Településfejlesztési gyakorlatok a szocialista országokban

1. Településfejlesztési gyakorlatok a szocialista országokban dr. Jeney László egyetemi adjunktus jeney@caesar.elte.hu Településfejlesztési alapismeretek II. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2013/2014, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék

2. Településfejlesztés igényének megjelenése a fejlett világban Fejlett világban a telfejl XX. sz. elején erősödik meg Telfejl célja: XIX. sz-ban kialakult gyáripar korszerűsítése 2 szempontból Ny-Eu (NBr, Belg, Holl, Svédo, Németo): ipar jelentős modernizálása, nemzetgazdaság kor követelményéhez igazodó átalakítása NBr, Fro: korszerűtlenné vált ipari régiók, nagyvárosok tehermentesítése, fellazítása  fővárosok körüli „alvóvárosok” létrehozása Fejlődésben megkésett (szoc. és fejlődő) országok épp ellenkezőleg (inkább XX. sz. közepe) Telfejl célja: még hiányos nemzeti ipar megteremtése 2

3. Településfejlesztés igényének megjelenése a fejlődő világban Fejlődő világ jelentős része (főleg Afr., D-Am.) Ipari és kereskedelmi fejlesztési pólusok kiépítése (gyakran külföldi tőkebevonással) Nemzetté válást jelképező fővárosok fejlesztése Ültetvénygazdálkodás erőteljes koncentrációja (D-Am)  tulajdonuktól megfosztott paraszti rétegek városokba áramlása Mg-ban már nem, városokban még nem találtak munkát  városi munkahelykínálat fejlesztésének szükségessége 3

4. Településfejlesztés igényének megjelenése Közép- és Kelet-Európában Kimaradtak a modern tőkés gyáripar XIX.- sz-i viharos gyorsaságú fejlődéséből II. vh kezdetekor: többnyire agrárországok Gyengén fejlett gyáripar ágazati és területi koncentrációja Ágazatilag főleg csak élelmiszeripar Területileg max főváros + néhány közép- és kisváros Kimaradtak a XIX. sz-i urbanizációs fázisból is Szoc. országok településpolitikája 1960-as évek végén, 1970-es évek elején: településfejlesztés megjelenése Központi gazdaságirányítás (tervgazdálkodás): erőltetett iparosítás  megkésett urbanizáció Belső tőkehiány  szűkös erőforrások ésszerű hasznosítása Települések kormányzati szintű kategorizálásai  ehhez rendelték a fejlesztéseket 4

5. Fővárosok fejlesztésének előnyben részesítése (főleg az 1960-as évekig) XIX. sz. elejéig nem volt szuverén állam  nem volt fővárosfejlesztés Államiság kialakulásától XX. sz. közepéig erőteljes fejlesztések De: kis országoknak csak korlátozott erőforrásai voltak erre Trianon előtt csak Bécs és Budapest fejlődött Varsó, Prága, Bukarest, Belgrád: elmaradt (Trianon után később is többcentrumú államok fővárosai lettek) II. vh. után: fővárosok megerősödtek, szinte robbanásszerűen naggyá nőttek (Varsó, Budapest, Bukarest, Belgrád, Szófia, Prága) Adminisztratív eszközökkel is megnövelték a nagyvárosokat (pl. Nagy Budapest 18 falu + 6 előváros) De: 1960-as évektől (országonként eltérően) már növekedés adminisztratív korlátozása SZU, NDK, Románia, Bulgária: erősen korlátozott a szabad lehetetlen a beköltözés Jugoszl., Lo., Mo.: fővárosi munkahelyhez kötött a beköltözés (bp.: lakás- és ingatlanszerzés is korlátozott  „sufnigyűrű”) 5

6. Középvárosok: fontos kategória Kelet-Közép-Európában Részben: mai új államok fővárosai (pl. Pozsony) Részben: új települések létrehozása: ún. szocialista városok „Szocialista fejlesztés” eredményei Dunaújváros, Komló, Kazincbarcika, Nova Huta (Lo) Dimitrovo (Bulg) Nemzeti tőkehiány pótlására élőmunka fokozott, extenzív hasznosítása (agrárium munkaerőfeleslegéből) Fejlesztés céljára kijelölt településekre koncentrálták az ipari beruházásokat A többi fejlesztés csak az iparfejlesztéshez kapcsolódott ( lakásépítések, jelentős késéssel infrastrukturális fejlesztések) Adminisztratív szerepkör (központi pénzeket a regionális központok osztották el) 1970-es évek: magyar megyeszékhelyek felemelkedése (főleg a nem megyei jogú város megyeszékhelyeké, mert az egész megye fejlesztési támogatásai felett gazdálkodhattak) 6

7. 20 ezer fő alatti kisvárosok: szocializmusban romlott a helyzetük 3 szempontból hátrány Mezőgazdaság: elvesztették mg-i szervező funkciójukat (szöv állami felvásárlóknak adta a terményt) Ipar: kimaradtak az iparosítási hullámból (így a kapcsolódó fejlesztésekből) is  1970-es évektől fogyó népességűek Közigazgatás: elvesztették járási adminisztratív funkcióikat (1950-es évek: még szovjet mintára megye–járás–település), később Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia: megye–település, igaz kevesebb modern hivatali „kockaépület” 7 7

8. Településhálózat-fejlesztési modellek alkalmazása egy időben Művelői: elsősorban építészek lettek (kevésbé geográfusok, közgazdászok) Erősödő műszaki szemlélet (fejlesztés helyett a rendezés erősödése a tervezésben) Területi és társadalmi szempontok háttérben szorulása Településfejlesztési tervek Csaknem minden szoc. országban egyformán polgárjogot nyertek Nagyjából azonos célokat hirdetve Ország vagy régió teljes településállományának egyidejű tanulmányozása  ország egészére kiterjedő településhálózat-fejlesztési koncepciók  tel-hál. fogalma Eredmény: dinamikusan növekvő centrumok mellett egyre több visszafejlődő tel  később a figyelem középpontjába centrum–periféria viszonya kerül 8 8

9. Településhálózaton belüli kapcsolatok típusai Tel-k: nem elszigeteltek, függetlenek egymástól, hanem együttműködő rsz elemei (~ egy háló csomópontjai) Rendszer egy elemének változtatása  rsz többi tagja is változik Műszaki szemléletű tel-hálózat: fizikai kapcsolatok Külső szemmel látható műszaki hálózatok: közl-i hálózatok, energiaszolgáltató rsz-ek (elektromos, gáz- és termékvezetékek) Lehetővé teszik tel-ek közötti tartalmi (társ–gazd-i) kapcsolatok kialakulását Társadalmi–gazdasági kapcsolatok Tel-ket nem annyira a külső, látható elemek kapcsolják össze, hanem a bennük helyet kapó intézmények szerveződnek egységes hálózattá Hatékony működés érdekében a társ–gazd-i kapcsolatok minden szférájában eltérő szintű intézmények (tevékenységek) megosztása  hierarchikus viszony van közöttük 9 9

10. A szocialista országok nemzetközi gyakorlatai 10

11. Bulgária: közigazgatási kérdések Településfejlesztési akciók összekapcsolása a 3 szintű területi közigazgatási rendszer 2 szintűvé átalakításával Középszint: megyék (erősödő szerep 1959 után) Területi alsószint: 10–15 ezer fős járások (1959-ig) Kezdetben járásszékhelyek fejlesztése: alapfokúnál magasabb szintű intézmények létesítése + megközelíthetőségük javítása (utak, járatok) Járások megszüntetésével járásszékelyek rosszul jártak Települési szint: Járásközpontokhoz tartozó falvak önállóságának meghagyása Nagyrégiók (3 db): szófiai, balkán, tengermelléki Szófiai: iparfejlesztés Balkán: mg-, ipar-, turizmusfejlesztés Tengermellék: nemzetközi idegenforgalmi szerep 11 11

12. Románia: etnikai kérdések Főváros fejlesztési prioritása (erős főváros nagy nemzet szimbóluma) Kárpátok külső (román) zónája: nehézipar (szénbányászat) Területszervezési intézkedések több alkalommal Történelmi országrészeken (Havasalföld, Moldva, Erdély): fejlesztési pólusok 1970-es évek egységes településhálózat-fejlesztési modell 1970-es évek: magyar és szász települési közösségek autonómiájának megszüntetése Erős városhálózat kialakítása kormányzati szinten Városokban lakásépítés szorgalmazása Románok bevándorlásának elősegítése  városok nemzetiségi arányainak megváltozása 1980-as évek: magyarlakta falvakban csaknem szüneteltették a közigazgatást, majd falurombolás 12 12

13. Lengyelország: iparosítás kérdése Sziléziai iparvidék fejlődésének elősegítése Tengeri bázisok kiépítésének szükségessége  Északi vajdaságok településeinek fejlesztése Keleti vajdaságok fejlesztése: csak az 1970-es évektől 13 13

14. Csehszlovákia: hátrányos helyzetű térségek kérdése 1960-as évek második felében: ország egészét átfogó településfejlesztési tervek Fejlett, arányos városhálózatú sziléziai iparvidék: kisvároshálózat bővítése könnyű- és élelmiszeripar telepítése Elmaradottabb Szlovákia: gyér városhálózat kibővítése Új kohászati, vegyipari központok Alacsony- és Magas-Tátra: igényes turisztikai központok kiépítése Nagyvárosok mérsékelt fejlesztése, kisvárosok fejlődésének biztosítása 14 14

15. NDK: ellenpólusok kérdése Központi tervek: hol milyen beruházások valósuljanak meg Kelet-Berlin ellenpólusvárosainak kijelölése Drezda, Halle, Lipcse, Karl-Marx-Stadt Délen: sokrétű ipari körzet létrehozása Északi, főleg mg-i körzetek (Mecklenburg, Neubrandenburg, Pomeránia): nagyvárosi centrumok kifejlesztése 15 15