290 likes | 482 Views
DEBRECENI EGYETEM Tudományegyetemi Karok Természettudományi és Technológiai Kar Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék. Az általános társadalomföldrajz alapjai I. Prof. Dr. Süli-Zakar István ( DSc .) egyetemi tanár. 12 . tétel
E N D
DEBRECENI EGYETEM Tudományegyetemi Karok Természettudományi és Technológiai Kar Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék Az általános társadalomföldrajz alapjai I. Prof. Dr. Süli-Zakar István (DSc.) egyetemi tanár
12. tétel A falu (magányos és csoportos települések), a falvak típusai, faluföldrajz • Kovács Z. 2002:A falusi települések jellemzői, • A szórványtelepülések földrajzi jellemzői • In: Népesség- és településföldrajz • ELTE Eötvös Kiadó, Budapest pp. 203-214, pp. 215-223 • KőszegfalviGy. – Tóth J. 2001: A rurális térségek • településfejlődésének rövid áttekintése • In: Általános társadalomföldrajz I.(szerk. Tóth J.) Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. pp. 455-465 • Becsei J. 2002: A tanyarendszer jövőbeni alakulására • ható tényezők (www.matud.iif.hu) • In: Magyar Tudomány 9. pp. 1196-1213 • Mendöl T. 1963: Általános Településföldrajz Akadémiai Kiadó, Budapest
A rurális térségek településfejlődése A rurális térségek az emberi települések megjelenésének, kialakulásának „szülőhelyei”, színterei. Az ember első kezdetleges települései ezekből a térségekből származnak. • Az ókorban, a földművelés kezdetleges szakaszában már megjelentek az első állandó emberi lakóhelyek, a majdani falusi települések „ősei”. • Potamikus kultúrák: faluközösségek • Hellenizmus-Róma: katonaparasztok és rabszolgatartó nagybirtokosok (pl. Tác) • A feudalizmus települési alapformája a • falu (lakosság 90-95%-a), mg., háziipar • Az újkorban a lakosság városokba • áramlása volt a jellemző, városrobbanás • (falvak elnéptelenedése) • Fordizmus: centrum – termelés, • falusi térség = periféria – nyersanyag • (halmozottan hátrányos települések) • Posztfordizmus: centrum – irányítás • periféria – termelés • (a falvak urbanizációja, szuburbanizáció) Henry Ford (1863-1947) • Fordizmus (1920-1970-es évek közepe): • Henry Ford autógyárában az összetett munkafolyamatokat kisebb, egyszerűbb részekre bontotta, ahol minden munkás csak egy bizonyos feladatot hajtott végre. Megvalósította a futószalagra épülő sorozatgyártást, melynek eredményeként a versenytársainál alacsonyabb költséggel tudott termelni. A Ford T-modell korszakának legsikeresebb, legnagyobb darabszámban eladott típusa lett.
Falvak, falusi települések A falusi települések kialakulásában számtalan természetföldrajzi, történelmi és társadalmi tényező játszott egyidejűleg közre, éppen ezért méretük, funkcióik, és külső megjelenésük a Föld egyes térségeiben rendkívül eltérő. Falu: mindazon (1) kisebb lélekszámú települések, amelyek (2) nem rendelkeznek központi funkciókkal, (3) intézményhálózatuk fejletlen, (4) szerkezetükre laza, földszintes beépítés jellemző, (5) népsűrűségük általában nem éri el a 200 fő/km²-t és (6) infrastrukturális ill. kommunális ellátottságok a városokhoz képest elmaradott. Egyes régiókban a 21. század elején a falvak a reneszánszukat élik, bizonyos embercsoportok az elszakadást választják a zsúfolt városi tértől. Ezen falvak fejlődnek, urbanizálódnak. Azonban döntő részük funkcióját vesztve kilátástalan helyzetben van, munkahelyek nélkül vegetál, lakói lehetőség szerint városokba vándorolnak. Ez különösen igaz a képzettebb értelmiségiekre.
Falvak méretei, a népesség aránya • Méretük szerint megkülönböztetünk (a Magyarországra vonatkozó osztályozás szerint): • törpefalvak (100 fő alatt) • aprófalvak (100-500 fő) • kisfalvak (500-2000 fő) • nagyfalvak (2000-10000 fő) • óriásfalvak (10000 fő felett) csoportját – (Alföldi mezővárosok egy része) • A falusi népesség arányanagymértékben függ a földrajzi sajátosságoktól és az adott ország társadalmi – gazdasági fejlettségétől. Ma a Föld népességének valamivel kevesebb mint a fele él falvakban, de az egyes országok – s azon belül régiók – szintjén nagy eltéréseket tapasztalhatunk.
A falvak gazdasági jellege és funkció szerinti osztályozása A falvak gazdasági jellegére a legutóbbi időkig a mezőgazdaság túlsúlya volt jellemző. A falvak szolgáltattak a mezőgazdasági népesség lakó- és munkahelyéül, innen került ki a népesség élelmiszerszükséglete és a városokba települt ipar nyersanyagszükségletének egy része is. A fejlett gazdaságú országokban a falvak gyors ütemű minőségi átalakuláson mennek keresztül, s korábbi egyoldalú agrár profiljuk új (nem mezőgazdasági) funkciókkal gazdagodott. Napjainkban a fejlett államok falvainak egyik legjellegzetesebb funkciója a lakófunkció(különösen a nagyvárosok környékén). A falvak külön csoportját alkotják az ipari falvak, amelyek többnyire egyetlen ipari funkcióra szakosodtak, és általában csak egyetlen ipari üzemmel rendelkeznek, ahol a helybeliek többsége is dolgozik. Külön csoportot képeznek az ásványkincsek kitermelésre szakosodott bányászfalvak. A szolgáltató funkcióra szakosodott falvakigen sokfélék lehetnek. Nyaraló- és üdülőfalvak (pl. Balaton környéke), múzemfalvak (pl. Hollókő), zarándokfalvak (pl. Márianosztra), forgalmi jellegű falvak (határátkelők, vasúti csomópontok, logisztikai központok körül).
A falusi települések alaprajz szerinti osztályozása A falusi települések alaprajzát három lényeges alkotóelem határozza meg: Az épületek (lakó, gazdasági stb.) Az épületeket körülvevő telkek A telkek együttesét magába foglaló telektömbök, amelyek egyúttal megszabják az utcák futását is. • Alaprajzuk szerint a falvak két nagy csoportja ismert: • Szabálytalan alaprajzú falvak (halmazfalu, kétbeltelkes halmazfalu) • Szabályos alaprajzú falvak (szalagtelkes falu, orsós utcájú, útifalu, sorfalu (erdőtelkes- és láptelkes falu), sakktábla alaprajzú falu) • Átmeneti formák (pl. körfalu)
I. Szabálytalan alaprajzú falvak: Legősibb típusa a halmazfalu. Itt az alaprajz minden eleme szabálytalan elrendeződést mutat. A házak szabálytalan összevisszaságban állnak, szabálytalan alakúak a telkek és a telektömbök, így az utcák futása is. • A halmazfalu többféle módon létrejöhet: • besűrűsödés útján • kifelé terjeszkedéssel Halmazfalu alaprajza
A halmazfalvak sajátos magyar változatát képviselik, s a magyarság korábbi nomád állattartásával állnak összefüggésben a kétbeltelkes halmazfalvak. Fő elterjedési területe az Alföld északi része, a Hajdúság, Közép-Tisza-vidék (Tiszafüred), Borsodi- Mezőség (Mezőkövesd). Minden gazdának 2 telke van, egy belső (lakó) és egy külső (gazdasági), régen ólas-öv. Alaprajz szempontjából a kétbeltelkes halmazfalu utcahálózata szabálytalan halmazos-sugaras, a központból a falu széle felé tölcsérszerűen egyre szélesedő sugárutakkal „csordahajtó utak”, amelyeket szabálytalan futású körutak kötnek össze. Markáns a külső és belső övezet határán futó „körút” (török elleni védelmi sáncok).
Hajdúböszörmény településszerkezetének változása Hajdúböszörmény térképe 1782-ből (Györffy István után) Hajdúböszörmény térképe 1926-ból (Györffy István után)
Átmeneti alaprajzú falvak: A körfalu átmenetet képez a szabályos és szabálytalan alaprajzi formák között. A körfalvak esetében a házak egy kör alakú térséget vesznek körül, a belső térről rendszerint 1-2 kijárattal. Méretük változó lehet, 5-6 lakóháztól egészen a 15-20 lakóházig, sőt ennél nagyobb változatuk is ismert. Körfalu alaprajza A belső tér szerepe kettős, egyrészt legelő, másrészt éjszakára ide hajtják be az állatokat (védelem). A körfalu különösen olyan népek körében gyakori, ahol kitüntetett szerepe volt az állattartásnak és a védelmi funkciónak. A körfalu alakjánál, a házak elrendeződésénél fogva katonailag jól védhető településforma, ezért ott a leginkább elterjedt, ahol egy nép állandó védekezésre kényszerült a gyakori támadások ellen pl. az Elba és az Odera között a szláv-germán érintkezés határán. Magyarországon a Nyíregyháza környéki szlovákok által épített tanyabokrok hasonlíthatóak leginkább ehhez a településformához.
II. Szabályos alaprajzú falvak: Az előzőeknél fiatalabbak, keletkezésük során már a közlekedési helyzet is több-kevesebb szerepet játszott. Számos változatuk ismert. Szalagtelkes falvak: (a legrégebbi) keskeny, viszonylag hosszú, szalag alakú telkek a jellemzők, szabályosan egymás mellé rendeződve, egy vagy több sorban. A földesurak telepítették így a jobbágyaikat, többé-kevésbé szabályos formában. A szalagtelkes falvak több változata ismert. Többutcás szalagtelkes falu alaprajza • Orsó utcájú falu: mindig egy útvonal mentén fekszik és a telkek két oldalról fogják közre az utat, ami középen orsószerűen kitágul. A szalagtelkek futása az útra merő-leges. Az „orsó” a központi tér, amely a jószágok éjszakai szállására szolgált. A település későbbi fejlődése során rendszerint itt épült a templom, és a piac is itt kapott helyet. Orsó utcájú falu alaprajza
Útifalu: többnyire egy országút mentén jött létre, telepítés révén. Tömeges létrejöttük arra az időszakra tehető, amikor megnőtt a távolsági (országúti) szállítás szerepe (késő középkor) és a falvaknak szüksége volt arra, hogy bekapcsolódjanak a külvilággal folytatott áruforgalomba. A védelem ennél a falutípusnál is fontos szerepet játszott a település belső elrendeződésében. A házak az utcára merőlegesen futnak, végükön lőrésszerű ablakokkal, ahonnan az út forgalma folyamatosan felügyelhető, védhető. A telkek végét keresztben lezárják a gazdasági épületek (a csűr), ami várfalszerű védelmet nyújtott a kívülről érkező támadás ellen. Egyutcás útifalu: egy út két oldalán sorakoznak a házak, mellékutcák nincsenek. Létrejöttekor feltehetően valamennyi útifalu egyutcás volt, és csak a későbbi fejlődés során váltak többutcás útifaluvá. Megelőzendő, hogy a falu túl hosszúra nyúljon, a lakosság újabb utcákat alakított ki, amelyek keresztezték a meglévőt. A többutcás szalagtelkes útifalu Magyarország egyik legelterjedtebb falutípusa.
Sorfalu: a szalagtelkes falvak harmadik nagy csoportja. Hosszú keskeny szalagtelkekből áll, és annyiban különbözik az előzőektől, hogy a telkek nem valamilyen országút mentén sorakoznak, hanem egy természetföldrajzi tájelemet követnek, ami lehet pl. patak, homokfal, völgyoldal, elhagyott folyómeder stb. A falu főutcája, egyben tengelye követi a természetföldrajzi tájelem futását és csak a későbbiek során válik az országút részévé. A sorfalu fiatalabb falutípus mint az útifalu, abban az időben keletkezett, amikor a népesség már elfoglalta a kedvezőbb térszíneket (síkságok, dombvidékek), s kénytelen az erdő borította, vagy kiszárított lápok, mocsarak helyén építkezni. Két altípusa az erdőtelkes és a láptelkes falu. Sorfalu alaprajza
Erdőtelkes falu: erdős vidéken jött létre, erdőirtások helyén. Telkei szélesek, viszonylag rövidek. Erdőtelkes falu alaprajza Láptelkes falu: lecsapolt mocsarak, kiszárított lápok helyén jött létre. Telkei igen keskenyek és hosszúak. A láptelkes falvak igen gyakran féloldalasak, csak egyetlen házsorból állnak, ami az út, vagy inkább gát egyik oldalára települt. Láptelkes falu alaprajza Sakktábla alaprajzú falu: a szabályos alaprajzú falvak legfiatalabb formája. Mérnöki módon tervezték őket, az utcák futása párhuzamos és derékszögben keresztezik egymást, ezáltal a telektömbök négyzet vagy téglalap alakúak.
Aprófalvas faluhálózat Középfalvas faluhálózat Mezőváros – tanyák település kapcsolata
Egy utcás település Keresztutcás település Párhuzamos utcás település Hegyaljai település Sakktábla alaprajzú település Folyómenti település Kusza halmaztelepülés Sugaras halmaztelepülés
A falusi átalakulás tendenciái a világon I. A 20. századot az urbanizáció globális méretű kiteljesedésével (elterjedésével) és ezzel együtt a nagyvárosok dinamikus növekedésével jellemezhetjük. Az iparosodásnak, az egyre növekedő üzemméreteknek nagy hatása volt a városnövekedésre, a városfejlődés pedig a modern infrastruktúra és a magas szintű szolgáltatások terjedését is jelentette. Mindez azt sugallta, hogy a város a korszerű, a fejlődés kulcsa, a falu az elmaradott forma. Ezt a logikát egyes országok terület- és településfejlesztési politikája is magáévá tette, központilag is támogatta a városfejlődést (pl. szocialista országok). Az 1970-es évektől kezdve azután a világ fejlett államaiban a „városeufória” kezdett alábbhagyni, amiben közrejátszott a nagy-városok koncentrált környezetszennyezése, a növekvő bűnözés, a lakásállomány elégtelen színvonala valamint az egyéb negatív társadalmi jelenségek (pl. zsúfoltság, interetnikus konfliktusok).
A falusi átalakulás tendenciái a világon II. A fordi típusú kapitalizmus válságba került és a fokozatosan kialakuló posztfordi gazdaság a korábbihoz képest térben sokkal rugalmasabb, kevésbé kötődik a nagyvárosokhoz, nyersanyagfüggősége kisebb, éppen ezért telephelyét a térben könnyebben változtatja. Elindul a nagyvárosi térségek térbeli fellazulása. A szuburbanizáció után ezeket a térségeket az 1970-es évek második felétől a dezurbanizáció sújtotta. A népesség, valamint a gazdaság erőteljes térbeli dekoncentrációja megnövelte a falusi térségek jelentőségét. A városiasodás, a városi életforma gyors terjedése pedig jelentősen csökkentette a városok és falvak közötti különbségeket. A fejlett országokban csökkent a falu-város ellentét. Néhány régióban a falusi térségek gazdasági és társadalmi szempontból felértékelődtek. Az 1970-es évektől bekövetkezett fordulatot a fejlett országokban a terület- és település-fejlesztési politika átértelmezése követte és ezek az államok már tudatosan törekedtek a nagyvárosi agglomerációk fellazítására, a falusi térségek felzárkóztatására, a falvak esélyegyenlőségének a megteremtése. A 21. század elején a fejlett államokban a modern telekommunikáció és a távmunka terjedése lehetővé tette az elszakadást a zsúfolt városi tértől. Bizonyos társadalmi csoportok számára vonzó lakóhellyé váltak a nagyváros közeli rurális térségek.
Szórványtelepülések Elsősorban külső formai jegyek alapján a csoportos településekkel (falu és város) szemben megkülönböztetünk a térben magányosan elhelyezkedő egy-egy lakóházból, ill. a hozzájuk tartozó gazdasági épületekből álló ún. „szórvány”, vagy más néven magányos (magános) településeket. A magányos települések közös jellemzője a csoportos településekkel szemben, hogy esetükben a lakó- és munkahely térben nem különül el egymástól. A Szórványtelepülések típusai • városias magányos települések • falusias magányos települések • bánya és ipartelepek • vasúti őrház • gátőrház • obszervatórium • szanatórium • adótorony • magyar tanya • amerikai - ausztráliai farm, ranch
Szórványtelepülések kialakulására ható tényezők • Természeti tényezők: a szélsőséges domborzati vagy klimatikus viszonyok. A hegyvidéki, domborzatilag erősen tagolt térszín határozottan kedvez a magányos településformáknak. A nehezen művelhető, vagy szántóföldi művelésre alkalmatlan (legelő, erdő stb.) területek népességeltartó képessége jóval kisebb, mint a termékeny síksági területeké, s mindez térbeli szóródásra készteti az embert. • A magashegységekben fölfelé haladva azt tapasztaljuk, hogy a csoportos településeket egyre inkább magányos települések (erdészházak, pásztorszállások) váltják fel. A magas szélességi övezetekben a hideg éghajlat és az élelem korlátozott mennyisége gyakorta szórványokba kényszerítette a lakosságot. • Társadalmi-gazdasági tényezők: a földbirtokviszonyok és az alkalmazott földművelési módok, amelyek ugyancsak szórványtelepülések kialakulásához vezettek. Extenzív, nagy térigényű farmgazdálkodás Észak-Amerikában és Ausztráliában, ahol a földterületek mind tökéletesebb hasznosítása érdekében egymástól nagyobb távolságokra, szórványokba települtek a pionírok.
Szórványtelepülések csoportosítása kialakulási módjuk szerint • Elsődleges ősi szórvány: létrejöttét nem előzte meg csoportos település, keletkezésében elsősorban a természeti tényezők játszanak vezető szerepet. pl. Európa nyugati része, Alpok • Hézagkitöltő szórvány: a terület nagyobb hányadát előbb csoportos települések népesítik be, majd később a közöttük fennmaradó hézagokba települnek a szórványtelepülések. pl. Közép-, és Nyugat-Európa erdős területei, magyar tanya • Másodlagos szórvány: egy korábban már meglévő csoportos település felbomlik és népessége a térben szétszóródik. pl. Egyiptom – Nílus delta, gyapottermelés miatt nem előzte meg csoportos település a szórványt és kialakulása az újabb történelmi korszakokra tehető. pl. Észak- és Dél-Amerika fehér telepes gyarmatainak farmtelepülései • Elsődleges modern • szórvány:
Tanyarendszer I. A szórványtelepülések egyik típusa: egymástól távolabb elhelyezkedő lakóházak, a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel együtt. Különösen Európa nagy összefüggő mezőgazdasági területein gyakori (Pó-síkság, Germán-alföld, és a magyar Alföld). A tanyák ősibb formája a térben szabálytalanul, elszórtan helyezkedik el. Újabb keletűek és többnyire tervszerű telepítés eredményeként jöttek létre az utak mellé rendeződő, szabályos sortanyák.
Tanyarendszer II. A törökök az Alföld településhálózatát jórészt elpusztították, csak a népesebb mezővárosok (khászvárosok) élték túl a hódoltságot. A török kiűzése után a 18. század végétől alakultak ki tanyák, annak eredményeként, hogy a külterjes állattenyésztést felváltotta a szántóföldi művelés. Számuk különösen a 19. századi jobbágyfelszabadítás (földmagántulajdon) és az ármentesítések nyomán nőtt meg, amikor a határ távolabbi részei is művelés alá kerülhettek. A mezővárosokból kirajzó földművesek tanyáinak eredeti rendeltetése az volt, hogy a központi településtől távolabb eső földeken ideiglenes szállást nyújtsanak a gazdálkodók számára („tanyázni” szó). Ezek csak fokozatosan, a 19. század második felétől váltak állandó lakóhellyé. A hazai tanyák sajátos típusa a nyírségi tanyabokrok. Ezek már átmeneti jellegűek a szórvány- és a csoportos települések között. Magyarországon főként az alföldi területeken (pl. Kiskunság, Békés) jött létre kiterjedt tanyahálózat. Tanyatípusok Magyarországon: lakótanyák, kisparaszti tanyák, mezőgazdasági birtokközpontok, majorok
Halmozottan hátrányos helyzetű települések Magyarországon az 1980-as évek közepén Forrás: Süli-Zakar István, Szerk.: Németh Gábor
Magyarország térszerkezete Forrás: Süli-Zakar István, Szerk.: Németh Gábor
Összefoglalás • Településfejlődés • Falvak (definíció, méret, népesség) • Falvak gazdasági jellege és funkció szerinti osztályozása • (mezőgazdaság, ipar, szolgáltató funkció) • Falvak alaprajz szerinti osztályozása • Szabálytalan alaprajzú falvak (halmazfalu, kétbeltelkes halmazfalu) • Átmenti formák (körfalu) • Szabályos alaprajzú falvak (szalagtelekes falu, orsó utcájú falu, • útifalu, sorfalu (erdő- és láptelkes falu), sakktábla alaprajzú falu) • A falusi átalakulás tendenciái a világon • Szórványtelepülések • Tanyarendszer