SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR (TF)

1. SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR (TF) A REKREÁCIÓ ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA 3-4. óra Dr. Bartha Csaba egyetemi adjunktus Rekreáció Tanszék

2. 3-4. óra Rekreáció elméleti alapjai

3. A rekreáció fogalma, értelmezése • A rekreáció fogalma nehezen gyökerezett meg hazánkban és sajnos több, kellően át nem gondolt akcióval, kinyilatkoztatással és önérvényesítő szervezéssel jellemzően félreértelmezve, szűkítetten terjedt el. • Sokaknak nem jelent mást, mint kalandsportot, unikum-sportot.Másoknak a sportbéli "másságot", a hagyományos sportokon túli tevékenységeket jelenti. • Márpedig a rekreáció, még ha a sportrekreációra szűkítjük is, több mint a golfozás, fallabdázás, lovaglás, raftingolás. • Nem kizárólag a sportolásnak az eredménye az egészségfelfogás jól-léte, sem a cooper-i tökéletes közérzet, sem a rekreációs filozófia alaptétele, a minőségi élet, hanem csupán csak egy eszköz annak eléréséhez. (nem szabad csak a fizikai aktivitásra, sportolásra szorítani a rekreációt)

4. Az értelmezés problémái • A kiindulási elv Kis Jenő (1998) alapvetése: „A rekreáció eszmei és gyakorlati válasz-tevékenység-rendszer meghatározott társadalmi kihívásokra.” • A hazai egészségügy fölkészületlenül mind tehetetlenebbül nézte lakosságunk egészségi mutatóinak romlását, a civilizációs ártalmak teljes arzenáljának megjelenését. • Az ártalmak közül szinte éllovasként jelent meg a fizikai aktivitás csökkenése, azaz a rendszeres testmozgás hiánya, ami pedig a legkönnyebben „orvosolható” terület lehetne. • Fokozza a bajt, hogy a mozgáshiány már gyermekkorban fenyeget és következményei az összes többi rizikófaktorban is döntő súllyal fellelhetőek. • Miközben az alkoholizmus, dohányzás és kábítószer mindennapossá vált, a rekreáció divatja csak nyomokban szivárgott át a határokon „nyugatról”.

5. Tovább romlott a helyzet a testkultúrális skizofréniával a sportvilág két részre szakadásával. • Az ún. élsport, a hajdani hajtóerő már nem tölti be szerepét. A korábbi példaképekből, élsportolókból szórakoztató iparosok lettek, az ún. szabadidősport pedig fokozatosan eltávolodott a hagyományos sportágaktól. • Ezért aztán ma már (szinte) semmiféle, vagy csak mérsékelt kapcsolat mutatható ki a sikersportágak-sikersportolók, valamint a fizikai aktivitásra szoruló tömegek tevékenysége, motiváltsága között. • A szakemberek számára így vált/válik mind nyilvánvalóbbá, hogy az átlagpolgár megszokott életmódján csak átgondolt, szakmailag megalapozott szemlélet és tudatformáló rendszer változtathat.

6. Ennek azonban hihetetlen erős gátat szab, hogy a sportban elmaradt a rendszerváltás. • Így - politikai-társadalmi támogatottsága mellett is - a polgári önszerveződésen alapuló rekreáció tétován, gazdátlanul bolyong az útvesztőkben. • Nem született meg az intézményrendszer, ami épp az egyéni kezdeményezést, a kisebb közösségek, érdekvédelmi szervezetek születését, tevékenységét és támogatási rendszerét segítené. (sízők, túrázók) • A mai társadalomban sajnos élesen elválik egymástól az él-, illetve a szabadidősport, pedig mindkettőnek nagy szüksége lenne a másikra.

7. A rekreáció • A rekreáció az elfogadott nemzetközi értelmezésben a szabadidő eltöltés kultúrája. • Azon belül is a jó közérzet, a jól-érzés, a jól-lét, a minőségi élet megteremtését szolgálja, miközben a rekreálódó felüdülését, felfrissülését és szórakozását is eredményezi. • Eredeti szociológiai értelmezésében a munkavégző képesség helyreállítását, újratermelését tekintették elsődleges feladatának. • Nevezik az életminőség tanának is. • Totális értelmezésben a civilizációs fejlődés kihívásaira adott választevékenység, amit elsősorban szabadidőnkben végzünk.

8. A rekreáció • társadalmi funkciója a munkavégző képesség megteremtése, helyreállítása és növelése • egyéni motivációja a felüdülés, felfrissülés és szórakozás • eredménye pedig társadalmi méretekben és az egyén szintjén is a jól-megélt minőségi élet • Azokat az egyéni és társadalmi érdekeket kielégítő (pozitív) magatartásformákat nevezzük rekreatívnak, amelyek az ember szomatikus, pszichés és szociális közérzetének megteremtésére, a kreatív cselekvő-, és az optimális teljesítőképesség meg-, ill. újratermelésére valamint megújítására irányulnak. • A rekreatív többlet a nem szabadidős tevékenységeinkben keletkező rekreációs hatásokat jelenti. • A többlet megjelenhet jelesül éppúgy a kedvvel végzett munkában (munkahely, főzés, takarítás, fűnyírás), akárcsak a fiziológiai szükségletek kielégítésében (étkezés, fürdés).

9. A rekreáció fogalom-története • A rekreáció fogalma a modern kor terméke, jóllehet a gyökereit az őskorig visszavezethetjük. • Latin eredetű szó, ami kezdetben iskolai szünidőt jelentett [Comenius, J. A. Nagy oktatástan (1592-1670)], azaz kikapcsolódást, pihenést, „mással” foglalkozást. • Az ember, mint társadalmi lény arra ítéltetett, hogy munkájával el-, illetve fenntartsa saját magát, illetve társadalmi szereposztása szerint (vállalt) családját. • Ez a munkavégzés, mint az emberi lét lényegi eleme, végigkíséri az emberiség történelmét. Mértéke és nehézsége azonban koronként változott. • Az ősközösség vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embere mondhatni „főállásban” végezte önfenntartó tevékenységét (életben maradni), munkáját.

10. Az ősember időbeosztása • Munkavégzésre alkalmas állapotba kellett „kerülnie”. Ennek feltétele ekkor a megfelelő táplálékhoz jutás (energiapótlás) és a „megújulást” szolgáló alvás (regeneráció). • Már ekkor megjelent az igény egy kis kikapcsolódásra. A törzs jeles eseményei, a nagyvadak elejtését, majd később egy ellenséges törzs legyőzésétkövető ünnepségek, valamint az évezredeken át rendszeresen megtartott avatási próbák a sajátos időrend szerinti vallási-kultikus események az őskor emberének szórakozását, kikapcsolódását jelentették a mindennapokból.

11. A középkor emberének napirendje • Az ókor, de méginkább a középkor emberének életébe szinte világszerte beépült egy további pihenési lehetőség. • Mindeközben a munkára fordított idő (a létfenntartás társadalmi szintje) megmaradt a mintegy (fél)napi (12-14 óra) mennyiségénél.

12. A rekreáció elsősorban funkcionális fogalma (a munkavégző képesség helyreállítása) kiegészült tehát egy elsősorban motivációs hatásúval: • felfrissülés, felüdülés, szórakozás (motiváció]) mindennaposan, intervallumosan (7. nap, vásár- és ünnepnapok). • Civilizációs fejlődésünk számos előnye közül az egyik legjelentősebb az volt, hogy társadalmi méretekben megnőtt a szabadidő. • Az emberek tömegei számára egyszerre csak napi problémává vált, miként töltsék el a munkavégzés kötelme alól fölszabadult idejüket. • Az USA munkavállalóinak alig 100 év alatt éppen felére (70-ról 35 órára) csökkent a heti munkaideje. (Corbin & Lindsey, 1997)

13. Négykézlábtól a (számítógépes) széklábig

14. A fejlett világban tehát a 20. század második felére megnőtt az emberek szabadideje és vásárlóereje egyaránt. • Az lett a fő kérdés, hogy miként tudnak ezzel élni és nem visszaélni. • A civilizációs fejlődés ugyanis mindeközben számos negatív hatással károsította, rombolta az ember minőségi életét. • Ekként teljesedett ki végül is a rekreáció a minőségi élet, az igényesen megélt élet fogalmával. • Ilyen értelemben nevezzük a rekreációt az életminőség tanának is.

15. Rekreáció és az egyén • Az egyén rekreációra irányuló személyes motivációja tehát a felüdülés, felfrissülés, célja a jó közérzet, a jól-érzés, a jól-lét megteremtése. • A rekreációs tevékenység célja a pozitív hatások, a rekreációs élmény átélésével valósul meg! • A rekreáció célja: • az ember egészségének megszilárdítása, illetve szükség szerinti megújítása • a harmonikus életvitel kialakítása • az optimális szellemi és fizikai teljesítőképesség állandósítása

16. Rekreáció és társadalom, rekreáció és szakma • Társadalmi, illetve szakmai feladata a társadalmi fejlődés negatív hatásainak és a belőlük fakadó szükségletek kellő idejű felismerése, a célok megfogalmazása és a megvalósításhoz vezető út kijelölése. • A célok megvalósítását szolgáló egyéni, csoportos, illetve társadalmi feladatok, egyéni és társadalmi programokban fogalmazódnak meg.

17. A szabadidő és a leisure • A nagy gondolkodók (Arisztotelész, Platón), filozófusok évezredek, évszázadok (Locke, Kant), a szociológusok évtizedek óta igyekeznek a szabadidő fogalmát meghatározni. • Nagy egyetértés mindvégig nem alakult ki, mivel az elemzők eltérő kiindulópontja, nem egységes fogalomhasználata gyakran szül más-más eredményt.

18. A szabadidő és a leisure • 1. Társadalmi kötöttségek: • Ide elsősorban az egyénnek a másokhoz a többiekhez kapcsolódó szükségletei, kötelezettségei tartoznak. • Ebbe a csoportba az anyagi javak előállítását, a jövödelemszerzést szolgáló munka, illetve a jövőbeni munkára fölkészítő tanulás tartozik. • Ehhez soroljuk még a családi (háztartási munkák, gyereknevelés, bevásárlás, családi események) és társadalmi kötelezettségeket (igazolványok cseréje, bevallások, adózás, bejelentések, igazolások, postai és banki ügyletek) is. • Végül valamennyi közlekedés/utazás, ami nem kimondottan a rekreálódást szolgálja.

19. A szabadidő és a leisure • 2. Fiziológiai szükségletek kielégítése: • az egyén önmaga ellátását, illetve fönntartását szolgáló tevékenységek csoportja. • A biológiai idő fogalmába a pihenés (alvás, üdülés), a táplálkozás és a higiéné, testápolás (tisztálkodás, fodrász, kozmetikus, stb.), valamint az egészségüggyel kapcsolatos tevékenységeink (szűrővizsgálatok, orvosi vizit, kórházi ápolás, gyógyszertár, stb.) tartozik. • 3. Szabadidő: • Az előző kettőn kívül fönnmaradt időmennyiséget tekintjük szabadidőnek (free time, Freizeit). • A szakemberek különbséget tesznek a free time (az összes szabadon fölhasználható időkeret) és az (élmény felőli megközelítés) között.

20. A szabadidő a teljes időkeret, ami tulajdonképpen üres, csupán egy lehetőség, amit rekreációs célokra (is) szabadon fölhasználhatunk. • Ami ebből kedvünkre/ örömünkre szolgál, amit kellemesnek találunk és pozitív élményként élünk meg azt tekintjük leisure-nek.

21. Szabadidő-fogyasztási típusok • (Vitányi Iván, Richard A. Peterson) – Kovács Tamás: • 1. Passzív típus. Azok, akik szabadidejükben nem csinálnak semmit, legfeljebb kocsmába járnak, televízióznak, esetleg házimunkát végeznek. (Időfolyatók) • 2. Rekreatívak (családi). Stabil, megállapodott életvitelt folytatnak, és szabadidejüket a felüdülésre akarják fölhasználni. A típus tagjai főleg a könnyű műfajok iránt érdeklődnek. (pop, rock, aerobik, sí, tenisz, vízitúra.) (Tömeg-kultúra) • 3.Akkumulatívak (mindenevő, értelmiségi típus). Minden iránt érdeklődnek, de semmi iránt sem nagyon elkötelezetten. Nincsen valamiféle fanatikus szenvedélyük. Az életben is fölfelé törekednek, „akkumulálnak”. Elsősorban értelmiségiek, vezető állásúak tartoznak a csoportba. Divatkövetők, sznobok is tartoznak ide. (Habzsolók) • 4. Inspiratívak. Szabadidejükben magasabb kultúra iránt érdeklődnek, fontosnak tartják önmaguk fejlesztését, az értékek ápolását. Értelmiségiek, ill. más rétegekből azok, akik értelmiségi mintát követnek, viselkedésük értelmiségi jellegű. Beethowen, Mozart, búvárkodás, golf, vitorlázás. (Elit-evők)

22. Szabadidő-tudat, szabadidő-gazdálkodás • Míg a munkafolyamat (legtöbbnyire) kívülről vezérelten időkeretbe szorított (időkényszeres), megszervezett, világos értékrendek szerint működik, addig a szabadidő-eltöltésben teljesen "magunkra-hagyottak" vagyunk. • A szabadidő tehát eredendően szervezetlen, emiatt nehéz élvezetessé, jól kihasználttá tenni. • Szokásaink, értékrendünk, ismeretek, szabályok és célok, tudatosságunk a feltétele a jól-szervezett szabadidő-eltöltésnek. • Ezt azonban tanítni, alakítani kell!

23. Szabadidőtudat • A jó, „hatékony” szabadidő eltöltéshez szükség van mindenek előtt szabadidőtudatra, azaz megtervezett, tudatosított, figyelemmel átélt szabadidőre. • Ennek lépései a következők. Legyen mindenek előtt életstratégiánk. (Milyen munka, család, karriert képzelünk el magunknak? Mit szeretnénk tulajdonképpen az életben?) • Bontsuk le ezt részcélokra. Legyenek távlati, középtávú és közeli céljaink. • Ezekhez rendeljünk cselekvési terveket. • Ezek megvalósítása föltételezi, hogy vegyük számba a várható napi, heti, ünnepekhez kötött, valamint a nagyobb léptékű (szabadságos) szabadidőinket. • "Céltalan hajósnak nem kedvez a szél!" • (Montaigne)

24. Szabadidő-gazdálkodás • Miként jussunk el a szabadidő elfolyatásától, a szabadidő-herdálástól a tudatosan megélt, megtervezett, beosztott, kigazdálkodott időig. Legyen a szabadidőnek minél nagyobb része leisure. • A rekreációs tevékenység feltétele a kellő motiváció (mozgósító energia), elegendő idő és anyagiak. • Az elsődleges a beállítottság, a motiváció aminek gyökérzete a kulturális dimenzióig, szocializáltságunkig (szokások, beidegződések, értékek) nyúlik vissza. • Széchenyi István - a „legnagyobb magyar” így ír [Naplójában] e témáról: „az idővel való gazdálkodáshoz érteni többet ér, mintha akármennyire jártas is valaki az egészséggel vagy pénzzel való gazdálkodásban. Mert csak az idő visszahozhatatlan, míg a beteg vagy az anyagilag leromlott ember ismét egészséges vagy jómódú lehet. Az egészséggel való gazdálkodás azonban magasan fölötte áll a pénzzel gazdálkodásnak, mert a beteg, a nyomorék sokkal szerencsétlenebb, mint a szegény ember…”

25. Szabadidő-gazdálkodás • A fogalom egyfajta esszenciális összefoglalása: • A szabadidős tevékenység a munkahelyi, illetve társadalmi és az otthoni munkák és kötelezettségek elvégzésén túlmenően fennmaradó időben, szabadon választott, a saját örömérzet fokozása (leisure) érdekében végzett tevékenység. • Jellemzője a választás szabadsága, a fizikai, lelki és szellemi értelemben vett önkiteljesedésre, az önbecsülés növelésére és örömkeresésre való törekvés.

26. Az egészség • Sigmund Freud - a szeretetre és munkára vonatkozó tudásunk képességét emeli ki • Mahatma Gandhi – az egészség azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, szabadon mozog, jó étvágyú, feladatait normálisan ellátja, és nem kell orvoshoz fordulnia • Parsons - az egészség az egyén optimális teljesítőképességének állapota, amely azoknak a szerepeknek és feladatoknak a betöltésére teszi képessé, amelyekre szocializálódott. • A fogalom értelmezését hajdan a betegség felől közelítették. • Eszerint az egészség a betegség hiánya. (Az életműködés zavartalansága, a szervezet, illetve a szervek betegség nélküli állapota.)

27. Az egészség fogalmának értelmezése • Az egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség a teljes testi, lelki, szociális és szellemi jól-lét, jó-közérzet, a szervi és mentális jól működés, a szellemi teljesítőképesség állapota, nem csupán a betegség, illetve a testi nyomorúság hiánya. • Alapvetően az élőlények működési egyensúlyra törekvésének (homeosztázis) az eredménye. • A jó közérzetnek feltétele az emberi kapcsolataink harmóniája (társadalmi, szociális feltétel) és a természeti környezettel illeszkedésünk (ökológiai feltétel). • Ezért az egészség őrzése (egészségvédelem) közös felelősség, amelyre a társadalomnak neveléssel és példával kell felkészítenie a fiatal nemzedéket (egészségnevelés), hogy az életvitelében, életmódjában képes legyen azt tovább erősíteni, megszilárdítani (egészségfejlesztés).

28. Szükséges hangsúlyozni, a megfogalmazás korántsem értelmezhető úgy, hogy a jól-lét, jól funkcionálás, a három szint harmonikus együttműködése valamiféle problémamentes, idealizált tökéletes állapotot jelentene. • Az emberi lény egy multifaktorális (soktényezős)dinamikus önszabályozó rendszer. • Ezért lehetséges, hogy egyes területeinek „alulműködését”, mérsékelt teljesítményét képes ellensúlyozni, kompenzálni. • A testi, lelki, szellemi és szociális jól-lét, jól-működés eszerint egy eszmének, egy ideálnak tekintendő, aminek elérésére törekednünk emberi mivoltunkból fakadó szükségszerűség.

29. Az egészség tehát szilárd egyensúlyi állapot, amit a külső behatások ellenére is képesek vagyunk megőrizni. • Jelenti ugyanakkor a "rugalmasságot" is. A körülmények jelentős és/vagy tartós megváltozásához is képesek vagyunk alkalmazkodni. • Összefoglalva: addig vagyunk egészségesek, amíg (homeosztatikus) működésünk segítségével alkalmazkodni tudunk a szó teljes: testi, lelki, közösségi és szellemi értelmében.

30. Egészséges életmód • Az egészséges életmód alapelvei: • táplálkozás, a rendszeres fizikai aktivitás és pihenés • Ide tartozik még a problémamegoldó magatartás, a megfelelő stresszoldó technikák alkalmazásának képessége; az optimista életszemléletre törekvés. • Hozzá sorolható továbbá a szociális terület működésének szintje, a társas kapcsolatok (beleértve a párkapcsolatokat, a szexualitást is), valamint a környezethez alkalmazkodás, és az azzal együttműködés képessége is. • Végezetül itt kell említenünk a károsító szenvedélyek függőségek problémáját. • Jellegzetes életmód hibának tekintett az alkohol, dohányzás és drogfogyasztás a mindennapi tudatban. Hangsúlyozni kell ezért, hogy ennek megítélése a mennyiség, a mérték nélkül nem lehetséges. Valóban az, ha szenvedélybetegséggé válik, függőség alakul ki.

31. Egészséges életmód • Hippokratész – a gyógyításban nagyon fontosnak tartotta az ésszerű táplálkozást, a tornát, a friss levegőt, a nyugodt életmódot. • Az egészséges életrend (De salubri victu) c. művében gyakorlati tanácsokat adott az étkezésre, az öltözködésre és a testmozgásra vonatkozóan az életkornak és az éghajlati viszonyoknak megfelelően. • Ehhez az értelmezési körhöz tartozik különös tekintettel az egészségtudat, valamint a kívánatos szabadidőtudat és igényes szabadidő-eltöltés képessége is. • Történelmileg két jellegzetes módja alakult ki az életvitelnek, életmódnak: • aszkétikus egészség-fölfogás: Jelszavai az önkontroll, önmegtartóztatás, önuralom. Tiltásokban, kényszerben és szigorban testesül meg. • hedonista egészség-értelmezés: Jó közérzet, jól megélt mindennapok; a panaszok helyett az elégedettség; pozitív gondolkodás és életfelfogás.

32. Egészségtudat • A preventív szemléletnek, a minőségi életnek előfeltétele az egészségtudatos magatartás. • Az egészségtudat valójában azoknak a döntéseknek a sorozata, amelyek bizonyos kockázatok (rizikók) vállalásáról, avagy elkerüléséről szólnak. • Meghatározásához, kialakulásához szükséges: • az egészség fogalmának értő ismerete, fontosságának megfelelő kezelése • az egészségkultúra hétköznapinak minősülő ismeretanyaga • felelősség magamért, a személyiségem fejlődéséért, felelősség a mentálhigiénés szintemért • a preventív szemlélet tudatos alkalmazása testi (pl. fizikailag aktív életvitel), lelki (problémamegoldó magatartás, stressz-oldás) és szociális területen (kapcsolataink gondozása, ápolása) egyaránt.

33. Egészségtudat • Ebből következik, hogy ismerni kell: • védőoltások és szűrővizsgálatok elvégeztetésének idejét és rendjét • egészséges életmód összetevőinek ismerete és azok betartása • kockázati tényezők valamint a közérzetromlás szokványos tüneteinek (láz, fájdalmak, duzzanatok, látás zavar, szédülés, stb.) ismerete, azok fölismerése • a szükséges válaszlépések (lázcsillapítás, diéta, ágynyugalom; pihenés, környezetváltás, stresszoldás; orvos-, vagy mentő hívás) megtétele • tudni kell fölismerni, mikor kell orvoshoz, pszichológushoz fordulni.

34. Prevenció • Gyakran hallható, hogy a mi egészségügyünk tulajdonképpen betegségügy. • Életminőségünk, tartalmasan jól megélt életünk szempontjából pedig az lenne az egészséges, ha együttesen meg tudnánk előzni a bajt, a betegséget! • Prevención a megelőzést értjük. Az elsődleges megelőzés körébe tartozik minden olyan tevékenység, ill. gyakorlat, amely révén csökken a megbetegedések, a deformitások, az egészségkárosodás veszélye. • Napjainkban azért kap olyan nagy hangsúlyt a prevenció, mert a megbetegedési (morbiditási) , ill. a halálozási (mortalitási) statisztikákban meghatározó szerepet játszó betegségcsoportok leküzdése nem képzelhető el kizárólag a gyógyító eljárások fejlesztése révén. • A szakemberek egybehangzó véleménye szerint csak az egészséges életmód általánossá válása fordíthatná meg a jelenlegi tendenciát, javíthatna az igen kedvezőtlen egészségügyi adatokon.

35. Rehabilitáció • A rehabilitáció elsősorban az egészségügy hatókörébe értelmezett fogalomként a sérülés, (súlyos) betegség és műtét miatt csökkent munkaképesség helyreállítása megfelelő eljárásokkal. • A munkára és a mindennapi teendők ellátására való alkalmasság helyreállításában a sportok és sajátos fizikai aktivitások (gyógytestnevelés, speciális gyakorlatok) a korszerű rehabilitációs eljárások fontos testkultúrális eszközei. • Az egészségügy a fizio- és fizikoterápiás módszerek széles skáláját használja. • a pszichés betegeket, a beilleszkedési zavarokkal küzdőket is rehabilitálják. Munkaterápia, csoportterápia, a visszailleszkedést segítő rehabilitáció.

36. KÖSZÖNÖM MEGTISZTELŐ FIGYELMÜKET!