Fleischer Tamás MTA Világgazdasági Kutatóintézet <vki.hu/~tfleisch/> <tfleisch@vki.hu>

1. A FENNTARTHATÓSÁG NÉHÁNY RENDSZERMŰKÖDÉSI ELVE Fleischer Tamás MTA Világgazdasági Kutatóintézet <http://www.vki.hu/~tfleisch/> <tfleisch@vki.hu> NEMZETKÖZI LOGISZTIKA Szolnoki Főiskola, Nemzetközi Gazdálkodás Szak Nemzetközi Logisztika Szakirány Szolnok, 2009. november 30.

2. Az (egyelőre nem érthető) kulcs-üzenetek • Fenntarthatóság • Első állítás: a fenntarthatóság egyszerreidőbeliéstérbeliviszonyrendszer. • Második állítás:a fenntarthatóságon belül akörnyezeti, a társadalmiés agazdaságipillérek nem egyenlő fontosságúak, hanem meghatározóak a környezeti korlátok. • Harmadik állítás:a fenntartható működésnek vannakkülső feltételei (az erőforrás-felhasználást és a szennyezéseket szabályozzák) és ugyancsak vannakbelső feltételei: (a rendszer képes kell legyen érzékelni a környezetből érkező visszacsatolásokat, és képes kell legyen ennek megfelelően módosítani a saját rendszerműködését).

3. Előzmények • Akik számára a ‘fenntarthatóság’ nem volt újdonság: ökológusok, mezőgazdák, erdészeti szakemberek • Erdészet: ‘tartamos erdőgazdálkodás’ • A Helsinki Miniszteri Konferencia (1993) definíciója:‘A tartamos erdőgazdálkodás azt jelenti, hogy az erdőket és fás területeket olyan módon kell gondozni és használni, hogy azok • biológiai változatossága, termőképessége, felújítási kapacitása és életenergiája megmaradjon • meghatározó környezeti, gazdasági és társadalmi funkcióknak megfeleljen • más környezeti rendszerek ne károsodjanak.’ • Tarvágás – a fakitermelés rövid távú (fázis-)racionalitása

4. (1) A Bruntland-definíció • ENSZ Bruntland jelentés (Közös jövőnk 1987) definíció: „Olyan fejlődés, amelykielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné az eljövendő generációk lehetőségét arra, hogy ők is kielégíthessék a szükségleteiket” • Nyelvi korrekció: „Olyan fejlődés, amely anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy veszélyeztetné az eljövendő generációk lehetőségét arra, hogy ők is kielégíthessék a szükségleteiket”

5. (1) A Bruntland-definíciótérbeli kiegészítése • ENSZ Bruntland jelentés (Közös jövőnk 1987) definíció: „Olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné az eljövendő generációk lehetőségét arra, hogy ők is kielégíthessék a szükségleteiket” • Intergenerációs szolidaritás • Térbeli kiegészítés • „Olyan fejlődés, amely kielégíti az itt élők szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a máshol élők lehetőségét arra, hogy ők is kielégíthessék a szükségleteiket” • Intra-generációs szolidaritás + térbeli önvédelem szükségessége ( Manuel Castells: helyek tere – áramlások tere )

6. (2) Szokásos megközelítés: ‘pillérek’ • A „három krumpli” • Gyenge fenntarthatóság: a (környezeti, társadalmi, gazdasági) tőke összességében ne csökkenjen KÖRNYEZET GAZDASÁG TÁRSADALOM

7. (2) Szokásos megközelítés: ‘pillérek’ • A „három krumpli”rendszerösszefüggésberendezve • Erős fenntarthatóság:: a környezeti korlátokat önmagukban be kell tartani KÖRNYEZET GAZDASÁG TÁRSADALOM

8. (3) KÜLSŐ ÉS BELSŐ FENNTARTHATÓSÁGI KRITÉRIUMOK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE • A közlekedés egy rendszer(működése, irányítása, fejlesztése stb.) • Ha ez a T rendszer hozzájut a környezetéből mindenhez, amire szüksége van; továbbá a környezete mindent felvesz, amit a rendszer kibocsát, akkor a T rendszer működése külsőleg fenntartható. • Ez akkor teljesülne, ha a környezetnek mind a felvevő-képessége, mind az erőforrás-termelő kapacitása végtelen lenne. • Ezzel szemben a környezet is egyrészt véges, másrészt maga is egy K rendszert alkot, aminek mind erőforrás-kibocsátó, mind felvevő kapacitása korlátozott. • Ezért a T rendszer fenntarthatósága csak akkor teljesülhet, ha a K környezeti rendszer fenntarthatósága is biztosított. Azaz T erőforrás feltétele nem haladhatja meg a K rendszer erőforrás újratermelő képességét és T kibocsátása nem haladhatja meg K felvevőképességét. Ez tehát a T rendszer külső fenntarthatósági kritériuma. (Kevésbé szigorú, mintha zártságot követelnénk!)

9. S E (3) Rendszerösszefüggések • Herman Daly: az (erős) fenntarthatóság három kritériuma: • (1) Amit a környezetbe bocsátunk, az nem haladhatja meg a környezet befogadó/feldolgozó képességét • (2) Amit a környezetből kitermelünk, az nem haladhatja meg a környezet újratermelő-képességét • (3) A nem-megújuló erőforrások felhasználásának a mértéke nem haladhatja meg azt az ütemet, amilyen arányban helyettesíteni tudjuk őket megújuló erőforrásokkal

10. (3) KÜLSŐ ÉS BELSŐ FENNTARTHATÓSÁGI KRITÉRIUMOK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE • A külső fenntarthatósági korlátok megértése nagyon egyszerű, önmagában azonban ettől még nem lesz a T rendszer fenntartható • A fenntarthatósághoz arra van szükség, hogy a rendszer egyrészt érzékelje a külső fenntarthatósági feltételeket, másrészt saját működése során igazodjon az abból eredő korlátokhoz. • A belső fenntarthatóság kritériumát tehát olyan közlekedés-irányítás elégítheti ki, amelyik egyfelől makro-szinten tisztában van a működési feltételeinek a határaival, másfelől olyan mechanizmusokat képes érvényesíteni, amelyek a közlekedők mikro-szintjén is e feltételeknek megfelelő irányba terelik a mindennapi működést. • A belső fenntarthatósági feltételek biztosítása közlekedés-irányítási, szervezési, közigazgatási, menedzsment stb. ismereteket, jártasságot igényel. • Külső rendszer-korlátokon nem csak természeti feltételeket, hanem társadalmi, pénzügyi stb. külső feltételeket is értünk.

11. (3) A rendszer fenntarthatóságának belső feltételeiről • A fenntarthatóság belső, (rendszerműködési) feltételei: a rendszer érzékelje a peremfeltételeket, annak megfelelően működjön; - és alakuljanak ki e működés önszabályozó belső alrendszerei. • A makro-egyensúlyi feltételek ismertek, elfogadottak – de hogyan lehet ösztönözni az egyént, hogy mikro-léptékben annak megfelelően cselekedjen? • Például: demográfia, belvárosi autó-sűrűség, (nyári) vízhasználat, ivóvíz-használat stb. • Világos, hogy itt nem elsősorban környezeti, hanem az adott rendszerre felépülő komplex ismeretekre van szükség. (‘társadalmi-gazdasági-környezeti’)

12. (3) A fenntarthatatlan rendszerműködés belső önerősítő folyamatait le kell bontani • A mai ágazati alrendszereknek is vannak önerősítő visszacsatolási folyamatai, ezeket azonban nem a külső fenntarthatósági korlátok vezérlik. • A fenntartható rendszer belső kiépítésének a feladata tehát kettős: + elemezni kell a jelenlegi folyamatokat, és megbontani a mai fenntarthatatlan működést stabilizáló visszacsatolásokat; (néha intézményi vagy tudati rögzültségeket; járadékszedési pozíciókat Sch.P.)+ ki kell építeni azokat a rendszerműködéseket, melyek képesek a fenntartható működést stabilizálni.

13. (3) KÜLSŐ ÉS BELSŐ FENNTARTHATÓSÁGI KRITÉRIUMOK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE • Ebben az összefüggésben a fenntartható közlekedésfejlesztés és -működtetés lényege a közlekedési célkitűzések olyan konzisztens menedzselése, amelynek során érzékenyek tudunk maradni a (változó) külső feltételekhez való alkalmazkodás követelményéhez.

14. A fő üzenetek összefoglalása (megismétlése) • Fenntarthatóság • Első állítás: a fenntarthatóság egyszerreidőbeliéstérbelikérdés. • Második állítás: akörnyezeti, a társadalmiés agazdaságipillérek nem egyenlő fontosságúak a fenntarthatóságon belül, hanem az utóbbiak alárendeltek a környezeti korlátoknak. • Harmadik állítás:a fenntartható működésnek vannakkülső feltételei (az erőforrás-felhasználást és a szennyezéseket szabályozzák) és ugyancsak vannakbelső feltételei: (a rendszer képes kell legyen válaszolni a környezetből érkező visszacsatolásokra, és képes kell legyen ennek megfelelően módosítani a rendszerműködést).

15. A FENNTARTHATÓSÁG NÉHÁNY RENDSZERMŰKÖDÉSI ELVE KÖSZÖNÖM A FIGYELMET ! Fleischer Tamás MTA Világgazdasági Kutatóintézet <http://www.vki.hu/~tfleisch/> <tfleisch@vki.hu> NEMZETKÖZI LOGISZTIKA Szolnoki Főiskola, Nemzetközi Gazdálkodás Szak Nemzetközi Logisztika Szakirány Szolnok, 2009. november 30.