A buddhizmus viszonya más vallások igazságaihoz

1. A buddhizmus viszonya más vallások igazságaihoz Porció Tibor SZTE Vallástudományi Tanszék

2. A buddhizmus igazsága(i)

3. Alapvető tények • Története során a buddhizmusban sohasem alakult ki olyan intézményes hierarchia, amelynek az élén egy vezető áll. • Buddha tanításai többnyire szituáció-specifikusak és rendszerezetlenek voltak; nyitottak a további interpretációkra.

4. Buddha tanítása • “Én magam szereztem meg a tudást, ki követőjének nevezném magam? Nincs tanítóm, én vagyok a senkihez sem mérhető tanító.” • A buddha szó a szanszkritban a “budh” = ‘felébredni’ jelentésű igetőből képzett múlt idejű szenvedő melléknévi igenév tőalakja, jelentése: a “felébredt”. • Azaz olyan felismerésre jutott az emberi létmódot illetően, amely számára megszabadulást eredményezett. • Ez a felismerés, a világról és az emberről alkotott ama tudás, amely ezt a gyökeres átalakulást okozza, alkotja a buddhista hagyományban a bölcsesség, azaz a pradnyá (prajñā) lényegét.

5. Buddha felismerésének rövid vázlata(sok szútrában előfordul ): “meglátni a dolgok valódi mivoltát”. yathā-bhūta-jñāna-darṣaṇa, szó szerint: “úgy ismerni és látni a dolgokat, ahogyan valójában vannak”. - így az ember léthelyzetét is, vagyis a meg-nem-világosodottak nem így látják.

6. A buddhista hagyomány történelmi és kulturális hatások következtében nagyon változatosan alakult. • Olykor az egyes irányzatok ill. iskolák közötti különbözőségek zavarba ejtően élesnek tűnnek. • A megszabadulásról vallott nézeteik alapja közös: A 4 Nemes Igazság

7. Doktrinális alap:4 Nemes Igazság • Szenvedés (a létezés nem kielégítő módja). • A szenvedés oka (káprázat). • A szenvedés okának megszűntetése. • A megszűntetéshez vezető ösvény.

8. Anti-esszencializmus • Tanítási egyértelműen nominalisták voltak, amit a több évszázados buddhista filozófiai hagyomány is jól tükröz, amely azt vallja, hogy a dolgok, ahogy érzékeljük őket vagy beszélünk róluk, csupán „címkék”. • A buddhista hagyomány a problémának (szenvedés) a gyökerét abban látja, hogy az ember hajlamos a reprezentációkat abszolutizálni és ragaszkodni hozzájuk mind a hétköznapi mind a vallásos gondolkodásban.

9. A Buddha anti-esszencialista nézete magáról a buddhizmusról Ő maga különbséget tett tanításainak tartalma (amiről a tanítások szólnak: dharma) és tanításainak „intézményesülése” (szászana) között

10. Dharma • Igazságok rendszere, s mint ilyen elvont és örök (hasonlóképpen a matematikai igazságokhoz); Buddha felismerte, felfedezte. • (Az igazság igaz voltát nem valakitől tanulta, nem kikövetkeztette, hanem megtapasztalta.)

11. Sászana • (páli: szászana, tib: bstan pa’i bcos pa) • A buddhizmus történelmi jelenség: sászana. Minden tapasztalati jelenség mulandó. Ugyanez érvényes a sászanára is! • a buddhizmus egy emberi (ember alkotta) jelenség, s mint ilyen, nincs egy nem-változó, örök esszenciája, hanem kezdettől fogva alá van vetve a változásnak.

12. Buddha tanításai korának más vallási tanítóival ill. más vallások követőivel folytatott vitái során kristályosodtak ki.

13. Miként viszonyuljanak követői a nem-buddhista tanításokhoz?

14. 2 paradigma • Kritikus: elutasít mindenfajta abszolutizálást. • Inkluzivista.

15. Az első paradigma lényege Buddha kritizálta azokat a nézeteket, amelyek a valóság reprezentációit (pl. védikus istenek) abszolutizálják és ekként ragaszkodnak hozzájuk; elutasítják, hogy az egzisztenciális szenvedés mögött egy ok-okozati folyamat áll, s ekképpen tagadják a módokat, amelyek az ok megszűntetésével megszűntetik a szenvedést, s ily módon eltántorítják az embereket a buddhizmus gyakorlataitól. (Pl. Makkhali Gószala)

16. A második paradigma lényege Amennyiben a másfajta nézet célja is hasonlóan a megszabadulás, látszólag elfogadja annak rítusait, szimbólumait és terminológiáját, de azokat buddhista tartalommal tölti fel. Upája: „ügyes módszer”. Imitálás (Vaszéttha története).

17. Upája • “ügyes módszer”, mely azt mondja ki, hogy a Buddha a tanításait hallgatói jelleméhez, beállítottságához (adhimukti) szabja, tehát egy tanítás értéke annak eredményétől függ. • ez a módszer fontos szerepet játszott a buddhizmus elterjesztésében mind Indiában, mind Indián kívül.

18. Mindkét paradigma, természetesen, a buddhista lételméletben és szoteriológiában, vagyis tkp. az alaptanításban gyökerezik és csak azáltal értelmezhető. • Az alaptanítás: a Négy Nemes Igazság

19. A paradigmák hatása • Buddha mindkét említett paradigmája didaktikus, pedagógiai célzatú volt. • A két paradigma a buddhizmus története során egymást erősítve, de olykor egymásnak feszülve fejlődött tovább.

20. Az első paradigma a teizmus skolasztikus kritikájában teljesedett ki. • A második módszer egyrészt eszköz volt a térítésben, másrészt pedig lehetővé tette a buddhisták számára, hogy a más vallások követőit úgy tekintsék, mint partner-résztvevők a buddhák kozmikus megszabadító törekvésében.

21. A teizmus skolasztikus kritikája(Vaszubandhu, 5. sz.) • Hogyan lehet egy egyedüli, osztatlan és nem-váltózó Isten a változó és sokféle világ elégséges oka? • Egy tökéletes lénynek mi szüksége volt a teremtésre? Mi értelme van egy olyat Istent imádni, aki a végső teremtője és fenntartója a szenvedésnek és bűnnek? • Ha viszont egy ilyen Isten nem egyedüli, hanem csak egyik oka és fenntartója a világnak, akkor mi értelme van egy ilyen Istennek kiemelt szerepet tulajdonítani?

22. Az upája irányzat képviselői • a skolasztikusokat konzervatívoknak tartották és ők indították el a mahájána mozgalmat. • Az ügyes módszer alkalmazása révén váltak elfogadottá a tantrikus buddhizmusban a teisztikus indiai hagyományok ábrázolási formái és rítusai.

23. A tradicionális paradigmák kortárs kifejeződései

24. Skolasztika • Gunapala Dharmasiri (Srí Lanka), "Extracts from a Buddhist Critique of the Christian Concept of God," in Christianity through Non-Christian Eyes, ed. Paul Griffiths (Maryknoll, N.Y.: Orbis, 1990) 153-61. • Nyugati műveltség (University of Lancester). • Hatottak rá: Gilbert Ryle és James Strawson kereszténység kritikái. • „…to a Buddhist, the conception of God either as analogous to or as identical with the soul would not be able to make any sence”.

25. Upája • Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma • Elismeri, hogy a nagy vallások céljai között sok a közös elem: szeretet, együttérzés, belső harmónia, a másik tisztelete. • sokfélék vagyunk, a vallási pluralizmus szükséges és természetes (a buddhizmuson belül is, kívül is) • DE: a különféle vallások eltérő végső célokat határoznak meg, tehát a buddhista cél megvalósulása csak a buddhizmus módszereivel lehetséges.

26. Új megközelítés • Bhikku Buddhadasa (tájföldi szerzetes, buddhista gondolkodó); 3 szintet különböztet meg: • Legkülső: a vallási hagyományok eltérőek. • Belső: alapvető törekvéseik azonosak. • Legbelső: „üresek” (víz példázat). • „There is no such thing as religion! There is only reality!”. Teológia pluralizmus, de nem a nyugati értelemben!

27. Hivatalos katolikus álláspont • A Nemzetközi Teológiai Komisszió 1997 augusztusi dokumentuma: „Kereszténység és a világvallások” • Dominus Iesus, 2000. szeptember

28. A két dokumentum okfejtéseinek összefoglalása • Ha a valóság (v. abszolútum) valamennyi reprezentációja csupán relatív lenne, gyökeresen elválasztva az abszolútumtól, amely azokon túlmutat (transzcendens), akkor minden ilyen reprezentáció kivétel nélkül relatív lenne, és egyik sem lehetne egyedülállóan üdvözítő. • Ahhoz, hogy megállapítson egy egyedülállóan üdvözítő reprezentációt (a keresztényt), azt állítja, hogy az közelebb van az Abszolúthoz, mint a többi, következésképpen azok nem eredeztethetőek az Abszolútumtól (-ból), és nem tekinthetők annak a teljes kifejezéseinek.

29. Megállapítások 1. • a buddhista gondolkodók, csakúgy mint a vatikáni iratok szerzői, egyaránt elutasítják a teológiai pluralizmust, saját hagyományukat tekintve a leghatékonyabbnak az üdvözüléshez/megszabaduláshoz. • DE: a mahájána (upája) buddhista hagyomány ezt nem oly módon teszi, hogy a reprezentációit az abszolútumhoz legközelebb levőnek tekinti, hanem az ellenkező irányból közelíti meg a kérdést. A maguk módján(!) a nem-buddhista hagyományok is teljes kifejezései az abszolútumnak (és abból levezethetőek), amely a buddhista ösvényt járva megtapasztalható – buddhaság, nirvána. Ugyanakkor úgy vélik, a buddhista módszer a valóság kifejezésére és megismerésére egyedülállóan hatékony.

30. Megállapítások 2. • a teológiai inkluzivizmus buddhista formája sokkal inkább fókuszál az emberi problémára (második nemes igazság), mint a vatikáni iratok. Az üdvözítő módszert az eredménye alapján kell megítélni. • a buddhizmus saját perspektívájából tekintve, nem a buddhista reprezentációk per se vannak közel az Abszolúthoz, hanem annak közvetlen megismerése és megtapasztalása az, ami a valóság buddhista kifejezéseit érvényessé és hatékonnyá teszik. „A Holdat nem téveszthetjük össze az újjal, ami a Holdra mutat.”

31. Köszönöm a figyelmüket!