420 likes | 958 Views
A fejlődés pszichoanalitikus elmélete. A pszichoanalízis S. Freud (1856-1940). Kopernikusz és Darwin után Freud fogalmazza meg az emberiség harmadik nárcisztikus tévedését: nem vagyunk urunk a saját házunkban. Pszichoanalízis.
E N D
A pszichoanalízis S. Freud (1856-1940) Kopernikusz és Darwin után Freud fogalmazza meg az emberiség harmadik nárcisztikus tévedését: nem vagyunk urunk a saját házunkban.
Pszichoanalízis Dinamikus szemléletű – a személyiség állandóan mozgásban lévő folyamatok képezik: a személyiségben lévő erők, konfliktusba kerülnek egymással, versengenek stb. • Hangsúlyozza a tudattalan szerepét. • Gyakran előtérbe kerül a nemiség és az agresszió • Az elhárítások a lelki működés fontos mozzanatai. • Az egészség a különböző erők egyensúlyában rejlik.
Freud századforduló körül állította, hogy a racionalitás helyett gyakran szexuális és agresszív vágyak irányítanak minket. • Topografikus modell: 1. Tudat 2. Tudat előttes 3. Tudattalan Strukturális modell: Három összetevő (ösztönén, én, felettes én), melyek kölcsönhatása eredményezi az én komplex működését
Ösztönén (Id): • születéstől fogva jelen van • öröklött, ösztönös, biológiai folyamatok • Innen származik az összes lelki energia • Az örömelvnek megfelelően működik: azonnali szükségletkielégítés, nem határozza meg annak hogyanját, de sürget • Nem veszi figyelembe a valóságot: érvényre juthat fantáziákon keresztül – nem hoz hosszú távú megoldást
Én (Ego) - Id-ből nő ki, de attól függetlenül működik • Ennek a résznek kell megküzdenie a valósággal - Érvényesíteni akarja az Id vágyait, összhangban aSuperegoval és a Külső realitással • Másodlagos folyamatok – célja, hogy valós tárgyon elégüljenek ki a késztetések. • Ló és lovas - lovas legtöbbször irányítja a lovat, viszont van, amikor ugyanabba az irányba kell vagy akar menni, mint a ló. • Nincs erkölcsi érzéke – pragmatikus (a dolgoknak a lehető legjobban kell mennie a valóság keretein belül)
Felettesén(superego, überich) • erkölcsi, szociális normákat tartalmazzautolsóként fejlődik ki (oedipális korban) • Két részből áll: • Énideál: a megfelelő viselkedés szabályait és a kiválóság sztenderdjét tartalmazza büszkeség • Lelkiismeret: a helytelen viselkedést meghatározó szabályokat tartalmazza bűntudat • Feladatai: • Gátolni az ösztönén impulzusait, melyek a normáinak ellentmondanak • Rá akarja venni az ént, hogy ne racionális, hanem morális döntések alapján ítélkezzen
A lelki élet energiája • A lelki élet energiáját, a libidót kezdetben teljes egészében az Ösztön-én birtokolja. Igyekszik ezt az energiát vágyteljesítésre fordítani. (A vágyteljesítés megvalósulhat fantáziában is.) • A fokozatosan differenciálódó Én az energiáját az Ösztön-éntől vonja el. Az Én által hasznosított energia kötött és szabályozott. Az Ösztön-én szabad és mozgékony.
A pszichoszexuális fejlődés • A libidó a különböző életszakaszokban más-más testtájakra (erogén zónákra) „települ”, és az örömszerzés forrásává válik. • A pszichoszexuális fejlődés: integrálatlan ---------- > integrált, autoerotikus ---------- > valódi tárgyszeretet felé halad.
A pszichoszexuális fejlődés szakaszai • Orális szakasz: a száj akkor válik erogén zónává, ha függetlenedik a táplálékfelvételtől. (A szájba vételből származó öröm, a „bekebelezés”, birtoklás.) • Anális szakasz (2 év körül):a végbélnyílás zónája, „kín és kéj” együtt jelenik meg. (Elengedés és visszatartás.) • Fallikus szakasz (3 év körül): az örömszerzés erogén zónái a nemi szervek. Az Ödipusz-komplexus és feloldásának időszaka, azonosulás az azonos nemű szülővel. A nemi identitás kialakulása.
A pszichoszexuális fejlődés szakaszai • Latencia (6-10 év): relatív egyensúlyi helyzet. Ekkor lesz a gyermek ösztönlényből kultúrlénnyé. • Serdülőkor: újjáéled az Ödipusz-konfliktus, emiatt a serdülőnek le kell válnia a szülőről. A gyermekből felnőtt lesz, intim heteroszexuális kapcsolatokat alakít ki.
Orális szakasz (0-18 hónap) • A gyermek a külvilággal a száján keresztül érintkezik – evés, ivás. Másoktól függ, így konfliktusa az elválasztás lesz – a gyereknek el kell távolodnia anyjától • Orális bekebelezés alszakasza (0-6 hónap): ekkor a baba teljesen védtelen és függő, mindig magához vesz dolgokat. (függőség, optimizmus – pesszimizmus, bizalom – bizalmatlanság) • Orál-szadisztikus alszakasz (6-18 hónap) az öröm a harapásból és a rágásból származik – leválás az anyamellről – rágás – verbális agresszió mint harapás
Aki itt fixálódik, az orálisan viszonyul a világhoz • Orális karakter: stresszhelyzetben a szájhoz köthető élvezetekkel vezeti le feszültségeit: dohányzás, ivás, evés, körömrágás, nem bírják a szociális izolációt (függőség), jobban feltárulkoznak
Anális szakasz (1,5-3 év) • A végbélnyílás a központi erogén zóna, az öröm a székletürítésből és visszatartásból származik. • A fő esemény a szobatisztaságra való nevelés – első esemény, mikor a külső korlátok megjelennek. • Két nevelési gyakorlat: • Mikor a gyermek jó helyen és időben végzi el a dolgát, akkor megdicsérik. • Felnőttkorában produktív lesz.
Mikor büntetik, megszégyenítik a gyereket az ellenkezője történik. • Ekkor vagy a gyerek vagy ellenállóvá válik és akkor ürít mikor nem kellene – análisan kiürítő személyiség lesz (rendetlenség, kegyetlenség, pusztítás) • Vagy análisan visszatartó lesz (fösvénység – nem adja oda, konokság – a szobatisztasággal kapcsolatos ambivalencia, rendszeretet – a széklet piszkával szemben)
Fallikus szakasz (3-5 év) • A libidinális izgalom a nemi szervekre tolódik, ami az ellenkező nemű szülőt veszi célba. • A gyermekek ellenségessé válnak az azonos nemű szülővel szemben mivel azt gondolják, hogy versenyezni kell velük anyu/apu megszerzéséért. • A fiúknak az anya birtoklására és az apa eltávolítására alkotott vágya az Ödipusz komplexus.
A fiúknál az anya iránti szeretet szexuális vággyá alakul, az apa iránti ellenségeskedés gyűlöletté és féltékenységgé válik (haljon meg). • Bűntudat alakul ki és rettegnek attól, hogy az apa megtorolja a késztetéseket – kasztrációs szorongás. • Ez arra készteti őket, hogy temessék a tudattalanba a szexuális vágyakat és azonosuljanak az apával, hogy legalább így kapjanak valamit. Ekkor introjektálja apja értékeit.
Az Ödipusz-komplexus fiúknál • Preödipális és ödipális szeretettárgy ugyanaz • Anya kisajátítása/ apa eltávolítása iránti vágy • Bűntudat, ambivalencia és kasztrációs szorongás • Azonosulás az apával (Superego kialakulása) • Fallikus/ödipális fixációk
Az Ödipusz-komplexus lányoknál (Elektra-komplexus) • A preödipális és ödipális szeretettárgy különbözik. Miért? • Péniszirígység • Csalódás az anyában • Vágyak az apa iránt - fantáziált gyermekszülés, kárpótlás a hiányzó falloszért • Rivalizáció az anyával: ambivalencia, büntudat • Identifikáció (Superego)
Az Ödipusz - komplexus jelentősége • Személyiségstruktúra megszilárdulása • Az Ödipusz komplexus elfojtása : gyermekkori amnézia • A felnőttkori érzelmi kapcsolatok alapmintázata • Az autoritáshoz való viszony meghatározója • A rivalizációhoz való viszony meghatározója
Latencia szakasza • A szexuális vágyak csökkenését az ego és a szuperego megjelenése okozza. • Ekkor a gyerekek figyelmébe legfőképpen intellektuális és szociális célok kerülnek. • A pubertás közeledtével a libidinális és agresszív vágyak felerősödnek. • A szakasz végén a konfliktust az okozza, hogy a szexuális vágyak megjelennek, de azok nemi aktusban való kiélésére nincs lehetőség.
Genitális szakasz • A libidinális energia a nemi szervek köré szerveződik. • Az eddigi gyönyörök nárcisztikusak voltak, most megjelenik a vágy az öröm megosztására (szexuális aktus által) • Az énközpontú gyermekből így válik felnőtt. • Ödipális tematika újraéledése • A szakaszban optimális esetben a szexuális vágyak kifejezése nem ütközik normákba és teljeséggel képes megélni a szexuális együttlétet.
Felmerülő kérdések • Gyerekek viselkedése mennyire tulajdonítható a szexualitásnak? • A libidó – Hogyan mérhető? honnan ered? Mitől szexuális természetű? • Fogalmai nehezen ellenőrizhetők tudományos eszközökkel. • Az Ödipusz konfliktus egy metafora a 4 éves gyerek konfliktusára, vagy tényleg ezt éli át? • Esettanulmányok megbízhatósága kevés
ÜTKÖZÉS: A fokozott feszültséget, szorongást az Én elhárítani igyekszik, ennek eléréséhez különböző mechanizmusokat alkalmaz Szorongás(szignalizációs értékű az Ego számára) Elfojtás(elsődleges énvédö-mechanizmus) Másodlagos énvédő-mechanizmusok (ha az elfojtás elégtelen) Néhány fontosabb énvédő-mechanizmus: (Anna Freud !)
A szorongás enyhítésére, a konfliktus kontrollálására irányuló nem tudatos pszichés folyamatok, funkciók, a személyiség pszichés védekező mechanizmusai, egységének megőrzése érdekében. Megküzdő - coping - mechanizmusok A konfliktus adekvát, reális, célszerű megoldása a REALÍTÁSELV érvényre jutásával. Fokozott energiabefektetés, eszközök, megoldásmódok újragondolása, cél átfogalmazása, szituáció és szociális helyzet újraértelmezése.
Elfojtás • Megpróbálunk távol tartani valamit a tudatosságtól (vagy tudatosan elnyomja vagy tudattalanul söpri a felszín alá). • A ösztönimpulzusok féken tartásában és a fájdalmas ill. fenyegető gondolatok kizárásával játszik fontos szerepet. • Az elfojtás tárgya függ attól, hogy milyen értékek vannak a felettes énben, illetve, hogy milyen cselekedetek vonnak nagy eséllyel büntetést maguk után. • Ahogy változik a társadalom, úgy változik az is, amit el kell fojtani. • Az elfojtás nem tökéletes – részleges elfojtás • Az erősen elfojtott gondolatok visszacsaphatnak, gyakran addig vannak felszín alatt, amíg el vagyunk foglalva.
Tagadás • Az adott esemény vagy állapot elutasításának elutasítása (alkoholisták, halál a családban, megcsalás) • Mihelyst az én egyre pontosabban tudja értékelni a valóságot a tagadás nehezebbé válik. • Az elfojtás gyakran lelki dinamikákból származó fenyegetésekkel száll szembe, a tagadás inkább külső fenyegetéssel. • Mindkettő óv a fájdalomtól, ha túl sok az elfojtás, akkor az arc önmaga ellen dolgozik, ha túl sok a tagadás, akkor a külső valóságtól szakad el.
Kivetítés • Más néven projekció. • Saját elfogadhatatlan impulzusainkat kivetítjük másra. • Ezáltal elrejtjük azt, ami elfogadhatatlan (a felettes én kontrollál, az én nem tudja), egyúttal meghamisítva kifejezzük (ösztönén felszínre kerül) azt. • Pl. egy nő szexuális vágyat érez egy olyan férfi iránt, aki tiltott és ekkor a nő azt állítja, hogy a férfi nyomul.
Racionalizáció • Ésszerű magyarázatot talál arra a viselkedésre, melyet valójában elfogadhatatlan okból vitt végbe. • Adócsalás esetén – a fegyverkezésre költött pénzhez nem járul hozzá (Stranger than Fiction) • Siker és kudarc attribúciója
Intellektualizáció • Fenyegető dologgal szemben hideg, elemző és tárgyilagos gondolkodás, leválasztjuk a gondolatokról az érzéseket – távolabb kerülünk a szorongástól. • Pl. a férj rákos lesz, a feleség minden szakkönyvet elolvas, megtud mindent a baj természetéről.
Reakcióképzés • Az elfogadhatatlan impulzusok úgy is a felszínre kerülhetnek, ha épp az ellenkezőjét hangsúlyozzuk. • Gyanakodhatunk erre, ha valaki láthatóan túlzásba esik ilyen szempontból. • Szupermacsó viselkedése, aki minden éjjel mással bújik ágyba – saját szexuális megfelelőségével kapcsolatos félelmeit próbálja rejtegetni önmaga elől.
Regresszió • A megküzdés érettebb formáit feladjuk és valamely régebbi primitívebb és infantilisebb megküzdést alkalmazzuk (azt, ahol fixáció volt). • Orális karaktert probléma ér és elkezd sokat enni, inni és dohányozni. • Minél erősebb a stressz, annál valószínűbb a visszaesés. • Ennek az az oka, hogy sokszor a fixáció azért jön létre, mert az adott szükséglet túlzottan ki volt elégítve és az arc abba az állapotba akar visszakerülni.
Eltolódás és szublimináció • Adaptívabb mechanizmusok • Eltolódás: • Az örömszerzés céltárgya fenyegető, így választani kell egy másikat, aminél a kiélés kevésbé fenyegető. • A tanárra irányuló dühöt nem úgy fejezzük ki, hogy visszaordibálunk, hanem, hogy egy diáktársunkat osztjuk ki. • Szublimináció: Ekkor nem a céltárgy a fenyegető, hanem maga az impulzus. Agresszió – sebészet. • A szorongás megjelenését akadályozza meg, nem kell elfojtani, ami már kezelve van.
Elhárító mechanizmusok • Mindenki használ elhárító mechanizmusokat, jelenlétük nem jelent egyértelmű módon zavarokat. • A kérdés a mennyiség – túl sok elhárítás akadályozza a konfliktusokkal való szembenézést és túl sok energiát köt le.