történelmek olyan történészek produktumai lesznek, akik a múltról szóló különféle tudásformák létrehozóiként tekintenek önmagukra,

34. Alun Munslow • Ankersmit a történelmek olyan narratív szubsztanciák, amelyek a múltról szóló reprezentációs előterjesztések, javaslatok,

35. Jenkins - McLennan szerint • A múlt valamikor valóság volt, • Munkáikban elsősorban arra törekednek, hogy leírják, s ne pedig konstruálják az egykoron létező valóságot, • A beszámolóikban feltáruló valóság tipikus formája a történelmi ténnyé alakított (a forrásfeldolgozás és a forrásfeltárás folyamatában) elszigetelt, egyedi esemény, • Itt valójában a "hétköznapi" realizmusban gyökerező összemosódással, vagy elegyedéssel van dolgunk, "a múlt valóságába vetett hit és a történész gyakorlatának empirista felfogása között”,

36. Jenkins - McLennan szerint • 1. az empirizmus nem következik a realizmusból. Az csak a látszat, hogy az empirizmus a realizmus "tulajdonsága", s nem csak alkalomszerűen hozzákapcsolt tartozéka. Emiatt aztán a múlt ontológiai aktualitásának elfogadásából semmiféle episztemológia vagy módszer nem következik szükségszerűen,

37. Jenkins - McLennan szerint Az empirizmus és realizmus még mindig uralkodó összekap-csolásának két fő típusa van, a. Egyrészt - a történész a múltat közvetlenül közelíti meg, b. Másrészt az, hogy a múlt elemeit leíró módon tárja fel. Ezek alkotják az empirizmus két alapelvét, melyek összekapcsolása lehetővé teszi az ontológiai, illetve csak az utóbbi megléte esetén, a módszertani empirizmust. hogy manapság ez utóbbi az uralkodó, A történészek közül csak kevesen fogadják el azt (bár érvelésük esetenként ide vezet), hogy a múlt mint olyan közvetlenül megragadható, szemben azzal az elképzeléssel, hogy történészként forrásokkal, a múlt nyomaival dolgoznak, melyeket a bizonyításra törekvő vizsgálat során narratív beszámolókba rendeznek, ahelyett, hogy pusztán a "tények" felhalmozódásánakengedelmeskedve alkotnának egy egészet,

38. Jenkins - McLennan szerint • 3. Az empirizmus egyik fajtáját sem fogadhatjuk el mint a történész tevékenységéről szóló beszámolót, mert a realizmus mindenféle védelmezése elkerülhetetlenül szembesül azzal a felismeréssel, hogy "a múlthoz való hozzáférés közvetettsége részben a bizonyítékok hiányosságából és elrendezéséből, részben az elméletnek a "való világról" szóló beszámolókban játszott strukturáló szerepéből következik„,

39. Az empirista történész "kóros elfajulásnak tekinti az elméletet, ami pillanatok alatt intellektuális betegséggé válhat", az empirizmus nemcsak hogy maga is (a) egy elmélet, hanem ráadásul (b) még helytelen is,

40. Az empirizmus elmélettől való érintetlensége nem annyira az elméleti alátámasztás elutasítására, hanem sokkal inkább egyfajta, a gyakorlati normákra vonatkozó konszenzusra vezethető vissza. • Ezek a normák az elmélet visszaszorítására irányulnak, egy "általánosan elfogadott, a mindennapi gyakorlati tudatosságtól eltérő, haszontalan spekulációk felhasználására vonatkozó tiltás révén".

41. Az empirizmus mint módszer nem képes elszámolni a lezárt narratívumokban található "tények" kiválasztásának, elrendezésének és hangsúlyozásának tulajdonítható jelentőséggel. Maguk a tények nem tudósíthatnak saját jelentőségükről, mintha ez eleve adott volna bennük. Ahhoz, hogy a tényeknek jelentőséget adjunk, mindig szükség van egy, a jelentőséget biztosító külső elméletre

42. Nehéz megítélni, mennyire elterjedt, ill. mennyire tudatos vagy naiv a professzionális történésznél a realizmus és empirizmus elegyítése, a történészek továbbra is úgy vélik, hogy realizmus és empirizmus kombinációjával a múlt, - ahogy tulajdonképpen, objektíve létezett - reprezentációja lehetséges. • Mindenesetre ez a fajta objektivitás eléggé előkelő helyet foglal el az "igazi" történészek értékrendjében,

43. Az objektivitás alapvető elemeit Novick így mutatja be • "A feltételezések, melyeken (az objektivizmus) nyugszik, a múlt valósága és az ehhez kapcsolódó igazság iránti elkötelezettséget tartalmazzák, tény és érték ..., de mindenek előtt történelem és fikció egyértelmű szétválasztását. A történelmi tényeket az értelmezést megelőzőnek, attól függetlennek (és nem az értelmezés termékének) tekintik ... Csak egy igazság van és az nem perspektivikus. Bármilyen mintázatok is létezzenek a történelemben, ezeket úgy találtuk, nem pedig csináltuk ... Az objektív történész szerepe a semleges, érdek nélküli bíróé, ezt soha nem szabad az ügyvédével, vagy ami még rosszabb, a propagandistáéval összekeverni. A történész következtetéseitől elvárható a bírói működésnek megfelelő kiegyensúlyozottság, elfogulatlanság ... olyan erények, mint a történészi hivatásnak a társadalmi nyomással, vagy a politikai befolyással szembeni zártsága, illetve a történész tartózkodása a részrehajlástól vagy a partizánakcióktól ... a történész elsősorban az objektív történelmi igazságnak fogad hűséget, és hivatásos kollégáinak, akikkel arra szövetkezett ... hogy tovább haladnak a kitűzött cél felé"

44. Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista • A dokumentarista módszer a történeti kutatás látszólag a szilárd tényekre támaszkodik, • A szilárd tények a múlt nyomainak/forrásainak tüzetes áttanulmányozásából származnak, s e munka célja az, hogy lehetőséget teremtsen a narratív beszámolókra, a dokumentált tények sűrű leírására, vagy arra, hogy a "történelmi feljegyzést, a hipotézisalkotás, tesztelés és magyarázat analitikus eljárásainak vessük alá”, • A történész képzeletének szerepe a feljegyzésekben óhatatlanul előforduló hiányosságok felszámolására, vagy új ismeretek feltárásával egy jelenség újszerű megvilágítására korlátozódik,

45. Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista • Továbbá, hogy a spekulatív teorizálás lehetőségét megszüntessék, az összes forrást dokumentarista módon kezelik, mintha létezne köztük egyfajta valódi hierarchia, amiben a látszólag közvetlen információt tartalmazó dokumentumok - hivatali jelentések, állami iratok, szándéknyilatkozatok, szemtanúk beszámolói – felértékelődnek, • A múlt állítólag "saját értelme" szerinti rekonstrukciója a fő megfontolás, az objektivitás a "részrehajlás" és a "szubjektív preferenciák" kizárásával a lehető legobjektívabb módon valósítandó meg ... Az objektivista referenciaalap megszilárdítását elősegítheti a "relativizmusba" való visszacsúszás miatti aggodalom, és a "kivetítés" vádjával illethető az a történész, akinek interpretációját, vagy egész interpretációs irányultságát elvetjük,

46. Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista • A további szövegek, ha egyáltalán foglalkoznak velük, "a pusztán kiegészítő (sőt, ha nem tesztelik "szilárd tények ellenében", akkor csak utalásszerű) vagy redundáns elemek szintjére süllyednek, a privilegizált, információhordozó dokumentumokhoz képest„ • Ebben a konstrukcióban az igazán fontos kérdések empirikus és levéltári kutatások révén válaszolhatók meg. Igaz ugyan, hogy ez a megközelítés nem tiltja az interpretációt (és nem huny szemet a dokumentumok korlátozott és kétségekre is okot adó volta felett), de az értelmezés szükségességét vagy a kétségeket (szemben a posztmodernnel) nem tekinti a kifejtésre és a szakadékok áthidalására kínálkozó kiváló alkalmaknak. Inkább legyőzendő és megszüntetendő problémáknak tartja ezeket, mintsem felderítendő elfogultságoknak, kiigazítandó torzításoknak és "kiegyensúlyozandó" olvasatoknak.

47. Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista • Itt húzódik a mély szakadék, az igazi történészek előfeltevései, módszerei és a "kritikai elmélet" között. Bár ez utóbbi új szempontokat hozhatna, lehetővé tenné, hogy a történész „hangnemet váltson", és "néhány szentenciózus obiter dicta-val álljon elő"; • igazi történelem és "alkalmazott elmélet" között mindenféle kapcsolatot történelmietlennek bélyegeznek: az elmélet a szakterület által megkívánt tényszerű objektivitás útjában áll.

48. Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista • A múlt állítólag "saját értelme" szerinti rekonstrukciója a fő megfontolás, az objektivitás a "részrehajlás" és a "szubjektív preferenciák" kizárásával a lehető legobjektívabb módon valósítandó meg ... Az objektivista referenciaalap megszilárdítását elősegítheti a "relativizmusba" való visszacsúszás miatti aggodalom, és a "kivetítés" vádjával illethető az a történész, akinek interpretációját, vagy egész interpretációs irányultságát elvetjük,

49. Dominick LaCapra - Az igazi történészmesterség dokumentarista • A dokumentarista megközelítés a "technicista tévhit" rabja. Azt hiszi, hogy a történelem technikai eszköztárának csak egy része (a források vizsgálata stb.) alkotja annak "lényegét". • Mintha a történetírói reprezentáció bonyolult és kérdéses episztemológiai, módszertani, ideológiai meghatározásai a "technika segítségével" megoldhatók lennének. • E tévhit - "a historiográfia bizonyos tekintetben szükségszerű állapotát veszi alapul, és gyakorlatilag kimerítő meghatározássá teszi azt”,