A montázs szerepe Pelesjan filmművészetében

1. Illés Gábor Debreceni Fotóklub 2013. december 3 A montázs szerepe Pelesjan filmművészetében

2. Program • Bevezető, rövid életrajz, filmográfia (5 perc) • "Távmontázs-elv" (5 perc) • Film: A kezdet (9 perc) • Fim: Mi (10 perc a 23-ból) • Film: Évszakok (28 perc) • Idézetek (5 perc) • Film: Élet (7 perc) • Film: A vég (8 perc) • Beszélgetés Pelesjan

3. Bevezetés • Féléves tematika: montázs • Montázs a filmben = vágás • Miért Pelesjan? Pelesjan

4. Rövid életrajz • Örmény filmrendező és filmelméleti szakember • 1938-ban született • Dokumentumfilm? Filmesszé? • Rövid (6-60 perc), ff, kevés szöveg • Fontos a hang • 12 filmje ismert Pelesjan

5. Publikált filmjei Pelesjan

6. (Eizenstein) A képernyőn feltűnik egy kép, majd ezt egy másik váltja fel. A kettő együttese megerősítheti vagy megtörheti a folyamatosságot. A néző mindkét esetben önkéntelenül is megpróbál „értelmet adni” annak, amit lát. A montázsnak ebben a formájában olyan új jelentés jön létre, amely önmagában egyik képben sem volt jelen.  Távmontázs-elv • (Pelesjan) A filmet nemcsak képek lineáris sorozataként, hanem sorozatok sorozataként is felfoghatjuk, ahol a szekvenciák az önmagukon belüli és egymás közötti interakciók révén egyaránt hozzájárulnak a film jelentéséhez. A néző egy hosszú szekvencián át is megőrizhet emlékezetében egy-egy képet, s ha ez a kép újra megismétlődik, az új kontextus új jelentéssel töltheti meg. A néző befogadása nem pusztán az elejétől a végéig haladó folyamatként, hanem körkörös, sőt szferikus fogalmakkal írható le. Ez azt jelenti, hogy a filmen belül minden kép (vagy hang, vagy kép-hang-kombináció) potenciálisan befolyásolhatja minden más kép, hang vagy kép-hang értelmezését. Pelesjan

7. Távmontázs-elv • Montázselvének lényege („távmontázsnak” nevezi) az eizensteinitől eltérően abban áll, hogy az egymás szomszédságába kívánkozó beállításokat szét kell tagolni, el kell távolítani egymástól, arra kényszeríteni, hogy távolabbról rezonáljanak egymással, más beállítások „feje fölött” szóljanak egymáshoz. • „Az én filmjeim montázstalan filmek – mondja Pelesjan. – Én arra törekszem a montázs segítségével, hogy megsemmisítsem a montázst.” Más szavakkal újfajta folyamatosságot teremt, amelyben nem az egyes montázselem a „jelentő”, nem is az egyes montázs-frázis, hanem az egész. „Nem a vízforralót mutatom, hanem a körülötte levő hőmezőt” Pelesjan

8. A kezdet (1967) Bár Pelesjan stílusa már Az emberek földjében is érettnek mutatkozik, a hivatalos filmográfiája mégis A kezdettel kezdődik. Krónikaszerűen felsorolja századunk meghatározó történelmi eseményeit a korszakalkotó 1917-es októberi forradalomtól kezdve. A mindössze 10 perces film egy olyan "utazás", mely dobogós lenne a valaha készített legjobb politikai filmek között. Pelesjan véleményét a tömegek mozgásának olyan bemutatásával szemlélteti, mely egyetlen más filmhez sem hasonlítható. Fényképek, stúdiófelvételek és archív jelenetek eklektikus kavalkádja, megfűszerezve lassított felvételekkel, ismétlésekkel – mindez olyan zenei ritmust eredményez, akár a szovjet úttörőké. Pelesjan olyannak láttatja a közelmúltunk történelmét, mint amit kivételesen sok felkelés és vérontás jellemez. Pelesjan hangsávja is különös figyelemet érdemel. Az országúti üldözési jelenetekre jellemző zene, a fegyverropogás, a sikolyok és elnémulások kombinációi a dokumentumfilmet pillanatok alatt agit-prop filmmé, filmesszévé transzformálják. De az igazi kinyilatkoztatás a befejező jelenet, amelyben egy rövid vizuális és hangi csönd után Pelesjan a felismerés pillanatát nyújtja egy kisgyerek közeli képében, aki szigorúan a kamerába néz, miközben egy fenséges, "Imígyen szóla Zarathustra"-szerű mű szól. Vajon mit fog látni az emberiség gyermeke a jövőben? Pelesjan

9. Filmvetítés: A kezdet • kb. 10 perc Pelesjan

10. Mi (1968) Pelesjan nem mond itt el semmilyen konkrét emberi sorsot. Voltaképpen még csak eseményeket sem ábrázol. Amikor a filmben valakinek a koporsóját viszik, az, akár egy csónak, átkel az embertengeren, amikor emberek sietnek egy modern város utcáin, fölmennek a hegyekbe, köveket emelnek, könnyesen összeölelkeznek a repülőgép lépcsőjénél, amikor a népirtás krónikájával előbukkan az emlék, akár egy vád, akár egy be nem hegedő seb, mindez történelmi és fizikai konkrétsága mellett is általánosat fejez ki. A Mi tartalma (egyébként Pelesjan más filmjeié is) az életjelenségek roppant tágasságát öleli föl. „A nagy temetés”, a „repatriálás” csupán föltételes megjelölései, vezértémái a Mi fő epizódjainak. Nem események részletei rögzítődtek itt, hanem az emberi érzések és töprengések egész rétegei. Pelesjan

11. Filmrészlet: Mi • kb. 10 perc a 23-ból Pelesjan

12. Évszakok (1975) • A mű a juhászokról szól, életükről, gondjaikról, nem könnyű munkájukról és ünnepeikről. Az emberről, a földdel való kapcsolatáról, „amelyből vétetett”, s amelybe visszatér, s amelynek – míg él – verejtékkel adózik. Film a természetről. • „Ezúttal a természetről támadt kedvem filmet csinálni – mondja Pelesjan –, fölkutatni azokat a viszonylatokat, amelyekben az ember és a természet állnak. Izgatott a köztük levő harmónia, ami mostanság bizonyos fokig megbomlóban van. De filmem nem afféle »tiltakozás«. Nem a munka súlyosságáról, a verejtékről és a könnyről van szó, hanem a természet és az ember közti egyensúly lehetőségéről. Ha a nézőnek olyan érzése támad, hogy nehéz munka hárul az emberre – ám legyen, de számomra nem ez a lényeges. Hanem az, ha az ember a maga munkájával mintegy a saját létezése és a természet közti, megbomlott harmónia helyreállítására törekszik.” Pelesjan

13. Évszakok (1975) • Hegyi folyó, amely zúgóban forgatja a juhot és a juhászt, aki menteni akarja... Ezek a képek, amelyekkel az Évszakok kezdődik, nem egyszer, nem is kétszer ismétlődnek, elvesztik informatív jellegüket, fölerősítik képletes tartalmukat, zenei refrén módjára hatnak, állandóan más és más emóciót váltva ki belőlünk. Az, amit a vásznon látunk – a nyáj áthajtása a hegyeken, párviadal a hegyi folyóval, szénakaszálás napsütésben és rossz időben, juhászlakodalom –, egyidejűleg teljes életszerű közvetlenségében is előttünk van, s ugyanakkor mint töprengés a látottakról, mint a látvány általánosítása is. Pelesjan

14. Filmvetítés: Évszakok • kb. 28 perc Pelesjan

15. Idézetek Az ő filmjeit ... nem lehet elmesélni még akkor sem, ha frissen látta az ember. Ahogy nem lehet elmesélni a zenét, nem lehet elmesélni egy verset: hallani kell. A jelen esetben: látni. Mert Pelesjan filmjei: mozivászonra írt muzsika, anyaguk pedig a filmszalagon rögzített fizikai valóság. Mindegy, mikor és ki rögzítette. Egy részüket maga Pelesjan és operatőrei. Más részüket (esetleg egészüket, mint A kezdetben) lelkiismeretes híradósok nemzedékei, akiknek a filmszalagon megmaradt tanúvallomásait manapság az archívumokban őrzik. Pelesjan

16. Idézetek Pelesjan ... nem „tanúságtétel” okán veszi elő őket. Ezek az anyagok, ahogy maga Pelesjan mondja, nem a korsó cserépdarabjaivá töredeznek össze a kezében, hanem képlékeny agyaggá alakulnak vissza, hogy új és váratlan kapcsolatokra lépjenek egymással, s eredeti jelentésükből, eredeti információtartalmukból pusztán valami távoli „moraj” marad meg, ámde éppenséggel ez itt a fontos. Az egyik jelentés „moraja” összekeveredik a másikéval, visszhangként felel a harmadikéra. Pelesjan

17. Élet (1992/93) • Első (egyetlen?) színes filmje • Rövid (7 perc) • Nagyközeli képek egy vajúdó anyáról • Talán a legmegindítóbb filmje • Fájdalom és extázis kapcsolata • Két hangsáv: Verdi Requiem és szívritmus • Elsöpör minden esetleges pesszimizmust • Zárókép: anya gyermekével a fényes jövőbe néz Pelesjan

18. Filmvetítés: Élet • kb. 7 perc Pelesjan

19. A vég (1993/94) • Bár az Élet szép befejezése lenne egy tartalmas filmográfiának, A vég (1994) mégis jobban lekerekíti. Egy suhanó vonaton, különböző korosztályú, etnikumú, érzelmi állapotú utasokról készült jelenetek sorozata. A vonat mintegy a teljes világ mikrokozmosza, melynek minden teremtménye halad a saját végzete felé, miközben valójában együtt, ugyanabba az irányba mennek. • Külső jelenetek is megjelennek a filmben, hegyekről (ismét), és a napról. Ha az Élet befejező jelenete úgy tűnt, hogy Pelesjan emberiségbe vetett hitének bizonyságtétele, akkor A vég zárójelenete visszacsempészi Pelesjan műveinek állandó jellemzőjét, az egész életét végigkísérő dialektikát cinizmus és optimizmus között. Látjuk, amint a vonat, az alagút hosszú sötétségén áthatolva, hirtelen kitör a vakító fénybe. Mielőtt rájönnénk, mi van a fényben vagy a fényen túl, megjelenik a vége főcím. Mi ez? Egy ember általi apokalipszis, mint amit A föld népe előrevetít? A nagy örmény földrengés? Vagy az emberiség végső megváltása, mint amit az Élet sugall? Pelesjan életművére visszatekintve, alighanem az utóbbi. Pelesjan

20. Filmvetítés: A vég • kb. 10 perc Pelesjan

21. Beszélgetés Pelesjan

22. Hivatkozások • http://www.ubu.com/film/peleshian.html • http://unspokencinema.blogspot.hu/2009/08/films-of-artavazd-peleshian.html • http://theseventhart.info/2009/08/08/the-view-from-above-films-of-artavazd-peleshian/ • http://wangfolyo.blogspot.hu/2013/08/artavazd-pelechian-kezdettol-vegig-es.html • http://www.youtube.com/watch?v=0MZtYRwGPgs • http://www.play-doc.com/web2012/pelechianE.html • http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=6782 Pelesjan