Befogadó munkaerőpiaci politikák és szolgáltatások

1. Befogadó munkaerőpiaci politikák és szolgáltatások Krémer Balázs 2008. 12.10.

2. „Háromláb” • Keresletélénkítő, piacokat stimuláló politikák • „Érje meg dolgozni!” fiskális politikák • „Foglalkoztathatóságot javító” szolgáltatások

3. Keresletélénkítés • olcsóbbá tenni a nehezen foglalkoztathatók foglalkoztatását • olcsóbbá tenni a részmunkaidős, „atipikus” – értsd: bizonytalan és rossz foglalkoztatást • legalább ideiglenesen (pl. START-szerű kedvezmények) • vagy még inkább tartósan (alacsony béreket terhelő elvonások csökkentése)

4. Érje meg dolgozni! • NEM A SEGÉLYEK LESZORÍTÁSA! (attól csak még lepukkantabbak lesznek…) • a munkába állást, az ahhoz szükséges erőfeszítéseket premizálja • az alacsony béreket kiegészítő támogatások (Bér+Támogatása munkába állást, az ahhoz szükséges erőfeszítéseket premizálja • az alacsony béreket kiegészítő támogatások összege: • Bér + Támogatás > korábbi segély, • Bér melletti támogatás < korábbi segély

5. Szociális szolgáltatások • azt szokás feltételezni: az ügyfél ambiciózus, akar dolgozni és önbizalommal munkát keres • ezzel szemben: az ügyfél depressziós lúzer, önbizalma és önbecsülése mínuszban, akarni sem akar semmit • valahogyan ezen kell változtatni – a többi már jön magától

6. A hazai realitások: • keresletélénkítés – „valami van, de nem az igazi…” • munkára ösztönzés – legfeljebb regulázás és kötelezés, ami rosszabb a semminél • szolgáltatás – csodavárás – komolytalanra, szakszerűtlenre és erkölcsileg aggályosra hangszerelve • a végeredményt látjuk: az alacsony foglalkoztatási szintbe bemerevedett, immobil munkaerőpiac az alsó szegmensben

7. Mit lehetne tenni? Mi lenne helyes a szolgáltatások terén? • talán nem kellene hazudni, legalább önmagunknak… • talán nem kellene megpróbálni átverni sem az ügyfelet, sem a nyilvánosságot, sem magunkat… • talán merni kellene vállalni azt, ami vállalható – hogy ne kelljen rituálisan bevállalni minden más illuzionista bűvészetet…

8. Néhány banális alapelv… • munkát nem lehet „adni” valakinek, munkát mindenki magának találhat – ha keres… • a munkakereséshez sok mindenre szükség van: önbizalom, önismeret, bátorság, kudarctűrés, realitásérzék, ismeret, stb. • a munkakeresés támogatásához is sok mindenre szükség van: a segítés kompetenciáin és motiváltságain túl, ismeretek munkaerőpiacról, jogról, lehetőségekről • a segítés erkölcsileg csak akkor vállalható, ha az érdekek érvényesítésében segít a segítő – és nem azok ellenére akarja rávenni ügyfelét valamire: tényleg megéri dolgozni?

9. Kételyek a banalitások belátásáról… • van-e elég idő rávenni valakit a keresésre? • vannak-e utak és részeredmények a munkakeresésben? • vannak-e módszerek és eszközök (valamire)? Vagy, csak úgy inkább önmagukért? (v.ö. tréning alsó, tréning felső) • akarja-e valaki, hogy dolgozzanak? Hogy ott és úgy dolgozzanak, ahol lehet – és ne valamilyen álommunkát találjanak az álomvilágban? Na és, a pizzafutárok?

10. Jó lenne megpróbálni…néven nevezni • mit is csinálunk akkor, amikor motiválunk, bátorítunk, tájékozódásra ráveszünk, belehajtunk állásinterjús kalandra, és kudarcokat dolgozunk fel… • milyen módszereink mire valók… • mire mennyi időt kell rászánni – annyit, amennyi még van, és annyit, amennyi már érdemben eredményt hoz… • miért vállalhat felelősséget a segítő – az ügyfélnek, a főnökének, az adófizető állampolgárnak…

11. Próbálkozunk, próbálkozunk… • vannak kísérletek, ilyen a HERFOP 2.2. • meg mások, korábbiak is, még futók is… • és, mindenki újabb kísérleti programokra, projektekre vár – TÁMOP 5.3.1. • mintha azért, hogy ne változzon túl sokminden – akkor talán lesz még újabb projekt is. • Nem biztos, hogy akár ezek jó utak lennének a munkához…

12. Köszönöm a figyelmet!