800 likes | 1.28k Views
Pszichológiai alapismeretek. Szalai Katalin Ph.D. A pszichológia tárgya, területei, módszerei.
E N D
Pszichológiai alapismeretek Szalai Katalin Ph.D.
A pszichológia tárgya, területei, módszerei • A pszichológia a viselkedéssel és a lelki jelenségekkel, mentális folyamatokkal foglalkozó tudomány. Feltárja a lelki jelenségek kiváltó okait, törvényszerűségeit, a lelki folyamatok fejlődését. A pszichológia foglalkozik továbbá a viselkedés hátterében működő biológiai tényezőkkel. • Területei: • Pszichofiziológia • Fejlődéspszichológia • Neveléspszichológia • Szociálpszichológia • Munkapszichológia • Személyiségpszichológia Pedagógiai pszichológia Kognitív idegtudomány Evolúciós pszichológia Kulturális pszichológia Iskolapszichológia Szervezetpszichológia Klinikai pszichológia Tanácsadó pszichológia
Etikai kérdések a pszichológiában • A minimális kockázat elve • Az informált hozzájárulás elve • A személyiségi jogok elve Das Experiment Philip Zimbardo, 1971
A pszichológia nagy iskolái • Kísérleti lélektan (1879) • Behaviorizmus (1900-as évek eleje) • Alaklélektan (1900-as évek eleje) • Pszichoanalízis (Sigmund Freud-tól 1856-1940) • Evolúciós pszichológia (1900-as évek 2. felétől) • Kognitív pszichológia (1900-as évek 2. felétől)
Behaviorista pszichológiai iskola, majd Kognitív lélektan kutatási tárgya:A tanulás alapmechanizmusai • Klasszikus kondicionálás • Operáns kondicionálás • Stb.
A tanulás alapmechanizmusai 1. • Klasszikus kondicionálás Pavlov (1849-1936) Nobel-díjas orosz fiziológus A klasszikus kondícionálás alapeleme a reflex: olyan kapcsolat inger és válasz között, amelyben az inger automatikusan és megbízhatóan előhívja a választ. A klasszikus kondícionálás másik feltétele, hogy a reflexes választ kiváltó ingerhez kapcsolódjon egy másik inger, lehetőleg semleges, ami nem vált ki különösebb választ. 1. US UR 2. US UR CS 3. US UR CS CR • 1. szakasz: kondicionálás előtti állapot; maga a reflex, inger és automatikus válasz • US = Unconditioned stimulus, Feltétlen inger • UR = Uncondicioned response, Feltétlen válasz • szakasz: kondicionálás - semleges inger a feltétlen • ingerrel egyidőben jelenik meg; innentől kezdve a • semleges ingert feltételes ingernek nevezzük. • CS = Conditioned stimulusFeltételes inger • 3. szakasz - többszöri ismétlés után (US+CS sokszor • fordul elő együtt) a CS önmagában is kiváltja a • választ. • CR = Conditioned response Feltételes válasz
A tanulás alapmechanizmusai 2. 2. Operáns kondicionálás Thorndike (1874-1949) • „próba – szerencse” tanulás: a véletlenszerű próbálkozásokból azokat alkalmazza legközelebb, amik sikerre vezettek. → • Effektus törvény: A jutalmazott viselkedés előfordulási valószínűsége nagyobb a következő alkalommal, a büntetett viselkedésé pedig kisebb.
A tanulás alapmechanizmusai 3. Skinner (1905-1990) • Jutalom: bármi, aminek pozitív megerősítő hatása van. • Jutalom típusai: - biológiai szükségletet elégít ki (pl. víz, élelem) - szociális (mosoly, elfogadás) - másodlagos jutalom (pénz, ajándék) - vizuális (ha valami olyat látunk, ami tetszik) - jutalomértékű a büntetés elmaradása is • Megerősítés típusai: • Folyamatos: minden egyes megfelelő viselkedést megerősítés (jutalom) követ • Részleges: nem minden esetben van megerősítés. Altípusai: • Rögzített arányú: pl. a tanár az órán minden ötödik hozzászólásunk alkalmával ránk mosolyog és azt mondja „rendben van”. Vagy: darabbér a munkásoknak • Rögzített időközű: a tanár egy hét után hajlandó ismét mosolyogni és azt mondani „rendben van”, függetlenül attól, hogy hányszor szólaltunk meg. Vagy: levélkézbesítés – a hét bizonyos napján jön mindig a postás. • Változó arányú: pl. szerencsejátékok. Alkalmanként és kiszámíthatatlanul jár eredménnyel. • Változó időközű: pl. foglalt szám hívása telefonon
A nagy pszichológiai iskolák emberképeiFreud pszichoanalitikus személyiség-felfogása Sigmund Freud (1856 – 1939)
A lelki készülék topografikus modellje (1900) Lelki minőségek: - tudatos, • tudattalan, • tudatelőttes. (Álomfejtés, A mindennapi élet pszichopatológiája, A vicc és viszonya a tudattalanhoz, Ösztönök és ösztönsorsok)
A lelki készülék 2. topográfiai modellje – a személyiség strukturális felépítése (1920-tól) A személyiség struktúrája: - Ösztön-én (ID), - Én (EGO) - Felettes-én (Super- Ego).
Működésmódok Ösztön-én – az örömelv alapján működik; eszközei: a) reflextevékenység, b) elsődleges megmunkálás (megteremti a dolog képmását, pl. éjszakai álom) Én – a realitáselv alapján működik; eszközei: a) késleltetés, b) másodlagos megmunkálás. Felettes-én – eszmeiség, ideálok képzése; a lelkiismeret és az én-ideál kialakulása révén.
A pszichoszexuális fejlődés elmélete I. Nemi ösztön: a libidó, más ás más testrészeket száll meg a különböző életszakaszokban. Pregenitális szakaszok: • Orális szakasz (0-1 ½ éves korig) Erogén zóna: száj és környéke. Két funkció: - bekebelezés, - elutasítás.
A pszichoszexuális fejlődés elmélete II. 2. Anális szakasz (1 ½ éves kortól 3 évesig) Erogén zóna: végbélnyílás és környéke. 2 funkció: - megtartás, - elengedés. 3. Fallikus szakasz (3 – 6 éves korig) Erogén zóna: nemi szerv Fiúk: kasztrációs szorongás, Ödipusz komplexus Lányok: pénisz-irígység.
A pszichoszexuális fejlődés elmélete III. 4. Lappangási periódus (6 – serdülőkorig). Genitális szakasz (serdülőkortól, felnőtt érett szexualitás) Jellemzője: autoerotika helyébe a partner keresése lép, valamint a szexualitás fajfenntartó funkciója is megjelenik.
ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK (ANNA FREUD) elfojtás: kínos, kellemetlen élmények tudatból való kiszorulása (nem emlékszünk rá, nem tudjuk felidézni, de a vágyak visszajárnak pl. álmok) projekció: saját lelki folyamatok kivetítése a külvilágba (pl. nem szeretem a főnökömet, és ezt az érzésemet rávetítem, és úgy élem meg, hogy ő az, aki utál engem, pedig ez az érzés eredetileg belőlem származik.) reakcióképzés: az elfojtott tartalommal ellentétes tendencia jelenik meg (pl. a gyerekét tudattalanul elutasító anya – túlszereti a gyerekét) azonosulás: szoros érzelmi kötődés esetén a kapcsolat ambivalens voltát tudjuk csökkenteni, ha átvesszük a másik fél jellemzőit. Pl. (Ödipális konfliktusnál)
ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK szublimáció: a pszichés energiát magasabb szintű tevékenységbe fordítjuk át. (pl. művészetben, rajzolásban éljük ki) regresszió: korábban már elért és túlhaladott fejlődési szintre esik vissza a személy (pl. kistestvér születésénél a nagyobb gyerek is cumisüvegből hajlandó enni, vagy hirtelen elkezd újra bepisilni, pedig már elérte a szobatisztaságot egyszer. Hasonló zajlik le bennünk, ha nagyon fáradtak vagyunk, és idétlenül vigyorgunk mindenen és gyerekesen viselkedünk.) fixáció: csak részlegesen lép tovább egy következő fejlődési fázisba. (pl. orálisan fixált ember lehet a dohányos)
Erik Erikson (1902 – 1994) • 1902 - ben Németországban született. • Identitáskeresés egy életen át (dán származás, zsidó nevelőapa, akit apjának tud serdülőkoráig). • 1933 – kivándorol az USA-ba, gyerekanalitikusként dolgozik. • 1939 – amerikai állampolgárságot kap, felveszi az „Erikson” nevet. • A kultúra és társadalom szerepe az identitás kialakulásában.
Elméleti kitérő: Krízis - Caplan • Olyan lélektanilag kritikus állapot, amelyben • A veszélyeztető helyzet nem elkerülhető • A személy számára kitüntetett fontosságú a helyzet • Minden figyelme, erőfeszítése erre irányul • Kénytelen szembenézni a helyzettel • A szokásos problémamegoldó eszközök elégtelenek
Elméleti kitérő: A krízis fajtái • Akcidentális krízis • Rendszerint külső események által provokált (katasztrófa, tárgyvesztés, válás, párkapcsolat megszakadása, egzisztenciális zuhanás, munkahely elvesztése, betegségek stb.) • Fejlődési krízis (Erikson)
Elméleti kitérő: A krízisállapot szakaszai • „készenlét”: fenyegetettség érzése → szorongás → az eddigi problémamegoldó eszközök mozgósítása a megbomlott érzelmi és kognitív egyensúly visszaállítására (meg is oldódhat – ha nem →) • „küzdelem”: tovább nő a feszültég → felbomlik a cselekvések összerendezettsége → aktív erőfeszítések új megoldások megtalálására → próba (ha nem születik eredményes megoldás → a feszültségi szint tovább emelkedik →) • „kapkodás”: újabb és újabb technikákat próbál ki a személy → az eredménytelen próbálkozások rontanak az önértékelésen, az érzelmi állapoton, a viselkedés összerendezetlenségén → megoldást hozhat, ha a személy átértékeli a helyzetet, vagy módosítja eredeti célját, esetleg megszűnik a kiváltó ok (ha nem →) • „összeomlás”: a személy alkalmazkodóképessége végképp felborul, kimerül, megindul a személyiség harmóniájának érzékelhető felbomlása, destruktív magatartásminták jelenhetnek meg
Az eriksoni elmélet: Én-identitás, pszichoszociális krízis, kompetencia • Én-identitás: a társas valósággal való kölcsönhatás nyomán kialakuló, tudatosan megélt én-élmény (Ki vagyok? kérdése). „az az érzés, hogy saját testünkben otthon vagyunk, tudjuk, hová tartunk és belülről bizonyosak vagyunk azok elismerésében, akik számítanak nekünk” • Krízis: válság, egyfajta fordulópont, mely sérülékenységet és egyben növekedési lehetőséget jelent a személyiség számára (pozitív vagy negatív kifutási lehetőség). - szintónia: a pszichoszociális krízis tengelyében azok az elemek amelyek a fejlődés - disztónia: a pszichoszociális krízis tengelyének azon elemei, melyek nem a fejlődés, kibontakozás útját mutatják gyarapodás, kiterjedés irányába hatnak • Kompetencia: egy-egy szakasz sikeres teljesítése után növekszik a kompetencia-érzés, sikertelenség esetén alkalmatlanságérzés lép fel.
Személyiség-felfogása • A személyiségfejlődés a születéstől a halálig tart. • A személyiségfejlődés rendezőelve: az egyén meghatározza önmaga számára milyen tulajdonságai, normái vannak, ezeket mint vezérfonalakat elfogadja a saját maga számára. • Integritás-élmény: a személy felvállalja minden személyiségaspektusát (intrapszichikusat és interperszonálisat egyaránt). • Kontinuitás-élmény: a személyiségfejlődés olyan folyamatos állapot, melyben a különböző fejlődési elemek egymásra épülnek (életszakaszok).
A pszichoszociális fejlődés szakaszai I. • A csecsemőkor – bizalom (szintonikus elem) az ősbizalmatlansággal (disztonikus elem) szemben Pozitív kifutás:„Az vagyok, akiben megbíznak, s aki megbízhat önmagában.” Negatív kifutás: pszichotikus kórformák. A krízis megoldásából fakadó pszichoszociális erő: remény – a bizalom ellensúlyozza az emberi élet óhatatlan velejáróját a bizonytalanság érzését; a bizalom és a bizonytalanság optimális aránya pedig a remény forrása
A pszichoszociális fejlődés szakaszai II. 2. Kisgyermekkor – autonómia a szégyennel és a kétellyel szemben. Pozitív kifutás: „Az vagyok, aki önállóan tud védekezni a szégyen és a kétely ellen.” Az önállóság (autonómia) és saját akarat első lépései. Negatív kifutás: leselkedés, üldöztetés élménye. A krízis megoldásából fakadó pszichoszociális erő: akarat – a gyermek megtanulja a szükségesség elfogadását (a szülő kontrolljának elfogadását), céljainak megfogalmazását, képességeinek begyakorlását, a döntés szabadságát
A pszichoszociális fejlődés szakaszai III. 3. Óvodáskor – kezdeményezés a bűntudattal szemben (Ödipusz komplexus időszaka). Cél: kezdeményezőkészségét ne az ellenkező nemű szülő meghódítására fordítsa, hanem a körülötte lévő tárgyi és interperszonális világra (uralom felette). Pozitív kifutás: „Az vagyok, akit nem köt gúzsba a szorongás és bűntudat.” A szándék megjelenése, mellyel elérhetjük céljainkat. Negatív kifutás: neurózis. • A krízis megoldásából fakadó pszichoszociális erő: szándék – A kezdeményezés - ráépülve az autonómiára - megadja a gyereknek a szándék, törekvés, a tervezés tudását.
A pszichoszociális fejlődés szakaszai IV. 4.Iskoláskor – teljesítmény a csökkentértékűséggel szemben. Pozitív kifutás: képes úgy teljesíteni, ahogy mások elvárják tőle – a kompetencia érzés kialakulása. Negatív kifutás: kisebbrendűségi érzés, inkompetencia. • A krízis megoldásából fakadó pszichoszociális erő: hatékonyság – A hatékonyság, a „tudó” - érzése ebben a fejlődési szakaszban alakul ki. Az alkalmasság tudása és élménye készítik fel a gyermeket arra, hogy a jövőben elérje a munkához értés, a munkához való hozzáállás képességét, anélkül, hogy kisebbrendűnek érezné magát.
A pszichoszociális fejlődés szakaszai V. 5. Serdülőkor – Identitás a szerepdiffúzióval szemben. Ki vagyok én? – hogyan határozom meg saját magam (szerepek, tulajdonságok, elképzelések). Pozitív kifutás: saját identitás kialakítása a moratórium után (foglalkozásválasztás, párválasztás). Negatív kifutás: korai zárás vagy identitásdiffúzió. A krízis megoldásából fakadó pszichoszociális erő: hűség – a szabadon vállalt lojalitás fenntartása az értékrendszerek kétségtelen ellentmondásossága ellenére
A pszichoszociális fejlődés szakaszai VI. 6. Fiatal felnőttkor – Intimitás iránti igény az izolációval szemben. Pozitív kifutás: „Azok vagyunk, akik szeretjük egymást.” Negatív kifutás: izoláció (szociális - és érzelmi elszigetelődés). A krízis megoldásából fakadó pszichoszociális erő: szeretet – a kölcsönös szeretet képessége
A pszichoszociális fejlődés szakaszai VII. 7. Felnőttkor – Alkotóképesség a stagnálással szemben. Következő generáció létrehozása, minden jövőt alakító tevékenység. Pozitív kifutás: „Azok vagyunk, akik felelősen közreműködünk a jövő megteremtésében.” Negatív kifutás: Stagnálás, én-központúság, nem tudnak mélyebben beágyazódni a társas világba. A krízis megoldásából fakadó pszichoszociális erő: gondoskodás – „a felelősséggel létrehozott dolog libidinózus megszállása”
A pszichoszociális fejlődés szakaszai VIII. 8. Időskor – Én-integritás a kétségbeeséssel szemben. Számvetés, miért is élt. Pozitív kifutás: Kegyezés önmagunkkal, a világgal. „Az vagyok, ami túlél engem.” A bölcsesség. Negatív kifutás: kétségbeesés, halálfélelem; vagy mindent be akar pótolni, amit elmulasztott – az utolsó évek túlhajszolása. A krízis megoldásából fakadó pszichoszociális erő: bölcsesség – képes a testi és mentális hanyatlás ellenére a tapasztalatok teljességét megőrizni és továbbadni
A pedagógiai folyamat tevékenységei • Oktatás • Nevelés - tervszerű, céltudatos személyiségalakítás - az egész személyiséget áthatja - az iskolai környezetre és az iskolán kívüli életre egyaránt hatással van - tanár-diák együttműködésén alapul • az egyéni különbségeket figyelembe veszi. • A személyiségfejlesztés területei a nevelési folyamatban: • Értékorientáció • Igényszint kialakítása • Aktivitás • Motivációs bázis kialakítása • Közösségi jelleg • Önállóságra nevelés • Fegyelmezettség kialakítása • Kreativitás • Énkép, önértékelés, önismeret kialakítása.
Nevelési módszerek • Követelés: utasítás, parancs, tiltás • Meggyőzés • Gyakorlás (szoktatás) • Példaadás • Büntetés-jutalmazás
A jutalmazás-büntetés formái Indirekt: nemverbális kommunikáció Direkt: verbális kommunikáció: dicséret-szidás Szimbolikus Tárgyi Érdemjegyek Szöveges értékelés
A jutalmazás-büntetés formái • A hatékony büntetés kritériumai: • pozitív alternatív válasz jutalmazása a nem kívánatos viselkedés büntetésével párhuzamosan • jutalom és a büntetés kombinálása - konzisztens büntetés - fokozatossági elv • azonnali büntetés - megfelelő mértékű büntetés • magyarázat • A büntetés hátrányai: - Az erős büntetés agressziót vált ki - A büntetés önmagában nem szilárdít meg egy új kívánatos viselkedést. - A gyerek a felnőttet utánozva agresszíven viselkedik. - A túlzottan szorongó gyerekek esetében inadekvát a túl erős büntetés.
Nevelési stílusok • Lewin (vezetési) nevelési stílusok: • Tekintélyelvű (autoriter) • Demokratikus • Ráhagyó (laissez-faire) A vezetési stílus jelentőségét nem abban látták elsősorban, hogy a munkafeladatot melyik vezetési stílussal lehet a legeredményesebben megoldani (a demokratikussal), hanem abban, hogy a „gyermekek közötti viszonyolra a vezető által kezdeményezett élet- és gondolkodási stílus nyomta rá a bélyegét” (In.: Horváth 2004) • Gordon: elutasító és elfogadó tanári stílus
Motiváció A motiváció cselekvésre késztető belső mozgató erő. Motívumok, indítékok összessége.
Motivációk csoportosítása • Túlélési (önfenntartási) motivációk • Szociális • Kíváncsiság • Humánspecifikus (pl. kompetencia, teljesítménymotiváció)
Alapvető motívumok1 • Önfenntartási (túlélési) motívumok: éhség, szomjúság, hőszabályozás. Az alapvető motívumok modellje Forrás: Atkinson – Hilgard (2005): Pszichológia. Osiris Könyvkiadó, Budapest – 381.o.
Alapvető motívumok2 • Szociális (társas) motívumok: fajfenntartás, szexualitás, utódgondozás, anyai viselkedés, társas érintkezés, segítő viselkedés. • Kíváncsiságmotívumok: szenzoros élménykeresés, exploráció, manipuláció.
A magasabbrendű, humánspecifikus motívumok • Extrinzik ( külső): kívülről irányított, cél által vagy külső tényező által irányított. • Intrinzik (önjutalmazó, belső): belülről irányított, a cselekvés motivációja a cselekvésben rejlő élvezet maga. A két motivációs mechanizmus kapcsolata: (Lepper, Greene és Nisbett, 1973) Óvodásokat rajzoltattak: 1. vizsgálati csoport: rajz jutalom (csokoládé) 2. vizsgálati csoport: rajz nincs jutalom A későbbi megfigyelés: kevesebbet rajzoltak, akiket jutalmaztak elvész az intrinzik motívum szerepe.
Motiváció Belső motiváció: Maga a tevékenység végzése jutalmazó Kompetenciaérzés erősödik Kreativitás, kezdeményezés, együttműködő készség önjutalmazás Külső motiváció: Másoktól érkező megerősítés Kompetenciaérzés csökken Jutalomért, elismerésért végzett tevékenység
Igényszint és teljesítménymotiváció Igényszint: annak a célnak a nehézségi foka, amelynek elérésére az egyén törekszik, az általános önértékelésnek a függvénye (tantárgyanként, nem szerint változhat) A siker után nő az igényszint: nehezebb feladat A kudarcot követően csökken: könnyebb feladat Sikerorientált tanulók jellemzői: közepes nehézségű feladat, belső okokra hivatkoznak. A kudarckerülő személyek: vagy nagyon magasra vagy nagyon alacsonyra teszik a mércét. Alacsony teljesítményigénnyel rendelkeznek. Külső okokra hivatkoznak.
Értékelés • Explicit –kifejezett: szóbeli dicséret, elismerés, jutalom. • Implicit – rejtett értékelés: nemverbális, metakommunikatív jelzések. Az értékelés: • Tudásszint • A személyiségfejlődés regisztrálható változásai A teljesítmény a tanulás által létrehozott, a személyiségben (magatartásban, tanulásban stb.) bekövetkező változások összessége. A teljesítményre ható tényezők: pszichofiziológiai, pszichikai, pedagógiai, társadalmi, környezeti
Értékelés • Az értékelés funkciói: • személyiségfejlesztő funkciók: énképfejlesztő, megerősítő, motiváló, mintanyújtó funkció, prognosztikai funkció • visszajelentési • szabályozó: oktatási rendszerre, oktatási folyamatra is vonatkoznak • Szelekciós: a lehető legkisebb mértékben épüljön a társadalmi helyzetre, a mikroszociális környezet sajátosságaira • Az értékelés követelményei: A kiegyensúlyozott tanítási-tanulási folyamat: rendszerelmélet – az értékelés a rendszer egyik tényezője az egész rendszer működésének minőségétől függ B objektivitás: a legnehezebb, az értékelés tartalmát nem kellene befolyásolnia járulékos elemeknek C érvényesség D megbízhatóság E sokoldalúság: sokféle megnyilvánulási formára sokféle módszer F megkülönböztető jelleg: egyénre szabva G áttekinthetőség: a tanuló ismeri a követelményt, és hogy mely területen vizsgálják