A történelemtanítás általános funkciói, módszerei

1. A történelemtanítás általános funkciói, módszerei Kaposi József 2007. szeptember

2. A történelemtanítás konkrét céljai • A történelmi műveltség elsajátítása, amely alapja a szűkebb, illetve tágabb közösség kölcsönös megértésének (nemzeti, európai identitástudat). • A történelmi folyamatok megértése, mely megalapozza a történelmi tudat kialakulását. • Annak belátása, hogy a múlt, jelen, jövő egymással szorosan összefügg. • A történelmi múlttal való találkozás a tanulók személyes élménye legyen.

3. A történelemtanítás funkciói A) A műveltség forrása: egy adott közösség kommunikációs bázisa, közös nyelve (nemcsak tények, hanem fogalmak és struktúrák ismerete is). B) Az élet tanítómestere: nehéz megfogalmazni mire tanít a történelem (részigazságok, szubjektivizmus).

4. C) A kétkedés iskolája: a dolgok, események, tények másnak mutatkoznak, ha más szempontból nézzük őket (a valóság mindig bonyolultabb, mint a róla szóló kijelentések). D) A problémamegoldás iskolája: a gondolkodó ember hipotéziseket állít fel, és elveti vagy finomítja őket (lehetőség a gondolkodásra). E) A megismerés iskolája: a tények sem biztosak, így elsősorban azt érdemes megtanítani, hogyan kell bánni az információkkal.

5. Új cél: a történeti tanulás tanulása • annak a képességnek a birtoklását jelenti, hogy a tanuló a múlt-jelen-jövő hármas dimenziójában tudjon gondolkodni, • hogy életkori sajátosságainak és fejlettségi szintjének megfelelően ismerje és tudja alkalmazni a történettudomány vizsgálati eljárásainak legfontosabb alkotóelemeit

6. A történeti tanulás jellemzői • A fejlesztendő kompetenciák (képességek) állnak a középpontjában. • Kiemelt helye van a forrásokkal való sokirányú foglalkozásoknak. • Alapvetően a tanulói tevékenységekre épít. • Probléma- és feladatcentrikus. • Nyitottságot és kreativitást feltételez.

7. A kompetencia fogalma „[…] ha egy „szóval akarnánk visszaadni, erre talán a cselekvőképesség lenne a legalkalmasabb. Ha bővebben körül kell írnunk, […] az a képességünk és hajlandóságunk, hogy a bennünk lévő tudást (ismereteket, készségeket és attitűdbeli jellemzőket) sikeres problémamegoldó cselekvéssé alakítsuk. […] olyan cselekvőképességgel kell ellátnunk a jövő nemzedékét, melynek eredményeként a feladatok nem „egy előre rögzített listáját tudja végrehajtani, […] hanem az előre nem látható cselekvések végtelen sorának megtételéhez szükséges képességekkel rendelkezik.” (Halász Gábor) Legfontosabb kompetencia a tanulás megtanulása.

8. Kompetenciák a történelmi tanulásban • Az ismeretszerzési és feldolgozási képességek kialakítása. • A kritikai gondolkodás elsajátítása. • A térben-, időben való tájékozódás fejlesztése. • A szóbeli, írásbeli és digitális kommunikációs készségek fejlesztése.

9. A történelmi források szerepe • A források a múlt legfontosabb tanúi (ezek lehetnek tárgyi emlékek, íratlan szellemi hagyatékok, írott források). • Feldolgozásuk egyszerre fejleszti a szövegértést, a gondolkodást, az empátiát, a problémamegoldást, a lényegkiemelő képességet, a kritikai érzéket. • Nagy szerepük van a multiperspektivikus és kontroverzív történelemszemlélet kialakításában.

10. Tanulói tevékenységek • memorizálás, bevésés, visszaadás, reprodukálás; • beleélés, átélés, azonosulás; • megbeszélés, magyarázat; • kérdések, problémák felvetése, elemzése, értékelése; • önálló ismeretszerzés, kutatás; • tudatosítás, reflexió, cselekvés.

11. Problémamegoldó képesség „A problémamegoldás az egyén képessége arra, hogy kognitív eljárásokat használjon olyan reális (tudományok közötti) helyzetekben, amikor a megoldáshoz vezető út nem válik azonnal nyilvánvalóvá, és amikor a műveltségi területek vagy tantervi tartalmak, amelyek esetleg felhasználhatók, nem találhatók meg a tudomány egyetlen területén sem.” (PISA, 2003.) „Kognitív eljárások alkalmazásának képessége reális helyzetekben” (Csapó Benő, 2005.)

12. A problémamegoldás és a feladatok • A feladatok elsősorban nem a tanári magyarázatok kiegészítését, illetve a tanulói reprodukciót szolgálják, hanem újszerű problémahelyzetek megteremtésével az ismeretlen váratlanságával felkeltik a tanulók érdeklődését. • A feladatok megoldása nem külső, hanem belső kényszer.

13. Tanítási stratégiák • Ismeretátadó történelemtanítási stratégia • Elbeszélő (narratív) történelemtanítási stratégia • Munkáltató történelemtanítási stratégia • Problémamegoldó történelemtanítási stratégia • Cselekedtető történelemtanítási stratégia

14. Az új pedagógiai kultúra jellemzői • a nevelés embereszményét a társadalom aktuális és távlati elvárásai határozzák meg; • az oktatás feladata olyan általános és szakműveltség megalapozása, amely továbbfejlesztésre alkalmas; • az oktatás nem tanár, hanem tanulócentrikus; • a tanár a tanuló önálló ismeretszerzésének szervezője, tervezője, irányítója; • a tanulás aktív részvétel az információk megszerzésében és feldolgozásában;

15. a tanári figyelem középpontjában a tanulók tevékenykedtetése áll; • a tanári módszereknek a tevékenykedtető szerepe domborodik ki; • a módszerek állandó kombinációja, dinamikus tanítási-tanulási stratégiák alkalmazása; • differenciált tanításszervezés (tartalom, módszerek, kivitelezés); • az ellenőrzés figyelembe veszi a többi intellektuális és nonintellektuális képességeket is. (Ferenczi Fodor alapján)

16. Módszertani kompetencia • Önmagukban lévő módszerek nincsenek, csak a tanárok módszertani tevékenysége létezik. • Nincs értelme a „hagyományos” és a „modern” módszerek szembeállításának. • A módszerek „korszerűségét” nem az idő dönti el, hanem az, hogy mennyire adekváltak egy adott pedagógiai szituáció értelmezéséhez, illetve mennyire sikeresek. • A metodikai kultúra és repertoár tehát nem állandó, hanem kor- és kontextusfüggő.

17. Frontális osztálytanítás vagy projektmunka? • A módszerek nem tartós elemei a tanításnak, hanem folyamatosan változnak rugalmasan alkalmazkodnak a különböző (társadalmi, iskolai, szülői) elvárásokhoz). • A tanárok módszertani kultúrája és kompetenciája folyamatos reflexió, állandó alkalmazkodás illetve adaptáció.