A GYERMEKGYÓGYÁSZAT TÖRTÉNETE

1. A GYERMEKGYÓGYÁSZAT TÖRTÉNETE A gyermekgyógyászat története elválaszthatatlan a gyermeki sors alakulásától a történelem folyamán. A régmúlt időkben a gyermek nem élvezte olyan mértékben a társadalom gondoskodását, védelmét, mint manapság.

2. A gyermekgyógyászat története évszázadokon keresztül visszatükrözte a társadalom gyermekkel való kapcsolatát. A gyermek a régi időkben - a magas születésszám és a magas halálozás miatt - egészen felnőtt koráig a társadalom csökkent értékű tagja volt. Különösen így volt ez a beteg gyermekekkel: a beteg vagy nem életképesnek gondolt újszülöttet egyes társadalmakban el is pusztították – gondoljunk csak az ókori görög Taigetoszra. A nem kívánt, házasságon kívül született vagy beteg csecsemőket a szülők-büntetőjogi következmények nélkül nemegyszer kitették a piactérre, a templomba, a szabadba.

3. LELENCEK – LELENCHÁZAK A középkori városkultúra fejlődésével ébred fel fokozatosan a társadalom felelősségérzete az elhagyott gyermek iránt. Megmentésükre polgárok felállították az első lelencházat. Rendszerük és ezzel,a lelencek szomorú élete a múlt század végéig, tehát sok száz évig tartott. A „lelenc-élet” – a forgóládával kezdődött – a házasságon kívüli anyaság szégyenét ezzel leplezték, igy biztosították a szülők anonimitását. A gyermeket betették a kapu melleti forgóládába, és meghúzták a csengőt – az ügyeletes apáca befordította a ládát, s átvette az új lelencet. (Elgondolkoztató, hogy a jelenkori társadalom is ugyanezt a módszert használja: a szülészeti újszülött osztályok kapujában inkubátor áll).

4. A lelencek egy részét vidékre adták nevelőanyákhoz. Ezen gyermekek életkilátásai rendszerint jobbak voltak, mint a zsúfolt lelencházakban, fertőzéseknek kitett társaiké. Halálozásuk ugyanis a múlt század nagy világvárosaiban 3o-9o % közt mozgott. Ezek a számok tükrözik egyrészt a lelencek nyomorúságát, másrészt erősen befolyásolták a csecsemőhalálozást, mert a világvárosi-így a párizsi, bécsi, római, moszkvai-újszülöttek mintegy negyed része volt törvénytelen. Sok szenvedést okozott az iparosodás korszakával eggyüttjáró gyermekmunka. Erre egy példa—1833-ban egy angol parlamenti bizottság megállapítja,hogy a gyermekeket szövőszéknél 5-9 év körül kezdik el munkába állitani, 14-15 órás munkaidővel. Ez ellen küzdenek a kiváló írók-pl. Dickens regényeikben.

5. A gyermekgyógyászat az orvostudomány késői gyermeke. Csak a 19. század második felében jelent meg önálló szakterületként általánosan. Gyermekbetegségekről írt fejezetekkel és egyes ma is használatos fogalmakkal illtve terminológiával már az ókori könyvekben is találkozunk. Az első gyermekgyógyászati könyvet a perzsa Razes írta a IX-dik században. Pontosabb klinikai észlelések kórleírások-pl. a skarlát, angolkór/rahitizmus/ ismertetése azonban csak a XVII-dik századtól kezdve jelennek meg. Az angolkór a nevét onnan kapta, hogy Angliában fedezték fel, amikor "divattá" vált, hogy a gyerekeknek anyatej helyett tehéntejet adtak.

6. GYERMEKKÓRHÁZAK Fordulatot hozott a gyermekgyógyászat fejlődésében az első önnálló gyermekkórház létesítése Párizsban18o2-ben, Napóleon támogatásával. Eddig az időpontig a csecsemők és gyermekek-sokszor százágyas osztályokon, eggyüt feküdtek a felnőttekkel. A 3o-as években Szentpétervár, Bécs, Budapest /1839/ követte a párizsi példát. E kórházak azonban a hiányos diétás és higiénés ismeretek és rossz elkülönítési viszonyok miatt nem feleltek meg céljuknak. A felvett csecsemők halálozása még a múlt század végén is nemegyszer 70 % ért el. És mégis e lelencházakban és szerény kórházakban fektették le a századfordulótól kezdve a korszerű gyermekgyógyászat alapjait.

7. 1921-ben Magyarországon 100 újszülöttből 21 meghalt, mielőtt betöltötte volna az első életévét, majd az azt követő években a kisgyermekek további 10%-a veszítette el életét. A koraszülöttek szinte törvényszerűen meghaltak. A felnőttkort meg nem érő gyermekek gyakori halálokai voltak pl. a különböző fertőzések. Később az egész egészségügyi ellátást tekintve javulás következett be, emellett új tudományos felfedezések láttak napvilágot. Ekkoriban kezdték kezelni pl. a gyermekek folyadékvesztését, amely a hasmenés kísérőjeként az egyik leggyakoribb közvetlen halálok volt addig. Heim Pál tanulmányaiban korát megelőzve mondta ki, hogy a hasmenéses, sorvadt csecsemő anyagcseréjének összeomlásában az egyik döntő mozzanata víz és a konyhasó arányának felborulása.

8. Áttörést hozott a védőoltások megjelenése, a higiénés rendszabályok megváltozása, ezentúl a fertőzések kezelésében is újabb lehetőségek jelentek meg, először kémiai gyógyszerekkel, majd még inkább antibiotikumokkal vették fel a szakemberek a küzdelmet a korábban végzetes kórokozók ellen. Számos más tényező is szerepet játszott a szakterület fejlődésében, de ez a három változás jelentette az alappillérét annak az előrelépésnek, melynek köszönhetően az egy éves kor előtt elhunyt gyermekek 21%-os aránya Magyarországon az 50-es években már 7-8% lett. Kiemelkedő magyar gyermekorvosok Schoepf-Mérei Ágost, id.Bókay János, ifj.Bókay János, Heim Pál...

9. A higiénia mint életfeltétel A higiénés körülmények változása a test és az élelmiszerek tisztántartását egyaránt érintette. Ekkoriban terjedt el pl. a frizsider, de a tartóedények is korszerűbbé váltak, így a legyek nem szállták meg az ételt – nem véletlen, hogy csökkent a végzetes bélfertőzések száma. A II. világháború idején, Magyarországon a tisztes, jó körülmények között élő családok is egy héten egyszer fürödtek, maga Ferenc József is nagyon ritkán fürdött, ahogyan a bécsi kastélyban is látható, az uralkodó csupán egy lavórt és hozzá illő kancsót tartott a szobájában mosakodás céljából, és Sissi királyné kérésére épült az első fürdőszoba. A tisztálkodás elhanyagolásának oka is volt: az akkori háztartásokban rendelkezésre álló, szénnel fűtött kályha segítségével igen sokáig tartott a vízmelegítés. A lakosság körében csupán a bojler és a táv-melegvíz megjelenésével vált szokássá a heti többszöri zuhanyzás.

10. A védőoltások Az áttörést hozó vakcinák közül a himlő elleni szer volt az első a sorban. Egy angol orvos, Jenner találta fel 1796-ban, mikor rájött, hogy ha tehénhimlővel beoltanak valakit, akkor lesz ugyan egy enyhe lefolyású tehénhimlő betegsége, ám a keresztimmunitásnak köszönhetően feketehimlőt nem kaphat többé. Egy tehenészlány megjegyzése, miszerint ő már nem kaphatja el a himlőt, hiszen átesett a tehénhimlőn, vette rá, hogy e téren kísérletezésbe kezdjen. Megfigyelését tesztelte, az egyik fejőnő tehénhimlős sebéből vett anyaggal beoltotta James Phipps nyolcéves kisfiút, aki 6 héttel később feketehimlővel megfertőzve, nem lett beteg. A tehén latin neve vacca, innen ered a vakcinázás elnevezés. A kifejezést Louis Pasteur használta először Jenner munkássága iránti tiszteletből.

11. Tudománytörténeti érdekesség Amikor felfedezte a vakcinázás jelentőségét, szerette volna tanulmányát korának legrangosabb fórumán publikálni. A Londoni Királyi Társaságtól kapott elutasító levélben ez állt: „A Társaság Tagjának óvatosnak kellene lennie, és nem volna szabad kockára tennie megbecsültségét azáltal, hogy olyasmit nyújt be a tanult testület elé, ami ennyire eltér az elfogadott ismeretektől, ráadásul ennyire hihetetlen.” Edward Jenner ( 1749 – 1823)

12. The Cow-Pock—or—the Wonderful Effects of the New Inoculation!—vide. the Publications of ye Anti-Vaccine Society, Print (color engraving) published June 12, 1802 by H. Humphrey, St. James's Street.

13. This young girl in Bangladesh was infected with smallpox in 1973. Freedom from smallpox was declared in Bangladesh in December, 1977 when a WHO International Commission officially certified that smallpox had been eradicated from that country.

15. A 30-as években került forgalomba a diftéria elleni vakcina, majd sorra jött a többi fontos oltás is, többek között a szamárköhögés és a tetanusz elleni készítmények. Ma már a fertőzéses betegségek rendkívül nagy hányada ellen rendelkezünk védőoltással, a himlő teljesen megszűnt, Magyarországon nem él gyermekbénulásban szenvedő gyermek, nincs diftéria, nagyon ritka a szamárköhögés, nincs kanyarós vagy rubeolás beteg, nem hal meg senki tetanuszban, és még lehetne sorolni. Ez a terület máig dinamikusan fejlődik. Magyarországon ráadásul – többek között a remek védőnői hálózatnak köszönhetően – aránylag jó az oltási fegyelem ellenben bizonyos országokkal, ahol sok gondot okoz a lakosság körében elterjedt védőoltásokkal szembeni, bizonyítékokat nélkülöző ellenszenv.

16. Célzott gyógyszeres terápia, antibiotikumok A gyógyításra alkalmas kémiai szerek sora a salvarsannal (arzénvegyület) kezdődött, melyet a vérbaj ellen talált fel egy német kutató, Paul Ehrlich 100 évvel ezelőtt. Ezek a termékek kezdetben rendkívül hatásosak voltak a bakteriális fertőzések ellen, beadásukra sok kórokozó érzékenyen reagált.

17. Bár nem kapcsolódik közvetlenül a gyermekgyógyászathoz, de érdekes, hogy az egyik leggyakoribb és legrettegettebb fertőző betegség, a gonorrhoea, más nevén tripper is az új szereknek köszönhetően szűnt meg. Ez a nemi úton terjedő betegség a szexuális forradalom előtti időszakban hihetetlen mértékben gyakori volt, hiszen a férfiak általában a prostituáltak körében kerestek testi örömöket mindaddig, míg meg nem házasodtak. A fertőzés ellen a piros lámpás házakban élő lányok nem tudtak megfelelően védekezni, majd amit elkaptak, azt tovább is adták a következő kuncsaftnak, aki pedig a feleségét lepte meg vele nászajándékként – így férfiak és nők egyaránt, társadalmi osztálytól függetlenül sokan szenvedtek ebben a betegségben. A célzott terápiának köszönhetően aztán három- négy nap alatt meg lehetett szabadulni a kellemetlen tünetektől.

18. Alexander Fleming az I. világháborúban katonaorvosként sebfertőzéseket tanulmányozott, és észrevette, hogy sok fertőtlenítőszer jobban rombolja a sejteket, mint a mikrobákat. Rájött, hogy az lenne a megoldás, ha olyan anyagot találna, amely elpusztítja a baktériumokat, de az emberi sejtekre ártalmatlan.

19. Legfontosabb felfedezését a véletlennek köszönhette. 1928-ban tankönyvírás közben újra elvégezte egyes kísérleteit, s feltűnt neki, hogy amikor a napokig fedetlenül heverő stafilococcus baktériumtenyészetbe egy penészgombatelep, a Penicillium notatum spórái kerültek, a foltok körül baktériummentes gyűrű alakult ki. Fleming izolálta a gombát, és megállapította: az általa termelt anyag (amelyet penicillinnek nevezett el) meggátolja a baktériumok növekedését.

21. Megállapította, hogy a penicillin az emberi szervezetben a baktériumok egy részét elpusztítja, de a fehérvérsejtekre nincs hatással, tehát alkalmas lehet mikroorganizmusok okozta fertőzések helyi kezelésére. 1929-ben publikálta eredményeit, de először nem nagyon figyeltek fel rájuk. Rámutatott, hogy a penicillin fontos lehetne az orvosi gyakorlatban. Neki magának azonban nem sikerült kidolgoznia az eljárást a penicillin kiválasztására, és a szert ezért még több mint tíz évig nem használták. Végül a harmincas évek vége felé két kutatóorvos, Florey és Chain rábukkantak Fleming cikkére.

22. A penicillin kémiai azonosítását, tiszta formában történő előállítását Florey és Chain végezték el a második világháború előestéjén. A három kutató együtt dolgozott tovább, felfedezéseiket nem szabadalmaztatták, az emberiségnek ajándékozták. Penicillinnel először 1942-ben mentették meg egy már haldokló beteg életét, a második világháborúban azonban csak a hadsereg tagjai kaphattak belőle. A szernek köszönhetően kevesebb végtagamputációra került sor, sőt a nemi betegségek ellen is hatásosnak bizonyult . Az azonban a városi legendák közé tartozik, hogy Churchillt penicillinnel gyógyították ki tüdőgyulladásából, a politikus szulfonamidokat kapott. 1945-ben Floreyval és Chainnel közösen Nobel-díjat kapott felfedezéséért.

23. A penicillin felfedezése nagyban elősegítette más antibiotikumok kutatását is, ami sok egyéb "csodaszer" felfedezését eredményezte. Néhány évvel később Amerikában egy orvos - Selman Waksman felfedezte a sztreptomicint, amely a tuberkulózis első hatásos gyógyszere lett. Addig csak a lázat és a köhögést tudták csillapítani és magas hegyi levegőn fekvő szanatóriumokba küldték a betegeket. Hatalmas lelki terhet jelentett ez a betegség, hiszen az érintettek tudták, hogy valószínűleg meghalnak. Rengeteg gyermek halt meg addig tüdőbajban. A streptomycin továbbfejlesztett változatainak köszönhetően azok a gyerekek is jó eséllyel életben maradhattak, akik korábban meghaltak volna tüdő- vagy agyhártyagyulladásban.

24. A daganatos betegségek kezelése sem a régi A daganatos gyerekek átlagosan a diagnózis felállítása után hat héttel már meg is haltak, hiszen vérátömlesztésen kívül nem tudtak mit adni nekik. 1950-ben forgalomba került a cortison és a többi szteroidkészítmény, melyek alkalmazásával az átlagos hat hetet 3-4 hónapra nyújthatták. A daganatos betegségek elleni újabb, célzott szereknek köszönhetően később már egy évvel is túl lehetett élni a rák diagnózisát, a fehérvérűség bizonyos fajtáit már 85–90%-ban teljesen meg lehet gyógyítani, és más gyermekkori daganatok is sokkal jobb eséllyel kezelhetőek a rák elleni gyógyszereknek és a műtét utáni besugárzásnak köszönhetően.

25. Gyermek-, csecsemő-, újszülöttgyógyászat A gyermekgyógyászat fejlődésének következő lépcsője az újszülöttgyógyászat megjelenése volt. Az infúziós folyadékpótlás megjelenésével egyre inkább van esély az ő életüket is megmenteni. Megjelentek a tápszerek, az oltások, az antibiotikumok – és a beteg csecsemők gyógyítására már sok fegyver áll a rendelkezésre. Az egészségkárosodástól szenvedő újszülöttek és a koraszülöttek azonban még jó pár évig nem sok esélyt kaptak a túlélésre. A gyógyításukra vonatkozó legelső irányelv az volt, hogy a koraszülötteket melegen kell tartani. Bebugyolálva kenyérkelesztő kosárba tették, és míg meg nem erősödött, a cserépkályhában kialakított beszögellésbe – az étel-melegentartóba fektették.

26. Ahogyan az orvostudomány is felismerte a melegen tartás fontosságát, kórtermeket létesítetek, ahol a hőmérsékletet ennek megfelelően 32-33 fokra állítoták be – az ápolónők csak hat órát dolgozhattak itt a hőség miatt. Majd megjelentek az inkubátorok, a veleszületett súlyos sárgaság kezelési lehetősége, a lélegeztetés – és a gyermekgyógyász, a csecsemőgyógyász mellett a 60-as években önálló alterületként megjelenhetett az újszülöttgyógyászat is. Egyre több kis súlyú újszülött maradt életben, ráadásul akár egyre kisebb súllyal. Kezdetben hatalmas siker volt, hogy nem haltak meg feltétlenül az egy kiló alatt született gyermekek, aztán már az is előfordult, hogy 500 grammos, vagy az alatti születési súly sem vált feltétlen halálokká. Az életben maradó koraszülöttek számát növelte, mikor megjelentek a speciális koraszülött- szállító mentők – infúzióval, lélegeztetéssel, gyógyszerekkel.

27. A 20. század végére elterjedt profilaktikus szemlélet, a gyermek felértékelődése (ami összefügg az alacsony születési aránnyal) és nem utolsósorban a technika fejlődése miatt mára már a magzat esetleges betegségeiről is tudunk tájékozódni, sőt egyes elváltozásokat akár a méhen belül is gyógyítani tudunk. A gyermekgyógyászat fejlődése tehát a gyógyítással (curatio) kezdődött, s eljutott a megelőzéshez (preventio). Napjainkban a preventio részben új tartalommal gazdagodott: a cél hogy egészséges életmóddal a felnőttkori, betegségeket is megelőzzük. Az utóbbi idők felismerései szerint ez a fajta megelőzés akkor sikeres, ha minél előbb kerül rá sor: már gyermekkorban, sőt akár már csecsemőkorban is. Ezért a gyermekgyógyászat nemcsak a gyermekek egészségéért, de a felnövekvő generáció idősebb kori egészségi állapotáért is felelős.

28. Köszönöm a figyelmet!