130 likes | 234 Views
Többváltozós számítások. Két változó kapcsolatának. Erőssége és iránya=korreláció Valószínűsége=szignifikancia Egymáshoz viszonyított változási módja és üteme= regresszió. Képzejük el egy jelenség több számszerű jellemzőjét. Egy változó s. Két változó s. Több változó s.
E N D
Két változó kapcsolatának • Erőssége és iránya=korreláció • Valószínűsége=szignifikancia • Egymáshoz viszonyított változási módja és üteme= regresszió
Képzejük el egy jelenség több számszerű jellemzőjét Egyváltozós Kétváltozós Többváltozós
Összes variancia:A jelenség, amely adataink szerint: eset x változó Sajátérték=a változók száma, mindegyik változó=1 (átrendezendő variancia)
1. lépés: A változók csoportosítása Csoportképzés: a változópárok köztimagas korrelációk alapján 9 x 9 = 81 kapcsolatpár, de minden önkorreláció = +1 és a mátrix az átlója mentén szimmetrikus
2 . lépés: A változók átszervezése 22.2% 38.9% 27.8% 11.1% Eredetileg minden változó sajátértéke=1. De a szoros korrelációk a variancia jelentős részétszintetikus változókba sűrítik.Ezek a nagy sajátértékű faktorok, a változók csoportjai. Atáblázatot kitöltő faktorsúlyok a faktorok és az eredeti változók közötti összefüggés erősségét mutatják.
faktorsúlyok: -1-től +1-ig • A jelenség lényegét a legmarkánsabb változók mutatják • A gyengébb változók 0 körüli értéket mutatnak A csontrendszerre jellemző testméretek o marmagasság Láb körméret o o 3. farszélesség farhosszúság o A testkapacitásra jellemző testméretek törzshossz o csipőszélességo -1 Vázrendszer 27.8%+1 Mellkas szélesség o övméreto Mellkas mélység o -11. faktor: Testkapacitás 1 Testkapacitás38.9%
Erős csontozat Mai fajták Primitív fajták Finom csontozat
A változók és kapcsolatuk erőssége a két szintetikus változóval: +4 kihagyott komponens A maradék Sajátérték 41,7%
A változók és az esetek eloszlása a két legfontosabb szintetikus változó síkjában
Fontos: • A változók és/vagy esetek összetételének megváltoztatása befolyásolja az összes varianciát • Az esetek száma a változókénak legalább háromszorosa legyen • Az egymással szoros korrelációban álló változók „ellophatják” a sajátérték nagy részét • A hiányzó adatokat becsülhetjük, de ez az összes varianciáthomogenizálja • A nullák kerülendők