NÖVÉNYFÖLDRAJZ ÉS TÁRSULÁSTAN 5. előadás Dr. Bartha Dénes

1. NÖVÉNYFÖLDRAJZ ÉS TÁRSULÁSTAN5. előadásDr. Bartha Dénes

2. VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS

3. VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS Vegetációosztályozás = bizonyos rendezőelvek alapján a vegetáció osztályainak (típusainak) hierarchikus csoportokba való sorolása A vegetációtípusok különbözőségének okai - eltérő termőhelyi (ökológiai) viszonyok - eltérő vegetációtörténeti háttér - eltérő szukcesszionális stádium - eltérő antropogén terhelések A vegetációtípusok különbözősége megnyilvánul - összetételben és/vagy - szerkezetben és - működésben

4. VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS Egy új vegetációtípus osztályozása adott típus önállóságának felismerése → jellemezése → a rokon vegetációtípusoktól elválasztása → megnevezése → valamilyen hierarchikus rendszerbe besorozása

5. VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS Az osztályozás során rendezőelvként választható kritériumok - fiziognómia (pl. növekedési és életformák), - vegetációszerkezet (pl. szintezettség, szervezettség), - vegetációdinamika (pl. periodicitás), - florisztikai kritériumok [pl. uralkodó (domináns) fajok, leggyakoribb (frekvens) fajok, állandó (konstans) fajok, megkülönböztető (differenciális) fajok, jellemző (karakter) fajok, ökológiai fajcsoportok, hasonló dinamikájú fajok, hasonló elterjedésű fajok] - a vegetációtípus kialakulásának módja (pl. elsődleges, másodlagos, harmadlagos), - egyéb kritériumok (pl. a zárótársuláshoz való viszony, geográfiai helyzet, a termőhely és vegetáció közötti kapcsolat)

6. VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS A térlépték alapján elkülöníthető alapkategóriák Formáció( biom): Hasonló környezetben élő, lényegileg hasonló megjelenésű (növekedési és életformák), a faji összetételtől független nagy növényzeti típusok, amelyeket nagy (földi, kontinens, régió) térléptékben szokás alkalmazni. Asszociáció (fitocönózis, növénytársulás) ( élőhely): Törvény-szerűen ismétlődő, állandó megjelenésű és faji összetételű, meg-határozott környezeti igényű vegetációegység, amelyet kis térléptékben (nagytáj, táj, tájrészlet) szokás alkalmazni.

7. VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS A finomabb léptékhez (asszociáció) kapcsolódó további kategóriák Állomány: A társulások területileg külön elhelyezkedő foltjai. Valójában több hasonló állomány összevonásával és absztrahálásával képezzük az asszociációt. (Az itt ismertetett fogalmak sorából „kilóg” az állomány, mivel ez nem társulástani kategória, hanem az absztrakt egységek tény-leges megjelenési formája.) A formációk és az asszociációk is állományaik révén jelennek meg a terepen! Asszociációfragmentum: Olyan állományok, amelyek a kis terület miatt nem tudnak a társulásra jellemzően kifejlődni. Asszociációkomplex: Kis területen az ökológiai feltételek lényeges változása miatt a társulások is váltakozva jelennek meg, s együttesen komplexet alkotnak. Kontakttársulások: A természetben egymással rendszeresen érintkező társulások, ahol a fajok részben kicserélődnek, ill. közösek.

8. VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS Szegélytársulás: Kiterjedtebb társulások szélén keskeny sávot alkotó, domináns fajjal és jellemző összetétellel rendelkező társulás. Fátyoltársulás: Uralkodóan liánokból álló, köpeny jellegű társulás, melyben a szinte-zettség összeolvad. Szociáció: A társulás olyan formája, amely minden szintjében homogén, azaz minden szintjében mindig ugyanazok az állandó fajok (vagy faj) dominálnak. Konszociáció: A társulás olyan formája, ahol a legfelső szint uralkodó növényfaja más, mint az asszociációnál általában így a növénytársulás megjelenése más, bár összetétele lényegében azonos. Szinuzium: Egy társuláson belül a legkisebb, önállónak vehető, azonos életformájú és ökológiai igényű egyedekből álló alegység.

9. VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS A társulás (asszociáció) feletti és alatti egységek (és neveik végződései) Divízió (-ea) Asszociációosztály (-etea) Asszociációsorozat (-etalia) Asszociációcsoport (-ion) Asszociáció (-etum) Szubasszociáció (diff. faj -etosum) Facies (domináns faj -osum) Szubasszociáció: A földrajzi távolság, vagy valamely ökológiai (termőhelyi) különbség miatt faji összetételükben némiképp eltérő (de karakterfajaikban azonos) alegységek. Facies: Egy társuláson belül lokális edafikus vagy mikroklimatikus okok miatt egy–egy faj sok egyeddel (tömegesen) lép fel.

10. VEGETÁCIÓOSZTÁLYOZÁS Az általunk követett vegetációosztályozás elvei és alapkategóriái A. a Föld vegetációjának bemutatása → formációk B. a Kárpát-medence vegetációjának bemutatása (többféle, egymásba ágyazott, hierarchikus rendezőelv alapján) → élőhely-csoportok 1. fő formációk (fás élőhelyek: erdők és cserjések, ill. fátlan élőhelyek: gyepek és vizes élőhelyek) 2. természetességük – ember általi befolyásoltságuk (természetes / természetszerű, ill. félkultúr / kultúr) 3. ökológiai szempontok

11. AFÖLD BIOMJAI

12. A Föld biomjai Földi léptékben két fő ökológiai tényező alakítja ki és módosítja elsődlegesen a növényzetet: 1. hőmennyiség; 2. vízellátás

13. A Föld biomjai A Föld biomjai a termikus zónák és a humiditás függvényében (Megj.: A vastag vonal a zárt erdők ökológiai határát jelöli)

14. A Föld biomjai A Föld felosztása növényzeti zónákra és óceáni-kontinentális hatásterületekre

15. A Föld biomjai Az életföldrajzi övezetesség Európában

16. TRÓPUSI ÖV NÖVÉNYZETE

17. A. Örökzöld trópusi esőerdők

18. A. Örökzöld trópusi esőerdők - az Egyenlítő mentén + 10 szélességi fok között helyezkednek el (K- Mexikó, Amazónia, K-Brazília, egyenlítői Afrika, K-Madagaszkár, NY- Elő-India, Hátsó-India, Indonéz-szigetvilág, ÉK-Ausztrália) - az évi középhőmérséklet 22-27 oC, a meleg egyenletes - folyamatos esőzések: 1.500 - 10.000 mm/év, a páratartalom magas - nincs évszakos szezonalitás, a napi ingadozás nagyobb mint az évi - erős kilúgzás  laterit talaj (sekély termőréteg, humifikáció nincs, gyors mineralizáció, tápanyagszegény)

19. A. Örökzöld trópusi esőerdők - lombkoronaszintje tagolt, 3-5 szintes - a fás növények örökzöldek, a lomb fokozatosan cserélődik, évgyűrű- szerkezet nem jellemző, faanyag könnyű, D  H, sima kéreg - a levél nagy, fényes, bőrszerű, ép szélű, hegyes csúcsú (csepegtető csúcs), gyakori a guttáció jelensége - feltűnően nagy és színes virágok, rovarbeporzás (denevér-, madár- beporzás), gyakori a kauliflória magvak nagyok, endospermium - nagy fajgazdagság (100-200 fafaj/ha) - jellemzőek az óriásfák ( 50 m), melyek palánk- vagy pányvagyökerűek

20. A. Örökzöld trópusi esőerdők - a cserje- és gyepszint hézagos, vagy hiányzik (pl. pálmák, bambuszok, páfrányok alkothatják) - további jellemző életformák: - liánok (pl. kúszópálma = rotang, vanília, borsfélék) - epifitonok (pl. orchideák, páfrányok, epifill mohák és zuzmók) - hemiepifitonok (1. lián  epifiton, pl. fillodendron 2. epifiton  léggyökerek, pl.ördögfüge) - gyökérélősködő fajok (pl. dögvirág)

21. A. Örökzöld trópusi esőerdők - típusai: síkvidéki és hegyvidéki esőerdők (köd-, felhőerdők) mangrove - termesztett növények: síkvidékek: kakaó, banán, kókuszpálma, rizs, tápióka, jamszgyökér, vanília, bors, kámforfa, fahéjfa, kaucsukfa, olajpálma hegyvidékek: tea, kávé, kínafa, kokacserje - ökológiai problémák: - fakitermelés (égetés)  termőföldnyerés (vándorföldművelés) - másodlagos vegetációtípusok (pl. szavanna, bambuszdzsungel)

22. A. Örökzöld trópusi esőerdők Trópusi gyökérzetek

23. A. Örökzöld trópusi esőerdők

24. A. Örökzöld trópusi esőerdők

25. A. Örökzöld trópusi esőerdők

26. B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)

27. B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők) - az örökzöld trópusi esőerdők és a szavannák között helyezkedik el (Venezuela, Brazília, K-Afrika, Zambia, Elő- és Hátsó-India, Indonéz- szigetvilág) - csapadék  1.500 mm, java része az esős évszakban hull - hosszú és határozott száraz évszak is jellemző (2-6 hónap) - a hőmérséklet évi és napi ingadozása nagyobb, de fagypont alá nem süllyed

28. B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők) - a koronaszint kevésbé tagolt, alacsonyabb - javarészt lombhullató fás növények alkotják - a lehulló lombtömeg az esős évszakban bomlik le - kevesebb fafaj (pl. tikfa, ébenfa, banyánfa, eukaliptuszok) - kevesebb a lián és az epifiton - termesztett növények: mint az örökzöld trópusi esőerdőknél - ökológiai problémák: - fakitermelés, legeltetés - száraz évszakban a másodlagos növényzet kiég, talajerózió

29. B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)

30. B. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)

31. A. Örökzöld trópusi esőerdőkB. Lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)

32. SZUBTRÓPUSI ÖV NÖVÉNYZETE

33. C. Szavannák

34. C. Szavannák - Venezuela (Orinoco vidéke), DK-Brazília, térítői Afrika, NY- Madagaszkár, Elő-India, É-ÉK-Ausztrália - a hőmérséklet kis mértékben ingadozik, de egész évben meleg - száraz és esős évszakok váltakoznak, a száraz évszak gyakran aszályos és hosszabb (6-10 hónap) - a lombkoronaszint nem záródott, a fák egymástól távol, elszórtan vagy kisebb csoportokban állnak - alacsony, laza és lapos koronájú fák (pl. ernyőakáciák, albiziák, mirhafa, tömjénfa)

35. C. Szavannák • - nagyobb, de tagolt levelek • - a száraz évszakban a lomb lehull • - kevés fafaj • - a gyepszintben nagytermetű fűfélék (ún. elefántfüvek) uralkodnak • - a nagytestű növényevők tartják "egyensúlyban" • - a füves szavannák mind edafikusak vagy másodlagosak • - a gyakori tűz miatt • 1. a fák kérge vastag vagy hámló • 2. víztartó törzs (pl. baobab) • 3. a magvak jelentős része (pl. Fabales) így lesz csíraképes

36. C. Szavannák - termesztett növények: gyapot, cukornád - ökológiai problémák: - mesterséges égetés (erdős szavanna  füves szavanna) - túllegeltetés  elcserjésedés (cserjés szavanna) - elsivatagosodás (pl. Szahel övezet)

37. C. Szavannák A földalatti részek jellegzetes növekedése a szavannák szárazságtűrő fás fajainak esetében

38. C. Szavannák

39. C. Szavannák

40. C. Szavannák

41. D. Babérlombú erdők

42. D. Babérlombú erdők - DK-Kína, D-Japán, Kanári- és Azori-szigetek, DK-Afrika, Florida - a klíma mediterranoid, de nyáron elég csapadék hull (esős nyár!) - széles, örökzöld, nagy levelek - Lauraceae, Quercus: Cyclobalanopsis, Theaceae, örökzöld Magnolia

43. E. Sivatagok, félsivatagok

44. E. Sivatagok, félsivatagok - a trópusokat határoló leszálló légáramlatú zónában helyezkednek el (Új- Mexikó, D-Kalifornia, Atacama, Szahara, Namíb-, Kalahári-, Líbiai-, Arab-, Thar-sivatag, Elő- és Belső-Ázsia (Kara-Kum, Kizil- Kum, Takla- Makán, Góbi), Belső-Ausztrália - a nyári hőmérséklet magas, az éjszaka hideg - forró sivatagok (a szubtrópusi öv hegyláncainak árnyékában), hideg sivatagok (Elő- és Belső-Ázsiában)

45. E. Sivatagok, félsivatagok - jelentős a vízhiány: 1. sivatag (max. 100 mm/év) 2. félsivatag (max. 200 mm/év) - a talajban alig van vagy nincs szerves anyag (a lebomlás lassú) - típusai:1. kő sivatag (hamada) 2. kavics sivatag (serir) 3. homok sivatag (erg) 4. agyag sivatag (tekir) 5. sós agyag sivatag (sott)

46. E. Sivatagok, félsivatagok - a sivatagban a növényzet borítása minimális, szálanként vagy kis csoportokban fordulnak elő a fajok, a félsivatagokban a borítás  50 % - a fajszám alacsony - uralkodó növények: 1. efemer fajok (Th, G) 2. poikilohidratúrás fajok (pl. mohák, mannazuzmók, jerikói rózsa) 3. szukkulens fajok (pl. kaktuszok, kutyatejfélék, Senecio, Agave, Aloe fajok)

47. E. Sivatagok, félsivatagok - jellemző ökomorfológiai-fiziológiai bélyegek: 1. szklerofillia (vastag kutikula, többrétegű epidermisz, mélyen besüllyedt gázcserenyílások, kemény, szilárdízóelemekben gazdag levelek) 2. ericoid levelek (pl. Tamarix) 3. redukált levelek, asszimiláló fás szár (pl. Ephedra, Caragana, Haloxylon = szakszaul) 4. éjszaka nyílnak ki a gázcserenyílások (C4, CAM fotoszintézis) - termesztett növények: datolyapálma oázisok, vádik  öntözés - ökológiai problémák: (túl)legeltetés, sivatagosodás (dezertifikáció)

48. E. Sivatagok, félsivatagok

49. E. Sivatagok, félsivatagok

50. E. Sivatagok, félsivatagok