1 / 30

NOVÁK TAMÁS Nemzetközi Gazdaságtan IV.

NOVÁK TAMÁS Nemzetközi Gazdaságtan IV. Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján. Kapcsolódó irodalom. Kötelező PAUL R. KRUGMAN – MAURICE OBSTFELD: Nemzetközi gazdaságtan . Panem Kiadó. Budapest. 2003. pp. 75-103. o. Ajánlott

sue
Download Presentation

NOVÁK TAMÁS Nemzetközi Gazdaságtan IV.

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. NOVÁK TAMÁSNemzetközi Gazdaságtan IV. Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján

  2. Kapcsolódó irodalom Kötelező PAUL R. KRUGMAN – MAURICE OBSTFELD: Nemzetközi gazdaságtan. Panem Kiadó. Budapest. 2003. pp. 75-103. o. Ajánlott BENCZES ISTVÁN – CSÁKI GYÖRGY – SZENTES TAMÁS: Nemzetközi gazdaságtan. Akadémiai Kiadó, 2009. pp. 107-133.

  3. Szakosodás a relatív tényezőellátottság alapján • Ricardói modell: szakosodás a munkatermelékenység különbsége alapján • A külkereskedelemre az erőforrás-ellátottság különbségei is hatnak. • Relatív tényezőellátottság: az erőforrás-ellátottság (bőség) és a termelési technológia hatása a külkereskedelemben.

  4. Heckscher-Ohlinmodell Egy ország akkor jut előnyhöz, ha a termékek relatíve eltérő tényezőigényességét és relatív tényezőellátottságát figyelembe véve a viszonylag bően rendelkezésre álló termelési tényező intenzívebb felhasználását igénylő termék termelésére szakosodik.

  5. Heckscher-Ohlinmodell • Szükséges adatok: munka és tőke mennyiségei + a két termék tényezőigényessége; • A viszonylag munkaintenzív termékre az szakosodjon, ahol a munka/tőke hányados magasabb; • Viszonylag tőkeintenzív termékre az szakosodjon, ahol a tőke/munka hányados magasabb.

  6. A heckscher-ohlin modell kritikája • Továbbra is csak két ország, két termék; • „Tökéletes” állapot feltételezése; • Infrastrukturális, fogyasztási eltérések figyelmen kívül hagyása; • Nemzetközi tőkeáramlástól eltekint.

  7. Relatív tényezőellátottság K; L. • A ország mind tőkében, mind munkaerőben gazdagabb, mint B ország, de a komparatív előnyök elméletének ismeretében tudjuk, hogy A ország B országhoz viszonyítva relatíve tőkegazdag, míg B ország A országhoz viszonyítva relatíve munkaerő-gazdag.

  8. Relatív tényezőellátottság K; L. • Abból, hogy az egyik ország relatíve tőkegazdag, következik az, hogy a másik ország relatíve munkaerő-gazdag (hiszen a két hányados egymás reciproka). • A komparatív előnyök abból adódnak, hogy A ország esetében K / L = 2, míg B ország esetében K / L = ½. • Milyen irányban megy végbe a szakosodás egy relatíve tőkegazdag és egy relatíve munkaerő-gazdag ország között?

  9. Relatív tényezőellátottság K; L. • Különböző országok tőke- és munkaerő-állományának összehasonlítása nem mindig egyszerű és nem is mindig lehetséges. Sokszor a tőkét és a munkaerőt a tőke és a munkaerő árával, azaz a kamatlábbal és a bérszínvonallal kell helyettesítenünk. • Feltehetjük, hogy a relatíve tőkegazdag országban a kamatláb/bér arány alacsonyabb lesz, mint a relatíve munkaerő-gazdag országban, hiszen viszonylag könnyebben lehet hitelekhez jutni, míg a munkaerő-kínálat szűkösebb, így relatíve drágább.

  10. Relatív tényezőellátottság: kamatláb és bérszínvonal Bár a kamatláb és a tőke abszolút mennyisége, valamint a bérek és a munkaerő abszolút mennyisége között nincs konkrét kapcsolat, annyit megállapíthatunk, hogy ahol a tőke bőségesebben áll rendelkezésre, ott a kamatlábak valószínűleg relatíve alacsonyabbak lesznek a bérekhez képest, mint a másik országban

  11. Relatív tényezőellátottság: kamatláb és bérszínvonal • Az arányok természetesen ugyanazt mutatják, mint az előbb: a kamatláb / bér arány relatíve kisebb a viszonylag tőkegazdag A országban a viszonylag munkaerőgazdag B országhoz képest. • magasabb a relatív bérszínvonal  relatív tőkegazdag  tőkeintenzív termékre szakosodik • magasabb relatív kamatszínvonal  relatív munkaerő bőség  munkaintenzív termékre szakosodik

  12. A termelési lehetőségek határa és a szakosodás Legyen a két termékünk számítógép (s) és ruházati cikk (r). Feltételezzük, hogy a számítógépek előállítása inkább tőkeigényes, míg a ruházati cikkeké inkább munkaerő-igényes (úgy is szokták mondani, hogy előbbi tőke-, utóbbi munkaerő-intenzív).

  13. A termelési lehetőségek határa és a szakosodás • Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy A ország termelése inkább a tőkeintenzív számítógépek irányába, B országé pedig a munkaerő-intenzív ruházati cikkek irányába tolódott el, és az is látható, hogy abszolút értékben A ország mind számítógépből, mind ruhából többet tud előállítan. r B ország A ország sz

  14. Szakosodás • A komparatív előnyök esetéhez hasonlóan itt is tovább javíthatják helyzetüket az országok, ha nemcsak kereskednek (cserélnek) egymással, hanem szakosodnak is. • A szakosodás irányát most is a komparatív előnyök határozzák meg.

  15. Szakosodás • A relatíve tőkegazdag ország inkább a tőkeintenzív, míg a relatíve munkaerő-gazdag ország inkább a munkaerő-intenzív termékek előállítására szakosodik. Ez a Heckscher-Ohlin-tétel. • Ha mindkét ország valóban a relatív tényezőellátottság alapján szakosodik annak a terméknek a termelésére és exportálja, amely viszonylag intenzívebben igényli az adott országban relatíve nagyobb bőségben rendelkezésre álló termelési tényezőt, akkor mindkét országban nő a kereslet az ott relatíve bőségben lévő termelési tényezőt intenzívebben igénylő termék, így a relatíve nagyobb bőségben lévő termelési tényező iránt, ugyanakkor a másik termék importja csökkenti a „másik” termék iránti belföldi keresletet.

  16. Szakosodás • Tehát: a viszonylag munkagazdag országban a munka, a viszonylag tőkegazdag országban a tőke iránti kereslet nő, így azok ára is emelkedik • A relatív tényezőárak közelítenek egymáshoz, végső soron a relatív tényezőárak kiegyenlítődnek • Tehát: a szakosodás és a nemzetközi kereskedelem következtében a nemzetközi tényezőárak ill. a nemzetközi költségszínvonalak kiegyenlítődnek – anélkül, hogy ehhez a termelési tényezők nemzetközi áramlására is szükség lenne.

  17. Szakosodás - Következtetés • A csere megszünteti a csere indítékát, hiszen a relatív tényezőárakon alapuló szakosodás (csere) addig tart, míg a relatív tényezőárak ki nem egyenlítődnek • A belső jövedelem elosztás a szűkösen rendelkezésre álló tényező rovására változik  protekcionista nyomás (vámemelési követelések

  18. Szakosodás - Következtetés • A folyamat végén mindkét országban kiegyenlítődik a termékek relatív ára. Mivel azonban a termékek árát a gyártásukhoz felhasznált termelési tényezők költségei határozzák meg, a termékárak relatív kiegyenlítődésével együtt a termelési tényezők relatív ára is kiegyenlítődik.

  19. Szakosodás - Következtetés • Ezt a következményt Paul Samuelson, Nobel-díjas amerikai közgazdász írta le először, ezért az előző tétel kiegészítéseként Heckscher-Ohlin-Samuelson-tételnek szokás nevezni. A tétel tulajdonképpen azt mondja ki, hogy az áruk cseréje közvetett módon a bennük megtestesült termelési tényezőket is kicseréli, ami megváltoztatja a tényezők iránti keresleti-kínálati viszonyokat, végül pedig kiegyenlíti relatív árukat.

  20. Kritika • A valóságban nem jön létre a kiegyenlítődés. Modell feltételei: 1. Mindkét ország mindkét terméket termeli; 2. egyforma termelési eljárások; 3. külkereskedelem kiegyenlíti a termékek árát. • Okai: • Nem feltétlenül állítják elő az országok mindkét terméket, a nagyon eltérő tényezőellátottságú országoknál így nem valósul meg a kiegyenlítődés. • Eltérő termelési technológia miatt sem valósul meg. • Termékárak konvergenciája sem valósul meg.

  21. A Leontieff-paradoxon • Az 50-es évek elején Wassily Leontieff amerikai közgazdász empirikusan is megvizsgálta a Heckscher-Ohlin-tételt az USA gazdaságára vonatkozóan. Az eredmény azonban éppen ellentétes volt, mint amit vártak: az USA kevesebb tőkeintenzív terméket exportált, mint amennyit importált, annak ellenére, hogy relatíve tőkegazdag országról van szó.

  22. A Leontieff-paradoxon Magyarázat: • Az USA-ban a kereslet számottevően elmozdult a tőkeigényes termékek irányába; • A tényezőintenzitás átfordulásai; • Importkorlátozások az USA-ban; • A természeti erőforrások relatív szűkössége az USA-ban; • A képzett munkaerő relatív bősége az USA-ban – humán tőke; • Az USA jelentős komparatív előnye a technológiaintenzív ágazatokban.

  23. Vállalatok és nemzetgazdaságok versenyelőnyei: kompetitív előnyök • A hagyományos neoklasszikus elmélet ma már nem alkalmas a világgazdaság reálfolyamatainak magyarázatára, a nemzeti gazdaságpolitikák és a vállalati külgazdasági stratégiák orientálására • Új helyzet a nemzetközi világkereskedelemben: • Nemzetközi kereskedelem zöme a fejlett országok között bonyolódik – hasonlóan a tényezőellátottság • Nő az ágazaton belüli kereskedelem – nem is értelmezhető az eltérő tényezőellátottság • TNC-k részesedése: 1/3+1/3, vállalat külső kereskedelme + leányvállalataik közti kereskedelem

  24. Kompetitív előnyök Már nem tarthatóak a korlátozó feltételek • Méretgazdaságossági előnyök mellőzése; • Azonos technológiai színvonal feltételezése; • Tényezőáramlás kizárása; • Termékdifferenciáció kizárása; • Munkaerő képzettségének mellőzése;

  25. Kompetitív előnyök • Globalizáció: a vállalati versenyképesség nem vezethető vissza 1-1 nemzetgazdaság tényezőellátottságára; • A releváns kérdés: egyes országok vállalatai egyes ágazatokban miért sikeresebbek más országok azonos iparágban tevékenykedő cégeinél? • A versenyelőnyök, a kompetitív előnyök nemzetgazdasági szinten keletkeznek, fenntartásukat lokalizált makrogazdasági szerkezet, nemzeti értékrend, gazdasági kultúra, intézményrendszer, hagyományok stb. határozzák meg, befolyásolják • Az új kereskedelmi elméletek: arra keresnek választ, miért képesek egyes országok vállalatai jobb, hatékonyabb vállalati stratégiát választani, mint más országok azonos ágazathoz tartozó cégei?

  26. Porter (Competitive advantage of Nations) Porter a komparatív előnyök helyett a kompetitív előnyök fogalmát vezette be Porter felfogásában a versenyképesség fogalma nem értelmezhető nemzetgazdaságokra, csak iparágakra, ill. vállalatokra A vállalatok, iparágak versenyképessége alatt az innováción alapuló – költségelőny, ill. termékdifferenciálás nyújtotta – versenyelőnyöket érti (költségvezető, illetve megkülönböztető stratégia), míg a versenyképesség egyetlen értelmezhető koncepciója nemzetgazdasági szinten a nemzeti termelékenység Későbbi munkáiban Porter annyiban módosította álláspontját, hogy a versenyképesség fogalmát már nemzetgazdaságokra is használja. Egy nemzetgazdaság versenyképességének azonban továbbra is a magas és növekvő termelékenységi szintet tartja, ami elsősorban a mikroökönómiai szinten zajló folyamatok eredménye

  27. Porter • Ha nem volna külkereskedelem, akkor az elérhető hatékonyság független volna a többi ország iparágainak teljesítményétől. A nemzetközi piacok azonban lehetőséget adnak egyrészt arra, hogy az adott iparág a többi ország iparágával mérje össze hatékonyságát. Másrészt szükségtelenné teszik, hogy minden terméket az ország maga állítson elő. A nemzetközi kereskedelem lehetővé teszi, hogy az ország a számára leghatékonyabb iparágakra specializálódjon, míg a kevésbé versenyképes iparágak termékeit külföldről importálja • Természetesen egy ország sem lehet versenyképes minden egyes iparágban, mivel az erőforrások szűkösen állnak rendelkezésre

  28. Porter • Ideális esetben az erőforrások a kevésbé produktív iparágakból a leginkább versenyképes iparágakba áramlanak, ezáltal megemelkednek az inputok árai, ami az alacsonyabb versenyképességű iparágak pozícióit még tovább rontja • Még a leggazdagabb országokban is vannak olyan iparágak, ahol a helyi cégek nem versenyképesek az importtal szemben • Következésképpen egy ország versenyképességének vizsgálatánál nem a teljes gazdaságot, mint egységes egészet kell vizsgálnunk, hanem mindössze néhány iparágra kell koncentrálni • Vagyis Porter egy makrogazdaság versenyképességét az ott tevékenykedő nemzetközileg sikeres iparágak versenyképességére vezeti vissza

  29. Porter A komparatív előnyök nem adnak elfogadható magyarázatot a nemzetközi munkamegosztásra, a specializációra, mert nemcsak a Leontieff-paradoxon figyelhető meg, hanem a komparatív előnyök elmélete nincs tekintettel a méretgazdaságosságra, a technológia és a kapcsolódó know-how jelentőségére, a termékdifferenciálásra, és a monopolisztikus piacokra, a vállalati hálózatok és a stratégiai szövetségek megerősödésére, valamint állandónak tekinti egy országon belül a termelési tényezőket és nem foglalkozik a termelési tényezők országok közötti áramlásával Emiatt a komparatív előnyök elméletét kell továbbfejleszteni, döntően a globális vállalatok stratégiájából kiindulva, amelyek egy-egy iparágat jelenítenek meg a nemzetközi versenyben, és amely vállalatok az innovációk kidolgozásában és alkalmazásában, a technológiák fejlesztésében, a termékdifferenciálásban, a kormányzati politikák befolyásolásában stb. élen járnak.

  30. Porter féle gyémántmodell – a versenyképesség elemei • Tényezőellátottság (munkaerő infrastruktúra); • Keresleti tényezők (hazai kereslet az adott iparág termékei iránt); • Kapcsolódó és beszállító iparágak (az adott nemzetgazdaságban működő potenciális beszállítok fejlettsége/versenyképessége); • Vállalati stratégia, szerkezet és verseny (hazai versenyviszonyok, vállalatalapítás, szervezés és menedzsment feltételei). + Kormányzat szerepe + Véletlen

More Related