Nemzetközi kapcsolatok története 1945-1990.

1. Nemzetközi kapcsolatok története 1945-1990. Az enyhülés megtorpanása (1975-79): A SZU offenzív-expanzív III. világ politikája, az afganisztáni intervenció, Z. Brzezinski „világpolitikai képletei”

2. Az 1973-as olajárrobbanás világgazdasági következményei Nyugaton és Keleten • Lényeges világgazdasági folyamatok elindítója és felgyorsítója • 1948-72 között a világkereskedelem dinamikusan nőtt: 57 md $-ról 704 md $-ra • 1973-ban négyszeresére emelték az árakat, 1979-ben a duplájára • Nyugaton divatba jöttek a különböző növekedési és depressziós cikluselméletek (pl. Kondratyev-ciklus) • 1973 után munkanélküliség, gazdasági recesszió, infláció, a külker mérlegek felborulása – üzemanyag-korlátozás • USA komoly bel- és külpolitikai válsága • 1974. augusztus 8. – Gerald Ford

5. Valóra válnak az ortodox marxista vezetők jövendölései? – világválság az tőkés világban? • az olajárrobbanás hatásai csak a 70-es évek végére kezdtek el begyűrűzni a keleti-európai országokba. • A SZU nagy olajexportőrként az áremelések nyertese lett. - devizatartalékok megnövekedése.

6. A nyugati világ rugalmasan reagált a világgazdasági kihívásra. • Új technológiai rendszerek, munkaszervezés, információs forradalom – szerkezetváltás • Energia- és nyersanyag-takarékosság • 1975-től amerikai ösztönzésre rendszeressé vált a „Hetek” (USA, Japán, NSZK, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, Olaszország) évenkénti találkozója. • Az olajsokk keltette gazdasági gondok leküzdésére, • Közös világgazdasági stratégia kidolgozására

7. A közel-keleti olaj szállításának radikális útvonal-módosulásai • A Közel- és Közép-Kelet térségének geostratégiai felértékelődése • A 1967-es hatnapos arab-izraeli háború következtében az addigi útvonalak hajózhatatlanokká váltak (Szuezi-csatorna 1967-75-ig hajózhatatlan) – Afrika megkerülésére kényszerültek, olajtanker-hajók építése • Afrika déli része, a dél-atlanti és az indiai-óceáni térség geopolitikailag jelentősen felértékelődött. • 1975-ben megnyitották a Szuezi-csatornát

9. A helsinki enyhülési folyamat megtörése. Az 1969-75 közötti „második antagonisztikus kooperáció” vége • Nagy reményeket fűztek a helsinki egyezményekhez. • 1975 őszére a kelet-nyugati kapcsolatok ismét feszültté váltak. • Kételyek a SZU szavahihetőségét illetően. • 1979-80 fordulójától egy újabb „kis hidegháború” vette kezdetét. • 1941-47: I. antagonisztikus kooperáció (katonai aszimmetria) • 1969-75: II. antagonisztikus kooperáció (katonai szimmetria – SALT-I) • A konfrontáció oka: • A két pólus vezető-irányító pozícióját, a kapcsolatok rendszerét alapvetően a konfrontációra építette. • A kooperációnak katonai körökben mindkét oldalon komoly ellenfelei voltak.

10. A válság fő oka: a SZU intenzív stratégiai fegyverkezése és offenzív-expanzív III. világ politikája • Az európai status quo tiszteletben tartása mellett a III. világban a status quo módosításának igénye jelentkezett. • Az olajárrobbanás kiváltotta gazdasági problémák egyoldalú kihasználása. • A SZU erőteljesen folytatta a stratégiai fegyverkezését. • Újfajta rakéták telepítése Európában is. • A kissingeri tripoláris és multipoláris hatalmi egyensúlyi-békestabilizációs elképzelések helyébe a Carter-korszakban a régi bipoláris kiélezett versengés lépett.

11. Zbigniew Brzezinski „világpolitikai képletei” a rivalizáló és kooperáló hatalmi háromszögekről, 1978. • Kissinger az antagonisztikus kooperációra építette elméletét – ötpólusú elképzelés, egyenlő távolság • Új világpolitikai felállás: két háromszög: • A rivalizáló: SZU-Kína-USA • A kooperáló: USA-Japán-Nyugat-Európa • 2+1/2+y+z • Míg Kissinger az egyenlő távolság elvét hirdette Moszkva és Peking között, a 80-as évek elején az USA már lényegesen közelebb került Kínához, mint a SZU-hoz (különösen az 1979-es szovjet afganisztáni intervenció kapcsán)

12. Előnyös geostratégiai pozíciók keresése a III. világ országaiban Előzmények: • Erőteljes szovjet fegyverkezése, míg az USA a vietnámi-háborút vívja. • A haditengerészet kiépítése • (Óceán-hadgyakorlat) • Az arab szövetségesek támogatása, fegyverellátás (a Jom Kippuri háborúban) • Észak-Vietnám támogatása, a háború után is. – szovjet légibázisok kialakítása • India támogatása (1971-es indiai-pakisztáni háborúban nyújtott diplomáciai segítség)

13. A „kubai Afrikakorps” Angolában és Etiópiában • A SZU kihasználja a kínálkozó lehetőséget a III. világ válságokkal terhes országaiban, különösen Fekete-Afrikában. (USA: olajkrízis, Vietnám-szindróma, Watergate-botrány) • Az afrikai portugál gyarmatbirodalom szétesése • Már nincs logisztikai akadály • Vákuumterületek jöttek létre a geostratégiailag felértékelődött déli régiókban. (a nyugati világ olajtankerei Angola és Mozambik partjai előtt haladtak el.)

14. 1975 szeptember: (dél-afrikai apartheid) Angola - szovjet-kubai megegyezés – „kubai Afrikakorps” – karibi légió (25000 fő) • 1977-78 fordulóján Etiópia és Szomália között robbant ki konfliktus • Kuba és a SZU Etiópia mellé állt. • A „détente” Angola, Etiópia, és Afganisztán csataterein dőlt el. • A nyugat-keleti hidegháborús konfliktus Európából indult ki, majd bevonta Ázsiát (koreai, vietnámi háború), majd eszkalálódott a Közel-Keletre, az 1970-es évek közepére már elérte Fekete-Afrikát.

15. A SZU törekvése Kína körbekerítésére • 1978. november: az egyesült kommunista Vietnám barátsági és katonai együttműködést kötött a SZU-val. • 1978 december: a szovjet-vietnámi csapatok lerohanták a Kínával szövetséges Kambodzsát. • Az új kambodzsai rendszer 1979 elején barátsági szerződést kötött Vietnámmal. (szovjet-vietnámi harapófogó) • 1979 márciusában Kína megtámadta Vietnámot. • 1979 augusztus: japán-kínai barátsági egyezmény • Kína elítéli a Szovjetunió afganisztáni intervencióját • Kína, USA támogatása (Pakisztán, Afganisztán)

16. Az iráni rendszer bukása • 1979 iráni forradalom – Reza Pahlavi iráni sah száműzetésbe kényszerült – a nyugati befolyás megrendül. • Khomeini Ajatollah hatalomra kerülése • 2. olajárrobbanás • Az irak-iráni háború 1980-88 – olajháború • USA, SZU érdekelt volt Irán gyengítésében, Irak támogatásában

17. A SZU expanzív globálstratégiája a III. világ országaiban a 70-es évek második felében • Kubai csapatok Angolában és Etiópiában • Szovjet katonai tanácsadók Mozambikban és Dél-Jemenben • Az USA kudarca Iránban • A Kuba és a SZU által támogatott nicaraguai győzelem (sandinisták). • A gyarmatosító hatalmak versengése Afrikában. (1978 J. Carter látogatása Nigériában)

18. A SZU Afganisztán elleni katonai intervenciója • 1979 december: az afganisztáni intervenció • „a Kreml gyanakvó szeme csak csatlóst vagy ellenséget ismer, és Oroszország szomszédainak bele kell törődniük, hogy ha akarják, ha nem, valamelyiküknek a szerepét kiosztják rájuk.” – G. F. Kennan • Afganisztán a „SZU Vietnámja” volt (25000 szovjet katona esett el, 10 évig elhúzódó) • Muhamad Taraki – Hafizulláh Amin – Barbak Karmal

20. Amerikai válaszlépések • a NATO 1977-ban elfogadta Carter elnök javaslatát, hogy 1979-84. között évi 3 %-kal növelik a katonai kiadásokat. • 1978 májusában új 15 évre szóló fegyverkezési programot fogadott el (neutronbomba-gyártás is). • A fegyverkezési spirál felgyorsult: megnőtt a világ fegyverkereskedelme • 1979 december: a NATO brüsszeli kettős határozata: rakétatelepítés Európába, ha a szovjetek nem szelik le SS-20-as rakétáikat. • (1979. júniusában még elfogadták a SALT II. megállapodást.) • 1980. január 23.: Carter-doktrína: markáns amerikai erőpolitika – amit R. Reagan valósít meg.