A fogalmak tanítása

1. A fogalmak tanítása

2. Fogalom: a gondolkodás egyik alapvető összetevője, tárgyak, jelenségek lényeges és általános jegyeit tükrözi tudati (emlékezeti) szinten a valóság olyan lényeges absztrakt képe amellyel már logikai műveletek végezhetők, ill. a valóság racionális megismerése valósítható meg nyelvi kifejezése a szó (kifejezés, ua. a fogalomhoz több szó is társulhat – szinonimák)

3. A fogalmak típusai: • Absztrakt - tárgyak, jelenségek közös jegyeit mint önálló gondolati tárgyat visszatükröző • Konkrét – tárgyakat vagy jelenségeket a maguk egészlegességében visszatükröző • Pozitív – a tárgyak lényeges jegyeinek a létét tükröző • Negatív – a tárgyak bizonyos lényeges jegyeinek a hiányát tükröző • Egyedi – egyetlen tárgy vagy jelenség szükséges jelenségeit tükröző • Általános – több tárgy vagy jelenség szükséges jegyeit tükröző • Konjuktív – állandó, ill. stabil, lényeges jegyekkel rendelkező (tárgyra, jelenségre vonatkozik)

4. Diszjunktív – alternáló, ill. megváltozó lényeges jegyekkel rendelkező (pl. fiatal, középkorú) • Osztó – a tárgy vagy a jelenség és azok tulajdonságainak a viszonyát tükröző(A Vilma hurrikán erősebb, mint a Rita.) • Gyűjtő - a tárgy vagy a jelenség és azok részeinek a viszonyát megjelenítő (Vilma hurrikán.) • Nem – egy másik fogalomhoz viszonyítva szélesebb terjedelmű • Faj – egy másik fogalomhoz viszonyítva kisebb terjedelmű • Kategorikus – az adott tárgy saját lényeges jegyeit tükröző (Szédioxiddal dúsított.) • Viszonyfogalom – az adott tárgy más tárgyakkal való kapcsolatát tükrözi (Buborékos vagy buborékmentes)

5. Tartalom – a tárgyak jelenségek lényeges jegyeinek a fogalomban visszatükröződő összessége (lényeges tulajdonságok összessége) • Terjedelem – a fogalom által tükrözött tárgyak és jelenségek összessége (amire a tartalom vonatkoztatható, összes fa, aminek törzse, meg koronája van)

6. Hierarchia Összeegyeztethető (terjedelmük tekintetében részben vagy teljes egészében megegyező) fogalmak között három alapvető viszonytípust különböztetünk meg: • egyértelmű (a fogalmak jegyei ugyanazokat a tárgyakat tükrözik) (fiatal fa, csemete) • alárendelt/fölérendelt (az egyik fogalom terjedelme beletartozik a másik fogalom terjedelmébe) (nő, Vilma) • keresztező viszony (a fogalmak terjedelme és tartalma részben közös) (nő, házas, kettő keresztezése férjes asszony)

7. Összeegyeztethetetlen (terjedelmüket tekintve teljesen elkülönülő) fogalmak: • mellérendelt (közös legközelebbi nemmel rendelkező) (kutya, macska a háziállathoz viszonyítva) • ellentmondó (egymás tartalmát kölcsönösen tagadó) (szőke, barna) • ellentétes (tartalmaik a közös nemfogalomban a legnagyobb különbözőséget mutató)(nappal / éjszaka)

8. Gondolkodási műveletek: (amit a fogalmakkal végzünk) • Általánosítás (szűkebb terjedelmű fogalmaktól tágabb körű fogalomhoz jutunk) (pl.: Pista nagyon játékos, András is nagyon szeret focizni, tehát a négyéves fiúk nagyon játékosak.) • Határolás (tágabb körű fogalomtól szűkebb körű fogalomhoz jutunk) (finomítunk, ez egy állat, gerinces) • Meghatározás (a fogalom tartalmának a feltárása) • A felosztás (a fogalom terjedelmének feltárása) • Konkretizáció (bizonyos tárgy adott fogalomhoz való rendelése) (tudjuk a terjedelmet és a tartalmat, adott tárgyhoz rendeljük)

9. A fogalomtanítás két alapvető stratégiája • 1. Deduktív: sajátossága a közlő jelleg, a pedagógus már a tanulási szekvencia kezdetén meghatározza az adott fogalmat, feltárja és magyarázza a tanulók számára annak tartalmát és ezután szemléltet megfelelő példák és ellenpéldák segítségével, elősegítve a megértés megerősítését és az elmélyítést. (konkretizálja a dolgot a pedagógus) • 2. Induktív: a feltárás, felfedezés kerül előtérbe. A pedagógus példák és ellenpéldák segítségével teremti meg a tanulási szituációt, s így biztosítja hogy a tanulók maguk fedezzék fel a fogalom tartalmát és többé-kevésbé önálló módon, saját értelmi erőfeszítéseik révén fogalmazzák meg a fogalom definícióját. (nem ad meg definíciókat, elolvassák a szöveget és feltárják magát a tartalmat és a terjedelmet, utána mondja el a tanár a definíciót)

10. BRUNER (1974)a fogalomtanulás 3 módja: • 6-7 éves korig enaktív (konkrét tárgyi cselekvésen alapuló) (csináltatni kell a gyerekkel valamit, hogy megtanulja) • 6/7-11/12 elkezdődik az ikonikus (mentális képzetek kialakításán alapuló) • 11/12 után fokozatosan funkcióba lép a szimbolikus (elvont szimbolumok alapján) történő fogalomtanulás.

11. A meghatározás didaktikai kérdései • Arends I. R. (1994) Learning to teach. Mc. Graw-Hill. Inc., New York. • A fogalom definiálásakor a tanár feltárja a fogalom tartalmát. • Minden meghatározásnak két eleme van: meghatározandó (fogalom), meghatározó (fogalmak vagy fogalom) • A meghatározó két aspektussal rendelkezik: egyfelől a legközelebbi nemmel másfelől a megkülönböztető jegyekkel.

12. nemfogalom fajfogalom

13. A fogalom meghatározásakor a pedagógusnak tudnia kell: • A nemfogalom összes ismertetőjegye jelen van minden egyes fajfogalom esetében, a fajhoz tartozó ismertetőjegyeknek csak egy töredéke tartozik a nemhez • A faj törvényszerűen bennefoglaltatik a nemfogalom szférájában, a nem pedig a fajfogalom tartalmában.

14. Az iskolában alkalmazott meghatározások leggyakoribb formája: • a legközelebbi nemmel és a megkülönböztető jegyekkel operáló definíció = reális meghatározás • Genetikus def.= kimutatja a fogalom eredetét is • Nominális def.: a dolgok egyszerű megnevezése, az elnevezés rövid magyarázata (szóértelmezés • Lexikális def.= egy bizonyos kifejezés összes lehetséges jelentését pontosítja • Operacionális def.= a meghatározó bizonyos műveletekre, kísérletekre és próbákra utal. • Felsoroló def.= ha a meghatározó bemutatja a meghatározandó által tükrözött elemek teljes készletét. • Egyszerű def.= ha a fogalom tartalma csak egyetlen vonatkozásban kerül bemutatásra • Összetett def.=a fogalom tartalma több vonatkozásban kerül bemutatásra.

15. Szabályok • A meghatározandó fogalomnak a meghatározás során azonosnak kell maradnia (azonosság logikai törvénye) • A meghatározásnak a lényeges jegyeket kell tartalmaznia • A meghatározandónak és a meghatározónak egyenlőnek kell lennie (felcserélhető) (akkor jó, ha felcserélhető) • A meghatározás ne ugorja át a legközelebbi nemet (hierarchia). • A meghatározás ne legyen pusztán tagadó (logikailag állító legyen). (mondja el azt is, ami igen) • A meghatározandó fogalmat nem szabad a meghatározandó fogalommal vagy valamely szinonimájával meghatározni. (nem szabad szinonímákkal meghatározni)

16. A meghatározás ne legyen metaforikus. • A meghatározás legyen világos és pontos. • A meghatározás foglalja magába a meghatározandó fogalom teljes tartalmát. • A meghatározásnak meg kell felelnie a meghatározandó fogalom egészének és csakis annak. • A meghatározás legyen konzisztens (ne kerüljön ellentmondásba más az adott területen elfogadott meghatározásokkal). • A meghatározás logikailag ne legyen ellentmondásos (a meghatározó szférája ne tartalmazzon olyan elemeket, amelyek ellentmondásba kerülnek a meghatározandóval vagy annak egyes elemeivel).

17. A meghatározás szakaszai (Merrill M.D. Tennyson R.D. (1977) Teaching concepts: An istructional design approach. In. Englewood Cliffs. N.J. Educational Technology) • A fogalom nevének azonosítása • A lényeges és nem releváns ismertetőjegyek felsorakoztatása • Tömör definíció megfogalmazása

18. Az elmélyült megértést a hiányos definíciók készítik elő: • megnevezés: az elnevezés megadásával definiálunk elkülönítve a többi tárgytól vagy jelenségtől • megmutatás: szemléltetés • leírás: lényeges és nem lényeges tulajdonságok bemutatása • jellemzés: releváns jegyek kiemelése az elemzés szándékával előzetesen meghatározott szempont szerint • hasonlat: a szóban forgó dologhoz hasonlót, annál egyszerűbbet és ismertebbet mutatunk be • megkülönböztetés: azokat az ismertetőjegyeket soroljuk föl amelyek egyértelműen megkülönböztetik más dolgoktól

19. Kommunikációs stratégiák a tankönyvekben A) Hagyományosan egyirányú, tankönyvszerűen közlő kommunikációs stratégia (a tankönyv mindent elmond, a tanuló elolvassa és vissza kell mondania) az előírt (szükséges) tananyagot a tankönyv (és a pedagógus) közli a tanulókkal, az információ „forrása” tehát különféle módon, de többnyire „egyirányúan” megkísérli „sugározni”, átadni az ismereteket

20. Tankönyv típusok • A tananyag tényeit, adatait rögzítő, tárgyilagosan szárazon „előadó”, illetve a tényanyagot mintegy „forrásként” kínáló, tehát az egyirányú kommunikáció lehetőségeit is alig kihasználó tankönyv. • Megértetésre, „feldolgoztatásra” is törekvő tankönyv, amely bőségesen magyaráz, elemez, de a szerző saját gondolatait, elemzéseit kínálja fel megtanulásra, s kevésbé igényli a tanuló bevonását a „fölfedezés” aktusába. • Bőséges szemléltetéssel élő tankönyv, a jelenségek bemutatását magyarázatokkal kiegészítve. A tanulók bevonása, kommunikációs visszajelzései ez esetben is főként abban merülnek ki, hogy „visszaadják”, felmondják a tananyagot.

21. A hagyományos (egyoldalúan közlő) tankönyvek sajátosságai: • Tananyag-központúság, a gyerekek sajátosságai itt kevésbé érvényesülhetnek. • Sok egyirányú közlés, kevés visszacsatolás. • Akkurátusság, megbízhatóság a tények közlésében. • Különféle pedagógiai módszerek érvényesítésének lehetősége (azáltal, hogy maga a tankönyv nem „módszeres”).

22. B) Kétirányú, vagyis valódi kommunikációs stratégia E pedagógiai kommunikációs stratégia a következő tankönyvtípusokban figyelhető meg: (a logikai egységek egymásra épülnek, nem olvasható el gyorsan, mert feladatokat is végre kell hajtani) • Munkáltató tankönyvek vagy tankönyvcsaládok, munkatankönyvek. • Programozott iskolai tananyagok. • Forrásfeldolgoztató, munkáltató, programozott anyagrészek – hagyományos tankönyvekben.

23. E kommunikációs stratégia néhány jellemző jelensége és „jele” a következő: • A tanulók (szülők) közvetlen megszólítása, „bevonása”, érdeklődésének, aktivitásának igénylése – már a tankönyv bevezetőjében, majd folyamatosan. • Kérdések, feladatok, felszólítások, visszacsatolások nagy száma a tankönyvben, vagyis a gyerekek fokozott aktivizálása. • Az önálló, otthoni tanulás lehetősége – a tankönyv irányításával. • A készség- és képességfejlesztés fokozott érvényesülése – a leckeszerű „ténybeli” tudás némi háttérbe szorulás mellett. • A tanulókhoz való fokozott igazodás, bizonyos „gyermekközpontúság” érvényesülése a tananyagközpontúsággal szemben.

24. C) Kombinált és egyéb pedagógiai kommunikációs lehetőségek • a történelmi forrásfeldolgozás, de az atlaszok, biológiai albumok, matematikai példatárak alapján folyó tanulás (a tankönyv önmagában semmit sem jelent, különböző kiegészítő dolgok tartoznak hozzá)

25. A tankönyvi kommunikációs stratégia néhány színező taktikai alternatívája • Egyszerű, szimpla megoldások a kommunikációban, tehát konvencionális, világos de kevésbé színes nyelvezet és ábrázolás – vagy bonyolultabb, újdonságokra, különlegességekre, változatosságra törekvő verbális és vizuális kommunikáció. • Azonnal mindent megmagyarázó, állásfoglaló, kétségeket, bizonytalanságokat „egy pillanatig sem hagyó” – vagy a diákok kreativitását, önállófelfedező tevékenységét is feltételező és kívánó kommunikációs „taktika”. • Egyoldalúan az értelemre ható, objektivitásra törekvő, racionálisan eljáró, de kissé „száraz” – vagy érzelmekre is hatni kívánó, érzelemdús, szubjektív elemet is tartalmazó tankönyvi fogalmazás.

26. Mindenkihez, tehát megkülönböztetetten senkihez nem szóló, távolságtartó előadásmód – vagy a tanulókat, szülőket, tanárokat megszólító, velük kommunikáló, egyes tanulói réteghez is szóló tankönyvi metódus. Más szempontokból mindenkinek (tehát az átlagos- közepes tanulóknak) szóló – vagy differenciálásra törekvő, egyes tanulói rétegeket külön-külön is „megszólító” tankönyvírói gyakorlat. • Komoly, a tudományos tárgyilagosságtól, akkurátusságtól olykor hűvös és száraz előadásmód – vagy könnyedebb, humoros fordulatokra törekvő, a játékosságot is felhasználó munkastílus. • Lezárásra törekvő, vagy inkább további tájékozódásra, kutatásra serkentő attitűd.

27. Kommunikációs stratégiák kialakítása és fejlesztése nyelvi funkciók szerint Nyelvi funkciók • befolyásolás (a partnerek kommunikatív szándéka szerint) • szabályozás • kapcsolatteremtés és kapcsolattartás • személyes-emotív • imaginárius • tájékoztató-ábrázoló nyelvi funkció.

28. 1. A partner véleményének befolyásolása • cselekvést befolyásoló stratégia: tanács, reklám • a tudatot, véleményt befolyásoló stratégia: érvelés, bizonyítás • a cselekvést és véleményt egyaránt befolyásoló kommunikációs stratégia: vita

29. 2. A partner cselekvésének szabályozása • 3. Kapcsolattartó, kapcsolatteremtő kommunikációs stratégiák • 4. A személyes / emotív nyelvi funkció • 5. Képzelet a nyelv segítségével (Imaginárius nyelvi funkció) • 6. A tájékoztató-leíró nyelvi funkció • 7. Felfedezés, heurisztikus tevékenységek