Spirituális utak az önismerethez

1. Spirituális utak az önismerethez Lélekzsoltárok

2. Mindenkor idejük van a zsoltároknak.

3. Zsoltárok: - Isten-ember párbeszédek – mindkét fél szót kap - A hit teljes színskáláját meglátjuk bennük - Az élet egészét (szűkösség / szükség – tágasság / ünnep) átfogják, Isten elé viszik. - A hit teljes dinamikája bemutatkozik előttünk: meggyőződés - eltávolodás – mély bizalom – hála Ez egyúttal saját hittapasztalataink dinamikája is! A zsoltárgyűjtemény szerkesztésénél ugyanez az elv: könyörgéstől > hálaadásig

4. A Zsoltárok könyvének kánonba emelése: a reménység aktusa (B. Childs) > A reménység a veszteségben gyökerezik. Életünk egy részében jelen van egyfajta megszelídítetlen sötétség. A zsoltárok segítenek szembenézni ezzel a helyzettel. Az elbizonytalanodás, kétely, üresség érzésének bevonása az életünkbe: azért tehetjük meg, azért nézhetünk szembe ezzel a tapasztalattal, mert Ő ott van.

6. Kányádi Sándor: A XC. zsoltár...Az embereket Te meg hagyod halni Nem volt alkonyat, tavasztól késő őszig, hogy ne zsákkal a hátán láttuk volna törékeny s egyre töpörödő alakját. Mindig hordott, hol ezt, hol azt: csalánt, répalevelet, tököt, mikor minek volt szezonja. Eltemette férjét, két fiát s a megmaradt, nagyapaszámba menő harmadikat most is még, mint egy pendelyest, gyámolította. Ment, ment fáradhatatlanul: kapált, aratott virradattól alkonyatig - még kaszált is a háborúk idején -, alkonyatkor vette a zsákot és újra ment, ment, s ha megjött, panaszkodott, hogy neki mennyit kell mennie

7. - Meghalni sincs időm, pedig már szégyen, szégyen, hogy mennyit éltem - siránkozta korcbahúzott szájjal, melyben a fogak már rég csonkra vástak, mint azok a jófajta, békebeli kapák, melyekből néhányat itt-ott még láthatunk a fészerek főhelyén nagy becsben fölakasztva, s amelyet minden valamirevaló háznál a kapának ismer a gyermek is. - Nem volt nekem, istennek hála, bajom soha a fogaimmal, csak a lábam s a hátam... - Nem voltam én, jó órában legyen mondva, még egy percig se soha fekvő beteg... csak a lábam, s a hátam, de majd csak magához szólít az Úristen egyszer - s már kapta is a zsákot, ment, ment, térült-fordult, bejárta a fél határt, innen is, onnan is szedegetve. Ezek a jóleső kisbűnök: egy-két marék ez-az a máséból, talán ez volt minden gyönyörűsége, kárpótlása ezért a szégyellnivalóan hosszú életért, melyből az Úristen, úgy látszik, nem akarja már elszólítani.

8. Aztán egyszer csak, valahol a kilencven s a száz között, lefordult válláról a zsák. Nem is próbálta visszavenni, otthagyta a kapuban, szólt a fiának, hogy menjen a papért s a zsákot is jöttiben hozza be. Megbontotta a nagyágyat, mely mindig tisztán várt a nagy alkalmakra, átkiáltott a szomszédasszonyért és csöndesen sírdogálva lefeküdt. Jött is a szomszédasszony, lóhalálában, rosszat sejtő kíváncsisággal törölgette moslékos kezét a kötényébe. - Éppen a malacoknak vittem enniök - mesélte még hetekig aztán -, amikor hallom: végem van, Irma! Ezt mondta: végem van - most már a könnyeit törölgette -, éppen ez a kötény volt rajtam; végem van, a hangja olyan volt, mint amikor szegény fiát, a másodikat, akkor is engem kiáltott... hagyom a malacokat (el is kódorogtak, mert a kaput is nyitva felejtettem az ijedtségtől) - Mi baj van, lelkem? s akkor én már láttam, hogy igazat kiáltott.

9. Jött hát a szomszédasszony kezeit törölgetve, meghallgatta, hogy melyik lisztből süssenek a torra. - Ott a ládában - mondta a beteg -, süssetek hat szép kenyeret, nézd meg, elég fehér-e, Irma. Irma tenyerére vett egy fuvintásnyit s a gyönge lámpavilágnál megvizsgálta szakértelemmel. - A pap oda van a vásárra, csak holnap vagy holnapután jön meg - szuszogta a zsákot letéve az árvára-lévendő hosszú, száraz ember. - Akkor megvárom békességgel, mégsem járulhatok úrvacsora nélkül az Úr színe elébe. Harmadnap, mire a tiszteletes megérkezett az Úr érette-megtöretett teste már sehogy sem akart lemenni a torkán. - Jaj, de szégyellem, tiszteletes úr, nem, nem tudom megrágni már az Úr testét sem. - Rágott már maga épp eleget, anyó, megbocsátja ez egyszer az Isten. - Ugye meg, ugye meg. Mindenki megbocsájt. - S már ment is, zsák nélkül, és olyan könnyedén, mint egyszer lánykorában. Az ösvényei még várták egy darabig, aztán kezdtek lassan füvesedni. 1965

10. „Beszédlények” vagyunk: a legtartósabbnak azok a szavak bizonyulnak, amelyeket felelősen, komolyan mondunk ki egymásnak.

11. A zsoltárok és a spiritualitás: - A Zsoltárok, mint szóesemények - A tudás és nemtudás két útjának bemutatása információ - transzformáció - Spirituális nyelvünk szükséges és jó szegényessége: a legjobb dolgokról nem lehet beszélni - A vallás régi keletű nyelve a költészet: metaforák a Másik Világról - A figyelem aktusa: belemerítkezés a valóságba

12. A nyugati világ (az uralkodó kultúra): sikerorientáció, hit a folyamatos fejlődésben (pozitivizmus), a nemtudás szégyellése, a fájdalom, szenvedés, veszteség elkerülésére tett kísérletek ellenállás a valódi meglepetésnek is (újítás, újulás) A zsoltárok olyan határok, amelyek az önámítás korlátozására emeltettek. A lét peremére szorítottak fájdalmát is megfogalmazzák, amely jogosság, méltányosság, igazságosság után kiált. A zsoltárok: az élet teljesebb megélésére hívnak föl. > A „romantikus” vallásosság szelektív: válogat a zsoltárok között.

13. Hol vagyok most? Mindenkor idejük van a zsoltároknak. Gyémánthegyen állunk, De zsebünkben kavicsok vannak. Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk, Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink. Most könyörgések szomjazzák erőnket És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek, Szívünkben a csillag megfagyott. József Attila: Gyémánt (részlet)

14. W. Brueggemann: A hit a Zsoltárok könyvében A meggyőződés zsoltárai A hagyomány (rend) megerősítése Az elbizonytalanodás zsoltárai Krízistapasztalatok (rendetlenség): a hagyomány megkérdőjelezése Az új meggyőződés zsoltárai Új orientáció, új élet

15. Meggyőződés: megszokás, öröm, boldogság, jólét, Isten következetessége, a Teremtő és a teremtés megbízhatósága, teremtés, törvény, begyakorolt vallás és hitvallás, hálaadás Elbizonytalanodás: fájdalom, egyedüllét, szenvedés, halál, káosz, düh, önsajnálat, keserűség, gyűlölet, panasz, siralom, számonkérés, túlzások, durvaság Új meggyőződés: váratlan fordulatok, elárasztanak Isten új ajándékai, ámulat, szabadítás, evangélium, világosság, meglepetés, Isten közbelépése, új ének, hála, himnusz

16. Egyiptomi szolgaság és kivonulás Babiloni fogságba vitel és szabadulás Tóra – Próféták - Iratok Passió – feltámadás (Fil 2) Az elveszett fiú(k) példázata Emmausi tanítványok története Keresztség

17. A meggyőződés zsoltárai Az élet fenyegetettség nélküli, kiszámítható, védett tér Nincsenek félelmek, meglepetések Kétség fölött álló dolgok: Isten megbízható, szavahihető Teremtéshit: a világ egy rendezett, megbízható, életadó rendszer, így alkotta meg a Teremtő Isten jóságának, hűségének megvallása Isten uralkodik: hálaadás, Isten dicsérete Társadalmi dimenzió: szent védőernyő létrehozása, fenntartása Ki az, aki ilyen módon tapasztalja meg a világot, és ilyen megállapításokat tesz? Gazdagok, gondtalanok: az életet kiszámíthatónak, jónak élik meg: „Osztályrészem kies földre esett” Nem esik nehezükre, hogy hálás életet éljenek. Az élet azonban csak kevesek számára maradéktalanul jó és rendezett!

18. A kereszténység nem az, aminek sokan hiszik: „kilúgozott oltalmazó vallás”. (H. Schnädelbach)

19. Problémák: A teremtéshit, Isten rendjének, az élet biztonságos kereteinek megtapasztalása nem feltétlenül a legerősebb és legnemesebb hit. Esetenként az indítéka sem tiszta, célja elsősorban a fennálló status quo ünneplése; saját jólétében sütkérező társadalmi konzervativizmussá válhat. Ezek a zsoltárok bizonyos helyzetekben a társadalmi kontroll eszközei is lehetnek: pl. jutalmazás, engedelmességre hívás. Jóváhagyott társadalmi viselkedésmódot segíthetnek elő. Morálisan is igazolhatják azt a nézetet, hogy akiknek nem megy jól az életük, azok kívül rekedtek a Renden és Isten áldásain.

20. Ezeket a zsoltárokat társadalmilag sikeres emberek fogalmazhatták meg, ugyanakkor ezek a zsoltárok tájékozódási pontot adhatnak azok számára, akik nem rendelkeznek anyagi javakkal, mégis reménykednek abban, hogy Isten terve végül megvalósul > eszhatológiai perspektíva Ez az eszhatológiai perspektíva kimozdítja a zsoltárokat eredeti szerepkörükből, és a társadalmi rend formálása és fenntartása helyett a változás és új teremtés sokkal szélesebb értelmezési körébe vonja be őket. Válhat-e ez a hit az életemmé?

21. A teremtés énekei: a világ az egyik módja annak, hogy Isten „közölje” velünk áldásait (8; 33; 104; 145) A törvény zsoltárai: A Tóra a Rend: Isten ereje, kegyelme. Ez adja meg Izrael számára létezésének értelmét és célját a teremtett világban (1; 15; 19; 24; 119) Bölcsesség-zsoltárok: a földi tapasztalat meg kell, hogy erősítse az „odafenn” működő isteni rendet. Születés, házasság, család, gazdagság, vetés-aratás, biztonság: a Rend és kiszámíthatóság Isten gondviselésének bizonyítéka (14; 37)

22. Az elbizonytalanodás zsoltárai Az egyház sokkal szívesebben énekli a meggyőződés énekeit évszázadok óta. A panaszzsoltárokat azért nem használtuk igazán, mert azt gondoltuk, a hitbe nem tartozik bele a negatív valóság felismerése és elfogadása. Ez a hitetlenség megnyilatkozása lenne, azt feltételezné, hogy egyetértünk azzal: Isten nem kontrollálja a teremtettséget. A sötétség zsoltárainak használatát a világ talán a hitetlenség és a kudarc beismerésének tekinti, a hívő közösség számára azonban a hit bátor megnyilatkozása, bár ez a hit már nem ugyanaz, mint ami addig volt. A káosz bármilyen megtapasztalása Isten elé vihető. A szív párbeszédébe bármi beletartozhat, minden beszédtéma. Ez a megváltozott hit abban az Istenben hisz, aki az élet sötétségében, a halál árnyékának völgyében is jelen van, ő a „fájdalmak férfija, a betegség ismerője”. Isten nem változatlanság, hanem hűség!

23. Minden könnycsepp az égi membrán Világnagy lemezére hull, S akkora csengéssel csepeg rá, Hogy meghallja az Úr! Jékely Zoltán: Zsoltár-töredék

24. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

25. Többnyire nem az ember választja az elbizonytalanodás útjait, a mélység dimenziói váratlanul nyílnak meg. Az útvesztés zsoltárai másképpen értelmezik Isten mindenhatóságát. Minden panasznak, vádnak, rimánkodásnak Ő a címzettje: az Úr és Társ. Azt segítenek megértenünk, hogy Isten épp a halálos helyeken adja és munkálja az életet. Istennek abba a jelenlétébe vezetnek, ahol már semmi sem feltétlenül udvarias és tisztelettudó. A zsoltárok nyelvi funkciója: előhívják a valóságot azok számára is, akik félrevezetik magukat, azt színlelik, hogy minden rendben van. Az elbizonytalanodás hangos, szókimondó beszédmódja segít áttörni a színlelést, segít kimondani: ez így van! Ezek a zsoltárok eltávolítanak a modernitás kényelmes vallásosságától, és felszabadítják a társadalom uralkodó igényei által addig kordában tartott valóságot és képzeletet. Nincsenek tekintettel senki érzékenységére. A kényszerítés attitűdjével fordulnak Isten felé. A beszéd őszinte, esetenként szabados formát ölt: mégis vannak következetes és szigorú formái. A beszéd már önmagában egyfajta rendet hoz létre a rendetlenségben.

26. 1. Kérés • Megszólítás • Panasz • Kérés • Indokok • Átkozódás 2. Dicséret • Bizonyosság • Fogadalmak teljesítése • Doxológia

27. Az Írás olyan, mint a fűszer. Minél jobban morzsolod, annál inkább illatozik. Nincs ragyogóbb, mint a nap, vagyis a Szentírás. Ha egy felhő takarja, akkor sincs más egyéb mögötte, mint ugyanaz a fényes nap. Tehát ha egy sötét igére találsz a Szentírásban, ne kételkedj. Biztosan ugyanaz az igazság áll mögötte, amely más helyen tiszta és világos. De ha valaki a sötétet nem tudja megérteni, az maradjon a világosnál. Luther Márton

28. „A világ a maga valóságában mindig félelmet kelt bennünk.(…) De Isten meg akar minket vigasztalni, és aki vigaszban részesül, többet lát, és többet kap az egész világnál, övé az Istennel való élet. Semminek sincs vége, semmi sincs elveszve, semmi sem értelmetlen, ha Isten vigasztal.” Dietrich Bonhoeffer

29. Jelen lenni a jelenben

30. A spiritualitás formát öltött figyelem, tudatosság, jelenlét a hétköznapi élet valóságában.

31. Rapai Ágnes: Beteg költő imája Segíts,hogy méltó legyeka dombok, síkságok, hegyek ésszakadékok egyszerűségéhez, az ég madaraihoz.Haddnyűgözzön le a pillanat.Hadd kényszerítsen arra, hogy résenlegyek a jelenben, hiszen testem világa szemem,de ha a szemem rossz, egész testemresötétség borul.

32. Add,hogy múljon az elhagyatottságérzése, lombosodjon türelmem,kacéran ne hajoljak a kés, a folyó fölé.Vezess,hogy megint tisztának hihessem magam,és ledobjam fölösleges gönceim, az önzésszálaiból szövött lepleket.Add,hogy a mélységből a fényre feljussak,ne legyek túl szigorú önmagamhoz,és ne hagyjam idelent magam.

33. „A spiritualitás olyan hozzáállás és magatartás, amelynek révén egy ember a valóságot mélydimenziójában fogja fel, és ennek megfelelően kezeli. (…) Minden keresztény spiritualitásnak az a célja, hogy megnyíljunk Isten jelenvalósága előtt, hogy átérezzük az Istennel való közösséget és azt ’ápoljuk’, hogy Isten szeretetét magunkba szívjuk – és arra a magunk szeretetével válaszoljunk.” (Klaus Douglass, Új reformáció, 83kk)

35. Isten a saját életünkként jön közel hozzánk

36. Részesei vagyunk Isten életének Vegyétek kezetekbe az Életet – az életeteket! Adjatok hálát Istennek! Törjétek meg, és hagyjátok, hogy megtörjön, adjátok oda másoknak, és ne védelmezzétek! Rágjátok, kortyoljátok: ízleljétek meg a valóság tapasztalatát!

37. A csend

38. Max Picard: A csend birodalmarészletek Isten hallgatása más, mint az emberé. Nem ellentéte a szónak – Istenben a szó és a csend egybeesnek. Isten csendje szóvá változott, amikor a szeretet által önmagát adta az embernek. Az imában visszatér a szó a csendbe, hiszen eleve a csend szférájába tartozik. Isten átveszi az embertől, az ima felszívódik a csend által, eltűnik benne. Az ima szavai eltűnnek a hallgatásban. Az ima a szavak beáramlása a csendbe.

39. szavakká válok olykor titkokkal kergetőzöm egész kopott valómmal dalba táncba öltözöm ilyenkor nincsen külvilág leeshet már a Nap mert mindent megtalálok lehunyt pillák alatt Sajgó Szabolcs

40. A lelkiség legalapvetőbb megnyilatkozása az ima: ez a szeretet aktusa, önmagunk kiszolgáltatása a „lét titkának”. Ez a passzivitás helye. Aki imádkozik, az feladja, hogy ő maga érjen el valamit. Az ima azért jó, mert meghallgattatik, nem azért, mert mi jók vagyunk.

41. Az új meggyőződés zsoltárai Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét! Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. (…) Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem! Zsolt 30, 1-6.12-13.

43. Hazatérés Megelégedés Feltámadás Részvét Élet Bizalom Békesség Hűség Tudatosság Jelenlét Józanság Megbocsátás Összhang Szeretet

44. Istent barátunknak tudni sokkal, de sokkal vigasztalóbb annál, mintha az egész világgal barátságban lennénk. Luther Márton

45. A legegyszerűbb kérdések mindig a legalapvetőbbek. Honnan jöttél? Hol van az otthonod? Merre tartasz? Mit csinálsz? Gondolkodj néha ezeken, és figyeld meg, hogyan változnak a válaszaid! R. Bach

46. Ami emberré tesz minket, ami egyáltalán lehetővé teszi a boldogság megtapasztalását, az a csodálat és a megrázkódtatás között feszülő ív. Aki boldog akar lenni, annak arra is készen kell lennie, hogy fájdalmakat éljen meg. A kettő összetartozik, és mindkettő azt tudatosítja bennünk, hogy többet keresünk az anyagi, szellemi jólétnél. Az élet értelmét keressük. Isten létezése nélkül ezek az ősi emberi érzések értelmetlenek, céltalanok lennének. Az emberség nem egy mindennapi jelenség, hanem spirituális cél. „Isten nélkül a világ abszurd, Istennel titok” John Henry Newman bíboros

48. „A keresztyén ember nem él önmagában, hanem Krisztusban és embertársában. Egyébként pedig nem volna keresztyén. Krisztusban él hit által, embertársában szeretet által.” Luther Márton