A finn nyelv rendszere és kutatása 2: 2013. tavasz

1. A finn nyelv rendszere és kutatása 2: 2013. tavasz A finn nyelv helye a világban: öröklött, szerzett/elvesztett és tipológiai tulajdonságok

2. Öröklött tulajdonságok Miből állhat egy nyelv ősi öröksége? Morfémákból és szerkezetekből. • Morfémákon belül: • alapszókból (szabad morfémák) • ősi toldalékokból, azaz ún. primér szóelemekből (kötött morfémák) (NB. A szótő is kötött morféma, de nem primér szóelem.)

3. Öröklött tulajdonságok: alapszók • Alapszók: • névmások: mi − me, ti − te, ki − ke-, ku- stb. • számnevek: három − kolme, négy − neljä stb. • határozószók: alul − alla, elöl − edessä stb. • rokonságnevek: fiú − poika, vő − vävy stb. • testrésznevek: fej − pää, kéz − käsi stb. • természettel kapcsolatos főnevek: fa − puu, hal − kala, víz − vesi stb. • életmóddal kapcsolatos főnevek: nyíl − nuoli, vaj − voi stb.

4. Öröklött tulajdonságok: alapszók • társadalommal kapcsolatos főnevek: név − nimi, had − kunta stb. • elemi igék: ad − antaa, él − elää, hall − kuulla, megy − mennä, fél − pelätä stb. • Az alapszók számát a finnben kb. 300-ra teszik; szövegbeli gyakoriságuk származékaikkal együtt kb. 85%.

5. Primér szóelemek • Primér szóelemek: • képzők: -l − - ele- (ugrál, gyakorol − hypellä, harjoitella); -m − -mA (álom, födém, öröm − elämä ’élet’, kuolema ’halál’) stb. • jelek: -i- többesjel; -ne- módjel stb. • ragok: -On, -An − -nA (névszók esetragozása); 1sg -m − -n, 2sg -d − -t (igei személyragozás) stb.

6. Öröklött tulajdonságok: szerkezetek Szerkezeten értendő: • a morfémák hangszerkezete • a morfémák alkotta szerkezetek (vagyis a kötött–kötött, szabad–kötött, szabad–szabad morfémakombinációk és felépítésük)

7. Az uráli/finnugor alapnyelv szerkezeti sajátosságai Hangszerkezeti sajátosságok pl.: • affrikáták megléte • kemény–lágy mássalhangzó-párok (pl. l–l', s–s') • zöngés zárhangok hiánya • f hiánya • szóeleji mássalhangzó-torlódás hiánya • a leggyakoribb szótagszerkezet a CVC(C)V • magánhangzó-harmónia

8. Az uráli/finnugor alapnyelv szerkezeti sajátosságai Szó- és mondatszintű szerkezeti sajátosságok pl.: • Agglutináció (< lat. agglutinare’odaragaszt’): • sok képző, jel, rag • hosszú szóalakok • gazdag ragozási paradigmák (l. pl. 14 névszóeset) • szintetikus jelleg (= egy szóalak – több morféma)

9. Az uráli/finnugor alapnyelv szerkezeti sajátosságai • Jobbszél-elv: • szuffixálás (szuffigálás) prefixálás helyett • alaptag a jobbszélen áll • csak a jobbszélen jelölődnek az NP morfoszintaktikai jegyei, azaz: nincs jelző–jelzett szó kongruencia • SOV szórend (ti. V a mondat "alaptagja")

10. Az uráli/finnugor alapnyelv szerkezeti sajátosságai • Egyéb: • tagadóige nemragozódó tagadószó helyett • nyelvtani nem hiánya • számnév után egyes szám és (alanyi funkcióban) nominativus • névszói állítmány (kopula hiánya, pl. m. Géza okos) • intranzitív birtoklásmondat (”x-nek van y-ja”)

11. Szerzett/elvesztett tulajdonságok • Az öröklött tulajdonságok megváltozásának lehetnek ”belső” és ”külső” okai. Belső okon a nyelv állandó, természetes fejlődése értendő, külsőn pedig a más nyelvekkel való érintkezésnek, azon belül is főleg a huzamos kontaktusoknak, azaz az areális kapcsolatoknak a hatása. • A hangváltozások nagy része az előbbi kategóriába tartozik. Ezeknek köszönhető pl., hogy ami az uráli vagy finnugor alapnyelvben *jäne, *päne, *säne alakban hangzott, az ma a finnben jää, pää, sää, a magyarban pedig jég, fej ~ fő, ég alakú. • A külső hatásra bekövetkezett változásokra a következő diákon látunk példákat.

12. Szerzett/elvesztett tulajdonságok: a finn nyelv areális kapcsolatai • Az indogermán nyelvekkel való kapcsolataiban a finn, ill. az ősfinn, ill. az ősfinn-lapp főleg átvevő szerepet játszott. A következő nyelvekről van szó: • ősbalti (a kontaktus kezdete: i.e. 3. évezred közepe, vége) • ősgermán (a kontaktus kezdete: i.e. 2. évezred közepe) • ősszláv (a kontaktus kezdete: i.sz. 600) • svéd (a kontaktus kezdete: i.sz. 800)

13. Az indoerópai nyelvek családfája, benne az átadó nyelvekkel • indoiráni > perzsa, hindi, urdu, cigány stb. • balti-szláv > balti (lett, litván), szláv (orosz, lengyel, szerb stb.) • itáliai > olasz, francia stb. • kelta > ír, walesi stb. • germán > északi (norvég, dán, svéd stb.), északi-tengeri (angol), déli (holland, német) • egyéb (anatóliai, albán, görög, örmény, tokhár)

14. Szerzett/elvesztett tulajdonságok: a finn nyelv areális kapcsolatai • A finn a közeli rokon nyelveivel is folyamatos kölcsönkapcsolatban állott, különösen a következőkkel (hogy miért épp ezekkel, az benne rejlik az előző óra anyagában): • lapp • inkeri • vót • E kontaktusokban a finn inkább az átadó fél volt.

15. Szerzett/elvesztett tulajdonságok a morfémák szintjén: jövevényszók • kb. 130 balti, 500 germán, több száz szláv és több ezer svéd jövevényszó (l. Lehikoinen 1994: 242–251) • balti: hammas ’fog’, meri ’tenger’, silta ’híd’, tytär ’lánya vkinek’ • germán: kansa ’nép’, kauppa ’üzlet’, kuningas ’király’, ranta ’part’, rikas ’gazdag’

16. Jövevényszók • szláv: ikkuna’ablak’, pappi ’pap’, risti ’kereszt’, tavara ’áru’ • svéd: herra ’úr’, kaupunki ’város’, lasi ’üveg’, maanantai ’hétfő’, sakset ’olló’, talli ’istálló’ • A XX. század második felében a svéd helyét az angol vette át, noha a finn–angol érintkezés nem nevezhető areálisnak: bändi ’együttes’, liftata ’autóstoppol’, meikki ’smink’, stara ’sztár’

17. Jövevényszók Mikor lehet veszteségről beszélni a szókölcsönzésnél, mikor nyereségről? Az új szavakat vagy egy régi helyett kezdik használni (pl. hammas a finnugor eredetű pii helyett; utóbbi mai jelentése:’gereblye stb. foga’), vagy egy új, korábban ismeretlen fogalom neveként veszik át (pl. risti, lasi).

18. Szerzett/elvesztett tulajdonságok a szerkezetek szintjén Talán kontaktushatással magyarázhatóak a következő hangszerkezeti változások: • affrikáták eltűnése (vö. ősgerm., ősbalti) • lágy/kemény párok eltűnése (vö. ősgerm., ősbalti) • A d svéd hatásra jelent meg a XVIII-XIX. sz.-i művelt finn köznyelvben, a t gyenge fokú párjaként.

19. Szerzett/elvesztett tulajdonságok a szerkezetek szintjén Kontaktushatással magyarázható szó- és mondatszintű szerkezeti változások: • kongruencia megjelenése az NP-ben (vö. balti, germán, szláv) • SVO szórend megjelenése (vö. svéd) • kopula megjelenése (vö. balti, germán)

20. Továbbá: • csak többes számban előforduló szók megjelenése (jauhot’liszt’, silmät’szempár’, sakset ’olló’, tanssit ’táncmulatság, bál’; vö. balti) • a partitivus megjelenése grammatikai esetfunkciókban (alanyként, tárgyként, számnév után; vö. balti) • kérdőszavas eldöntendő kérdés használata (vö. balti, szláv) • összetett igealakok megjelenése (vö. germán) • birtokos személyragozás visszaszorulása (vö. balti, germán, szláv) • az alany-NP és a birtokos-NP kitételének (majdnem) kötelezővé válása

21. Tipológiai tulajdonságok • A szóalakokban a fúziós jelleg megjelenése az agglutinációs mellett: • relatíve gyakran jut egy szóelemre több jelentés (pl. többes genitivusi -ten, indik. pres. 3sg -V) • a hangváltozások eredményeképp néha viszonylag magas a tő- és a toldalékváltozatok száma, pl. nsg vesi, essg vete-nä, insg vede-stä, psg vet-tä, inpl ves-i-stä; gpl mies-ten: mai-den: kaloj-en: pappe-in(kokous) • gyakori a tő és a toldalék fúziója (pl. psg kalaa, indik. pres. 3sg sanoo)

22. Tipológiai tulajdonságok • Az analitikus jelleg megerősödött a szintetikus rovására: • segédszókkal kifejezett grammatikai kategóriák (pl. igeidő) • kötelező alany-NP és birtokos-NP a beszélt nyelvben • birtokos névmás használata birtokos személyrag helyett a beszélt nyelvben • vagyis: egy szóalakra a korábbihoz képest kevesebb morféma jut, azaz megnő a mondat–szó arány.

23. Tipológiai tulajdonságok • Számos hangszerkezeti jellegzetesség jobban megőrződött, mint a magyarban. Ezt bizonyítják a következő finn–magyar szópárok: kala–hal, neljä–négy; rakuuna–dragonyos, ranska–francia, ill. az olyan sűrűn hallható ejtések is, mint Pudabest, kulassi, virma. • Alapvetően megőrződött a szavak szintetikus jellege (viszonylag magas az egy szóalakra jutó morfémák száma). • Megőrződött a ragozási rendszerek gazdagsága.