A növények vízigénye

1. A növények vízigénye Statikai és dinamikai vízigény

2. 1., Vízigény (statikai és dinamikai) Statikai vízigény •  a talaj nedvességtartalma - és • a talaj levegő tartalma iránti igény. A talaj nedvességtartalma iránti igény azt a nedvességtartományt jelenti, amelyből az adott növényállomány a vízigényét folyamatosan ki tudja elégíteni az adott viszonyok között. Ez azt jelenti, hogy a gyökérzónának legalább egy részében mindig legyen könnyen felvehető víz.

3. . • A talaj levegő tartalma iránti igény. • A szárazföldi növények gyökérzetének levegőre van szüksége, a talaj térfogatán belül legalább 5-10 tf%-ra. Ennyi levegő – a szélsőséges talajoktól eltekintve - a VK-ig telített talajokban is van. Viszont túl telítődés is gyakran előfordul, különösen a mélyebb fekvésű és a rossz vízgazdálkodású talajokon • (belvíz, felszinközelitalajvíz), ahol az oxigén hiány gátolja a gyökerek légzését, redoxpotenciál csökkenést, denitrifikációt és növénypusztulást okoz

4. . Dinamikai vízigény ( ET.opt.) az a vízmennyiség ami az adott növényállomány zavartalan fejlődéséhez folyamatosan szükséges . • Mértékét (nagyságát) közvetlenül az alábbi 3 tényezőcsoport alakítja: • Klimatikus tényezők: (hatásuk közel lineáris) • - energia (radiáció, additiv), • - a levegő páranyomás deficitje, • - légmozgás, • Biotikus- és az • Edafikus-, tényezők alakítják

5. . • A biotikustényezők közül a vízigényt • direkt módon, közvetlenül: • - a növényzet felületének nagysága (telítődési függvény jelleggel) és minősége (kora, viaszossága, szőrözöttsége, stómáksűrüségestb) valamint • - a tenyészidő hossza határozza meg. • indirekt, közvetve ható tényezők: • az agrotechnikai tényezők többsége: • a tápanyag ellátás, a fajta, az állománysűrűség, a növényvédelem, a növényápolás stb. , melyek növényállomány párologtató felület nagyságát és minőségét befolyásolják és ezáltal módosítják a vízigényt.

6. Dinamikai vízigény meghatározásának lehetőségei: • Vízigény (Vi) azonos az optimális vízellátottságú növényállomány tényleges vízfelhasználásával Vi=ETopt. • „Vi”. Mérése: • 1. Liziméterekkel (szabadföldbe beépített tenyészkádak) vízháztartásának mérésével. Liziméter típusok: úszó-, mérleges-, kompenzációs lizimérek • 2.Szabadföldi vízháztartás mérésekkel:Ennek feltétele az optimális vízellátás (a statikai vízigény kielégítése), ami lehetővé teszi a növények korlátlan vízfelvételét.

7. Vízigény, vízfogyasztás mérése • 3. Szimulátorokkal: olyan vízfelszín-párolgás mérők, melyeknél a víz párologtató felülete változtatható, és ezzel utánozzuk a növény levélfelület-változását, és ezzel a párologtatását. • 4. Számítással, modellezéssel

8. Vízigény (Vi) meghatározásaegyszerű liziméterekkel • Ez a legmegbízhatóbb, ha jól csinálják. • Nincs feszíni hozzáfolyás és elfolyás. • Mérni lehet a talajon átszivárgó, kifolyó víz mennyiségét, minőségét, de vigyázni kell az alábbi hibalehetőségekre: • szegélyhatás • Oázishatás • Öntözés pontossága

10. a3 a4 a2 a1 Arrangement of oneblockoftheLysimeterExperimentalStation, Szarvas, ÖKI, Hungary

11. Néhány eredmény

12. .

13. . • .

14. Vöröshagyma vízigénye

16. Fűszerpaprika vízigénye

17. .

18. .

19. Sárgarépa vízigénye

20. .

21. Burgonya vízigénye

24. .

26. Kukorica vízigénye

27. Kukorica vízigénye

28. .

29. Cukorrépa vízfogyasztása és termésátlaga

30. Vízigény számítása • A vízigény (Vi) számítása legegyszerűbb módon a napi átlaghőmérséklet (t) és egy - kísérleti mérések alapján megállapított - növényi szorzó tényező (k) figyelembevételével lehetséges (Szalóki S. in Szalai „Az öntözés gyakorlati kézikönyve” 100-154 p. Mezőgazdasági Kiadó Budapest 1989) az alábbi módon: Vi=k * t • A „k”- tényező növényfajonként és főleg a tenyészidő folyamán változó érték. • Vannak ennél bonyolultabb képletek is, melyek több tényezőt is figyelembe vesznek (pl. légnedvesség), de azokat is leginkább a hőmérséklet alakítja. Ezért ha több tényező hatásával számoljuk a vízigényt, a valóságnál nagyobb változékonyságot kapunk.

31. K-tényezők (ET=k*t)

32. .

35. Lelkes J.- Ligetvári F. (1993) „Öntözés a kisgazdaságokban” Fólium kiadó. • Szalai Gy. :1989. Az öntözés gyakorlati kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.