Társadalmi rétegződés

1. Társadalmi rétegződés Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete

2. Alapfogalmak 1. • társadalmi réteg: olyan emberek csoportja, akik hasonló jellemzők-kel bírnak a jövedelem, a vagyon, a hatalom, a presztízs, a kulturá-lis szint/iskolázottság, a foglalkozás, az életesélyek szempontjából • társadalmi osztály: olyan nagyobb társadalmi csoport, amely nem tekinthető csak társadalmi rétegnek. Többnyire vagyoni–tulajdoni különbségek alapján különítik el őket. (Vitatott kategória!) • önállóak: az aktív keresők azon csoportja, akik saját kistulajdonuk keretén belül dolgoznak (pl. parasztok, kisiparosok, kiskereskedők) • alkalmazottak: nem saját tulajdonukban álló cégen belül dolgoznak • fehérgallérosok: az alkalmazotti csoporton belüli szellemi foglalkozásúak, nem kétkezi munkát végzők neve (gazdasági vezetők, irodai alkalmazottak, mérnökök stb.) • kékgallérosok: az alkalmazotti csoporton belül a munkásrétegekre utaló elnevezés, amely a munkaruhák gyakori színére utal • középosztály: a társadalom középső, a fizikai munkát végzők és az elitek között elhelyezkedő rétege (jövedelemnagyság stb. szerint)

3. Alapfogalmak 2. • Gini-együttható: társadalom jövedelemeloszlását mutató, 0 és 100 közötti érték, ahol a 0 a teljes egyenlőséget, a 100 pedig a teljes jövedelemkoncentrációt jelentené (ma Nyugaton: 20–40 között) • Kuznets-görbe: a jövedelemeloszlás legújabbkori történeti alakulását mutató ábrázolás, amely szerint a különbségek a 20. századig nőttek, a 20. században viszont csökkenni kezdtek • primer szektor: a mező- és erdőgazdaság („őstermelés”) összefoglaló neve • szekunder szektor: az ipar különböző ágait (feldolgozóipar, bányá-szat, energiatermelés, építőipar) tömörítő ágazat, tevékenység • tercier szektor: a nem mezőgazdasági és nem ipari jellegű munka-végző tevékenységek és gazdasági ágazatok összefoglaló neve („szolgáltatások”; pl. oktatás, egészségügy, kereskedelem, hírköz-lés, bank- és biztosításügy, államigazgatás) • kvaterner szektor: a tudományos kutatás-fejlesztés, ill. egyéb szellemi „hozzáadott értéket” igénylő „kreatív” gazdasági ágazatok

4. A Gini-koefficiens mai értéke (2009)

5. A Kuznets-görbe 1970-ig 1800 1890 1970

6. A jövedelemeloszlás trendjei

7. A jövedelemeloszlás változásának okai • A jövedelmek közötti különbség csökkenésének okai: • politikai tényezők: általános választójog, a liberális pártok térvesztése a szociáldemokrácia javára, a jóléti állam kialakulása • munkaerőpiaci változások: jól képzett munkaerő túlkínálata, az alkalmazottak arányának növekedése az önállóakhoz képest • a gazdasági szektorok jövedelmezőség-különbségének csökkenése (korábban az ipar volt a legjövedelmezőbb ágazat) • demográfiai okok: csökkent a népességnövekedés, így a munkaerő drágább lett • oktatási tényezők: csökkent a társadalmon belüli képzettségbeli különbség, az egész népesség képzettsége jelentősen javult • A 20. sz. végén kezdődő jövedelemdifferenciálódás okai: • a kiegyenlítődést okozó tényezők hatása megszűnt, vagy mérséklődött: jelentősen nőtt a munkanélküliség, válságba került a jóléti állam, megnőtt a bevándorlók száma (ezek zömmel alacsony képzettségűek) • új, ellentétes hatóokok jelentek meg, pl. a hagyományos családmodell felbomlása révén: terjednek a válások, a házasságon kívüli szülések, így sok a csonka (egykeresős) család; az egyre több egyedülélő ember, illetve gyermektelen pár pedig a kétkeresős gyermekes családoknál is kedvezőbb anyagi helyzetben élhetett

8. A munkaerő szektorális eloszlása 1. • fő tendenciák: az agrárszektorban dolgozók aránya mindenütt csökken; az ipari szektor aránya előbb nő, majd csökkenni kezd; a tercier szektor folyamatosan nőtt. Az utóbbi években kvaterner is! • jelentős különbségek vannak azonban • a folyamatok időbeli megoszlásában az egyes országok, régiók között • az agrártársadalmak modernizációs útjának mikéntjében: 1. az európai út: az agrártöbbségű társadalom előbb iparivá, majd néhány év(tized) után szolgáltatóvá („posztmodern társadalom”) alakul átNem jellemző egész Európára; ezen kívül egyedül Tajvan járt be ilyen utat! • Nyugat- és Közép-Európa zöme ide tartozik: az ipari foglalkoztatottak aránya itt a csúcsponton elérte a 40–50%-ot is (a kommunista országokban ez fáziskéséssel történt, részben ideológiai okokból is) • európai sajátosság az is, hogy a tercier szektor munkavállalóinak 20–40%-a állami alkalmazott (az USA-ban csak 15%) 2. a nem európai modell: az agrártöbbségű társadalom rögtön szolgáltatás-többségűvé válik. Európából ide tartozik Skandinávia és Dél-Európa több állama, illetve Hollandia. • a változás oka: a mezőgazdaság és az ipar termelékenysége gyorsan nő, munkaerő szabadulhat fel onnan – a szolgáltatások terén viszont az igények, a kereslet kielégíthetetlen

9. A munkaerő szektorális eloszlása 2.

10. Társadalmi osztályok és rétegek 1.

11. Társadalmi osztályok és rétegek 2.

12. A középosztály • a 20. század legfontosabb társadalmi rétegévé vált (főleg Ny-on) • régi középosztály: a tulajdonnal rendelkező kisegzisztenciák, valamint a szabadfoglalkozású értelmiségiek (ez a réteg fokozatosan zsugorodott) • új középosztály: életstílus, jövedelem alapján sorolták a középhez, de ennek tagjai nem rendelkeztek tulajdonnal és nem önállóak, hanem alkalmazottak. E réteg vált a középosztály, sőt az egész társadalom legnagyobb tömegévé • a középosztály legfőbb jellegzetességei • gyorsan differenciálódótt, így nem vált egységes csoporttá, nem alakult ki osz-tályöntudata. Az 1950-es években már nem azonosítható az alkalmazottakkal • sajátos jellemzője viszont az az individualizmus és a teljesítményorientáció • létrejötte a marxizmus elméletének legjobb cáfolata volt • további politikai következménye volt a liberális pártok hanyatlása, hiszen a középosztály ugyan nem egységes nézőpontú, de a kereszténydemokrata és a szoc.dem. pártokat támogatta inkább • Közép-Európában a régi középosztály is gyenge volt, 1945 után pedig szét is zúzták a kommunisták. Az új középosztály itt az állami alkalmazottakból verbuválódótt, bérük inkább a munkásokhoz állt közel