Irodalom: Mátyás Cs . (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mező-gazda Kiadó, Budapest.

Irodalom: Mátyás Cs. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mező-gazda Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 48-118. oldal, 134-153. oldal Hortobágy T. – Simon T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. – Tankönyv-kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 117-263. oldal. Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 19-52. oldal.

Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól I-II. – A KöM TVH tanulmánykötetei VI., Budapest. Soó R. (1964-1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Fekete G. és munkatársai (szerk.) (1997): Magyar-országi élőhelyek. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Természettudományi Múzeum, Buda-pest. Kun A. – Molnár Zs. (szerk.) (1999): Élőhely-térképezés. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Scientia Kiadó, Budapest.

Társulástan története • Formációk felismerése – 19. század eleje • Régiók növényzeti különbségeinek felismerése – 19. század közepe/vége • Szigorúan vett növénytársulástan kezdetei – 20. század eleje • “Növénytársulástani irányzatok” – különböző iskolák • Tipológiai iskolák

Fontos társulástani fogalmak • Növényzet (növénytakaró, vegetáció) • Az ideális növénytársulás olyan növényközösség, amely • térben és időben ismétlődik, • fajkészlete hasonló, • meghatározott termőhelyi körülmények között alakul ki, • a szomszédos társulásoktól elhatárolható

Fontos társulástani fogalmak • A reális növénytársulásoknál • a határok elmosódhatnak, • a fajkészlet átmeneti jellegű lehet, • az emberi hatások nagyban átalakíthatják a természetszerű állapotot

“Szuperorganizmus koncepció” Fontosabb képviselői: Clements Zürich-Montpellier társulástani iskola Braun-Blanquet Soó Borhidi “Individualisztikus koncepció” Fontosabb képviselői: Gleason

Koncepciók ütköztetése • Biológiai kapcsolatok szerepe – abiotikus környezet szerepe • Léteznek-e egyáltalán szervezett növénytársulások? • Elválaszthatók-e a társulások éles határokkal? • Jellemezhetők-e a társulások fajösszetételük alapján?

Társulások elnevezése • jellemző növényfajok alapján, azok tudományos (latin) nevéből képezve • -etum végződés (pl. Quercetum pubescentis) • két részből álló társulásnév esete (pl. Cotino-Quercetum pubescentis)

Társulás felett: • Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion) • Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia) • Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea pubescenti-petraeae) • Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

Társulás alatt: • Altársulás (szubasszociáció) (-etosum végződés) • Fáciesz • Szinúzium • Konszociáció • Geográfiai variánsok

Társulások leírása: Diagnosztikus fajkombináció Elemei: • Domináns fajok • Karakterfajok (abszolút karakterfajok) (regionális vagy lokális karakterfajok) • Differenciális fajok (ökológiai differenciális fajok) (földrajzi differenciális fajok) • Állandó fajok

Társulások terepi felvételezése(„cönológiai felvétel készítése”) • A mintaterület nagysága: erdőkben: 20 x 20 - 40 x 40 m cserjésekben: 5 x 5 - 10 x 10 m gyepekben: 1 x 1 - 5 x 5 m de: minden esetben az igényekhez alkalmazkodni kell!

A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése I. • A fajok tömegességének, számarányának becslése • Alapfogalmak: • Borítás (gyepszint, mohaszint) • Záródás (cserje- és lombszintek) • Mérési lehetőség: • A borítás vagy záródás százalékos megadása • Úgynevezett “A-D” érték meghatározása (A-D = abundancia – dominancia) • Az értékeket szintenként becsüljük • A becslés szintenként abszolút értékben adjuk meg (nem relatív értékben)

A-D értékek meghatározása

A társulásfelvételek feldolgozása • „Egy felvétel nem felvétel” – minimum 5 • Szükséges mintaanyag összegyűjtése (saját vagy másoktól átvett) • A felvételeket rendezni kell • A következtetéseket (társulások jellemzését, leírását, összehasonlítását) a felvételek sok szempontú elemzésével, vizsgálatával kell megtenni

A társulások szerkezete: • vertikális struktúra (szintezettség) • horizontális struktúra (mozaikosság)

Fontos társulástani fogalmak Aszpektus – a társulások „képe”, megjelenése egy adott vegetációs periódusban A társulások fluktuációja (hullámzása) – a társulások jellemző fajainak arány-változásai (általában több év viszonylatában)

Fontos társulástani fogalmak Szukcesszió – a társulások fejlődése, átalakulása egymásba Pionír (kezdő, úttörő) társulások Átmeneti társulások Klimax (záró) társulások (valódi klimax, szubklimax, paraklimax állapotok)

Jellemző szukcessziós (társulásfejlődési) sorok: tavi zonáció: nyílt víz – hínaras – gyékényes – nádas – magassásos – lápi fás társulások folyóparti zonáció: pionír lágyszárú növényzet – bokorfüzes – puhafás ligeterdő – keményfás ligeterdő – síkvidéki gyertyános-kocsányos tölgyes sztyepréti zonáció: nyílt sziklafelszín – sziklahasadék-növényzet – sziklagyepek – sztyeprétek – bokorerdők – zárt molyhos tölgyesek

A társulások kialakulását meghatározó legfontosabb tényezők • klíma (klímazonális és klímaregionális társulások, extraregionális társulások) • talaj, domborzat, hidrológiai viszonyok (edafikus v. azonális társulások) • vegetációtagozódás (klímaövek – növényzeti övek)

A gyeptársulások helye a magyarországi vegetációban „támogatott” gyeptársulások legszárazabb gyeptársulások üde gyeptársulások antropogén eredetű gyepek legnedvesebb gyeptársulások természetes gyepek

Irodalom: Mátyás Cs . (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mező-gazda Kiadó, Budapest.