Theodor Wiesengrund-Adorno

1. Theodor Wiesengrund-Adorno • A Frankfurti Iskola első generációjának kiemelkedő egyénisége. • Filozófiát, szociológiát, pszichológiát, zenetudományt, illetve egy ideig komponálást is tanult. • Irodalom- és zenetudományi kritikákat, tanulmányokat írt, pl. Az új zene filozófiája c. fontos munkát. • Amerikában részt vett részben az Intézethez kapcsolódó kutatásokban: a rádió hatása tömegkultúrában, a tekintélyelvű személyiség.

3. A felvilágosodás dialektikája • A Frankfurti Iskola egyik, ha nem a fő művének tartott A felvilágosodás dialektikája c. munkát Max Horkheimerral közösen írta 1941 és 1944 között, és Philosophische Fragmente címen kis példányszámban kiadták a New York Institute of Social Research-ban. A végleges változat 1947-ben az amszterdami Querido Verlagnál jelent meg. (Részletesebben a következő órán.)

4. A felvilágosodás dialektikája • A kultúripar c. tanulmány A felvilágosodás dialektikája című könyv egyik fejezete. A tanulmány alcíme: „A felvilágosodás mint a tömegek becsapása” • A mű először belső kiadványként, Filozófiai töredékek címmel jelent meg 1944-ben, nyomtatásban a fenti címen 1947-ben Amszterdamban. • A művet eredetileg Horkheimer és Adorno közösen akarták írni. Egyes fejezetek valóban így is készültek, de nem mindegyik. A kultúriparról szólót Adorno írta.

5. A kultúripar Elit kultúra (udvar) vs. népi kultúra:  szórakoztatás képlékeny (szájról szájra terjed) Elit kultúra (avantgárd) vs. tömegkultúra  Szórakoztató iparprofitorientált  tömeggyártás Szabványosítás, sematizálás, sorozatgyártás

6. Tömegkultúra • Értékteremtés helyett a divathullámok meglovaglása lett a cél. profitorientált gondolkodás • Fogyasztói társadalom kialakulása  modernizmus, rohanó életvitel tömegtermelés igénye megjelenik a kultúrában is • A társadalom a „totális tőkehatalomnak” köszönhetően alávetett szerepbe kényszeríti az individuumot. elidegenedés elmélet MARX • Monopóliumok irányítják

7. Ipari forradalom  szabványosítás • A tömeggyártás előfeltétele elhitetni az emberekkel azt, hogy igényeik azonosak. Felejtsenek el egyéniségek lenni, és fogadják el a mindenki számára általános megoldást jelentő szabványosított kultúrtermékeket. • A szabványok előállítói a fogyasztói szükségletek gyors kielégítésével próbálják igazolni az unalmas egyhangúságot. Ezért a fogyasztók ezt el is fogadják szelekció és ellenállás nélkül. • A gazdaságilag erős társadalmi csoportok uralják a kultúrát.

8. Sztár gyár • A tehetségek felfedezése is a gépezet része, hiszen a sorozatgyártást csak folyamatos utánpótlással lehet garantálni. • A művészeket klisékkel teli szerepekbe kényszeríti a média.  a szelekció alapja ki illik a szerepbe • A kultúra monopóliumai a mindenkori társadalmi gazdasági elitek kezében vannak, függő helyzetben.  a pénz mozgatja őket és nem a művészi értékek megalkotása • (Lásd: Marx tőke és termelőeszközök elmélete!) • A klasszikus (zene) magas kultúra és zsenialitás viszonya. Zseni nélkül nincs katarzis! • A tömegkultúrában nem kellenek zsenik csak „jó munkás emberek”. Nincs katarzis, csak irányított, előre bekalkulált érzelmi reakciók!

9. Lehet a média kultúra? • Adorno felismerte a média konvergencia jelenségét már 1944-ben! • hogy a médiumok egyetlen rendszert alkotnak, hatással vannak egymásra, üzenetük hasonlóvá válik, összekapcsolódik. • A személyiség, az egyén elnyomás alá kerül a hierarchikus rendszerek által. • A technikai szabványok determinizmusa átjárja a tömegkultúra világát. • pl: A televíziók olyan képarányban sugároznak, amilyen készülékeket a piac gyárt.

10. A kultúra mint üzlet • Célcsoportok szegmentációja a médiában • A fogyasztók célcsoportok szerinti osztályozása is a piaci viszonyoknak megfelelő kultúra előállítását szolgálja. Az egyéneket statisztikai alanyokként kezelik. • Propaganda eszközök a médiában

11. A hamis verseny • Az emberek igénylik a különbségek látszatát, szeretik azt hinni, hogy van választási lehetőségük. • A konkurencia verseny látszatát keltő események mögött a legtöbb esetben háttér-megállapodások bújnak meg. • Mert a versenyköltséges a piacon magasak, a megegyezések csökkentik a költségeket és a kockázatot. • Megegyezések születnek a divatirányzatokról, a trendekről, a felkapott témákról. Néha csak hallgatólagos megegyezések, néha paktumok jönnek létre. • Uniformizáció a kulturális termékek területén • A fogyasztók között csak a fogyasztás mennyiségében, és nem a minőségben van különbség.

12. Esztétika a tömegkultúrában • A művészet valaha eszméket hozott létre, melyek gondolkodásra késztették annak szemlélőjét. De a tömegkultúra csupán a haszonszerzés.  célja ne kelljen gondolkodni rajta • Azzal, hogy film megtévesztésig hasonlít a valóságra, teljesen ellustítja a képzeletet . • A film részlet gazdag ábrázolásának hatása volt az irodalomra is. A fénykép, különösen a mozi megjelenésével a regényekből eltűntek a részletes tájleírások.

13. Esztétika a tömegkultúrában • Sematizmus = elvetik a magasabb színtű esztétikai értékeket • A stílusok uralma a művészetben • Ezért a tömegkultúra gátolja az egyént a magas kultúra befogadásában. • Mert alacsonyan rögzíti az esztétikai értékszemléletet a befogadóban. • A tömegkultúra nem tud megújulni, de a magas kultúra erre képes lehet (a zsenik és művészi önkifejezés által). • Ez elitista felfogás – ma sok esetben azt tartjuk magas kultúrának ami korábban a populáris kultúra része volt

14. Jürgen Habermas és a kommunikatív cselekvés elmélete A Frankfurti Iskola hagyományának átalakítása

16. A felvilágosodás dialektikája • Az interdiszciplináris társadalomkutatástól (ennek eszményétől) a pesszimista történetfilozófiáig. • Racionalitás és mitosz kapcsolata. Az önmaga ellentétébe csapó, önmagát felszámoló racionalitás. • A természet fölötti uralom és a társadalmi hatalom. • A nagy szervezetek által igazgatott világ. Az ellenállás, illetve kívülállás lehetőségének felszámolása. • A kultúra, illetve a művészet helyzete. A tömegkultúra és a modern tömegmédia hatása.

17. Habermas és a radikális demokrácia eszménye • Hasonló kordiagnózis, radikálisan más hangsúlyokkal: a tudományos-technikai haladás eszközeivel rendelkező hatalom nagy, névtelen bürokratikus és pénzügyi rendszer általi ellenőrzés: a rendszer túlsúlya, amiből • A modern fejlődés patológiái, deformációi következnek Szisztematikusan eltorzított kommunikáció, az életvilág gyarmatosítása. • De: szerinte a liberális demokrácia intézményei már előfeltételezik a kommunikatív racionalitást, s ezért belső kritikára van szükség.

18. A nyugat-német kontextus • Habermas: polgári származás, a háború alatt a Hitlerjugendben. • A német felelősség, a demokratikus berendezkedés meghonosítása. A tanulás szerepe.

19. Az elméleti eredmények elsajátítása, feldolgozása, nyilvános megvitatása. Saját pozíciójának kiépítése a párbeszéd és vita folyamatában. • Nyitás az angolszász elmélet, filozófia felé. Sikeres német „exportcikk”. • A társadalmi integráció, a demokratikus intézmények működése, az emancipáció eszménye. • A nyilvánosság, nyilvános vita, a diskurzus alapjainak nyelvi-kommunikációelméleti megalapozása. Kollektív önreflexió: a kritikai elmélet emancipatórikus funkciója. • Kultúrkritika, esztétika/művészet helyett politika, nyilvános cselekvés.

20. Részvétel fontos tudományos vitákban (pozivitizmus vita, Karl Popper; rendszerelmélet: Luhmann; hermeneutika: Gadamer; posztstrukturalisták: Derrida; politikai liberalizmus – kommunitarizmus: John Rawls. • Állásfoglalás fontos közéleti-politikai kérdésekben: egyetemista mozgalom, német demokrácia, történész vita, vita az újkonzervativizmussal, párbeszéd a liberalizmus és a teológia között.

21. A nyilvánosság • A modern polgári nyilvánosság mint önálló szféra kialakulása: Az államtól elkülönült civil társadalom, szabad egyének független véleményalkotása, kritikája. • Előfeltétele a rendi kötöttségek megszűnése, a modern szabadság, általános, elvi egyenlőség normatív elve. • Ennek deformációja, „refeudalizációja” a kapitalizmus kései szakaszában.

22. Habermas és a diákmozgalmak • Student und Politik (1961): konformizmus, nem mutatkozik komoly kritikai potenciál. • SDS, APO, egyetemi reform • Radikális demokrácia, reformok versus baloldali szélsőségek („baloldali fasizmus”). Az álforradalom és gyermekei. • A diákmozgalmak vitáiban való részvétel: radikális demokrácia-felfogás, mélyreható egyetemi és társadalmi reformok képviselete a baloldali szélsőségek („forradalom”, anarchizmus) elutasításával. Baloldali fasizmus; A látszatforradalom és gyermekei. • Reformmozgalom és az egyetemi reform.

28. A látszatforradalmárok félreértései • A forradalmi helyzet • A nemzetközi helyzet • Szimbolikus és valóságos cselekvések összekeverése • Elemzés, vita helyett akció • A társadalom mesterséges polarizálása.

29. Munka és interakcióCélracionális, instrumentális cselekvés: a munka • Technikai szabályokhoz igazodó, empírikus tudásra építő cselekvés. • Monologikus jellegű, énközpontú. • Elsősorban a természet feletti uralomra, illetve az anyagi újratermelésre szolgál.

30. Interakció, kommunikatív cselekvés • Helyzetértelmezéseket és cselekvési tervezet tartalmaz. • Dialogikus, egyeztető • A kommunikatív cselekvés a szimbolikusan strukturált életvilág háttere előtt zajlik: • Kultúra • Társadalom • személyiség

31. „Kultúrának azt a tudáskészletet nevezem, amelyből a kommunikáció résztvevői, amennyiben a világra vonatkozóan valamiben egyetértenek, értelmezéseket merítenek. • Társadalomnak azt a legitim rendet nevezem, amelynek révén a kommunikáció résztvevői szabályozzák társadalmi csoportokhoz való tartozásukat, s ily módon megvalósítják a szolidaritást. • Személyiségen azokat a kompetenciákat értem, amelyek a szubjektumokat beszéd és cselekvőképessé teszik, képessé arra, hogy részt vegyen az egyetértési folyamatokban, illetve megerősítse saját énazonosságát.”

32. Megismerés és érdek • A megismerés mindig gyakorlati helyzetekbe ágyazódik, érdekekkel kapcsolódik össze. • Pozitivizmus, empírikus megismerés, dologszerűség, instrumentalizmus, technika • Nyelv, hermeneutikai (ön)megismerés, reflexió, gyakorlati – a cselekvésre, önmegértésre vonatkozó megismerés. • Emancipatórikus megismerésérdek. • A torzítatlan, uralommentés kommunikáció eszménye. • A funkcionalista rendszerelmélet és a megértő szociológia összekapcsolása.

34. Megértés, hermeneutika • A cselekvők szándékai, motívumai, céljai. Jelentést hoznak létre. • Hermeneutika: az értelmezés tudománya. • Az interszubjektív, történeti és kultúraközi megértés. • Szövegek értelmezése: bibliai, irodalmi-művészeti.

35. Emancipatórikus érdek • Az elfojtott, elnyomott tartalmak felszínre hozása. • Az eltorzított kommunikáció „kijavítása” • A pszichoanalízis mint modell.

36. Az érdekek általánosíthatósága mint kritérium. • Jogosultsági igény, igazolás. • Csak azok a normák méltóak az intézményesítésre, amelyek érvényességi köre általánosan elismerhető. A nem általánosítható normákat kizárjuk a végső döntés alternatívái közül.

37. A nyelvi-kommunikációs fordulat • Habermas Adorno halála után a kritikai elmélet módszertani meztelenségéről beszélt. • Ezért alapvetőnek tartotta a kor szintjén álló, a legjelentősebb eredményeket feldolgozó, saját felfogásába beépítő elmélet kidolgozását. • A tudat, az egyes cselekvő vagy gondolkodó helyett a nyelv és a kommunikáció. • Interszubjektivitás, nyilvánosság, diskurzus, vita – az ezek alapjául szolgáló normák megalapozása. • Monológ helyett dialógus, diskurzus. • Reflexió, kritikai elmélet: a feltételek, normatív alapok megvilágítása, elemző-kritikai eszközként való felhasználása, illetve számonkérése.

38. Nyelv és emancipáció • A nagykorúság érdeke nem puszta feltevés, hanem a priori (eleve) belátható. Amiben ugyanis a természettől különbözünk, az a egyetlen tényállás, amelyet természettől fogva ismerünk: a nyelv. A nyelv struktúrájával tételeződik a nagykorúságunk. Az első mondattal már félreérthetetlenül megnyilvánul az általános és szabad egyetértés szándéka. • A nyelv lehetővé teszi a reflexiót és a kritikát.

39. Beszédaktus elmélet • Austin és Searle, a nyelv pragmatikai, performatív használatáról. • Hogyan cselekszünk a szavakkal? (How to Do with Things?)

40. Searle: Beszédaktusok • Egy nyelvet beszélni annyit tesz, hogy beszédaktusokat hajtunk végre, mégpedig olyanokat, mint a megállapítások, parancsadások, kérdésfeltevések, ígérettételek, stb., valamint hogy ezen aktusokat a nyelvi elemek használatának bizonyos szabályai teszik lehetővé, s hogy ezen aktusok végrehajtása e szabályokat követi. • A nyelvi kommunikáció alapegysége nem a szimbólum, nem a szó, nem a mondat, ahogyan általában feltételezték, hanem a szimbólumnak, a szónak, a mondatnak a beszédaktus végrehajtása során történő előállítása vagy létrehozása. • Ha a jelet közleményként fogjuk fel, akkor ez azt jelenti, hogy előállított vagy létrehozott jelként fogjuk fel … a beszédaktusok a nyelvi kommunikáció alapvető, illetve legkisebb egységei.

41. A köznyelvi kommunikáció kettős szerkezete (Habermas) • A beszédaktus a propozicionális és performatív tartalmak összekapcsolása. • A kölcsönös megértéshez legalább két szubjektumnak el kell érnie • A személyköziség szintjére és a • Tárgyak szintjére • A beszéd elemi egysége azért áll performatív és propozicionális tartalmú mondatból, mivel a kommunikáció, mint tárgyakról folytatott nézetegyeztetés csak az egyidejű metakommunikáció (a személyköziség szintje) azaz a kommunkáció meghatározott pragmatikai értelméről folytatott nézetegyeztetés feltétele mellett jön létre.

42. Analitikus és reflexív nyelvhasználat • Analitikus az a nyelvhasználat, amely a metakommunikációt csak a tárgyakról folytatott egyezkedés eszközeként használja, • Reflexív pedig az, amely a tárgyakról folytatott kommunikációt használja puszta eszközként, hogy ezzel a mondatok használatának értelmét illetően nézetegyeztetést érjen el.

43. Elemi mondat Elemi kijelentés Elemi megnyilatkozás Konkrét megnyilatkozás Nyelvészet Predikátumlogika Univerzális (formális) pragmatika Empírikus pragmatika (pszicholingvisztika, nyelvszociológia)

44. A beszédaktusok osztályozása • Kommunikatívák: mit jelent nyelv által kommunikálni, megnyilatkozásokat megérteni, esetleg félreérteni. • Konstatívok, konstatáló beszédaktusok: a külvilágról, tárgyi világról tett megállapítások igazsága (pl. megállapítani, kijelenteni, garantálni). • Regulatív beszédaktusok, amelyek cselekvésre vonatkoznak, normát, elvárást fogalmaznak meg (pl. tanácsolni, ajánlani, követelni). • Reprezentatív-expresszív beszédaktusok, amelyek az önmegjelenítést szolgálják (valódiság – pl. beismerni, kinyilatkoztatni).

45. Beszédaktus-típusok és érvényességigények

46. Három alapvető megkülönböztetés a beszédaktusok révén • Lét és látszat megkülönböztetése: konstatívák (személyközileg elismert felfogásmódok nyilvános világa vs. puszta vélekedések privát világa) • Lényeg és jelenség megkülönböztetése : reprezentatívák. Az individualitás bejelentett igénye és a nyelvi megjelenítése közötti viszony • Van és legyen megkülönböztetése: regulatívák. Az adott, illetve a szándékosan követett vagy megsértett szabályok. • Együttesen megengedik az igaz (valóságos) és a hamis (megtévesztő) konszenzus közötti különbségtételt.

47. Az ideális beszédhelyzet • A kényszermentes és torzítás nélküli kommunikáció feltételei • Minden lehetséges résztvevő azonos eséllyel rendelkezik a beszédaktusok kiválasztásában és gyakorlásában • Korlátozatlanság: egyetlen előzetes vélemény se vonhassa ki magát huzamosabb ideig a tematizálás és a bírálat alól. • Uralommentesség, a diszkurzus megszabadítása a cselekvéskényszerektől, ami csak a tiszta kommunikatív cselekvés feltételei között gondolható el. • Az ideális beszédhelyzet tényellentétes feltételei egy ideális életforma feltételeinek bizonyulnak. Az igazság, szabadság és igazságosság eszméi.

48. Az ideális beszédhelyzet nem pusztán fikciót jelent: amikor egymást megértését és közös értelmezés (konszenzus) kialakítására törekszünk, mérceként előfeltételezzük az ideális beszédhelyzet feltételeit, hogy a valós konszenzust megkülönböztessük a hamistól.

49. A kommunikatív cselekvés elmélete I-II. (1981) • Racionalitás- és cselekvéstípusok, a kommunikatív racionalitás fogalma • A modern társadalom társadalom kialakulása, kétosztatú fogalma: rendszer és életvilág • Válságdiagnózis: az életvilág gyarmatosítása.

50. Racionalitás- és cselekvéstípusok • Instrumentális (konstatívák, külvilág, tárgyi világ manipulálása) • Stratégiai (regulatívok, normák által vezérelt cselekvés, dramaturgiai cselekvés) • Kommunikativ: valódi egyetértés létrehozása a cselekvők között