Óvodáskorú gyermekek szóaktiválásának funkcionális vizsgálata

1. Óvodáskorú gyermekek szóaktiválásának funkcionális vizsgálata Neuberger Tilda ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola

2. Az anyanyelv-elsajátítás • A gyermek szókincse az észlelés–megértés működése során kezd kialakulni, időben megelőzve a produkciót. • Kritikus periódus: 6-7 éves kor, „első biológiai sorompó” • Az iskolába lépés előtt álló óvodások szókincsének vizsgálata pedagógiai szempontból is fontos (  nyelvi hátrány).

3. A spontán beszéd néhány jellemzője 6-7 éves korban • A gyermek képes bonyolult tartalmak, összefüggések kifejezésére a megfelelő nyelvi szerkezetekkel. • Valamennyi szófaj és alaktani jelenség megjelenik. • A szókincs aktív része folyamatosan gazdagodik. • Megjelennek a hezitálások. • A beszédtempó lényegesen lassúbb, mint néhány évvel idősebb társaiknál. • A lányok általában szívesebben beszélnek.

4. A mentális lexikon • „Agyi szótár” • Területei: aktív, passzív, aktivált • A szóasszociációk: • Szabad szóasszociáció • Mentális szavak AKTÍV PASSZÍV AKTIVÁLT

5. Kérdés A szabad szóaktiválások és a beszédszándéknak megfelelő szóelőhívások milyen működésekre utalnak a mentális lexikonban? Hipotézis A gyermekek szóaktivációs stratégiái különbözők az adott funkciótól függően, de a szóasszociációs eredményeik és a spontán beszédbeli teljesítményük között összefüggéseket találhatunk.

6. Kísérleti személyek, anyag és módszer • 10 óvodás gyermek: 6-7 éves • 5 fiú, 5 lány • Szabad szóasszociáció: • Mennyiségi és minőségi elemzés • Spontán beszéd: • Az aktivált szavak mennyiségi és minőségi elemzése • A közlésegységek fejlődési mutatójának meghatározása • Type-token elemzés

7. Leíró statisztikai eredmények • Teljes korpusz (10 gyermek): • Szóasszociáció: 309 db szó, 19 perc • Spontán beszéd: 3490 db szó, 46 perc

8. Összefüggés a spontán beszéd és a szóasszociáció percenkénti szószáma között

9. A közlésegységek fejlődési mutatója • Adaptálás magyar nyelvre (Gerebenné−Gósy−Laczkó 1992): a 6 éves korban elvárható KFM-érték: 11 • Az értékelés szerint a jelen kísérletben részt vevő gyermekek 70%-a jó beszélőnek számít. (2 fiú és 1 lány nem érte el a 11-es ponthatárt.) • Átlagos pontszám: 13,5 • Fiúk: 12,7 • Lányok: 14,3

10. A KFM értékei egyénenként

11. Összefüggés a spontán beszéd percenkénti szószáma és a KFM-érték között

12. Az aktivált szavak szófajok szerinti megoszlása

13. Az átlagos szótagszám egyénenként a két feladatban

14. Az aktivált szavak szemantikai csoportjai

15. Az aktivált szavak szemantikai változatossága

16. Az aktivált szavak morfológiája

17. Az aktivált szavak gyakorisága a szóasszociációkban • Leggyakoribb szavak: • 1. virág • 2. ajtó • 3. szék • Ismétlés: a gyermekek 40%-ánál fordult elő egyszeres ismétlés (2 fiúnál és 2 lánynál) • keresési kudarcok jelölői • a jó teljesítmény velejárói

18. Type-token elemzés • Szógazdagság mérése: egy adott szöveg szóelőfordulásainak (token) és a szöveg megalkotására használt lexémák (type) számának az összevetése • Példa: „én az óvodában legjobban az autópályával szeretek játszani” (F2) • Token = 8 • Type = 7 • Token/type-érték: megmutatja, hogy átlagosan hányszor ismétlődik egy lexéma a szövegben, minimális értéke: 1

19. Összefüggés a token/type-érték és a KFM-érték között

20. Következtetések • Az aktivált szavak minőségi sajátosságai eltérők a két szituációban (két különböző stratégia): • Grammatikai jellegük (toldalékolás, szófaji kategóriák) a spontán beszédben, • Szemantikai (fogalomköri) változatosságuk a szóasszociációban érvényesül jobban. • Spontán beszédben a mentális lexikon aktiválása kevéssé tudatos  a gyermekek szívesebben mesélnek élményeikről szabadon.

21. Következtetések • Közepes összefüggés van az asszociációs tesztben és a spontán beszédben mért percenkénti szószám között. • A spontán beszédben mért percenkénti szavak száma szoros összefüggést mutat a KFM-értékkel. • Minél több szót képes aktiválni egy gyermek, annál összetettebb a beszéde, • és fordítva: a grammatikailag összetettebb formák több szó aktiválását igénylik.

22. Következtetések • A gyermekek spontán beszédének morfológiai és szintaktikai komplexitása összefügg azzal, hogy beszédükben mennyi az ismételt lexémák aránya. • Minél nagyobb a típusonkénti előfordulás, annál magasabb a KFM-érték, • vagyis: minél bonyolultabb formákkal fejezi ki magát a gyermek, annál többször fordul(hat) elő ugyanaz a lexéma a beszédében.

23. Kitekintés • Pedagógiai tapasztalat: ha egy gyermek keveset beszél, s közlései néhány szóból álló, egyszerű szerkezetek, akkor a mentális lexikon bővülésének lehetőségei korlátozottak, a tanulás folyamata valószínűleg nehezített Kudarcok az iskolában

24. Köszönöm a figyelmet!