Történetírás, idő, társadalom – az idő társadalomtörténete

1. Történetírás, idő, társadalom – az idő társadalomtörténete

2. Fogadóóra • Hétfő 16 és 17 óra között, illetve megállapodás szerint.

3. Múlt óra • Kulturális átörökítés: szelekció, megerősítés, gazdagítás. Változó formák, műfajok • Kommunikatív és kulturális emlékezet • A történelem szó többértelműsége • História, történetírás, tudományos történelem • A tudományos történelem kialakulása a felvilágosodástól kezdve • Intézményes feltételek, mechanizmusok, módszerek; Ranke • Carr: Mi a történelem? Négy tézis: • A történelmi tényekről, a mindenkori szubjektum, a nyelv szerepe • A történész empátiájáról, érzékenységéről • A jelen felől feltárt, értelmezett múlt, dialógus • Feladata nem az ítélkezés, hanem a megértés • Megértés és magyarázat: természet- és humántudományok: tárgy és módszer • Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok

4. ‘Mindenki történész’ (lehet)? Barkácsolt történelem • Mindenki érdekelt saját múltjában, magával hordozza, ha nem is érdeklődik kifejezetten iránta. • Mivel résztvevők vagyunk, úgy véljük, magunk is véleményt tudunk formálni róla, „értünk hozzá”. • Mi a szerepe, mennyire megkerülhetetlen általában is a résztvevők perspektívája? Névtelen, de nem személytelen történelem? • Társadalmi szinten is fontossá vált a történeti tudás: intézményes átadás. Iskola. Információ és tapasztalat. • Ma az információk, források széleskörű hozzáférhetősége idején mindenki barkácsolhat a történelmen, különösen a saját történetén?

5. „Velünk élő történelem” • Címszavak: mindennapi történelem, személyes történelem, szóbeli történelem, (kulturális) antropológia • Munka, munkahely • Ünnepek • Család • Otthon, lakás • Háztartás • Nemi szerepek, munkamegosztás • Tanulás, egyetem • Szabadidő, szórakozás, üdülés • Televízió, rádió, telefon • Sport, testkultúra • Divat • Szubkultúrák • ….

6. Lehetséges források • Interjúk, beszélgetések • (Családi) fotók, videók • Sajtó • Irodalom • (Fikciós és dokumentum) filmek • …

7. Terjedelem: 5-6000 karakter, amelynek magában kell foglalnia • a téma (választásának) indoklását • A felhasznált forrás(ok) és a feldolgozás módjának rövid ismertetését, valamint • A téma elemző bemutatását.

8. Társadalomtörténet • Történetírás és társadalomtudományok • (nem politikai és eszmetörténet, nem a nagy események és hősök elbeszélése, hanem a ‘társadalom’ névtelen, illetve általánosítható folyamatainak, szervezésmódjainak feltárása) • Emancipatorikus (felszabadító) történelem: • kinek a történelme, kinek van történelme, ki formálhat jogot a történelembe való belépésre (a harmadik rend, a munkásosztály, nemzetek-nemzetiségek, nők, etnikai kisebbségek, korábban elnyomott népcsoportok, a másság kultúrája • A mindennapok története, mikrotörténelem, megértő/értelmező történelem • Hogyan tapasztalták meg, illetve konstruálták a résztvevők saját történetüket/történelmüket.

13. Idő, társadalom, történelem • Az idő tapasztalata • Kultúrák, modern filozófia • Időszámítás • Az idő társadalomtörténete, a társadalmak időfelfogása és időhasználata • A történészek időfogalma és –használata.

16. Az idő, az idő tapasztalata • Az ember, emberi egzisztencia ideje: az átélt, megélt idő, időtapasztalat, időképzet. „Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom.” (Augustinus: Vallomások) • Az idő tapasztalata: Bergson • Az egzisztencia mint megértés: Lét és idő, Martin Heidegger • A társadalom ideje • A történelem, a történészek ideje

17. Idő (Johan Goudsblom - szöveg) • A szubjektív: a megélt idő, az egyéni átélés ideje • A természeti, objektív idő, amely az embertől függetlenül létezik • Az ember, emberi társadalom által létrehozott; szociokulturális idő, a világban való tájékozódás, a cselekvés összehangolásának eszköze

18. Különböző jellegű, más-más tartamú és sebességű folyamatokat hasonlítunk össze egymással - ismert tartamú és tempójú standard folyamatokhoz viszonyítva és mérve őket. • Az időtudattól elválaszthatatlanok az intézményes szabályozások - eszközök, technikák és fogalmak. Ebben az értelemben csak az ember rendelkezik idővel. Ez a tevékeny és intézményekben, eszközökben, eljárásokban és fogalmakban testet öltő szint közvetítő az élmény és a természeti folyamatok között.

19. Az idő mérése (Goudsblom) • Kezdetben hiányoznak az eszközök a nap órákra osztására. • Napórák, vízórák, homokórák, amelyek eltérő skálák szerint és helyhez kötött módon mérik az időt. • Mechanikus órák, standardizált időmérés, helyi szinten egymáshoz igazított órák: az órák változatlan és mindenütt egyforma időegységekké standardizálása • Felgyorsult közlekedés, telekommunikáció: standardizált, szinkronizált időmérés az egész világon. Az európai időszámítás elterjedése az egész világon a 19. sz. közepén. Az egész világra kiterjesztett standard időrendszer koordinációja: Nemzetközi Meridián Konferencia Washington, 1884.

20. Az időmérés története: év, hónap, nap, naptár • A csillagászati jelenségek megfigyeléséhez kapcsolódnak a legfontosabb kronológiai fogalmaink. • Az év hosszát a Föld Nap körüli forgása határozza meg (365 nap, 5 óra 48 perc) • A hónap hosszát a Hold mozgása, a hold Föld körül megtett fordulatata szabja meg (29 nap, 12 óra 44 perc 3 mp). • A nap a Föld saját tengelye körüli mozgásából, a nappalok és éjszakák váltakozásából adódik.

22. Babilon (Ninive) • Égetett cserép • Az égbolt Kr. E. 650. január 3-4-én • Hét szeletre bontott égbolt

24. Naptárreform • A julianusi (Kr. e. 45. január 1-től: Julius Caesar parancsára Alexandriai Szószigenész alkotja meg. Hét 31, négy harminc és egy 28 (és minden szökőévben 29) napos hónap. Minthogy az így létrehozott naptári év valamivel rövidebb a csillagászati évnél, ezért az idők során jelentős eltérés kelekezett. • Gregoriánus (Gergely) naptár (1582. október 4.) 128 év alatt egy nap eltérés a naptári és a tropikus év között. Ezért négyszáz évenként három szökőnap elhagyása (a 400-zal nem osztható évszázadok végén: pl. 1700, 1800, 1900.) • A naptár bevezetésekor a lemaradás behozatalára átugrottak 10 napot.

25. Számmal jelzett évszám. • Az évszámítás kezdetének különböző megoldásai. Krisztus születésének dátumát (mai ismeretek szerint 5-7 év eltéréssel) 525-ben számították ki. • Az évkezdet különböző dátumai. • Január 1. Julius Caesar után Rómában volt az év kezdete, Nyugat- és Közép-Európában a 13.-14. században vált elfogadottá. • Március 1, 15, 25, húsvét, szeptember 1, zsidó évkezdet (szept. 6 és okt. 5-e között, az őszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold napja), • December 25. Nyugat- és Közép-Európában sokáig ezt használták. Egyházi forrásokban nálunk a 16. századig általános volt.

26. Napok, hónapok: római istenek, császárok • Mars - martius; • Apru (Venus etruszk neve) - április; • idősek - maius; fiatalabbak • iuniores (vagy Maia és Juno tiszteletére szentelt hónapok) • Az utolsó hat hónap sorszámnvet kapott (quantilis, sextilis, september, october, november, december).

27. Ezeket később két hónappal egészítették ki: • a kétarcú Janus isten hava egyben az év kapuját (ianua), kezdetét jelentette. • Februarius előbb az év végére került a hálaadás és az engesztelő ünnepek (februar) időszakaként. • Julius Caesar meggyilkolása után kapta a hónap a július nevet. • Kr. e. 8-ban a sextilis hónapot Augustusnak nevezték el.

28. Január - Boldogasszony hava Február - Böjtelő hava Március - Böjtmás hava Április - Szent György hava Május - Pünkösd hava Június - Szent Iván hava Július - Szent Jakab hava Augusztus - Kisasszony hava Szeptember - Szent Mihály hava Október - Mindszent hava November - Szent András hava December - Karácsony hava Magyar hónapnevek

29. Francia forradalmi naptár • Matematikusokból és asztronómusokból álló bizottság dolgozta ki. • 1793. október 5-től 1806. január 1-ig volt érvényben. • Az új időszámítás kezdete: 1792. szeptember 22, a köztársaság kikiáltása. • Az év innen, az őszi napéjegyenlőségtől számítva 365 napból állt, amelyet tizenkét 30 napos hónapra osztottak, és 5 pótnappal egészítettek ki. • A hónap három 10 napos décade-ra oszlott, a napokat sorszámmal jelölték. • Minden 10. nap, az öt pótnap valamint a négy évenként beiktatott szökőnap ünnepnapok voltak.

30. Európai kultúra és történetiség • "A mi kultúránk… - ellentétben más típusú kultúrákkal - mindig is sokat foglalkozott saját emlékezetével. … A görögök és a rómaiak, első mestereink, történetíró népek voltak. A kereszténység történészek vallása. Más vallási rendszerek hittételeiket és rítusaikat olyan mitológiára alapozzák, amely lényegében kívül áll az emberi időn. A keresztények Szent Könyvei viszont történelemkönyvek, liturgiájuk pedig - egy Isten földi életének epizódjaival - megemlékezik az egyház és a szentek történetéről.

31. A kereszténység egy másik, talán mélyebb értelemben is történeti: az emberiség sorsa a bűnbeesés és a végítélet között számára hosszú kalandnak tűnik, amelyet minden egyes sors, minden egyes egyéni "zarándoklat" visszatükröz; a keresztény elmélkedés a Bűn és a Megváltás nagy drámáját mindig az időben, tehát a történelemben bontja ki. ” (Marc Bloch)

33. Eszkatológia és teodicea • A történelem - az emberi szenvedések végső céljára, értelmére rákérdező zsidó-keresztény teológia • Eszkatológia (a görög ‘eszkhata’ szóból, jelentése: a legvégső, a végső) a végső dolgokra, a világ végére és egy új világ eljövetelére, a halálra és feltámadásra vonatkozó vallási tanítás • Teodicea (a görög theosz: isten és diké: igazság szavakból) Isten igazolása, annak (legalábbis negatív) bizonyítását jelenti, hogy a világban a biológiai és emberi lét területén tapasztalható rossz (fájdalom, szerencsétlenség, halál, bűn) nem zárja ki a szent, végtelenül tökéletes és jó Isten létezéséről való természetes, filozófiai vagy hivő meggyőződést. (vö. Teológiai kisszótár, 706)

34. Üdvtörténetből világtörténetek • Fejlődés. Evolúció és revolúció • Ciklikus és lineáris fejlődés: körforgás és teleológia (célszerűség, célra irányulás) • Haladás-képzetek • Kontinuitás - diszkontinuitás • Vico, Herder - Spengler, Toynbee

35. Jacques Attali: Az idő történetei • Az "istenek ideje” • A testületek ideje (12. századtól Európában, a kereskedők) • A gépek kora: a termékek értéke egyenes arányban áll az elkészítésükhöz szükséges idővel. Gyár, vasútállomás, iskola • A kódok ideje: planetáris idő és egyéni idő, az egyéni idő (élettörténet) megalkotása.

36. Sue, Roger: Idő és társadalmi rend (1995) • körkörös, ciklikus, szent, mitikus idő • a zsidó-keresztény teleologikus, vallási idő • a munka ideje, a kereskedő szükségletei, a munka éthosza. Deszakralizálódó és materializálódó korszak, a munka és pénz együttesen uralkodnak • fogyasztói társadalom, szabad idő, egyéni változatok

37. Idő és társadalmi tevékenység • A tradicionális közösségekben az idő mérését az elvégzendő feladat alakította. A munkaidő nem folyamatos, a munkával és nem munkával töltött idő nem válik el egymástól, keveredtek a családi élet, a földművelés és a háztartási feladatok és tevékenységek.

39. Montaillou • Az óranélküliségben élő civilizáció: nincs szigorú munkarend, mint a városi kézműveseknél. • Az egyház ideje - a kereskedők ideje - a parasztok ideje • Az inkvizíció pontos időmegjelölést használ (hivatal, igazgatás, büntető intézmény). • A lazább időhasználat ma is jellemzi a mindennapi gondolkodást és nyelvhasználatot.

40. A keresztény időszemlélet változása • Le Goff, francia történész: változások a keresztény időszemléleten belül a 13. században. • A városi társadalom igényei, változásai: az idő konceptualizálása, birtokba vétele: felosztás, mérés - az idő felhasználásának és kihasználásának etikája: "az időérzék, az idő helyes felhasználásának erénye" • A kereskedő igényei, vitája a mesteremberekkel, munkásokkal a munkaidő körül. Az óra • Az egyház továbbra is fenntartott jogai (harangozás, ima, ünnepek).

41. A purgatórium születése: a purgatórium nem más, mint a pokol, ahol létezik az idő: "A másvilágon is tanyát üt tehát egy változó, mérhető, sőt, ami még ennél is fontosabb: manipulálható idő, melynek kapcsán a búcsúk rendszerének kifejlődése tágra nyitja majd a kapukat a könyvelői szellem valamennyi túlkapása előtt." (Leduc, 162) • Az egyházi ünnepek tagoló szerepét átveszi a datálás a végrendeletekben: 1300-1320, illetve 1420-1460 között 18,7%-ról 72,8%-ra emelkedik. • Döntő változás történik a középkor végén az időmérés műszereinek történetében.

42. A reformáció kettőssége: evilági vallás. A végítélet várása (eszkatológia) - illetve a mindennapokba való beilleszkedés, a kötelezettségek teljesítése: evilági aszkézis. • Az időből való kitörés, az idő felfüggesztésének kísérletei: életközösségek, szexualitás mint extázis, karnevalizáció, az átmeneti idő. • Az idő egyetemes mérése csak az iskoláztatás általánossá válásával, az újságolvasás fejlődésével, valamint a közlekedés fejlődésével hódítja meg a falvakat."

43. Munkaidő, szabadidő • Az ipari társadalmakban egy kijelölt feladat, a munka mérése történik az idővel. Már nem maga a feladat a fontos, hanem a pénzzé alakított időbeli értéke. Az idő pénzzé, a munkaidő pedig egyre jobban szabályozottá és számon tartottá vált. • Az otthon és a munkahely elvált egymástól. • A nap és a hét sajátos és jól elkülönített szakaszokra tagolódott. • A munkaidő hossza, illetve csökkentése: a napi munkaidő hossza, pihenőnapok beiktatása. • A nyolc órás munkaidő csak a második világháború után vált általánossá. • A vasárnap mint szabadnap. Államilag garantált szabadnap, illetve a fizetett szabadság megjelenése.

45. A modern gyári munkaidő, tőkések és munkások (Marx, munkásmozgalom) • A termelés megszervezése: Taylor, Ford • A pénzre váltott idő, a fogyasztói társadalom kialakulása

46. Az első államilag garantált szabadnap Angliában a Bank Holidayt 1870-ben vezették be. • A vasárnap mint szabadnap csak a 19. század második felében, illetve a 20. század elején vált általánossá, eltérően a különböző régiókban, illetve országokban. • Az 1930-as években vezették be a nyári egy hetes fizetett szabadságot.

47. Az éves munkaidő hossza: • 1850 5000 óra az ébren töltött idő 70%-a • 1900 3200 óra 42%-a • 1980 1920 óra 18%-a

48. Szabadidő és szórakozás • Rutin szabadidős cselekvések • Biológiai szükséglegek kielégítése, testápolás • Háztartási és családi rutintevékenységek • Önfejlesztés, örömszerzés időszakos szabadidős tevékenységei • Társadalmi munka • Komoly otthon munka • Hobbiszerű otthoni munka • Vallási tevékenységek • Önkéntes tájékozódási és ismeretszerzési tevékenység (újság, rádió, előadások stb.)

49. Szórakozási tevékenységek • Tisztán a szociabilitást szolgáló tevékenységek (baráti, családi összejövetelek, esküvő, temetés) • Mimetikus és játéktevékenységek (színház, futball, tánc, hegymászás) • Multifunkcionális, kevéssé specializálódott tevékenységek • Szórakozás és tömegkultúra: a manipuláció eszköze, az önfelejtés és az alkalmazkodás elősegítője?

50. „A tér és az idő iparosítása”: • Természeti erő helyett gépi erő és rendszer • Az egységes időbeosztást a közlekedés, előbb a hajózás, majd a vasút kényszerítette ki.