Mássalhangzóink története az ősmagyar korban

1. Mássalhangzóink története az ősmagyar korban

2. A msh.-k történetére is igaz: nyelvünk történetének leginkább ködbe vesző, ugyanakkor a nyelvi változásokat illetően talán leggazdagabb korszaka az ősmagyar kor. Felmerülő kérdések: 1. Keletkeztek-e új msh.-fonémák? 2. Módosult-e az egyes fonémák használati gyakorisága, fonematikus terheltsége? 3. Módosult-e ebben a korban öröklött fonémarendszerünk? 4. A jövevényszavak honosítottak-e meg új fonémákat?

3. 5. A régebbi fonémák előfordulnak-e olyan új hangtani környezetben, amelyben korábban nem? A 4. kérdésre nemleges a válasz. Az ősmagyar kor eleji fonémarendszerünkhöz képest feltűnt új fonémák valamennyien belső hangváltozás eredményei. Jórészt már az ősmagyar kor első szakaszában létrejöttek.

4. Mássalhangzóink helye a szóalakokban Az ősmagyar kor kezdetén fogalomjelölő lexémáink és azok alakjai többnyire három, négy vagy több fonémából épültek fel. E fonémák igen különféle kapcsolatokba kerülhettek egymással. 1. Szó elején (mgh. előtt) állhatott msh., de csupán egy. Msh.-torlódás nem! 2. Szó belsejében intervokális helyzetben lehetett: — egyetlen rövid msh.; — egy hosszú msh., de csak explozívák (-pp-, -tt-, -kk-); — két különböző msh. (-mp-, -nt-, -nycs’-, k). 3. Szavak, szóalakok nem végződtek msh.-ra.

5. Mássalhangzórendszer az ősmagyar kor elején Expl. Naz. Rés. Affr. Likv. Bilab. p/ m/ -- -- Labden. -- -- -- Interd. -/ -- -- Alveol. t/ n sz/ -- l, r Alvpal. s/ cs/ -- Pal. ny /j cs’/ -ly- Vel. k/ -- -- -- --

6. A rendszer tagjainak a száma kevesebb a mainál. A képzésmódok és a képzéshelyek szinte ugyanazok. Hosszú msh.-k csak az explozívák körében. Közöttük időtartambeli oppozíciók is. A mai értelemben vett zöngésségi korreláció hiányzik. A képzésmód meghatározta a zöngésséget (a zöngésség függvénye a képzésmódnak). Az explozívák zöngétlenek, a nazálisok zöngések, a szibilánsok zöngétlenek, a frikatívák zöngések, az affrikáták zöngétlenek, a likvidák zöngések.

7. Vagyis unilaterális a rendszer (az azonos képzésmódúak zöngésség szerint nem mutattak kettősséget: vagy csak zöngések, vagy csak zöngétlenek lehettek). A zöngésség szempontjából teljesen harmonikus e rendszer. [Az ősmagyar kor első szakaszától bilaterális fejlődés kezdődött el. A msh.-fonémarendszer változása a zöngés : zöngétlen oppozíciók kialakulását is jelenti.]

8. A zárhangok orális : nazális oppozíciója létezett, de szembenállásuk két lényeges jegyre vonatkozott (zöngésség és képzésmód: p :m, t : n, k : ). A msh.-k gyakorisága és szóalakbeli helye különböző lehetett. A msh.-k többsége előfordulhatott a szavak elején és belsejében egyaránt. Némelyik csak szó elején: -; mások pedig csak szó belsejében: --, -ly-. Gyakoriságuk szó elején: k > p > t > m > . Szó belsejében: l > r > j > explozívák > nazálisok.

9. Pl. fgr * säppä > ug. äppä > ősm. *äppe > ep(e); fgr. * šër3 > ug. *ërë > ősm. ërë > ere (> ér). A rendszerben csak az explozívák körében élt a rövid : hosszú szembenállás (-p- :-pp-, -t- :-tt-, -k- : -kk-). Tehát a rendszer ezáltal nem volt szabályos, nem volt harmonikus, egyenetlen, aszimmetrikus volt. E helyen változási lehetőség rejtőzött. A folyamat előtt két lehetőség: vagy kiteljesedik a mennyiségi korreláció, vagy e csonka is eltűnik. Ha eltűnnek a gemináták, létrejön az egyensúly.

10. A lexémák hangtani felépítésére jellemző, hogy egyazon szóban ugyanaz a msh. csak egyszer (egyféle helyzetben) szerepelhetett (vagy szó elején, vagy szó belsejében). Intervokális helyzetben viszont állhatott egymás mellett két különböző msh. A nyelvhasználatban ez a kombináció lehetőséget adott a kombinatorikus változásokra, a hangkörnyezet hatására. E két szomszédos msh. a beszédben egymás képzésére erőteljesen hatott. E fonetikai kapcsolatból változások sora indult ki.

11. Intervokális helyzetben sokféle msh. kombinálódhatott egymással. De: a leggyakoribb msh.-kapcsolatok az azonos képzéshelyen képzettek (homorgán) közül kerültek ki. — A kapcsolat 1. és 2. eleme lehetett azonos hang: -pp-, -tt-, -kk-. — Igen gyakori volt az azonos helyen képzett nazális és zárhang (affrikáta) kapcsolata: -mp-, -nt-, nycs’, -k-.

12. Az ugor alapnyelvből örökölt msh.-rendszer nem maradt változatlan az ősmagyar kor folyamán. Átalakult, gyarapodott is új elemekkel, némely ősiek eltűntek; az oppozíciók, korrelációk sora átrendeződött. A rendszer és az állomány változásait elsősorban hangváltozási tendenciák idézték elő. A legszámottevőbb msh.-változások az explozívák körében jelentkeztek.

13. Msh.-változások az ősmagyar korban Az explozívák körében volt jellemző egyrészt a rövid : hosszú szembenállás. Ezzel különböztek más msh.-k oppozícióitól. Másrészt a lexémák felépítésében gyakran vettek részt más msh.-kkal kapcsolódva. Különösen a nazálisokkal. (Mindezek mellett a rövidek előfordulhattak önállóan szavak elején és intervokalikus helyzetben egyaránt.) A beszédbeli hangkapcsolódásaikból (kombinatorikus) változások sora indult el.

14. 1. Zöngésülés 1.1. Az ősmagyar kor első felében az intervokális helyzetben álló nazális + zöngétlen explozíva kapcsolatából > nazális + zöngés explozíva lett: -mp-, -nt-, - k- (-nycs’-) > mb-, -nd-, -g- (-nydzs’). Pl. ugor *emp3 > ősm. > *embe (> eb); fgr. lunt3 > ősm. *lundả (> lúd); ugor * ảk3 > ősm. ảgả (> vág); ugor *mảnycs’3 > ősm. *mảnydzs’ả (> magy-ar); fgr. lonycs’ả > ősm. lonydzs’ả (> lágy).

15. E folyamat az explozívák egyéb változásait megelőzően történt. Ekkor a b, d, g, dzs’ még csupán a p, t, k, cs’ allofónja, variánsa, de nem fonéma.

16. 1.2. Később az intervokalikus helyzetben álló egyszerű explozívák is zöngésedtek: -p-, -t-, -k- (-cs’-) > -b-, -d-, -g- (-dzs’-). Pl. fgr. *rëpäč3 > ősm. *rëbäcs’3 (> ravasz); uráli * ëtë > ősm. * ëdë (> víz); uráli *kul3k3 > ősm. *kulảgả (> holló). E tendencia időben követte az előzőekben sorra vett nazális melletti zöngésülést, és megelőzte a hosszú explozívák rövidülését. Ez utóbbi zöngésülés következménye már a zöngés explozíváknak mint fonémáknak a kialakulása.

17. Hiszen ezáltal már kétféle fonetikai helyzetben is előfordultak. Sőt! Elvétve a szókezdő zöngétlen explozívák is zöngésedtek. Pl. fgr. *pal3 > ősm. *bảlả (> bal) (+ bél, bog, bőr); fgr. *tuk3 > ősm. *dug3 (> dug) (+ daru, dob, domb, dorgál). A szó eleji k- nem zöngésült g-vé.

18. 2. Rövidülés Az ősmagyar kor első szakaszában az intervokalikus helyzetű hosszú explozívák megrövidültek (egyszerűsödtek): -pp-, -tt-, -kk- > -p-, -t-, -k-. Pl. fgr. *läpp3 > ősm. * läpä (> lep); uráli *kutt3 > ősm. eleje: *kutả (> hát); fgr. *rảkk3 > ősm. *rảkả (> rak). A változás nyomán a szó belseji hosszú : rövid explozívák szembenállását felváltotta a zöngés : zöngétlen oppozíció.

19. A tendencia eredményeként nem csupán az explozívákra jellemző rövid : hosszú szembenállás tűnt el, hanem eltűntek az ősmagyar nyelvből a hosszú msh.-k is. Vagyis az ősmagyar kor első szakaszában kialakult egy egyensúly, szabályosság: csak rövid msh.-k léteztek a nyelvünkben (mindenféle képzésmódban).

20. Az explozívák zöngésülése és rövidülése az ősmagyar kor első szakaszában zajlott. Bizonyíték: Az ősmagyar kor második szakaszában átvett török jövevényszavak szó belseji explozívái már nem vettek részt e változásokban (zöngésedésben). Vagyis megmaradtak p-nek, t-nek, k-nak. Pl. kapu, koporsó, gyapot; sátor, betű, szatócs; boka, eke, iker stb.

21. 3. Spirantizálódás 3.1. Az intervokalikus (rövid -p-, -t-, -k- zöngésülésével keletkezett) -b-, -d-, -g- (az ugyancsak) zöngés spiránsoknak adta át a helyét: --, -z-, --nek. Pl. (fgr. *rëpäc’3 >) ősm. *rëbäc’3 > *rooszả(> ravasz); (uráli * ëtë >) ősm. *ëdë > *ëzë (> víz); (uráli *kul3k3 >) ősm. *kulảgả > *kulảả (> holló).

22. Intervokalikus helyzetben két nazális is spirantizálód(hat)ott: -m- > -- (szórványosan); -- > --. (az utóbbi a tendencia nyomán el is tűnt): uráli *nimë > ősm. *nëmë > *nëë (> név); uráli *ä3 > ősm. *ee > *ee (> vő).

23. 3.2. Szókezdő helyzetben az ősi zöngétlen explozívák szintén részt vettek a spirantizálódásban. p- > f-: uráli *pun3 > ősm. *funả (> fon). k- + veláris mgh. > -: fgr. *kuntả > ősm. *odả (> had). A  ekkor még csupán a k fonémának az egyik allofónja (variánsa, szavak kezdetén, mély mgh.-k előtt). Magas mgh.-k előtt szó elején a k- nem változott meg (kéz, kér, ki? kéreg stb.).

24. Az ősmagyar kor második szakaszának, a vándorlások korának török jövevényszavaiban már nem változik meg a szókezdő zöngétlen explozíva. Tehát ekkorra már lezárult ez a tendencia. Pl. kapu, kanyaró, korom, kos; kecske, kender, kép, kis; > Az ősmagyar kor 2. felére a már fonologizálódott.

25. 4. Denazalizáció Intervokalikus helyzetben a nazális + zöngétlen zárhang kapcsolatából keletkezett nazális + zöngés zárhang kombinációjában az ősmagyar kor első szakaszában további változás is történt. A msh.-kapcsolat első eleme, a nazális eltűnt, kiesett a zöngés explozíva elől. Így a továbbiakban az ősmagyar kor folyamán egyszerű rövid zöngés zárhang jelentkezett az ide tartozó lexémákban intervokalikus helyzetben.

26. [A jelenséget az 1.1. sorszám után tárgyalt példákkal vizsgálhatjuk.] (-mp-, -nt-, - k-, -nycs’- >) -mb-, -nd-, -g-, -nydzs’ > -b-, -d-, -g-, -dzs’-. Pl. (ugor *emp3 >) ősm. > *embe > *ebe (> eb); (fgr. lunt3 >) ősm. *lundả > *ludả (> lúd); (ugor * ảk3 >) ősm. *ảgả > *ảgả (> vág); (ugor *mảnycs’3 >) ősm. *mảnydzs’ả > *mảdzs’ả (>magy-ar); (fgr. *lonycs’ả >) ősm. *lonydzs’ả > *lodzs’ả (> lágy). [De bizonyos adatokban elmaradt e változás: langyos, domb.]

27. Az ősmagyar kor második szakaszában, a vándorlások korában a török nyelvekből átvett jövevényszavakon már nem ment végbe a denazalizáció, tehát ekkorra a tendencia lezárult. Pl. kender, tenger, gyöngy.

28. 5. Egyéb msh.-változások az ősmagyar korban 5.1. Palatalizáció A változás során az adott msh. képzéshelye a palatális területre tevődik át a szomszédos területről. Így lesz az egyszerű, rövid -ból j, az l-ből ly, az n-ből ny; másrészt a palatális msh.-t (j-t) is tartalmazó msh.-kapcsolatból egy harmadik = palatális msh. (összeolvadás).

29. Tendenciaszerű (a két nyílt szótagos tendencia következményeként találkozó két msh. kapcsolatában): — ősm. *ảrảảnả > *ảrảnả > várjon; *kërëënë > kërënë > kérjen. Szórványos: — *ile > *ilye > ilyen; *olả > *olyả >olyan; *olả > *olyả (> *odzs’ả > agy-); *olả > * olyả (> odzs’ả > hogy).

30. Asszociációs változások (szintén a két nyílt szótagos tendencia következményeként, az egymás mellé kerülő két msh. kölcsönösen hatott egymásra).

31. — l + j > lly: *fele ënë > *fel ënë > feljën > féllyen; — n + j > nny: *mënëënë > *mënënë > mënjën > mënnyën; — d + j > ddzs’: *ảdảảnả > *ảdảnả > ảdjản > ảddzs’on (> aggyon); — t + (?j ~) ’ > ccs’: *tảrtảái > *tảrtá > *tảrcs’á (> tarcsa). — *lảtảải > *lảtá > *lảtá > *lảt’á > *láccs’á (> *láccsá > lássa).

32. 5.2. A depalatalizáció Az adott msh. képzési helye a palatális területről a szomszédos területre tolódik el. Tendenciaszerű változás. [ugor kori: a sz’ > sz: szem, száz, szel.] — cs’ > cs: (fgr. č‘ëpp3 >) ősm. *cs’ipe > csíp; (fgr. *puč’3-r3 >) ősm. *fảcs’ảrả > facsar. — (t + (?j ~) ’ > ccs’ > c(c)s: *tảrtảái > *tảrtá >) *tảrcs’á > tarcsa (= tartsa). — (*lảtảải > *lảtá > *lảtá > *lảt’á >) *láccs’á > *láccsá (> lássa).

33. 5.3. Az affrikálódás Más képzésmódú, de azonos helyen képzett hang (j, ly) zárréshangnak (dzs’) adja át a helyét némely szavakban. Sporadikus változás. fgr. *jảlkả > >> ősm. *dzs’ảlog (> gyalog); fgr. *mol’3 > ősm. *mel’e > *medzs’e (> meggy); (*olả >) *olyả > *odzs’ả (> agy- > vagy-); (*olả >) * olyả > *odzs’ả (> ogy). (*ile >) *ilye> ídzs’ (> így); (*ulả >) *ulyả> údzs’(> úgy).

34. 5.4. A dezaffrikálódás Bizonyos affrikáta (cs) azonos képzési helyű spiránsnak (szibilánsnak, s-nek) adta át a helyét szavak sorában. Tendenciaszerű. Mivel az ősmagyar kor második szakaszában valószínűleg kialakulóban volt egy cs-ző és egy s-ező nyelvjárás, ezért némely szavakban cs > s, más szavakban s > cs változás történt — területi elkülönüléssel.

35. — cs > s: fgr. *čả3 > ősm. *čảả >*sảả (> sav ~ só); — tör. *čärig > ősm. cserigi >sereg; *tör. čảtįr ~ *čảtur > ősm. *čảtįru ~*čảturu > sátor; *tör. kiči > ősm. kicsi ~ kis. — s > cs: tör. *biši > ősm. *bišii > bölcső. tör. *dzs’imiš > ősm. dzs’imisi > dzs’imilcs (> gyümölcs).

36. 5.5. Msh.-elnémulás Az ugor alapnyelvből örökölt szó eleji - (interdentális zöngétlen réshang) minden előfordulásából eltűnt. fgr * säppä > ug. äppä > ősm. * äppe > ep(e); fgr. * šër3 > ug. *ërë > ősm. *ërë > ere (> ér).

37. A (bilabiális zöngés réshang) néhány szó elejéről szintén eltűnt az ősmagyar kor folyamán. Az eltűnéssel párhuzamosan labializálja a közvetlenül utána álló mgh.-t. Pl. fgr. *ittë > ősm. *itë > *ütë (> öt); fgr. *ë3 > ug. *ëlë > ősm. *ilë > *üle (> öl).

38. Az ősmagyar kori msh.-változások következményei nyelvünkben Válaszolhatunk a téma felvetésekor feltett kérdésekre. 1. Keletkeztek-e új msh.-fonémák? 2. Módosult-e az egyes fonémák használati gyakorisága, fonematikus terheltsége? 3. Módosult-e ebben a korban öröklött fonémarendszerünk? 4. A jövevényszavak honosítottak-e meg új fonémákat? 5. A régebbi fonémák előfordulnak-e olyan új hangtani környezetben, amelyben korábban nem?

39. 1. A sorra vett msh.-változások következményeként nagy számban (8) keletkeztek az ősmagyar korban rövid msh.-fonémák. — Zöngés explozívák: b, d, g (az utolsó, szó elején még nem fordult elő e korszakban). — Réshangok: a zöngés -z-, --;a zöngétlen f-, -. — Affrikáta: adzs’. — Új allofónként jelent meg és él az ősmagyar korban aszótestekben a t hang mellett a -’-.

40. Nem csak keletkeztek azonban msh.-fonémák az ősmagyar korban, hanem a régiek (ősiek) közül haltak is ki a változások nyomán (2). Eltűnt a rendszerből: az interdentális réshang: - és a veláris nazális: --. Utóbbi az n hang fonetikai változataként él tovább, -k és -g előtti helyzetben. Az ősmagyar kor elején eltűntek a hosszú explozívák is nyelvünkből.

41. Az ősmagyar kor második felében (elsősorban a két nyílt szótagos tendencia hatására kiesett 2., 3. szótag magánhangzója miatt) egymás mellé kerülő (l +j, n + j, d + j, t + j) msh.-k kapcsolatából intervokális helyzetben asszociációs változások következtében új hosszú msh.-k jöttek létre: -lly-, -nny-, -ddzs’-, -ccs’-, -ss-.

42. 2. A változások és a jövevényszavak átvétele következtében lényegesen módosult az egyes msh.fonémák használati gyakorisága és terheltsége. Mégpedig mind a régieké, mind a korszak folyamán keletkezett újaké. A szavak elején pl. a p ritkább használatú lett, de szavak belsejében a török jövevényszavak növelték a gyakoriságát: csepű, gyapot, gyeplő, kapu, koporsó stb.

43. A szókezdő k (veláris mgh.-k előtti) visszaszorulását ellensúlyozták a török jövevényszavak. Sőt, általuk újra mély magh.-k előtt is! Pl. kapu, kanyaró, karó, kor, kóró, kos, komló, korom stb. Magas mgh.-k előttiek: kecske, kender, kép, kis; szavak belsejében is: béka, bika, boka, eke, iker, szék stb. A t megterheltsége a török eredetű szavakkal lényegesen nőtt. Szó elején: tanú, tarló, tenger, tinó stb.; szó belsejében: bátor, betű, sátor, szatócs stb.

44. Az ősmagyar korban keletkezett zöngés explozívák megterhelését is jelentősen növelték a török jövevényszavak, többféle fonetikai helyzetben is. Pl. — b: barom, bátor, béka, bér, bika, boka, borjú stb. — d: dél, dől; idő, kender stb. — g: tengely, tenger stb.

45. A dzs’ elterjedtsége folyamatosan nőtt a bemutatott változás során, vagyis mind gyakoribbá vált. A török jövevényszavak a szó eleji elterjedtségét jelentősen növelték. Pl. tör. *dzs’ảrtả > ősm. *dzs’ortả (> gyertya); tör. *dzs’indzs’ü > ősm. *dzs’indzs’ü (> gyöngy); gyeplő, gyón, gyúr, gyümölcs, gyűrű, gyűszű stb.

46. 3. A msh.-rendszer változása az ősmagyar korban Expl. Naz. Rés. Affr. Likv. Bilab. p/b m/ -- -- Labden. f-/ -- -- Interd. (->--) -- -- Alveol. t/d n sz/-z- -- l, r Alvpal. s/ cs/ -- Pal. ny /j (cs’>--)/dzs’ -ly- Vel. k/-g- -->-/-- -- ---

47. 4. A msh.-rendszer az ősmagyar végén Expl. Naz. Rés. Affr. Likv. Bilab. p/b m/ -- -- Labden. f-/ -- -- Alveol. t/d n sz/-z- -- l r Alvpal. s/ cs/ -- Pal. ny /j /dzs’ -ly- Vel. k/-g- -/-- -- ---

48. 5. Az ősmagyar kor végi msh.-rendszer jellemzői (1) Legjelentősebb változás: a zöngétlen : zöngés szembenállás megjelenése és elterjedése. Zárhangok körében teljes: p/b, t/d, k/g. Réshangok között (2 tökéletes pár): sz/z, -/--. Fonológiailag párok, fonetikailag nem tökéletesen: f-/; cs/dzs’. (2) Fonotaktikai jellemzők: csak szó elején: f-, -; csak szó belsejében: -g-, -z-, --, -ly-.

49. (3) Allofónok: ;’. (4) Időtartam szerinti párok: cs/ccs, s/ss, dzs’/ddzs’, ly/lly, ny/nny.

50. A rendszer üres helyei, illetőleg aszimmetrikus oppozíciói a rendszer labilisságára utalnak. E helyeken a következő korszakokban változás várható. Az időtartam szerinti korreláció sem teljes. A bilaterálisság további kiteljesedése várható.