ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS

1. ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS

2. Ökológiai gazdálkodás elnevezései • Biológiai gazdálkodás – latin és francia nyelvterületen • Ökológiai gazdálkodás – német nyelvterületen • Organikus gazdálkodás – angol nyelvterületen, Skandinávia • Ökológiai gazdálkodás (def.) • A mezőgazdálkodás egyik lehetséges módja, amely során • egészséges, teljes értékű élelmiszereket állítanak elő • olyan módszerrel, amelynek szigorú feltételrendszere törekszik • a természetes ökoszisztéma védelmére és a fenntartható • gazdálkodás elérésére • az ezzel foglalkozók számára tartós megélhetést biztosít, • törekszik a környezet állapotának megőrzésére és javítására, • elősegíti a vidéki térségek szociális helyzetének javítását

3. Ökológiai gazdálkodás jellemzői • A teljes termelési folyamat során szigorú feltételrendszer • A gazdálkodás során sem a termék, sem a környezet nem szennyeződhet • Az élelmiszerekben a peszticid és nitrát terhelés csökken • Antibiotikus és hormonkészítmények maradványainak mennyisége csökken • Biotermékek beltartalmi mutatói (vitamin és ásványi anyagok) jobbak • Elősegíti a diverzitás fenntartását • GMO felhasználása nem megengedett • Megújítható és megújuló energiaforrások alkalmazása

4. Zárt üzemi körfolyamat jellemzi: • növénytermesztés-állattenyésztés-trágyakezelés összekapcsolása • Takarmánytermelés saját forrásból • Keletkező trágya és melléktermékek felhasználása • Talajtermékenység és szerkezet fenntartása • Nincs földnélküli állattartás • Nincs talaj nélküli növénytermesztés • Szintetikus növényvédő készítmények csak korlátozottan használhatóak fel

5. ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSE ÉS KÜLÖNBÖZŐ IRÁNYZATAI

6. Természetes gazdálkodás • 1800-as évek végétől „életreform mozgalom” • Több mozgalom, szellemi irányzat összefoglaló neve • antialkoholista, természetgyógyászat, állatvédők, • vegatarianizmus • Az életmód megváltoztatására törekedett • A mozgalom része volt a „vidékreform mozgalom” Landreform: A lakótelepek körül vidéki környezetet hoztak létre, kertművelési lehetőség a szabad levegőn • „természetes gazdálkodás” irányzat • Ewald Könemann: Biológiai talajművelés és trágyagazdálkodás • Biológiailag aktív talajélet megőrzése, humuszban gazdag • talajszerkezet megtartása • Korhasztott szerves hulladékkal való trágyázás • Komposztálás a városi szerves hulladék felhasználásával • Ásványi trágyák és kőzetlisztek alkalmazása, zöldtrágyázás • Kímélő és nem forgató talajművelés

7. Biodinamikus gazdálkodás • Rudolf Steiner tanaira alapozott • Antropózófia szellemiségén alapszik (a világot egy oszthatatlan egységes szellemiség vezérli) • A gazdaság is egy zárt oszthatatlan, önálló egység (talaj, növény, állat, ember) • A növényben, talajéletben és az állatokban is meglévő saját aktivitást támogatja • Pillangósok termelése (N utánpótlás kemikáliák helyett) • Az állattartás előfeltétele a gazdálkodásnak • Gyógynövény preparátumok felhasználása • Égitestek állásának figyelembevétele a mezőgazdasági munkák végzésekor (vetési naptár) • Demeter értékesítési szervezet és védjegy (1927 óta)

8. Szerves-biológiai gazdálkodás • Hans Müller és Hans Peter Rusch nevéhez kötődik • Svájcban a kisparaszti érdekekért és szociális problémáik megoldásáért küzdött • 1987 óta Bioland szövetség • Elsődleges elv a talajtermékenység fenntartása • A talajművelés során kerülni kell a talajrétegek keveredését (talaj flórája és faunája ott a leghatékonyabb, ahol kialakult) • Műtrágyát és peszticidet nem alkalmaz • Trágyát síkkomposztálják (azonnali kijuttatás és sekély beforgatás) • Pillangós növények és vetésforgók

9. Howard-Balfour biogazdaság • Angliában alakult ki • Alapleve a humuszgazdálkodás • Vetésforgóban a sekélyen és a mélyen gyökerező növényeket váltogatják (teljes tápanyagfeltöltés) • Szervestrágyaként komposztot használ • Növényvédőszerként engedélyezett a kén, réz, nikotin • Lemaire-Bounchet biogazdálkodás • Franciaországban • Nem alkalmaz ipari eredetű növényvédő szert • N ellátást a pillangósok termesztésével éri el • Szerves bázisú trágyaszereket használ (vérliszt, csontliszt), lignin, cellulóz • Szárított és őrölt mésztartalmú tengeri alga • Növényi extraktumok használata

10. Ökológiai gazdálkodás szabályozása • 1972-ben alakult IFOAM • (International Federation of Organic Agriculture Movement) • Nemzetközi szinten meghatározza az alapszabványt • Globális irányelveket ad • Nemzetközi garanciarendszert biztosít • A leendő tanúsító szervezetnek meg kell felelnie az IFOAM akkreditációs eljárásnak, ezután az IOAS elismeri (International Organic Accreditation Service) • Feltételek: • Képzett szakemberek, anyagi érdekeltségektől mentes működés • Érvényes kormányzati és regionális szabályok betartása • A tanúsítani kívánt valamennyi termékre legyen kidolgozott, • az IFOAM-nak megfeleló feltételrendszer • A szabványokat és a tanúsítás feltételeit nyilvánossá kell tenni • Rendelkezzen eljárási renddel az ellenőrzésre vonatkozóan

11. Magyarországi helyzet • 1987 Biokultúra Egyesület megalakulása, IFOAM tagsága • 1995 EU felveszi a Biokultúra Egyesületet és Magyarországot • a „harmadik országok listájára” • Az Egyesület feltételrendszerét és ellenőrzési gyakorlatát • az EU rendszerével ekvivalensnek ismerik el • Egyedi importengedély nélkül szállítható termék az EU-ba • 1995 nyers növényi termék • 1996 feldolgozott növényi termék • 2003 állati termékek 1996 Biokultúra Egyesületből kiválik a Biokontroll Hungária Kht. Biokontroll Kht. végzi az ellenőrzést, tanúsítást 2000-ig a holland Skal is tanúsított Magyarországon 2002-től a Hungária-Öko-Garancia Kft is megkezdte a tanúsítást

12. Államilag garantált jogszabályi háttér 140/1999 (IX.3.) Kormányrendelet a mg termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításának, forgalmazásának és jelölésének feltételeiről Végrehajtási utasításai: 2/2000 (I.18.) FVM-KöM rendelet Módosítása 82/2002 (IX. 4.) FVM KvVM (állattartás is belekerül) EU csatlakozás után érvényes: 144/2003 (IX.9) Kormányrendelet (140/1999-es módosítása) 74/2004 FVM rendelet a végrehajtásról és jelölésről EU „bio” rendelete: 2092/91 EGK rendelet

13. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

14. Hulladék: • Minden olyan kibocsátás, amely a gazdasági és társadalmi • tevékenységből kerül a környezetbe, de felesleges illetve nem hasznos • az adott tevékenység közbenső vagy végső célja szempontjából • A fenntartható fejlődés gátja, mert • A keletkező hulladék mennyisége meghaladja a környezet hulladék feldolgozó képességét • Olyan anyagok is keletkeznek, amelyeket a környezet nem képes lebontani • Erőforráspazarlás

15. HULLADÉK KATEGÓRIÁK

17. HULLADÉKOK CSOPOROSÍTÁSA • EREDET SZERINT • Települési • Termelési • HALMAZÁLLAPOT SZERINT • Szilárd • Folyékony • Iszap, pasztaszerű • KÖRNYEZETI HATÁS SZERINT • Veszélyes • Nem veszélyes, inert

18. KIEMELTEN KEZELENDŐ VESZÉLYES HULLADÉKOK • Hulladékolajok • Akkumulátorok és szárazelemek • Elektromos és elektronikai hulladékok • Kiselejtezett gépjárművek • Egészségügyi hulladékok • Állati eredetű hulladékok • Növényvédő-szerek és csomagolóanyagaik • Azbeszt

19. A „hulladékprobléma” súlyosbodásának okai: • Emberiség létszáma nő • Lakosság koncentrálódik • Gazdaság növekszik • Gazdasági szerkezetváltozás (csomagolás, veszélyes hulladékok) • Csökken a termékek élettartama • (egyszer használatos eszközök, „eldobható társadalom”)

21. HULLADÉKOK KEZELÉSE: Hulladék ártalmatlanítása és ártalmatlanításra való előkészítése fizikai, kémiai vagy biológiai lejárások alkalmazásával, illetve a kezelő létesítmények utógondozása, hasznosítása HULLADÉKOK ÁRTALMATLANÍTÁSA: A hulladék környezet veszélyeztető, szennyező vagy károsító hatásának megszüntetése, kizárása a környezet elemeitől való elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával HULLADÉKELHELYEZÉS: Amikor a keletkezett hulladék kezelve vagy kezeletlenül átmeneti (tárolás) vagy végleges elhelyezésre (lerakás) kerül egy alkalmas(sá tett) területen

26. HULLADÉKOK ÚJRAHASZNOSÍTÁSA • Csökken a végső hulladékok mennyisége • Kisebb környezetszennyezés • Megtakarítható a hulladékok elhelyezésének és feldolgozásának költsége • Csökken az erőforrások relatív szűkössége

27. ÚJRAHASZNOSÍTÁS FORMÁI • Visszaforgatásos (recycling) újrahasznosítás • A hulladékot változatlan formában az eredeti célra használják • Teljes visszaforgatás • folyamatos és veszteség nélküli újrahasználat • Pl.: hűtőközegek zárt rendszerben • Részleges visszaforgatás • Pl.: visszaváltható üveg, mert egy része törik • Újrahasznosítás a hulladék átalakításával • Újrahasznosítás azonos tevékenységen belül • Pl.: fafeldolgozáskor keletkező hulladék a • farostlemez gyártás alapanyaga • Hulladék más tevékenység során történő hasznosítása • Pl.: hulladék energetikai célú hasznosítása • üvegőrlemény útborkolatgyártásban adalékanyag • szennyvíziszap téglagyártásban

28. ÚJRAHASZNOSÍTHATÓ ANYAGOK ÉRTÉKÉT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK • Minőség • Tisztaság (szennyezettség) • Homogenitás • (különböző fajtájú és méretű anyagok különválaszthatósága) • Térbeli elhelyezkedés • (begyűjtés költsége, egy helyen jelentkező mennyiség) • Összes mennyiség • (feldolgozóipar létrehozása gazdaságos-e) • Hulladék keletkezésének időbeli eloszlása • (üdülőterületeken a hulladék szezonálisan keletkezik, • az energetikai hasznosítás gazdaságtalan lehet)

29. ÚJRAHASZNOSÍTOTT ANYAGOK KÖLTSÉGEINEK ÖSSZETEVŐI • Megvásárolás költsége • (akkor éri meg vételárat fizetni, ha a felhasználónak más lehetősége • is lenne, vagy a hulladék különösen veszélyes • Összegyűjtés (begyűjtés) költsége • (a gyűjtőhelyek létesítése nagy beruházás, nagy állandó költséggel jár, • a hulladékok időbeli fluktuációja a gazdaságosságát befolyásolhatja) • Szállítási költség • (a távolság mellett az esetleges különleges berendezések igénye) • Tárolási költség • Feldolgozási költség