Munkaügyi Tanácsok Országos Konferenciája

1. Munkaügyi Tanácsok Országos Konferenciája A hátrányos helyzetű kistérségek támogatásának tapasztalatai a régiókban Eger2008. november 11.

2. A leghátrányosabb helyzetű térségek gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális és foglalkoztatási mutatói erősödő leszakadást jeleztek. A legelmaradottabb területek elszegényedtek, hiányzik az önerőből történő kitörés esélye. A 33 legelmaradottabb kistérségben 1 millió ember (a lakosság 10%-a) él. Előzmények

3. A kistérségek területi fejlettség alapján történő besorolása

4. Új Magyarország Felzárkóztatási Program Az egyes operatív programokban elkülönített uniós forrás 2007 – 2013

5. „Nem mondunk le senkiről – Esély a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élőknek” Zászlóshajó program

6. „Nem mondunk le senkiről” komplex térségfejlesztési program • A gazdaság, infrastruktúra, környezet, közszolgáltatások, szociális ellátás összehangolt fejlesztése, • képzési, foglalkoztatási támogatások és programok, közösségi, kulturális értékek megőrzése.

7. A program célja Összehangolt műveletek megvalósítása a többszörös hátrány felszámolása érdekében: • a helyi társadalom szükségleteire alapozva, • a gazdaság, a foglalkoztatás, a környezeti és közlekedési viszonyok, a közszolgáltatások területén.

8. A leghátrányosabb helyzetű térségek felzárkóztatása • A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a „Nem mondunk le senkiről” zászlóshajó program keretében kidolgozta a program szakmai tartalmára vonatkozó stratégiát, ezen belül az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak a program végrehajtásával összefüggő feladatait. • Az uniós forrásból finanszírozott program 33 kistérséget érint, azonban a minisztérium kiegészítő programjaival és támogatásaival 47 kistérségnek nyújt támogatást.

9. A munkaügyi központok részére felosztott keretek • A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben a Munkaerőpiaci Alap FA decentralizált keretéből, valamint az MPA képzési keretéből elkülönített forrásból együttesen 14,512 MdFt felhasználását javasoltuk a négy érintett régióban. • Az érintett régiók pénzügyi keretének meghatározásakor figyelmen kívül hagytuk azokat a kistérségeket, amelyeknek a foglalkoztatási rátája elérte, vagy meghaladta az országos átlagot. Pl.: Dél-Dunántúlon Sásd – 60,51%, Észak-Magyarországon Pétervására – 61,88%, Észak-Alföldön Berettyóújfalu – 56,16%, Dél-Alföldön Jánoshalma – 65,01%. • A DEC FA átcsoportosítás eredményeképpen a fajlagos költségek a régiós átlaghoz képest a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben 1,3 – 1,4-szeresére emelkedtek az eredetileg tervezetthez képest.

10. A munkaügyi központok részére rendelkezésre álló keretek és azok felhasználása

11. Az elkülönített pénzügyi keret felhasználásának főbb szempontjai • Az egyes kistérségek sajátosságaihoz leginkább illeszkedő forrásallokációt kell megvalósítani. • Azokat a kistérségeket célszerű az átlagtól jobban támogatni, ahol a munkanélküliségi ráta magasabb, a foglalkoztatás színvonala alacsonyabb a régió átlagánál. • Az adott kistérségben élők támogatása nem azonos az adott kistérségen belül történő pénzköltéssel. • Az egyes támogatási formák, munkaerő-piaci programok közül elsősorban azokat kell alkalmazni, amelyek tartós hatásúak, és az adott kistérségben élő lakosság számára hosszabb távon fenntartható helyzetjavulást, munkahelybővülést, munkaalkalmat eredményeznek./vállalkozásindítás,képzés, alkalmazás a piaci szférában stb./

12. A program végrehajtásának tapasztalatai • A kiemelten támogatandó térségben lévő kirendeltségek a rendelkezésre álló keretet nehezebben tudják felhasználni, mint a kedvezőbb gazdasági mutatókkal bíró térségekben lévő kirendeltségek. • Az év utolsó harmadában gyakran előfordul, hogy a nem hátrányos helyzetű kistérségek munkáltatóinak indokolt támogatási igényét munkatársaink már nem tudják kielégíteni, ugyanakkor a leghátrányosabb kistérségek kirendeltségei még szabad kerettel rendelkeznek.

13. A program végrehajtásának tapasztalatai II. • A támogatásokra fordítható keret felhasználásakor figyelembe kell venni, hogy a cél nem az álláskeresők helyben tartása, ezért a jövőben a mobilitási támogatásoknak nagyobb szerepet kell kapniuk a munkába helyezés elősegítésében. • Ezekben a térségekben nehézkes a vállalkozások indítását elősegítő támogatási keret felhasználása is, mivel a gazdaságilag és infrastrukturálisan elmaradottabb területeken a vállalkozások kevésbé életképesek.

14. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök pénzügyi ráfordítása

15. Célja : a munkaalkalmak bővítése,melyekhez nem elég az ÁFSZ eszköztára A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben működő vállalkozások jelentős része tőkehiányos, a forrásbővítéshez az ÁFSZ-en kívüli eszközök is kellenek A térség munkáltatói nem tudják az új dolgozó tartós foglalkoztatásával járó többletterheket vállalni Ezt a problémát enyhítik a bér- és járulékalapú támogatások, amelyek egyes esetekben az európai uniós forrásból támogatott START kártyákkal együtt is igénybe vehetők Bér- és járulékalapú támogatások

16. Közcélú foglalkoztatás Közhasznú munkavégzés Közmunka programok A települési önkormányzatok a közfoglalkoztatás keretében tudnak átmeneti munkavégzési lehetőséget biztosítani a településeken élő, gyakran halmozottan hátrányos helyzetű munkanélküliek részére. Közfoglalkoztatás

17. Az egyes térségek közötti különbségek egyik fontos mutatója a térség változásokhoz alkalmazkodni képes tudásbázisa. A különbségek elmélyülését fokozza a térség népességének iskolázottsága, képzettsége közötti különbség. A tudás, mint a regionális fejlődés egyik legfontosabb meghatározója, egyre jobban felértékelődik. Az iskolarendszerből lemorzsolódók a felnőttképzés keretében tudják befejezni általános iskolai tanulmányaikat, illetve szakképzettséget szerezni. Felnőttképzés

18. Képzésben való részvétel ösztönzése • a képzési szakirányok meghatározásánál az elhelyezkedési esélyek figyelembe vétele, • kihelyezett tanfolyamok szervezése a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, • utazási (étkezési, stb.) támogatások biztosítása a lakóhelytől távol eső (megyeszékhelyen, nagyvárosokban szervezett) tanfolyamokon való részvételhez.

19. Egyéb lehetőségek a foglalkoztathatóság javítására • a leghátrányosabb kistérségben élő álláskeresők bevonása az európai uniós forrásból támogatott programokba, • Mobilitás támogatása - elmarad az indokolt mértéktől • munkahelymegőrzés támogatása, • A vállalkozások bátorítása sokoldalúan - elmarad a kívánatos szinttől • komplex munkaerő-piaci programok szervezése a régióban • munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtása.

20. Összegzés • A hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása komplex térségfejlesztési programok megvalósításával, új munkahelyek teremtésével lehetséges. A foglalkoztatás bővítését a szomszédos térségeket is bevonva lehet nagyobb eséllyel megoldani. • A foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű kistérségek hátrányainak leküzdése csak következetesen alkalmazott ,és csak ezekben a térségekben elérhető foglalkoztatási támogatásokkal lehetséges. • Szükséges a hosszú távú megoldásokat segítő megoldások preferálása,a versenyképes munkaerő megteremtése az ismeretek, készségek, az alkalmazkodóképesség folyamatos fejlesztésével, a munkahelyteremtés,vállalkozóvá válás ösztönzése, a piaci szférában történő alkalmazás , a mobilitás támogatása. • Szoros együttműködés kell a térség szereplői között!

21. Köszönöm a figyelmet! Dr. Soós Adrianna főigazgató-helyettes Foglalkoztatási és Szociális Hivatal