Svájci föderalizmus, a hatalom térbeli megosztása, magyar párhuzamok

1. Svájci föderalizmus, a hatalom térbeli megosztása, magyar párhuzamok Pálné Kovács Ilona KRTK RKI DTO Pécs 2012. November 8.

2. Föderalizmus Magyarországon? • Svájc=föderalizmus, közvetlen demokrácia • Föderalizmusnak közjogi értelemben nincs esélye és tradíciója sem Magyarországon • A konszenzusos és közvetlen demokrácia modelljének sincsenek hagyományai • Egységes (centralizát), „versenydemokratikus” (vagy vezérdemokratikus?) állam

3. Van-e mégis mit tanulni? Partnerségi, pragmatikus „jó” kormányzás szükségessége: A bizalom növelése (legitimáció) A közszolgáltatások, állami funkciók hatékonyság növelése (hatékonyság) Fejlesztéspolitikai megfontolásokból (versenyképesség, területi kiegyenlítés)

4. A svájci kormányzás térszerkezete Földrajzilag aszimmetrikus (urbánus és rurális kantonok), stabil, mert tradíciókon alapul (kivétel Jura, 1979)- a határok megváltoztatása helyett kooperáció A föderalizmus elsősorban a kantonokat hozza helyzetbe, esetenként nehezítve a nemzeti szintű kormányzást (alkudozások kényszere) A helyi önkormányzatok alkotmányos pozíciója változatos, trendjében erősödő, struktúrájában integrálódó

5. A svájci alkotmányozás folyamata A törvényhozás és alkotmányozás eljárási (legitimációs) szempontból rendkívül szigorú és fragmentált Hosszú előkészítés (előzőt 1874-ben fogadták el), fokozatosság, 1999-től népszavazások sorozata Kantonális alkotmányozás

6. Új vonások az alkotmány(ok)ban Konszolidáltabb szövegezés, szerkezet („új ruha”) Új hangsúlyok: Fenntarthatóság: közpénzügyek, környezetvédelem, állami hatékonyság, Modern föderalizmus: erősödő központi szint- kiegészítve szigorúbb egyeztetési garanciákkal Szabályozás, vezérlés és végrehajtás világosabb szétválása Nagyobb hangsúly a helyi önkormányzatokon (már a szövetségi alkotmányban is)

7. Benyomások a svájci fejlesztéspolitika irányításáról Magasabb tervezési kultúra, szigorúbb (rendezési dominanciájú) szabályozás Strukturális problémák: urbanizáció korlátai, területhiány, kantonhatárok, (a szövetség előírhat együttműködést) Magasabb együttműködési kultúra az agglomerációkban (tripartit konferencia), és a községek között Kantonok dominanciája, a szövetség újraelosztási felhatalmazása

8. Magyar párhuzamok Egységes állam, centralizált közigazgatás, és fejlesztéspolitika, polarizálódó politikai aréna: • Centralizáció leszűkíti a probléma-megoldási felületeket • „Deterritorializált” állam szűkíti a részvételt, legitimációt, csökkenti a bizalmat • Paternalizmus csökkenti a tanulási képességet és a felelősséget • Központosított elosztás nem vonja be a helyi forrásokat

9. Konklúziók Nem a modell, hanem a szellemiség (decentralizáció és részvétel) a minta, de legfeljebb működési technikák vehetők át Tradíciók és modernizáció összefér, hektikus irányváltások helyett folyamatos technikai, szervezeti újítások az alapértékek stabilitása mellett Több konszenzus és pragmatizmus Tanulás: kormányzási tudás intézményi feltételei, individuális tanulás motivációi

10. Folytatni kellene Közpolitikákra és funkciókra lebontott elemzések, összehasonlítások Együttműködések gyakorlati szereplőkkel is Tanulás, képzés Közös kutatások

11. Köszönet a Svájci Hozzájárulásnak a lehetőségért!