A Duna-Tisza köze mezőgazdasága és a DTCS

1. A Duna-Tisza köze mezőgazdasága és a DTCS Madari Jenő tanulmánya alapján Farkas Jenő Zsolt MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet Kecskemét

2. Kérdések… • Mit jelent a Homokhátság mezőgazdasága a magyar mezőgazdaságból? Miért szükséges ennek a támogatása? • Milyen perspektívái, jövőbeni lehetőségei vannak ennek a mezőgazdaságnak? • Milyen módszerek, programok és beruházások szükségesek egy speciális Duna-Tisza közifenntartható mezőgazdaság fejlesztéshez?

3. A Duna-Tisza közének mezőgazdasága földhasználati szempontból • A 104 település az ország területének 8,5%-át foglalja el. Az ország mezőgazdasági területének 6,5 %-a található itt. • Ehhez képest az országos adatok alapján itt van a: • a szőlő területek 19 %-a, • a gyümölcs ültetvények 13 %-a, • a gyepterületek 8,3 %-a, • a juh állomány 16,5 %-a, • a területalapú támogatásban részesülő parcellák 14,17 %-a (méretük fele az országos átlagnak).

4. A Duna-Tisza közének mezőgazdasága társadalmi szempontból • Az ország lakónépességének az 5,8 %-a él ezen a terülten, míg: • az MVH által regisztrált egyéni gazdálkodók 12,8 %-a (43 000 fő), • az APEH által nyilvántartott kistermelők 14,6 %-a, • a kistermelő jövedelmek 10,7 %-a (870 millió Ft, kevesebb mint számbeli arányuk) keletkezik/található itt. • Mind területéhez, mind lakosságszámához mérten kiemelten részesedik az ország mezőgazdasági termeléséből. • Jellemzői: a specializáció (koncentráció) és a kisüzemi gazdálkodás.

5. Perspektíva • A CAWMA 2007-es jelentése szerint 2050-re az élelmiszerek iránti igény megduplázódik. • Problémák: • Jelenleg mezőgazdasági túltermelés van (csak az USA kukorica övezetben kb. 15 millió hektár vár kedvezőbb világpiaci feltételek esetén a művelésre, Dél-Korea területvásárlásba kezdett, fejlődő országok a II. zöld forradalomra készülnek – Borlaug szerint a GMO növényekkel ez megvalósítható), • WTO tárgyalások és EU reformfolyamatok kimenetele bizonytalan (jelenleg legalább 3 esélyes a folyamat), • a magyar kormányzat nem rendelkezik hosszú távú stratégiával a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra vonatkozóan (kereskedelmi láncok erőfölénye, a jövedelmek igazságosabb szétosztása az ágazaton belül, az élelmiszeripar kiemelt fejlesztése) • Múlt: homoki kultúra kialakulása – külső tényező segítette a sikert (a filoxéra vész). • A globális felmelegedés jövőbeni lokális hatásai még további vizsgálódást igényelnek, de biztosan szükség lesz egy alkalmazkodási folyamat véghezvitelére. • Vannak jobb adottságú területeink, melyek öntözés fejlesztése „költséghatékonyabb” lenne. A területen a cél nem a termelés növelése, hanem annak megtartása. CAWMA: ComprehensiveAssessment of WaterManagmentinAgriculture

6. Lehetséges fejlődési pálya • Tájfenntartási célú agrár-környezetgazdálkodási gyakorlat további erősítése • Adaptációs stratégia kidolgozása • a vízigény kielégítése sorrendjének az áttekintése • vízvisszatartó intézkedések bevezetése, • takarékos öntözőrendszerek elterjesztése, • jövedelmet generáló kutatás-fejlesztés. • A vidéki gazdaság diverzifikációja (egy stabil agrárgazdasággal) • Hosszú távon, ezek után következhet a csatorna megvalósítása • a csatorna lehetséges szerepe: öntözővíz ellátás, mezőgazdasági termékek szállítása, Madari Jenő tanulmányának kulcsmondatai: • „nem azért lenne rá szükség, hogy nagyobb hozamok legyenek elérhetők, hanem hogy egyáltalán mezőgazdasági termelésről lehessen beszélni”, • „ezáltal mezőgazdasági termelés lehetővé tenné az itt élők helyben maradását, megélhetését”, • nem önmagában a csatorna, hanem a hozzá kapcsolódó öntözőrendszer együtt tehetné lehetővé a kertészeti kultúrák rekonstrukcióját, a szántóföldi zöldségtermesztést és a takarmánytermesztést, • „a Kiskunság térségében nehéz egyelőre elképzelni olyan színvonalú mezőgazdálkodást, ami önmagában fedezni tudná a beruházás és az üzemeltetés költségeit”

7. Köszönöm a figyelmüket!