A gondolkodás története

1. A gondolkodás története 6. Előadás Az újkor szellemi mozgalmai: az empirizmus és a felvilágosodás

2. Racionalizmus és empirizmus (1) Racionalizmus • A racionalizmus (főként Franciaországban és Németországban) a skolasztikus filozófia realista ágából jött létre. Ezen irányzat szerint ismereteink nagy része az értelemből (ratio) ered. Az ismeretek igaz voltát kizárólag csak az értelem képes garantálni. Fontosabb képviselők: Descartes, Spinoza, és Leibniz. Empirizmus • Az empirista filozófia a skolasztikus filozófia nominalista ágából fejlődött ki. Az empirista filozófusok minden ismeret forrásának a tapasztalatot (empíria) teszik meg: csak a tapasztalatból származtatott ismeretek lehetnek biztosan igazak. Fontosabb képviselői: J. Locke, G. Berkeley, D. Hume.

3. A racionalizmus születése • Az újkori racionalizmust hagyományosan Descartes-hoz kötik. • A racionalizmus alapelve az, hogy a tudás elsősorban az ész (a „ráció”) működése és tevékenysége folytán születik meg. • Descartes három legjelentősebb követője: a francia Nicolas Malebranche (1638-1715), a holland Baruch Spinoza (1632-1677), a német Wilhelm Leibniz (1646-1716).

4. A racionalizmus és az empirizmus (2) A racionalizmus és az empirizmus egyaránt „privatizáló” filozófiák: közvetlen tárgyuk az egyén belső világa, Közös a kérdésfelvetésük is: hogyan kerülhet harmóniába az egyén és a világ, hogyan vonatkozhatnak egymásra a szubjektum és az objektum, ha egyszer eredendően különbözőek? A racionalizmus szerint az egyén a megismerés elveit önmagából meríti, ezek az elvek áthatják a objektív létet is ezért a harmónia lehetősége adott, Az (angol) empirizmus szemlélete: születésekor minden ember egyenlő, elméje tiszta lap, amelyre a tapasztalat ír, az embert a körülmények alakítják, tehát a körülményeket kell emberivé alakítani.

5. Az empirizmus kiindulópontja Locke – tehát épp úgy mint Descartes – az egyén belső intellektuális világából indul ki, de ezt nem belülről, a velünk született eszmékből eredezteti, hanem a külső tapasztalatból. „Az elme, ahogy mi mondjuk, fehér lap, amelyre semmi nincs írva, ideák nélkül való. Hogyan telik meg?” Ideáink a külső tárgyak érzékeléséből (sensation), illetve reflexiókból (reflextion – saját elménk belsőnkben végbemenő műveleteinek észrevevése) keletkeznek.

6. A felvilágosodás (1) • A 17. és a 18. századot, mint szellemtörténeti korszakot, felvilágosodásnak szokás nevezni. Ez a mozgalom Nagy-Britanniában, a német-alföldön, és Franciaországban különböző formákban jelentkezett. • A felvilágosodás korának fő jellemzője, hogy eltávolodik az addigi hagyományoktól és tekintélytől, nagyra becsüli a szabadságot, és az összes kérdés ésszerű megoldására való képességet pozitívan értékeli. • A felvilágosodás korának filozófusai a tudományok más területein is tevékenykedtek nagy sikereket érve el, pl. a politika, a matematika, a fizika, a terén. További jellegzetes vonása a felvilágosodás korának a vallási tolerancia megjelenése: isten a világot tökéletesnek alkotta, és ezután többé nem avatkozik bele                     

7. A felvilágosodás (2) A felvilágosodás az a folyamat, amelyben a polgárság társadalmi-politikai mozgalmai már nem művészeti (reneszánsz) vagy vallási (reformáció) ideológiákat, hanem filozófiai fogantatású doktrínát használnak önmaguk elméleti megalapozására. A felvilágosodás mindvégig megőrzi világnézetének racionális hagyományait, eszerint a világ maga ésszerű, és éppen ezért az ész alapján magyarázható.

8. A felvilágosodás (3) – Kant „A felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha az oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljen vele. Sapere aude ! merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata:” Kant

9. A felvilágosodás (4) • 1680-1780 amely alapvetően két szakaszra bontható: 1680-1715, és 1730-1770 • A kor jelszavai: gyarapodás, boldogság, tudomány, vallás-szabadság • A megismerés tere kitágul, a (kísérleti) tudomány fejlődik • Felemelkedés („take-off”) (Európa népessége megkettőződik, írástudás növekszik, gazdaság fejlődik) • De különös módon Európa két fele közötti választóvonal megszilárdul. Pedig vagy 100 évig a keleti részek cserearányai növekedtek gyorsabban (ami jó volt pl. a magyaroknak, de csapdának bizonyult.)

10. A felvilágosodás társadalomfilozófiája A meghatározó elv: Laissez faire, laissez passer (engedjétek csinálni, engedjétek megtörténni). Ehhez járul az egyének jogainak a megalapozása az állammal és a többi emberrel szemben. Újrafogalmazódnak az emberi és a természetjogok is: "Minden ember természeténél fogva szabad… és veleszületett jogokkal rendelkezik, nevezetesen az élethez és a szabadsághoz való joggal, valamint azzal a lehetőséggel, hogy tulajdont szerezzen és azt megtartsa, boldogságra és biztonságra törekedjen és azt legyen lehetősége, hogy elérje" Virginia Bill of Rights (USA 1786). A megvalósítás különböző módon jön létre különböző országokban. Angliában az alkotmányos monarchia érvényesül, a kontinensen a felvilágosult abszolutizmus jön létre a "semmit a nép által, mindent a népért" elv alapján.

11. Az egyházi szemlélet változása

12. John Locke (1632-1704) Az angol felvilágosodás megalapozója. Fő műve: Értekezés az emberi értelemről. Az emberi elme üres lap, melyre a tapasztalat rója rá a maga betűit. A dolgok képmásai az elmében: az ideák. Nincsenek velünk született ideák – mondja Descartes-tal szemben. Minden amiről tudunk, vagy amiről gondolkodunk a külső világból kerül át belénk, vagy mi magunk hozzuk létre a képzeletünkkel vagy az emlékezettel.

13. J. Locke (2) – Tabula rasa „Tegyük fel tehát, hogy az elme, ahogy mondjuk, fehér lap, amire semmi sincs írva, ideák nélkül való. Hogyan telik meg? Hogyan válunk birtokosává annak az óriási tárháznak, amellyel az ember szorgos és korlátlan képzelete ajándékozza meg majdnem vég nélküli változatosságában? Honnan veszi mindehhez az észnek és a tudásnak az anyagát? Erre egyetlen szóval felelek: a tapasztalásból: ezen alapul minden tudásunk, és végeredményben ebből is származik.” John Locke: Értelezés az emberi értelemről (1690)

14. J. Locke (3) • Locke megkülönböztetett elsődleges és másodlagos tulajdonságokat a dolgokban. Az elsődleges tulajdonságok, amelyek a dolgokban az érzékeléstől függetlenül léteznek: a számszerűsíthető, mindenki számára egyformán hozzáférhető tulajdonságok: a méret, a szám, a súly, stb. • A másodlagos, úgynevezett „szubjektív” minőségek pedig amelyek alkalmasint az érzékelő személyétől függően változhatnak: a szín, az íz, a szag, stb. • Hozzáköthető egy olyan gondolati módszer bevezetése, mely a későbbi angolszász filozófiai hagyományban nagy népszerűségre tesz szert: a gondolatkísérlet;

15. Locke (4) Locke – Hobbes-hoz hasonlóan – az emberiség természetes állapotából indul ki, ez azonban nem a harc, hanem az anarchia. A természetes állapotban a a természetes erkölcsi törvény kormányoz, amelyet értelmünkkel felfoghatunk. Ez a törvény arra tanít: Mindenki egyenlő, és független, így senki nem bánthatja mások életét, szabadságát, és tulajdonát. Az emberek egyenlők, hiszen isten teremtményei. A természetes erkölcsi törvény természetes jogokat biztosít, az élet és a tulajdon védelmének jogát. A magántulajdonhoz való jogot a munka adja. A társadalom hasznos intézmény, az embereknek érdekükben áll szervezett közösséget létrehozni. A társadalom a „társadalmi szerződésen” alapul. Ebben a szerződésben az emberek lemondanak jogaik egy részéről, amelyeket azután a kormányzat biztosítja.

16. Locke a toleranciáról és a rajongásról „Jobban tennénk ha részvéttel volnánk egymás tudatlansága iránt, és igyekeznénk azt kedvesen és szeretetre méltóan orvosolni, nem pedig azonnal megbántani másokat, makacsnak és önfejűnek minősíteni őket csak azért, mert nem akarnak lemondani saját véleményükről és elfogadni a mienket.” „A rajongás félresöpri az észt, s így a helyeslés két támasza, az ész és a kinyilatkozás közül az utóbbi magára maradna. A rajongás ezzel valójában elveti mindkettőt, az észt is, és a kinyilatkozást is, helyükbe teszi egy ember saját agyának alaptalan képzelgéseit, és ezeket mind a vélemény, mind a viselkedés alapjának tekinti”.

17. George Berkeley (1685-1753) Berkeley szerint a dolgok minden tulajdonsága csak az érzékelésben létezhet, hiszen csak az érzékelésben lehet adva. Mivel azonban a dolgok maguk sem mások, mint tulajdonságaik összessége, Berkeley szerint az érzékeléstől független dolog feltételezése egy szükségtelen hipotézis. „Lenni annyi, mint érzékelve lenni” – „Esse est percipi” – így hangzik Berkeley filozófiájának alaptétele. Ha viszont a dolgok csupán az érzékelésben léteznek, akkor mi magunk teremtenénk meg a dolgokat? A hétköznapi tapasztalat ezzel ellentétes, hiszen a dolgokat ellenálló, tőlünk független létezőknek mutatja, a világ rendjében pedig a tapasztalás tőlünk független összhangot mutat.

18. A szolipszizmus fenyegetése A szolipszizmus – solus ipse = csak magam létezem – a józan észnek ellenmondó felfogás, ám az ideák (a gondolatok) világában nem cáfolható. Berkeley nem kíván vitatkozni állításunkkal, miszerint attól, hogy ha nem vagyunk a szobában és nem látjuk az asztalt, attól az asztal még létezik. Az ő problémája, milyen értelemben létezik? Berlekey filozófiájáról gyakran mondják, hogy bár nyilvánvalóan hamis, maga az „esse est percipi” elv cáfolhatatlan. Berkeley megoldása: Az ideák önmagukban nem, csak valamilyen elmében létezhetnek. Az, hogy megegyezés van az ideák, és a valóság között csak az Isten elméjén alapulhat. Kant-tól, Wittgenstein-ig sokan rámutattak, életünk minden pillanatában ama kimondatlan előfeltevés alapján cselekszünk, hogy a materiális külvilág ténylegesen létezik. Fogalmaink egész rendszere , nyelvünk logikája erre az előfeltevésre épül.

19. Marx: Tézisek Feuerbach-ról „Az a kérdés, hogy az emberi gondolkodást tárgyi igazság illeti-e meg nem az elmélet kérdése, hanem gyakorlati kérdés. A gyakorlatban kell az embernek gondolkodása igazságát, vagyis valóságát és hatalmét, evilágiságát bebizonyítani. Az olyan gondolkodás valóságáról, vagy nem-valóságáról folytatott vita, amely el van szigetelve a gyakorlattól – tisztára skolasztikus kérdés. Marx: Feuerbach tézisek (2)

20. George Berkeley (2) Isten az, aki megteremti a dolgok rendjében lévő összhangot. Az oksági viszonyok, amiket a világban megtapasztalunk, nem mások, mint a jövendőbeli eseményekre utaló jelek; (pl.: az esőfelhők gyülekezése az égen a várható eső jele). Ezek a viszonyok egy isteni nyelv megtestesülését képezik ebben a világban. Az oksági viszonyok feltérképezésével ezt az „isteni nyelvet” tanuljuk meg, azért, hogy jobban eligazodjunk, és jobban ellenőrzésünk alá vonjuk a világot.

21. David Hume (1711-1776) • Szkeptikus filozófus. Berkeley nagy érdemének tartotta, hogy rámutatott Locke számos fogyatékosságára – de Berkeley-ban még mindig akadtak ellenőrizetlen, igazolatlan feltételezések. • Az oksági viszonyok logikailag levezethetetlenek. Nincs logikai – azaz szigorúan véve szükségszerű – kapcsolat az ok és az okozat között. Minden okságra vonatkozó feltételezésünk a tapasztalatból származó hipotézis, amely lehet, hogy egyszer megdől.

22. David Hume (2) A dolgok között nincsen szükségszerű kapcsolat. Az okság eszméje a megszokásból származik – megszoktuk, hogy egyik eseményt rendszerint valamely másik előzi meg; de semmilyen garanciánk nincs arra, hogy ez a megszokás egyszer ne cáfolódjék meg. A tapasztalattól független dolog feltételezése is egy ilyen kényelmes feltételezés, amely segíti a világban való boldogulásunkat. A történelem és a társadalom is így működik: az emberek a történelem folyamán apránként egymáshoz csiszolódnak.

23. David Hume (3) A szó igazi értelmében vett tudást csak a matematika nyújt. De a matematika nem a világról, hanem ideáink egymáshoz való viszonyáról szól. A világról a tapasztalat tudósít, de a tapasztalati tudás minden valódi bizonyosságot nélkülöz, csupán többé-kevésbé hasznos útmutatásokkal szolgál. „Ha kezünkbe veszünk valamely kötetet, pl. teológiáról, vagy iskolabeli metafizikáról, akkor azt kell kérdeznünk: Van-e benne elvont okoskodás mennyiségről, vagy számról? Nincs. Van-e benne tapasztalati okoskodás tényekről vagy létről? Nincs. Úgy hát tűzbe vele: mert nem lehet egyéb benne, csak álokoskodás és csalódás”.

24. Bernard de Mandeville (1670-1733) Míg az angol felvilágosodás sok gondolkodója a velünk született erkölcsi eszméből vezeti le az erkölcsi tudatot, Mandeville – angol orvos - más véleményen van. Azt állítja, hogy egy közösség nem lehet egyidejűleg erkölcsös és jólétben élő. Ha mindenki saját érdekét nézi is, a közösség virágzik, míg ha mindenki erényre törekszik a közösség tönkre megy. Vagyis, nem az állítólagos erkölcsi érzék hanem éppen a morálisan negatív szenvedélyek, és a magán bűnök vezetnek a köz hasznára, és válnak erénnyé. Az embereket felháborította Mandeville műve, amelyet névtelenül adott ki, de kitudódott az író személye, és megjelenése után (1714) be akarták tiltani.

25. Adam Smith kettős szemlélete: önzés és etika Homo economicus: „Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző, vagy a pék jóindulatától várjuk, hanem attól, hogy ezek a saját érdekeiket tartják szem előtt. Nem az emberiességükhöz, hanem önszeretetükhöz fordulunk. „ Homo moralis: „Bármennyire is önzőnek tekintjük is az embert, nyilvánvalóan van egy sor olyan tulajdonsága természetének, amely érdekeltté teszi mások szolgálatában, illetve fontossá teszi előtt mások boldogságát, néha pusztán csak azért, mert öröm számára látni azt.”

26. Adam Smith (1776) a tulajdonosról, és megbízottjáról „Az ilyen (részvény) társaságok igazgatói azonban mások pénzének a kezelői és nem a sajátjukénak, ezért nem várhatjuk el tőlük, hogy olyan aggodalmas éberséggel figyeljenek rá, mintha egy magánvállalkozás tulajdonosaiként figyelnének a saját pénzükre. Mint a gazdag ember intézői, hajlamosak a kisebb kérdésekben nem uraik érdekeit szem előtt tartva dönteni, és igen könnyen osztanak maguknak is részt belőle. Többé-kevésbé mindig gondatlanság és pazarlás jellemzi egy ehhez hasonló vállalat ügyeit”.

27. Adam Smith (1723-1790) A. Smith a liberális kapitalizmusban azt a társadalmat látta, amelyben a szabadság és az egyenlőség maradéktalanul megvalósulhat. „Minden egyes ember szükségszerűen azon fáradozik, hogy az éves nemzeti jövedelem a lehető legnagyobb legyen. Valójában ezzel nem tudatosan segíti elő a köz jólétét, még azt sem tudja, milyen mértékben járult hozzá ő maga… Ebben és sok más ügyében is egy láthatatlan kéz vezérli, hogy olyan célt támogasson, amelynek elérése egyáltalán nem áll szándékában. Az ország számára sem a legrosszabb, ha az egyes emberek ezt a célt nem tudatosan követik, sőt éppen azáltal, hogy saját érdekeiket tartják szem előtt, gyakran sokkal tartósabban szolgálják a társadalom javát, mintha valóban ez lett volna a szándékuk. A. Smith: A nemzetei gazdasága (1776)

28. Jeremy Bentham (1748-1832) „A természet két legfőbb uralkodó, a fájdalom és az öröm kormányzata alá helyzete az embert. Egyedül ezek mutatják meg, hogy mit fogunk tenni. A helyes és helytelen mércéje egyfelől az okok és hatások láncolata másfelől, az ő trónjukhoz van kötve. Ezek irányítanak minket mindabban, amit teszünk, gondolunk: és minden erőfeszítésünk alávetettségünk megszüntetésére csupán bizonyítani és megerősíteni fogja ezt az alávetettséget. Szavakban az ember tehet úgy mintha kivonná magát hatalmuk alól, de valójában mindvégig alattvalójuk marad.”

29. Jeremy Bentham (1748-1832) Összekötő kapocs a 18.századi empirizmus, és a 19. századi utilitrianizmus között. Amikor a gyönyör és a fájdalom uralmáról ír, ezeket nem egy antropológiai ténynek tekinti, hanem etikai tényként értelmezi. Vagyis e kettő nemcsak azt mutatják meg mit fogunk tenni, hanem azt is mit kell tenni, mi lesz a helyes cselekvés. A gyönyör és a fájdalom valóságosak, míg a pszichikai létezők körébe sorolt lelkiismeret-furdalás fiktív létezők. Bentham a boldogságot a fizikai (fiziológiai) boldogságra vezeti vissza és a hasznosság elvet az egyetlen lehetséges etikai álláspontnak tekinti

30. Felvilágosodás a kontinensen Lamettrie (1709-1751) – Az embergép (131) Montesquieu (1689-1755) – A törvények szelleme d’Alambert (1713-1783) és D. Diderot (1713-1784) az Enciklopédia (1751-1772) szerkesztői: D’Holbach (1723-1789) és Helvécius (1715-1771) J.J. Rousseau ( 1712-1778)

31. Hogyan élik meg a felvilágosodást? „A tudomány alapelveitől, a kinyilatkoztatott vallás alapjaiig, a metafizika problémáitól, az ízlés kérdéséig, a zenétől az erkölcsig, a teológiai vitakérdésektől a gazdaság és a kereskedelem kérdéseiig, a politikától az állam és magánjogig mindent megvitattak, elemeztek és felkavartak. Az elmék ezen általános erjedésének eredményeként számos dolgot újszerűen világítottak meg”. D’Alambert A filozófia alapelemei

32. A gyakorlat kultúraalkotó szerepe „Az ipari művészetek iránt tanúsított megvetés bizonyos fokig e művészetek feltalálóira is ráháramlott. Az emberi nem e jótevői majdnem mindnyájan ismeretlenek, viszont gonosztevőik – vagyis a hódítók – történetét úgyszólván mindenki ismeri. Pedig talán leginkább a mesterembereknél kell keresnünk az emberi szellem okosságának, türelmének, és találékonyságának legcsodálatosabb bizonyítékait. Bevallom, hogy a legtöbb (ipari) művészetet csak igen lassan találták fel s az évszázadoknak egész sora kellett, míg például a zsebórákat mai tökéletességükre emelték. De nem így van-e a tudományokkal is?” D’Alambert: Enciklopédia

33. J.J Rousseau (1712-1778) „Az ember szabadnak születik és mindenütt láncot visel. Némelyek a többi ember urának képzelik magukat, pedig még inkább rabszolgák, mint amazok. Hogyan következett be ez a változás? Nem tudom. Mi teheti jogossá? Ezt a kérdést, úgy hiszem, meg tudom oldani. (…) mihelyt módjában áll lerázni az igát (a népnek) és le is rázza, még jobban teszi , mert ugyanazon a jogon szerzi vissza szabadságát, amellyel elrabolták tőle, így hát jogosan veszi vissza, vagy jogtalanul rabolták el tőle. De a társadalmi rend szent jog, minden más jognak az alapja. Mindazonáltal ez a jog nem a természettől származik, tehát megállapodáson alapul. Jean-Jacques Rousseau: A társadalmi szerződésről. (1762)

34. Rousseau a nevelésről „Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei közt. A földet emitt arra kényszeríti, hogy egy másik föld teremtményeit táplálja, egy fát arra, hogy egy másiknak a gyümölcseit hordja, vegyíti, és összezavarja az éghajlatokat, az elemeket, az évszakokat, megcsonkítja a kutyáját, lovát rabszolgáját, felforgat mindent, eltorzít mindent, szereti az idomtalant, a szörnyszülötteket. Semmit sem akar olyannak, amilyennek a természet alkotta, még az embert sem. Kedvére idomítja őt, akár a cirkuszi lovat, kitekeri tagjait a maga ízlése szerint , mint egy fát a kertben.” („Minden könyvet távol kell tartani a gyerektől, a Robinson Crusoe kivételével, amely a legsikerültebb értekezés a természetes nevelésről”.) J.J. Rousseau: Emil. (1762)

35. Montesquieu (1698-1755) Az ember a maga képére formálta Isteneit. „Ha a háromszögek gondolkoznának, háromszögűnek képzelnék az Istent.” A történelmet nem az isteni gondviselés irányítja. Vannak bizonyos törvények amelyek a természeti erők módjára érvényesülnek, és eltérésüket csak a környezet (éghajlat és talajviszonyok) különbségei okozzák. A legkedvezőbb a helyzet a mérsékelt égövben , mindenek előtt Európában, és ott is a közepes nagyságú országokban. A túl nagy államterület összetartása zsarnokságot, míg a túl kicsi (polisz) ahol lehetséges lenne a demokrácia életképtelennek bizonyultak. Eredetileg a köztársasági rend híve, de fokozatosan veszít radikalizmusából. Fő művében - „A törvények szelleme” – már az angol alkotmányos monarchia a példaképe.

36. A hatékony államműködés alapelve „Hogy a hatalommal ne lehessen visszaélni, ahhoz az kell, hogy a dolgok helyes elrendezése folytán a hatalom szabjon határt a hatalomnak. .. De minden elvesznék akkor, ha ugyanaz az ember vagy főembereknek, nemeseknek vagy a népnek ugyanaz a testülete gyakorolná a három hatalmat.” Ezért kell szétválasztani a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmat. Montequieu: A törvények szelleme

37. Voltaire (1694-1778) A XVIII. század szellemének legjellegzetesebb és egyben leghatásosabb kifejezője. Szegény polgárfiúból – akit egy előkelő úr megbotoztatott - lett többszörös milliomos földesúr, királyok barátja és tanácsadója. Vagyonát azonban nem irodalmi működésével, hanem szerencsés és nem túl kényes spekulációkkal szerezte. Alkotásiban elmosódik a határ a szépirodalom, a tanítás és az agitáció között.

38. Alexander Pope verse (1732) „ A Természet műalkotás, csak nem ismered, Szeszély, irány, melyet nem láthat szemed, Viszály, harmónia, föl nem fogható, Részint gonosz, s egyetemesen jó: S hiába büszkeség s tudat mely tévelyeg, Egy az igazság: Bármi VAN, az HELYES”.

39. Részlet a Candidból Pangloss - vigasztalva a haldoklókat a lisszaboni földrengés reggelén - ”Mert ugye addig minden a legjobban történt, mert ha van vulkán Lisszabonban, ez a vulkán nem lehet másutt, mert hiszen teljesen lehetetlen, hogy a dolgok ugyebár ne ott legyenek, ahol vannak, egyszóval minden a legjobban van”. „Lisszabon bölcsei buzgó elszánásukban, hogy megakadályozzanak egy újabb földrengést, nem leltek hatékonyabb módot, mint hogy egy szép autódaféval kedveskedjenek a népnek, a coimbrai egyetem úgy döntött, hogy pár embert lassú tűzön, s nagy ceremóniával való megégetése mindennél csalhatatlanabb gyógyszer mindennemű földrengés ellen.”

40. Voltaire történelem-szemlélete „A történelem alapjában véve nem más, mint bűntettek, ostobaságok és szerencsétlenségek gyűjteménye, amelyekbe olykor-olykor néha erénnyel és boldog időszakkal találkozhatunk, mint ahogyan egy kopár sivatagban járva időnként elszórt kunyhók is utunkba akadhatnak.” „A történelem haszna legfőképpen abban nyilvánul meg, amikor egy államférfi vagy egy átlagpolgár összeveti hazája és más országok törvényeit és szokásait: ugyanis ez az, ami a modern nemzeteket arra ösztönzi, hogy megpróbálják felülmúlni egymást a művészetek, a mezőgazdaság vagy akár a kereskedelem terén”

41. Denis Diderot (1713-1783) Az Enciklopédia (1751-1772) szerkesztője, írója és végigharcolója. „Legyen logikus..csak egy szubsztanciát láthat a mindenségben, az emberben és az állatban… Ha elképzel egy zongorát , amely érez és emlékezik, ez a zongora azt hiszem önként el fogja ismételni az előzőleg rajta lejátszott dallamokat. Érzékeink a billentyűk, a környező természet játszik rajtuk, de gyakran önmagunktól is játszanak… A zongora egy őrült pillanatában azt gondolta, hogy rajta kívül nincs több zongora a világon, s őrajta zeng át az egész mindenség harmóniája.” D. Diderot: Rameau unokaöccse.

42. Paul-Henri de-Holbach (1723-1789) „Ha egy kicsit is gondolkozunk, fel kell ismernünk, hogy minden amit csak látunk, szükségszerű, és nem létezhet másként.…A heves szél által felkavart porfelhőben nincs egyetlen porszem sem, amelynek helyzete véletlen volna. Egy geométer, aki pontosan ismerné a különböző ható erőket és a mozgó molekulák tulajdonságait, ki tudná mutatni, hogy az adott okok alapján minden molekulának pontosan úgy kell viselkednie, és nem viselkedhet másként, mint ahogy viselkedik. Azokban a félelmetes megrázkódtatásokban, amelyek néha megmozgatják a társadalmakat, és gyakorlta képesek birodalmakat felborítani: nincs a forradalomban rombolóként vagy áldozatként részt vevők egytelen tettte, egytelen szava, egytelen gondolata, egytelen akarata vagy egytelen szenvedély, amely ne volna szükségszerű.”

43. Laplace és Napóleon Laplace beszámolt Napóleonnak a Naprendszer keletkezését bemutató elméletéről. „Csillagköd, összesűrűsödés, előbb a Nap keletkezik, majd a bolygók, így a Föld”. Napóleon mindent értett, hiszen mint katona ért a ballisztikához, és jó matematikus. Csak azt kérdezi: „És hol van Isten ebben a rendszerben? Laplace válasza: „Fenség, nem volt szükségem erre a hipotézisre.

44. Az enciklopédisták etikai elvei Az enciklopédisták az epikureus etika álláspontján vannak. A sztoicizmus erkölcstanát túlzottnak és kétszínűnek tartják, és így vélekednek a keresztény etikáról is. A boldogság elnyerése minden ember joga és az erkölcsös élet nem is áll másból, mint önmagunk és mások boldogságának biztosításából. Volney erkölcsi kiskátéja a következő négy alapelvet írja elő: „Tartsd fenn magad” „Műveld magad” „Mérsékeld magad” „Élj embertársaidért, hogy azok meg érted éljenek.”