Nevelés- és művelődéstörténet, Pedagógiai problématörténet 4. előadás

1. Nevelés- és művelődéstörténet, Pedagógiai problématörténet4. előadás A középkori egyházi és világi nevelés intézményei; A középkori egyetem; Skolasztika; Lovagi nevelés, céhes képzés; Városi plébániai, latin iskola; Nőnevelés a középkorban

2. KÖZÉPKORI NEVELÉS

3. Keresztény embereszmény • A követendő példakép Jézus. • Az ember Isten teremtménye, az ő képmása. Legfontosabb az Istenben való hit, az ennek szellemében való életvitel, a tízparancsolat betartása, az erkölcsös, felebaráti szereteten nyugvó élet.

4. A korai kereszténység és a nevelés • Embereszmény: A korai kereszténység embere a földöntúli élet felé fordítja figyelmét. Nem képességeinek harmonikus fejlesztésére törekszik, hanem arra, hogy halhatatlan lelkét megtisztítsa a földi élet szennyétől. Szeretet, önfeláldozás, alázatosság, békére törekvés, lelkierő - ezek a vonások jellemezték a kereszténység emberét.

5. Az egyházatyák és a gyermeki lélek • Középpontban az akarat fejlesztése áll; a testi erők és az értelmi képességek kibontakoztatása ehhez képest másodlagos. Az akarat erősítése egyben a hit erősödését is jelenti.

6. Kettős gyermekkép • A késő ókor- kora középkor gyermekképe kettős volt: a gyermek megítélésében egyrészt fontos kapaszkodót jelentettek a bibliai példák (a gyermek áldás, Isten ajándéka (pl.: Zsoltárok Könyve), a gyermek ártatlan, kedves, hozzá hasonlatossá kell válni (Jézus tanításai az Evangéliumokban).

7. Másrészt a keresztények körében munkálkodott a késő hellenizmus korszakában általánosan jelenlévő rezignáltság, világtól való (sokszor aszketikus) elfordulás, a sztoikus erkölcs. Több korabeli szerző (pl. Szent Ágoston) szerint a gyermek nem kívánatos, mert eredendő bűnnel születik, nincs még önálló akarata, mellyel Isten felé fordulhat stb.

9. Aranyszájú Szent János • A Krisztus szelleméből fakadó nevelés megköveteli, hogy a szülők óvják gyermekeik tiszta és romlatlan lelkét a káros hatásoktól. A büntetés eszközei közül a verést nem tartja célravezetőnek. Inkább büntessen a szülő "szigorú tekintettel", szemrehányó szavakkal. Inkább hasson a gyermek lelkére barátságos ígéretekkel. Féljen a veréstől, de ne legyen sűrűn része benne.

10. Aranyszájú Szent János • A keresztény szellemű családi nevelés legfőbb feladata e felfogás szerint a lélek tisztaságának óvása, s az akarat energiáinak fokozása azért, hogy képes legyen ellenállni a bűnre csábító belső ösztönöknek és külső hatásoknak. Szó sincs még itt a gyermekről mint eleve rosszra hajló természetű lényről, és a gyermekkorról mint a "nyomorúság korá"-ról.

11. Kathekéta iskolák • A keresztény közösségek új tagjaikat alapos vallásos oktatásban-nevelésben részesítették. A gyülekezetek tanítóinak kiképzésére már a II. századtól kezdve ún. "kathekéta-iskolákat" létesítettek. ("Kathekéta" volt a neve a keresztény gyülekezetbe lépni szándékozó felnőttek nevelőjének, oktatójának. • Az oktatás gyakran 2-3 évig is eltartott.) • A többéves előkészület időszaka alatt a jelölteket megismertették a kereszténység tanításaival és jellemformáló gyakorlatokat végeztek velük.

12. a római birodalom keleti felében jöttek létre, pl. Alexandria., Antiochia • – hitvédő irodalom formálódásának színhelyei is voltak (APOLOGÉTA= hitvédő) • – Többen, pl. Alexandriai Kelemen és tanítványa, Origenész megpróbálták összeegyeztetni a pogány filozófiát a keresztény tanításokkal. Szerintük a görög filozófia fontos, de az ókori pogányoknak csak részleges tudás adatott. A végső igazsághoz a keresztények juthatnak el. • (“A filozófia a teológia szolgálóleánya.”)

13. Kathekéta iskolák: Origenész (Kr. u. 184-254) • A legismertebb kathekéta iskola az észak-afrikaiAlexandriában működött a II-III. században. Egy ideig Origenész keleti egyházatya vezette, aki kísérletet tett a klasszikus hellén műveltség és a keresztény vallás és teológiai gondolkodás közötti szakadék áthidalására.

14. Origenész • Az iskola nem csak “ismereteket” kell, hogy közvetítsen, hanem fontosabb a jellemnevelés, a gondolkodás alakítása. A tanulás mindenkiben csíraszerűen meglévő természetes értelem kibontakoztatása. Ez végső formáját az Igével, az isteni értelemmel egyesülve nyerheti el. • Az ember változékony, formálható lény. A nevelhetőség valóságos lehetőség. • Ennek beteljesítéséhez RENDSZERES TANULÁS SZÜKSÉGES. Ehhez a tartalmakat is rögzíteni kell (Origenész is kidolgozta a 7 szabad mûvészet tárgyait.)

15. Ismeretelmélete: • első lépés az önmegismerés. Ez után a jó ismerete következik, s végül Isten megismerése. • A tananyagkialakításnak ezt a három lépést figyelembe kell venni, ill. ezek jelentik magának a tanulásnak a célját. • – Erénytana: • az erény lényege, hogy eljuttatja Istenhez az embert, és Isten közelében tartja.

16. Hogyan viszonyultak az egyházatyák a klasszikus örökséghez? • 1. A keleti egyházatyák (Aranyszájú Szent János, Nanziai Gergely, Vazul, Origenész) az antik szerzők műveinek alapos tanulmányozását szükségesnek tartották. • 2. Sokkal szigorúbbaknak bizonyultak a nyugati egyházatyák (Jeromos, Ambrosius, Tertullianus, Lactantius és Augustinus), akik mélységesen elítélték a "pogány" erkölcsöket, ezért általában elvetették a klasszikus kultúrát. Bizonyos engedményeket azonban ők is tettek.

17. Flavius Magnus Aurelius Cassiodorus (kb. 485-kb. 580) • Tudástartalmak rendszerezése: Az egyházi és világi tudományok rendszere (544 körül): • scientiae sermonicales (grammatika, dialektika, retorika) és • scientiae reales (aritmetika, geometria, muzsika, asztronómia)

18. Sevillai Isidorus (kb. 560-636) • Tudástartalmak rendszerezése: (Az etimológiák vagy eredetek könyve) • 1. grammatika • 2. retorika és dialektika • 3. aritmetika, muzsika, geometria, asztronómia • 4. medicina • 5. jogtudomány és időtan • 6. könyvekről, írásról, irodalomról, egyházi ünnepekről és tisztségekről • 7. Istenről és a szentekről, szentatyákról, vértanúkról • 8. az egyházról és a szektákról • 9. a nyelvekről • 10. az elnevezésekről

19. Hugo de Saint-Victor (kb. 1079-1141): Didascalion • hét szabad művészet és • hét mechanikai művészet (septem artes mechanicae) • - takácsmesterség (lanificium), • - (fegyver)kovácsmesterség (armatura), • - hajózás (navigatio), • - földmûvelés (agricultura), • - vadászat (venatio), • - színjátszás (theatrica) és • - gyógyítás (medicina).

21. Szent Ágoston (354-430) • Művei • Isten országa • Vallomások • A keresztény tudományokról

22. 11. az emberről • 12. az állatokról • 13. az elemekről, a világ részeiről • 14. a földről és részeiről • 15. a városokról, házakról, földbirtokról • 16. a fémekről, kövekről (titkos erejükről), mértékekről, súlyokról • 17. a mezőgazdaságról és a növényekről • 18. a hadügyről és a játékokról • 19. az építészetről, hajózásról és a ruhákról • 20. a táplálékról, bútorzatról, gazdasági eszközökről.

23. Szent Ágoston (Aurelius Augustinus 354-430) • Augustinus az ókori klasszikus műveltség valamennyi ágát be tudta illeszteni a keresztény ember számára fontos tudományok rendjébe, úgy, hogy ezek a Szentírás megértésére előkészítő (propedeutikus) szerepre tettek szert. Ez az antik műveltség természetesen - ahogyan azt a legtöbb egyházatya kifejtette - csak megfelelő szelekció után kerülhet a keresztény ember elé.

24. A tanulás szerinte egyrészt • – a dolgok közvetlen szemléléséből ered (az általános, az idea-szerű dolgok megragadása) • – belső intuíciókból származik. Ez utóbbiak jelentik az igaz ismeretet. • – A jó megtalálásában, kiválasztásában Isten kegyelme segíthet. Ezért a hit és a szeretet a megértés ELŐTT való. Ezért kell a jó AKARÁSA is annak eléréséhez.

25. Jogi előadás Benozzo Gozzoli Szent Ágoston Rómában tanít című képén (15. század)

26. Az ember eredendő bűne • Szent Ágostonnak az ember eredendő bűnére vonatkozó gondolatai nagy hatást gyakoroltak a középkor emberfelfogására, gyermekképére. Az ember azzal, hogy embernek született, elvesztette szabad akaratát. Krisztus áldozatának révén a keresztség felvételével megváltást nyerhet az előtte járó nemzedékek bűneitől, de lelke még mindig terhes a "bűn robbanóanyagával", a bűnre való hajlammal.

27. Az ördög Szent Ágoston (354-430) elé tartja a bűnök könyvét (Michael Pacher festménye – München, 1483)

28. Szeretet és testi fenyítés • A szülő és a nevelő szeretettel tudja a gyermek az esendő, bűnre hajlamos akaratát megacélozni, a magasrendű lelki célok felé irányítani. A legfontosabb pedagógiai feladat tehát az akarat nevelése. A szeretet viszont nem zárja ki, sőt, e felfogás szerint egyenesen megköveteli - a gyakori testi fenyítést.

29. Gyermekfelfogása • A gyermek eredendően rosszra törekvő hajlamait a nevelőnek kell jó irányba fordítania. A nevelés voltaképpen folyamatos küzdelem a gyermek bűnös természete ellen. Mivel a gyermek lelkileg még fejletlen, képtelen a jó felismerésére. A fejlődés feltétele, ha magát feltétel nélkül aláveti a felnőttek akaratának, ha ellenkezés nélkül azt teszi, amit parancsolnak neki. Engedelmes, alázatos, tekintélyt tisztelő tanulók - s felnőttek - nevelésére törekedtek.

30. A gyermekkor augustinus szerint a léhaság ideje, mert a gyerekekben még nem tudatos a hit, nincs még olyan akaratuk, amellyel Istenhez fordulhatnak. Ezért a fenyítést is elfogadhatónak tartja.

32. A gyermek nevelhető! • Augustinus pedagógiai felfogása nem "pesszimista": hitt a gyermekek nevelhetőségében, lelkének formálhatóságában. Érdeklődött a gyermekek fejlődése iránt, élénken foglalkoztatta az anya-gyermek kapcsolat.

33. Középkori életeszmény és neveléseszmény „Abszolut erkölcsi tökéletesség” A nevelés célja A nevelő feladata A gyermekről vallott felfogás és a gyermekhez való viszony A klerikusok

34. NYELVHASZNÁLAT • A késő ókorban (a késő hellenizmus időszakában) a keresztény iskolákban is túlnyomórészt a görög nyelvet használták. (Az ószövetségi könyveknek már a Kr. e. 2. sz.-tól létezett egy Alexandriában készült görögre fordított változata (SEPTUAGINTA), az Újszövetség szövegei pedig eleve görög nyelven íródtak.)

35. A kora középkortól Nyugaton a LATIN is egyre fontosabb lett, főként azt követően, hogy SZENT JEROMOS a 4. században – korábbi fordításokat is felhasználva – elkészítette a Biblia latin nyelvű változatát (VULGATA). • A diákok latin tanulmányaikhoz főként DONATUS és PRISCIANUS nyelvkönyveit használták.

36. Az egyházi nevelés intézményei Kolostori iskolák a tananyag tartalma grammatika diktámen kompútusz Plébániai iskolák a tananyag tartalma olvasás éneklés Székesegyházi iskolák a tananyag tartalma grammatika, diktámen, kompútusz, filozófia, teológia, jog

37. Kolostori iskolák • A nyugati szerzetesség igazi megalapozójának Nursiai Benedeket tartják, aki 529 táján Róma és Nápoly között, Monte Cassino hegyén alapított kolostort. • Nővére, Szent Skolasztika követte példáját, zárdát hozott létre a közeli Piumarolában. • Monte Cassino kolostorából rajzottak ki hosszú időn keresztül a bencés (azaz: Benedek-rendi) szerzetesek, hogy újabb és újabb kolostorokat hozzanak létre Európa-szerte. Így jutottak el hazánkba is a X. század végén.

38. Szent Benedek(480-542) • Kolostor Monte Cassinohegyén (528) • Műve: Regula

39. A "Regula" • Szent Benedek kolostorának életét olyan jól kidolgozott, szigorú szabályzattal irányította, mely hosszú időre példaképül szolgált más kolostorok számára. A "Regulá"-ból kitűnik, hogy a szerzeteseknek a nap bizonyos időszakában fizikai munkát kellett végezniük, máskor pedig a Szentírás és a szent könyvek tanulmányozása volt feladatuk. Naponta kétszer étkeztek, az egyik szerzetes felolvasása kíséretében.

40. Kolostori iskola • A nagy kolostorokban általában két iskola működött: 1. egy szkola internat, a belső iskola a leendő szerzetesek (oblátusok) számára, 2. egy szkola externat, a külső pedig a világi papok képzésére. Ez utóbbiban tanultak azok a gyermekek is, akiket szüleik szerzetesekkel taníttattak ugyan, de nem szánták őket egyházi pályára (diák, jegyző).

41. Tananyag a kolostori iskolában • Minden kolostorban folyt olvasástanítás. • A kolostorok alapításával indult meg az olvasástanulásnak az első nagy hulláma, amely széles körre terjedt ki. = ALFABETIZÁCIÓS hullám • A szerzetesek a kolostorokban többirányú műveltségre tehettek szert. Legtöbbjük az olvasást sajátította el, és azokat az egyházi énekeket, amelyek a liturgia szerves részét alkották.

42. Énekoktatás • Szent Gergely tevékenysége nyomán az énekoktatás fontos szerephez jutott a kolostorok életében. A 600. esztendő táján összegyűjtötte és egy nagy kötetbe másolta az egyházi énekeket. Ezt a kódexet a római Szent Péter templom oltárához láncoltatta. Innen másolták le a térítő útra induló szerzetesek, és vitték magukkal a gregoriánnak nevezett egyszólamú énekeket.

43. Klerikusok • Klerikusoknak nevezték a VI-XVI. században azokat a férfiakat, akik az egyházi rendbe (klérusba) tartoztak. Igen összetett volt ez a réteg: az egyszerű falusi papoktól kezdve az érsekekig, püspökökig ide tartozott mindenki, aki az egyházhoz szorosabb-lazább szállal kapcsolódott.

44. Klerikusok, a nevelők • Volt köztük az alapvető ismereteket birtokló szerzetes és nagy műveltségű tudós. Ők töltötték be a korabeli világi "értelmiségi" funkciókat is: kancelláriákon, hiteles helyeken, a törvényhozás és jogalkotás számos területén, a közigazgatás posztjain teljesítettek szolgálatot. További tipikusan "értelmiségi" feladatuk volt a gyermekek oktatása-nevelése. Világi rendűek - egészen a XIII-XIV. századig - még nem vállalkoztak erre.

45. Nagy Károly frank birodalma • Művelődési programjának a megvalósításában az egész országra kiterjedő koncepcióban a • 1. kolostori, • 2. székesegyházi (káptalani) és • 3. plébániai iskolák kiterjedt rendszerét hozta létre.

46. Klerikus műveltség elemei • Az antikvitás "hét szabad tudománya" áttranszformálódott egy hármas tagozódású, gyakorlati jellegű klerikus műveltséggé.

47. A klerikus műveltség alapja • A klerikus műveltség alapját az olvasás és az éneklés jelentette. Az előbbi körébe tartozott a latin szövegek és számok elolvasása, néhány egyszerű latin nyelvtani szabály és a latin nyelv alapvető szókincse. • Az utóbbi pedig - az egyházi énekek megszólaltatásán túl - az egyházi liturgia ismeretét is megkövetelte; vagyis tudni kellett, hogy az egyes dallamok mikor, milyen ünnepeken, a szertartás melyik részében csendülhetnek fel.

48. A hét szabad művészet allegórikus ábrázolása

49. A klerikus műveltség 3 komplex tantárgya • Akik magasabbra akartak kerülni a klerikus pályán, azok további három "komplex" tantárggyal ismerkedtek meg behatóan: • 1. grammatika, • 2. diktámen, • 3. kompútusz.

50. Grammatika • Grammatika. Ennek a már régtől fogva ismert komplex tantárgynak a keretei között tanulták meg a részletes latin nyelvtant, a helyesírás, a kiejtés, a hangsúlyozás szabályait nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is.