Esztétikai nevelés mint embernevelés

1. Esztétikai nevelés mint embernevelés

2. Zrinszky (2002) szerint, az esztétikai nevelés legtágabban mint a személyiség egészére ható „embernevelés”-re is értelmezhető. • Az esztétikai nevelés az a nevelési ág, amely alkalmassá teszi a gyermeket arra, hogy felfedezze, megőrizze és megalkossa a szépet (esztétikum) a természetben, társadalomban és a művészetekben. • Az esztétikai nevelés egyértelműen elkülönül a művészeti neveléstől, ugyanis tágabb a szférája, mivel az esztétikai értékek befogadásának teljes körére vonatkozik (természeti, társadalmi és művészeti szép).

3. A művészeti nevelés az esztétikai nevelésnek csak egy rész területe, amely kizárólag csak a művészeti értékekkel járul hozzá a személyiségfejlesztéséhez. • Az esztétikum érzéki formában megjelenő emberi lényeg, melynek elsajátítási folyamata a humanizáció feltétele. • Széleskörűen elterjedt felfogást foglalt össze a múlt század harmincas éveiben Mitrovics Gyula, amikor úgy fogalmazott, hogy „a nevelés az esztétikai szempontok irányításával vezeti el az embert leghatározottabban önmagához”, s ezzel jelentősen hozzájárul a „tiszta emberiesség eszményének a kiteljesítéséhez”.

4. Az iskolai esztétikai nevelés programjai világszerte rendelkeznek azzal az előzetes tudással, hogy az esztétikai élmények és aktivitások kedveznek a személyiségfejlődésnek. • Számos művészetpszichológiai és pedagógiai vizsgálat is alátámasztja – Robert Francès szavaival – az „esztétikai választás és személyiségváltozók” szoros, noha nem egyértelműen determinatív kapcsolatát. • Francès olyan vizsgálatokat mutatott be, amelyek meghatározott típusú (képzőművészeti és zenei) műalkotások előnyben részesítése, illetve elutasítása és bizonyos uralkodó személyiségvonások között fennálló összefüggéseket világítottak meg. A művészet aktusa... „tágítja a személyiséget, új lehetőségekkel gazdagítja, előkészít a jelenségre való tökéletes reagálásra, vagyis a magatartásra”, ezért „természeténél fogva nevelő jelentősége van”.

5. Umberto Eco az „avantgárd” irányok egyik „pedagógiai funkcióját” fedezte fel abban, hogy a „nyitott” művészet újfajta tudatosságot indíthat el, mivel „a dolgok újfajta észlelésére és összekapcsolására ösztönöz”. • Korszakalkotónak számít Schiller „Levelek az ember esztétikai neveléséről” című műve, melyben az egyes ember és az emberiség „esztétikai állapotát” mint a szabadság elnyerésének fázisát fogja fel, egyben mint a végső, morális állapothoz vezető szakaszt. • Az esztétikai nevelés elméleteiben kitüntetett helyet foglal el a katarzis Arisztotelész által megalapozott leírása. Mivel a katarzis erkölcsi feljebb jutás, eggyé válik benne az esztétikum és az etikum. • Bár az újabb művészeti irányok inkább kerülik a katarzis kiváltására törő alkotásmódot, az esztétikai nevelés és pedagógiai értékorientáció elméletét napjainkban is élénken foglalkoztatja ez a problematika.

6. Shelley azt írta, hogy a művészet a képzelet fejlesztésével javítja az erkölcsöt. • Így tudja az ember magáévá tenni „az emberi nem fájdalmait és örömeit”. A „szépségesztétikához” kötődő „hagyományos” pedagógia sem hanyagolta el a művészeteket, de • nagymértékben intellektualizálta, egyoldalúan ismerettárggyá tette; • idegenkedett a kortárs irányzatok elismerésétől, a múltbeli művészeti értékek túlzott kultuszával és igyekezett távol tartani az ifjúságot a jelen valóságától és atmoszférájától; • a műalkotások egyetlen – átpedagogizált – értelmezését fogadta el „helyesnek”; • nagyrészt perifériára szorította a felnövekvők önálló kreatív megnyilvánulásait. • az irodalom mellett alig kapott hivatalosan megbecsült helyet a zene, tánc, képzőművészet.

7. Mindez egy későbbi nézőpontról tekintve fogyatékosság, s akik így látták, azok közül kerültek ki az esztétikai nevelés megújítói. • A mai neveléstörténeti művek általában jelentősnek ítélik a reformpedagógia áramlatába besorolható ún. művészetpedagógiai irányzatot. • Németh András így méltatta ezt az irányzatot: „A századfordulóra kibontakozó első jellegzetes reformtörekvés, amely a kor életérzésében, kultúra- és világfelfogásában gyökerezett, a művészetpedagógia volt. Ez az irányzat az életfilozófiának és a korszak modern művészeti törekvéseinek szellemi atmoszféráját sugározta, s egyben azoknak sajátos pedagógiai vetületet nyújtott.”

8. A művészetpedagógiai irányzat alapeszméi túlélték a reformpedagógia korai szakaszát. • Napjainkra ugyan elhalványult az a törekvés, hogy az egész nevelést meghatározóan uralja az esztétikumból áradó harmónia, életöröm és játékosság, de nemcsak megmaradt, hanem felerősödött a gyermeki kreativitásra építő esztétikai nevelés elve. • Új helyzetet teremtett viszont az audiovizuális, majd a komputerkultúra elterjedése, melyek az esztétikai nevelés számára is erőteljes kihívást jelentenek.

9. Elsődlegességi viták • Az esztétikai nevelés mai elméletei a következő elsőbbségi kérdésekkel kerülnek szembe. • 1. Milyen céljai és eredményességi mutatói lehetnek ennek a nevelésnek, hiszen az esztétikumhoz való viszony legalább annyira függ az észlelési és az érzelmi érzékenység kiműveltségétől, mint az értelemétől? De mi az előbbre való: az a tudás és tájékozódás, melyből kifejlődik az érzékenység, vagy a szenzibilitás mint a művészetértés és alkotni tudás alapja? • 2. A művészeti befogadás és alkotás mélységesen szubjektív, az ízlésnek vannak ugyan egy-egy korban közmegegyezésen alapuló nagyon általános és bizonytalan határvonalakat kijelölő normái, de ezeken belül végtelenül változatos kiscsoportbeli és egyéni ízlésvilágok léteznek. E téren a sokféleség jogosultságát az egyébként egyirányúságot képviselő pedagógiák is elismerik. Mennyiben szabhat hát a nevelés esztétikai ízlésnormákat?

10. 3. A nevelés szempontjából további nehézség, hogy az ízlésvilágot különösen sok tényező befolyásolja, és amióta az esztétikailag értékes műalkotások élvezete „egy kisebbség merőben szubjektív időtöltésévé” vált, a tömegkultúrában eluralkodott az esztétikai igénytelenség. A hatékonyabb fellépés lehetőségeit sokan a tömegközlő eszközöknek az üzleti érdekek szinte kizárólagos uralma alóli felszabadításában látják. • 4. Az irodalomközpontúság már korábban is megnehezítette a mozgás-, zene- és képzőművészet adekvát megközelítését és határozottan a megértés akadályává vált.

11. A 20. század elején Alexander Bernát még így fogalmazott: „az esztétikai nevelésnek egyetemesnek kell lennie, a művészet minden ága, a szép minden fajtája iránt fogékonnyá kell tennünk a fiatalokat.” • Mára, a hangsúly áttevődött az esztétikum iránti fogékonyság ápolására, a kulcskompetenciák kifejlesztésére és a specifikus művészi tehetségek felkarolására.

12. Mindennapi élet és esztétikai nevelés • Két fontos – egymáshoz közel álló – nézőpontból vehetjük szemügyre ezt a kapcsolatot. • Az egyik „a művészet nélkülözhetetlensége” a mindennapi életben. • A kulturáltság minden szintjén énekelnek, táncolnak az emberek, díszítik környezetüket és önmagukat, művészi vagy annak tekintett tárgyakat helyeznek el lakásukban és egyéb élettereikben. • És ma már mindenkit elér valamilyen művészi hatótényező a rádióból, televízióból, az épületekről, az utcai plakátokról. Mindez művészetet visz mindenki életébe.

13. Az esztétikai nevelés e téren arra irányul, hogy amikor a felnövekvők aktívan túllépnek elemi szükségleteiken, bármi motiválja is erre őket, igényesen tegyék ezt. • Amikor pedig őket találják meg a művészeti produkciók, bármiért mentek is ennek elébe, például csak kikapcsolódni akartak, igényesen fogadják ezeket.

14. Az esztétikai nevelés gyakorlata folytonos igénytámasztásból és egyezkedésből áll, amit talán leginkább a nevelés „segítő” koncepciója tud kielégíteni. • Alig választható el ettől, mégis megkülönböztethető a mindennapi gyakorlatba beágyazott, hasznossági és célracionális meggondolások alá rendelt tevékenységeknek és objektivációknak esztétikai szempontokat is érvényesítő alakítására, valamint az ember természeti környezetében rejlő esztétikum észlelésére és értékelésére irányuló nevelés. • Alapvető itt a szépség kategóriája, melynek a művészetekben betöltött korábbi egyeduralkodói szerepe már megdőlt.

15. A mindennapi életben ott húzódik a választóvonal, hogy mindaz, amit létrehozunk vagy amit környezetünknek választunk, csupán gyakorlati céljainknak feleljen-e meg, vagy legyen szép is. • A szépség a hasznos dolgokat körülvevő, az azokban megjelenő kultúra. Ez a – területileg és történetileg nagy változatosságot mutató kultúra döntő mértékben a nevelés eredménye.

16. Hatásossága egyaránt múlik az esztétikum koncentrált, vagyis művészeti alakzataival való találkozásokon és azokon az esztétikai tapasztalatokon, melyeket a felnövekvők otthonukban, az iskolában és más, számukra fontos életterekben szereztek. Például arról, hogy milyen a szép erdő, a virág, a csillagos ég, a szép épület, lakás, tanterem, ruha, a szép arc és test, testmozgás, milyen a szép magyar beszéd, a szép írás, szép könyv és nem utolsósorban a szép gondolat és szép tett. • A mindennapos esztétikai tapasztalatok és a művészeti élmények mindennapossá válása teszi teljessé az esztétikai nevelést. Így valósulhat meg egyetemessége.

17. Köszönöm a Figyelmet!