Download
1 / 27
270 likes | 443 Views
Helyi Esélyegyenlőségi Program. A HEP átfogó célja. Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata az Esélyegyenlőségi Program elfogadásával érvényesíteni kívánja: az egyenlő bánásmód, és az esélyegyenlőség biztosításának követelményét, a közszolgáltatásokhoz történő egyenlő hozzáférés elvét,
E N D
A HEP átfogó célja Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata az Esélyegyenlőségi Program elfogadásával érvényesíteni kívánja: • az egyenlő bánásmód, és az esélyegyenlőség biztosításának követelményét, • a közszolgáltatásokhoz történő egyenlő hozzáférés elvét, • a diszkriminációmentességet, • szegregációmentességet, • a foglalkoztatás, a szociális biztonság, az egészségügy, az oktatás és a lakhatás területén a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket. A köznevelési intézményeket – az óvoda kivételével – érintő intézkedések érdekében együttműködik az intézményfenntartó központ területi szerveivel (tankerülettel).
A mélyszegénységben élők és a romák helyzete, esélyegyenlősége A mélyszegénység kérdése kiemelt helyen áll a hazai és európai problémák rangsorában. Ebbe a körbe tartozhatnak a tartós munkanélküliek, az alacsony iskolázottságúak, a roma népesség, a nagycsaládosok gyermekei, a hajléktalanok, az egyedülálló öregek, az intézményi nevelésből kikerülő 18 éven felüli fiatalok és a szenvedélybetegek. Közös jellemzőjük, hogy a fennálló gazdasági-társadalmi körülmények között nem képesek alapvető szükségleteik kielégítésére, illetve önerejükből a meglévő képességeiket sem tudják fejleszteni. Ma Magyarország egyik legsúlyosabb gondja a szegénységben élők, közöttük a roma népesség helyzetének fokozatos romlása. Ennek következménye a leszakadás, a tanuláshoz, mind a foglalkoztatáshoz, mind az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés akadályoztatottsága területén, valamint a hátrányos helyzetű térségekben és a települések perifériáján növekvő és újonnan kialakuló rossz lakhatási körülményeket nyújtó szegregátumok kialakulása.
Békéscsaba Megyei Jogú Városban a lakások és a helyiségek bérletére vonatkozó szabályokat Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének 26/2011. (X. 24.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: lakásrendelet) szabályozza. A lakásrendelet 3. §-a alapjánBékéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata a lakásokat: • szociális helyzet alapján, • átmeneti lakásként, • ifjúsági garzonként, • költségelvű bérlakásként, • szolgálati lakásként, vagy • bérlőkijelölési jog alapján adja bérbe.
A gyermekek helyzete, esélyegyenlősége, gyermekszegénység
A Magyar Országgyűlés 1991. évi LXIV. törvényében kihirdette a Gyermekek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt, majd elfogadta a 47/2007. (V. 31.) sz. határozatával a „Legyen Jobb a Gyermekeknek 2007-2032” Nemzeti Stratégiát. A dokumentum fő célja volt, hogy csökkentse a gyermekek és családjaik nélkülözését, javítsa a gyermekek fejlődési esélyeit. Ez minden gyermekre kiterjed, de azokra a gyermekekre kell a hangsúlyt helyezni, akiknek érdekei a legjobban sérülnek. A Stratégia megfogalmazza, hogy a szegénység elleni küzdelem leghatékonyabb módja a gyermekszegénység kialakulásának megelőzése. Fontos, hogy a gyermekek a lakóhelyüktől függetlenül hozzájussanak a szolgáltatásokhoz. A cél elérése érdekében fejleszteni kell a gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatásokat és szakellátásokat, valamint a képességek kibontakoztatását. A Stratégia sikerének feltétele, hogy minden helyi közösség felismerje ennek életbevágó fontosságát.
A helyi ellátórendszer különféle támogatásokkal és szolgáltatásokkal segíti a családokat a gyermekek nevelésében és megfelelő támogatások, szolgáltatások nyújtásával védelmet biztosít számukra. A helyi rendszer további jellemzője, hogy a veszélyeztetettség megelőzését szolgálja. A megelőző tevékenység a köznevelési, egészségügyi, szociális, közművelődési és sport intézményhálózaton keresztül (esetenként civil szervezetek bekapcsolódásával) valósul meg, és az egyes ágazatok együttműködésén alapul. Békéscsaba Megyei Jogú Városban a gyermekvédelmi alapellátások kiépültek, a preventívgyermekvédelem minden gyermekekkel foglalkozó intézményben, szakmai programban jelen van. Magyarországon 2005-ben 2,2 millió 20 éven aluli eltartott gyermek élt. A gyermekes családok a többieknél szegényebbek. Az összlakosságból 12 százalék, a gyerekek közül 19 százalék, 420 ezer gyerek élt egy széles körben elfogadott szegénységi küszöb alatt
Az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) 76/207/EGK a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló irányelvének 1. cikke megfogalmazza, hogy a tagállamokban a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elve érvényesüljön az előmenetelt is magában foglaló munkavállalás, szakképzés, munkafeltételek, valamint – a (2) bekezdésben említett feltételek esetén – a szociális biztonság tekintetében. A továbbiakban az „egyenlő bánásmód elve” kifejezés jelöli ezt az elvet. Az egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság terén történő fokozatos megvalósítása céljából a Tanács a Bizottság javaslata alapján ezen elv tartalmát, hatályát és alkalmazási módjait meghatározó rendelkezéseket fogad el. A 2. cikke alapjánakövetkező rendelkezések alkalmazásában az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmiféle nemi megkülönböztetés nem alkalmazható sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással.
Az ENSZ meghatározása szerint: "A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a házasságon belüli nemi erőszakot [...]"[1] [1] Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, (1993) A nők elleni erőszak a nők elleni diszkrimináció legszélsőségesebb formája, ám csak egy azok közül. A nők alacsony részvétele a politikai életben (a magyar parlamenti képviselők megközelítőleg 8 százaléka nő), a tanulástól és a választójogok gyakorlásától való eltiltás, tiltása (hazánkban a nők 1945 óta szavazhatnak vagyoni helyzetüktől függetlenül), a munkahelyi "üvegplafon", amely egy bizonyos ponton túl nem engedi a női alkalmazottak előléptetését, a nők férfiakhoz viszonyított alacsonyabb bérezése néhány más kiemelkedő példája a nők tágabb társadalomban megélt hátrányos megkülönböztetésének.
Amíg az állami intézmények nem garantálják a nők családon belüli fizikai biztonságát, és ez nők százezreinek halálához vezet szerte a világon, addig a nők elleni diszkrimináció széles skáláján a családon belüli erőszakot kiemelt helyen kell kezelnünk. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők ellen elkövetett bűncselekmények között egyértelműen a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a családban, az otthon falai mögött folyó erőszak a privát szféra sérthetetlenségénél fogva gyakran láthatatlan, ami az áldozat számára jelentősen megnehezíti a segítségkérést, a környezet számára pedig a segítségnyújtást.
Az ENSZ először 1991-ben rendezte meg az Idősek Világnapját, azóta minden év október 1-jén megemlékezünk a Föld mintegy hatszázmillió lakosáról. 1999-ben hasonló elnevezésű éves rendezvénysorozatot tartottak. A rendezvénysorozat célja, hogy középpontba helyezze a méltóságteljes öregkort, valamint az időseket visszaintegrálja a gazdaságba. Európában az aktív munkaerő csökkenése miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap az idősek foglalkoztatása, ezzel is pótolva a munkaerőhiányt, valamint segítve a teljes értékű élet fenntartását. A népszámlálási adatok szerint ma Magyarországon minden ötödik ember időskorúnak számít, vagyis már betöltötte a hatvanadik életévét. Az idősödő magyar társadalom új kihívásokat teremt a szociális ellátás és a foglalkoztatás területén is.
A társadalom idősödése már ma is zajló, megállíthatatlan folyamat. Évente az európai társadalmakban az idősödés átlagos mértéke 2-3 hónapot tesz ki - ennyivel nő évente átlagosan a várható élettartam - ami annak a következménye, hogy egyre többen egyre hosszabb ideig élnek, miközben az alacsony termékenységi ráták miatt az újonnan belépő korosztályok egyre kevesebben vannak. Ennek egyes negatív mellékhatásai, káros következményei azonban mérsékelhetők. Ehhez viszont alapvető szemléletváltásra van szükséges.
Az időskorú népesség főbb jellemzői száma, aránya, jövedelmi helyzete, demográfiai trendek
Hazánk az öregedő társadalmak közé sorolható. Ennek hátterében az időskorúak számának és számarányának növekedése áll, ami egyrészt a születések számának csökkenésével, másrészt a várható élettartam növekedésével magyarázható. Bár hazánk demográfiai állapotjellemzői igen kedvezőtlenek, nem tartozunk a kirívóan öreg korösszetételű országok közé.
Napjainkban, egész Európában valódi forradalmat élünk meg: a hosszú élettartam forradalmát. Pl.: Franciaországban a várható élettartam minden évben három hónappal nő. Ma már a 80 évet is meghaladja. Ez mindenki számára egyéni lehetőséget és az egész társadalom számára - kulturális, szellemi, lelki - gazdagodást, fejlődést jelent. Ezen túl ugyanazon családban négy, sőt öt generáció élhet együtt. Azonban a hosszú élettartam egyúttal kollektív kihívást is jelent az országok, a gondozási rendszerek számára és a nemzeti szolidaritás (kölcsönös és egyetemleges felelősségvállalás) egésze szempontjából is. Előre gondoskodni kell arról, hogy történelmünk során példa nélkül állóan jelentős orvosi-egészségügyi és szociális ellátórendszeri kapacitás álljon rendelkezésre a magas korhoz kötődő dependencia állapotában lévő személyek ellátására. Az idős korosztály aránynövekedésében is van egy belső strukturálódás. Ez az átlagéletkor növekedése miatt van, nő a nagyon idősek aránya.
Magyarország Alaptörvényének XIX. cikke értelmében Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. A fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának átalakítása érdekében az Országgyűlés – összhangban az Alaptörvénnyel és a nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival megalkotta a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt, amely kimondja, hogy „A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni.
