Településközi kapcsolatok, agglomerációk

1. Településközi kapcsolatok, agglomerációk Somlyódyné Pfeil Edit Genfi Egyetem Európai Tanulmányok Intézete–MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete Fórum Pécs, 2012. június 21.

2. A Svájci Konföderáció kormányzási szintjei Svájc három kormányzási szintbe tagolódik • Föderális kormányzat • 26 szuverén kanton, amelyek felhatalmazottak az önkormányzati autonómia fokáról dönteni • 2880 helyi önkormányzat, amelyek báziselemét alkotják a föderális államnak

3. Svájc városszerkezete • Svájc kis-, közepes és kevéssé nagy városokkal rendelkezik • Agglomerációi átnyúlnak a kantonális és államhatárokon • A vidéki térségekben a város és a vidék összemosódott, szuburbán és periurbán területek jöttek létre • A legnagyobb városok, Zürich, Basel és Genf agglemerációi nem mérhetők az európai metropolisz térségekhez • „Svájc területrendezési alapvonalai” (1996): • a városok teljesítőképes összekapcsolódása biztosítandó Svájc teljes területén a köz- és magánszemélyek közlekedésén és a teherforgalmon keresztül, továbbá a telekommunikáció garantálja a hozzáférést a városi funkciók átfogó kínálatához • A közepes- és kisvárosok a nagyvárosi centrumokkal hálózatba szerveződve fejlődési impulzusokat tudnak fogadni • A hálózatosodás együttműködést jelent, valamint a hasznok és terhek kiegyenlítését a városok között, a különböző területi érdekeknek alárendelten • A városok a gazdasági fejlődés motorjainak tekintendők.

4. A városi területek definíciója (1997) A városi területek fajtái: • Városok, melyek nem tartoznak agglomerációkhoz – községek legkevesebb tízezer lakossal. • Agglomerációk – több község egybefüggő területe legkevesebb 20 ezer lakossal • A nem a magterülethez tartozó önkormányzat az agglomerációhoz tartozik, ha építészetileg egybeépült, kombinált lakos/munkahely sűrűség fennáll, a népességének növekedése az elmúlt 10 év svájci átlaga fölött van stb. Svájc hálózatos városrendszere: • Nemzetközi jelentőségű agglomeráció: Genf és Basel • Nemzeti jelentőségű agglomeráció: Lausanne, Bern, Luzern, St. Gallen, Winterthur-Zürich, Lugano • Regionális jelentőségű középvárosi agglomerációk • Regionális jelentőségű kisvárosi agglomerációk

5. Svájc agglomerációs politikája • 2001 agglomerációs politika meghirdetése: Svájc legjelentősebb városait hálózatos együttműködésbe kell szervezni ahhoz, hogy attraktívakká váljanak a nemzetközi gazdaság számára • Ennek módja az európai városhálózat szerves részévé válás elsősorban Zürich, Genf és Basel helyzetbe hozásával • Svájc városhálózatának az államhatáron átnyúlóan kell hálózatosodnia és az európai városhálózat integrált részévé kívánatos válnia→ Genf és Basel • A 26-ból 15 határkanton, a 6 legnagyobb agglomeráció határon átnyúló.

6. Svájc agglomerációs politikája • Fő iránya: a föderatív államberendezkedésből adódó vertikális együttműködés és a horizontális kooperáció erősítése • Eszköze: az agglomerációk közlekedésének fejlesztése az (államszövetség), majd arra építve államilag támogatott innovatív modellprojektek elindítása az agglomerációk fejlesztésére → együttműködések alulról építkezése és közös projektek megvalósítása. • Eredménye: tíz kiválasztott agglomerációs együttműködési intézmény (Zürich, Bern, Delémont, Luzern, Lausanne, Aarua-Oltenés és Zofingen, St. Gallen stb.) elfogadta új fejlesztési stratégiáját és egy közös jövőkép mentén el kezdett dolgozni a településhatárok feloldásán. → az együttműködések intézményi kereteinek megtalálása nem egyszerűen közigazgatási szervezeti kérdés, sokkal inkább a fejlesztéspolitikának és a várospolitikának a része.

7. A Baseli agglomeráció • Cél: a többszintű kormányzás megvalósítása, ami Svájc tekintetében speciális, mert a föderatív struktúrához kapcsolódik • Horizontálisan együttműködnek az önkormányzatok, vertikálisan pedig a szövetségi, a kantonális szint és az agglomeráció kooperál egymással • A kooperáció két erős mozgatórugója: • az Infrastrukturális Alap, amely 2008 óta föderális szintről biztosítja a különféle közlekedési és települési fejlesztési projektek társfinanszírozását • az ún. Agglomerációs program, amely egy stratégiai tervezési eszköz • Az agglomerációt átfogó módon intézményesítő politikai szervet nem találunk • Az agglomerációs program végrehajtására rendelt hivatal (GeschäftsstelleAgglomerationsprogrammBasel) jogosult képviselni az agglomerációt a szövetségi szervekkel szemben

8. A Genfi agglomeráció • Genf kantonban nagyon szűk az önkormányzatok kompetenciája,, ezért a kanton integrálja és teljes jogkörben képviseli őket a Genfi agglomerációt érintő együttműködésekben → ebben a kantonban az önkormányzatok nem jelennek meg partnerként az agglomeráció szintjén • Genf kanton ebből eredő szakfeladatait és koordinációs teendőit a Genf Állam Külügyekért Felelős Hivatala látja el • Az agglomeráció csúcsszerveként egy közös tanács felállítása, melyben Svájc és Franciaország egyaránt képviseltetné magát, az 1970-es évek óta máig nem tudott megvalósulni • Ahelyi közösségek definiálják az együttműködés területeit és törekednek arra, hogy közös életteret építsenek föl → a vitás kérdések rendezésére létesítettek egy közös platformot, amelyet a politikai határok nem érintenek (bizalmi viszony)

9. A politikai önkormányzatok egyesítésének folyamata • Svájc az önkormányzatok által hordozott identitás és a hatékonyság elve közötti küzdelemmel jellemezhető • Fragmentáltönkormányzati rendszert birtokol, minthogy a községek átlagos népességszáma 2000-ben 2333 fő volt • Az önkormányzatok működésének hatékonnyá tétele kétféle eszköz alkalmazásával valósul meg Svájcban, egyfelől az önkormányzatok hagyományosnak tekinthető együttműködésével, társulásával, másfelől mind gyakrabban az önkormányzatok egyesítésén keresztül • Svájc kantonjai különböző mértékben éltek a községfúzió eszközével, lévén kantonális hatáskörbe tartozó ügyről van szó. • Fribourg kanton csökkentette legnagyobb mértékben, mintegy 120-szal helyi önkormányzati egységeinek számát • Asvájci jog szerint a községi önállóság elvesztése az érintett önkormányzatok egyetértését feltételezi – direkt demokrácia kontrollja • Következtetés: fúzió helyett sokkal inkább a községközi együttműködések ösztönzésére, valamint a hatalom optimális megosztására (lásd föderalizmus) van szükség

10. Önkormányzatközi együttműködés Hátránya: • ad hoc lokális szervezetek, amelyekben a közszolgáltatások közös megszervezésének égisze alatt elvész a direkt demokrácia lényege • plusz költségeket indukál a tájékoztatást és a döntéshozási eljárást érintően. • egy kvázi negyedik szintet eredményez a föderális államszerkezetben, mégpedig a község és kanton között. Bern kanton alkotmánya és községi törvénye (részletes szabályozás) – az önkormányzatok státusza, autonómiája kantononként változik. Fő szabály - a községek együttműködése az önkéntesség alapelvén épül fel.

11. Önkormányzatközi együttműködés • Aközségek mind községi, mind pedig regionális feladatok együttes teljesítésére társulhatnak → régiókéntés agglomerációként működnek együtt • a jogalkotó a kooperáció területi keretét megszabja, amit „Gesamtperimeter”, azaz teljes kerület elnevezéssel illet • A községek együttműködési szerződést kötelesek kötni (meg kell nevezni a tagokat, az együttműködés területeit, valamint a létrehozandó szervezet alapvonalait, beleértve a bevitt eszközöket). • aszerződés érvényességéhez azt a kanton kormányzó tanácsának tudomására kell hozni. • A „kvázi kötelező társulás” is megjelenik: ha községi és regionális feladatok teljesítése költségtakarékosabb vagy hatékonyabb és a köz érdekében áll, a kanton az általa folyósítandó pénzügyi támogatást a községek együttműködésétől teheti függővé.

12. Önkormányzatközi együttműködés Az önkormányzatközi együttműködés formái lehetnek: • községszövetség (Gemeindeverband) • szerződéses viszony (Vertragsverhältnis) • közjogi vállalat (intézmény) • magánjogi jogi személy. • A községszövetség átveszi a ráruházott feladatok körében a hozzá tartozó községek jogait és kötelezettségeit. • A ráruházott feladatokért díjakat és hozzájárulásokat vethetnek ki, azonban adót nem vethetnek ki. • A községszövetség megalakításáról, illetve az ahhoz történő csatlakozásról a választójogosultak döntenek. • A szövetség legfőbb szerve a végrehajtó testület és a választójogosultjai a községeknek, vagy pedig egy szövetségi parlament. • Szabályozza a képviseletet, továbbá a képviselőit instruálhatják, sőt kötelező utasításokat is adhatnak nekik.

13. Regionális konferenciák • Intézményesítésük: Bern kanton községi törvénye, 2007 • Céljuk a résztvevő önkormányzatok eredményes feladatellátása. • E szervek a kanton és a községek által egyaránt átruházott feladatokat teljesítenek, határozataik kötelező erővel bírnak. • Kompetenciájuk keretei között autonómiát élveznek. Erős legitimációval rendelkező szervről van szó - létesítésükről a községnek és választójogosultaknak egyaránt dönteniük kell. • A kormányzó tanács feladata, hogy kiírja a regionális népszavazást a regionális konferencia megalapításáról, ha azt több község kéri. • A konferencia mindenkori területét – az érintett községek meghallgatása után – a Kormányzó tanács rendeletben állapítja meg. • Kötelező együttműködés - a kijelölt terület összes önkormányzatát átfogja a regionális konferencia, azonban ismeri a törvény a kettős tagság intézményét is. • Példa: RegionalkonferenzBernMittelland(96 község, közös projektek)

14. Regionális konferenciák A regionális konferenciák kötelező feladatai • regionális stratégiai, közlekedési és településtervezés, illetve azok kölcsönös egyeztetése (Richtplan – a területi fejlődés stratégiai irányításának központi eszköze) • regionális kultúra támogatás • a regionális politikát meghatározó törvényalkotás által meghatározott regionális feladatok teljesítése • az energiatanácsadás • törvény útját további kötelező feladatok ruházhatók a regionális konferenciákra. A konferenciák szervei: • a szavazásra jogosultak • a községek • a regionális gyűlés • az ügyvezetés • a hivatal • a kontrollszerv • a bizottságok, feltéve, hogy döntési jogosultsággal rendelkeznek. A Kormányzó tanács bocsátja ki rendelet formájában a konferencia szervezeti szabályrendeletét (szavazatarányok).

15. Kötelező együttműködés • Ha a hatékony és gazdaságos feladatellátás megköveteli, a Kormányzótanács valamely régióba vagy agglomerációba tartozó önkormányzatoknak határidőt szabhat egy együttműködési szerződés kidolgozására. • Amennyiben a határidő eredménytelenül telik el és a szerződést az érintettek nem terjesztik elő, a Nagy Tanács törvénnyel vagy határozattal együttműködésre kötelezheti az önkormányzatokat. • ANagy Tanács határozza meg az együttműködésben résztvevő helyhatóságokat (teljes kerület), az együttműködés konkrét területeit, annak jogi formáját, a szervezet fő jellemvonásait, továbbá a befektetett eszközök fajtáit és mértékét.

16. Következtetések • Az állami szerepvállalás döntő a város-, illetve önkormányzati rendszer fejlesztésében • A többszintű kormányzás vertikális és horizontális ága egyaránt fontos az eredményesség elérésében • A városhálózat fejlesztésének hatékony eszköze a határokon átnyúló együttműködések révén létesített regionális, illetve metropolisz térség • A tervezés eszközének érdemi alkalmazása a lelke a mindenfajta területi együttműködésnek. • A kooperáció bizalmi viszonyt feltételez, amelynek létrejötte hosszú út eredménye.

17. Köszönöm a figyelmet!Somlyody.edit@sze.hu